A testreszabott komponensek és stílusok alkalmazása az Android fejlesztésben jelentős hatással lehet az alkalmazás megjelenésére és funkcionalitására. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk, hogyan hozhatunk létre egyedi komponenseket, és hogyan alkalmazhatunk stílusokat a felhasználói felületen.
Az Android alkalmazásfejlesztésben a testreszabott komponensek az egyik leghasznosabb eszközt jelenthetik. Azonban, mielőtt elkezdenénk a saját komponenseink létrehozását, fontos megérteni, hogy a View osztály kiterjesztésével számos lehetőség kínálkozik, amelyek közül az egyik legelterjedtebb a onDraw() metódus felülírása. Az onDraw() metódus felelős az összes grafikai elem megjelenítéséért az adott nézetben, és mivel ez a metódus akár többször is meghívásra kerülhet másodpercenként, fontos, hogy a lehető legjobban optimalizáljuk a memóriafelhasználást. Az onDraw() hatékonyságának növelésével az alkalmazásunk sebessége és memóriakezelése jelentősen javulhat.
A példánkban egyszerűen beállítottuk a háttér színét cián színre, és szöveget rajzoltunk a képernyőre a drawText() metódussal. Azonban ez csupán a legelső lépés a testreszabott komponensek világában. A valóságban sokkal összetettebb dolgokat is elérhetünk, mint például a látvány paraméterek átadását a nézeteknek, visszahívások hozzáadását, az onMeasure() felülírását, és az alkalmazásunk IDE-beli használatát. Mindezek az alapvető funkciók lehetővé teszik, hogy valóban testre szabott felhasználói élményt hozzunk létre.
Fontos megérteni, hogy bár a testreszabott komponens rendkívül rugalmas megoldás, előfordulhat, hogy egy egyszerűbb megoldás kevesebb kódot igényel. Például egy meglévő widget kiterjesztése is elegendő lehet, hogy elérjük a kívánt funkciót, anélkül hogy teljesen nulláról kellene felépíteni egy egyedi komponenst. Ha több widget kombinációjára van szükségünk, akkor érdemes lehet a vegyes vezérlőket alkalmazni. A vegyes vezérlő, mint például egy legördülő lista (combo box), két vagy több vezérlő összegyűjtése egyetlen widgetként. Ilyenkor általában nem szükséges felülírni az onDraw() vagy az onMeasure() metódusokat, mivel minden egyes widget maga felelős a rajzolásért és az elrendezésért a saját metódusain keresztül.
Ezután rátérhetünk a stílusok alkalmazásának témájára. A stílusok egy sor tulajdonság-beállítást tartalmaznak, amelyek meghatározzák egy adott nézet megjelenését. Az Android-ban a stílusok lehetővé teszik számunkra, hogy a dizájn beállításokat elkülönítve tároljuk a UI kódtól, így a kód olvashatósága és karbantartása is könnyebb lesz. Az alapértelmezett stílusok az Android Studio-ban a styles.xml fájlban találhatóak, de mi is létrehozhatunk saját stílusokat, hogy az alkalmazásunk vizuális megjelenését testre szabjuk.
Egy új stílus létrehozása rendkívül egyszerű: csupán annyi a dolgunk, hogy az xml fájlban hozzáadunk egy új stílust, amely tartalmazza a kívánt beállításokat, mint például a szöveg színét, betűtípust, betűméretet és egyéb vizuális elemeket. Ezt követően az új stílust hozzárendelhetjük a kívánt nézethez, így annak megjelenése automatikusan módosulni fog. A styles.xml fájlban történő beállítások egyszerű módot kínálnak arra, hogy az alkalmazásunk teljes vizuális megjelenését könnyedén és gyorsan módosítsuk anélkül, hogy minden egyes nézetet külön-külön kellene módosítanunk.
A stílusok használatával lehetőség nyílik arra, hogy az alkalmazásunk teljes megjelenését egyetlen központi helyről kezeljük, ami különösen hasznos, ha az alkalmazásunk több képernyőt és nézetet is tartalmaz. A stílusok tehát nemcsak a kódunkat tisztítják meg, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy az alkalmazásunk konzisztens és vizuálisan harmonikus legyen.
Fontos megjegyezni, hogy a stílusok nemcsak a szövegek megjelenését befolyásolják, hanem az összes vizuális elemet, beleértve a gombokat, háttérszíneket, margókat, paddingot, sőt, még a transzparenciát is. A stílusok így kulcsszerepet játszanak a felhasználói élmény optimalizálásában, mivel az egységes megjelenés segít a felhasználónak könnyebben navigálni az alkalmazásban.
A testreszabott komponensek és stílusok alkalmazása tehát nem csupán lehetőség, hanem a modern alkalmazásfejlesztés alapvető része, amely segít abban, hogy az alkalmazás ne csak funkcionálisan, hanem vizuálisan is kiemelkedjen. Az Android fejlesztés során a testreszabás lehetőségei szinte végtelenek, és ahogy egyre jobban elmélyedünk a témában, úgy egyre inkább képesek leszünk arra, hogy a felhasználói élményt a legmagasabb szintre emeljük.
Hogyan működnek a Fragmentek, AppWidgetek és a Rendszer UI a mobilalkalmazásokban?
A Fragmentek, amelyek az Android fejlesztés egyik alapvető építőelemei, lehetővé teszik az alkalmazások számára, hogy különálló, moduláris komponensek formájában kezeljék a felhasználói felületet. A következő fejezet célja, hogy bemutassa, hogyan használhatók a Fragmentek egy mester–részletes nézet minta megvalósításához, miként kommunikálnak egymással, és hogyan kezelhetők különböző elrendezések között.
Az alkalmazás elindítása után, ha az eszközt függőlegesen (portrait) tartjuk, az aktivitás szükség szerint kicseréli a Fragmenteket. Az alábbi képernyőkép azt mutatja, hogy hogyan néz ki a képernyő, amikor az alkalmazás első alkalommal indítva van függőleges módban. Amikor a felhasználó rákattint egy ország nevére, az alkalmazás részletes információkat mutat a kiválasztott országról. Ez egy egyszerű mester–részletes nézet, ahol a mester lista az egyik Fragment, míg a részletes információk egy másik Fragmentben jelennek meg.
A mester–részletes nézet általában egy listát tartalmaz a mester Fragmentben, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy egy elemet válasszon. Amikor egy ország neve ki van választva, annak szövege továbbítódik a részletes Fragmenthez az aktivitáson keresztül. Ehhez a funkcióhoz egy új Android Studio projektet kell létrehozni, amely a „Fragmentcommunication” nevet viseli.
A két Fragment létrehozásának első lépése, hogy az egyik ListFragment-ből származzon. Ez a Fragment nem igényel külön elrendezést, mivel a rendszer automatikusan generálja azt a listához. Az alkalmazás fejlesztése során különböző elrendezéseket is figyelembe kell venni. Az egyik elrendezés a függőleges tájolásra (portrait) vonatkozik, míg a másik a vízszintes tájolást (landscape) kezeli. A vízszintes tájolásban mindkét Fragment egyidejűleg jelenik meg, oldalra rendezve, míg függőleges módban csak az egyik Fragment látható, a másik pedig el van rejtve.
A MasterFragment kódolása során létre kell hozni egy listát, amely tartalmazza az országok neveit. Ehhez az onViewCreated() metódusban egy ListAdapter-t kell beállítani, amely betölti a listát. A kiválasztott elem (ország neve) érintésére a mester Fragment visszahívja az OnMasterSelectedListener interfészt, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználói felület reagáljon a kiválasztásra.
Ezután következik a részletes Fragment (DetailFragment), amely a kiválasztott ország adatait jeleníti meg. A részletes Fragmentet egy új XML fájlban kell definiálni, és a Fragment kódja tartalmazza azt a logikát, amely lehetővé teszi az ország nevének megjelenítését. Az adatot a MasterFragment küldi a részletes Fragmentnek egy Bundle segítségével.
A layout kezelésére is szükség van. A különböző tájolásokhoz (portrait és landscape) eltérő elrendezéseket kell biztosítani, hogy mindkét mód kényelmesen működhessen. A rendszer a res/layout és res/layout-land könyvtárak segítségével különbözteti meg az elrendezéseket, amelyek az alkalmazás képernyő elrendezéseit kezelik a két különböző tájolás szerint.
Miután a Fragmentek elrendezései és a kapcsolódó kódok kész, a fő aktivitásban (MainActivity) a kód felelős lesz azért, hogy kezelje a Fragmentek váltását. A MainActivity az, amely kezeli, hogy a mester és a részletes Fragment egyidejűleg jelenjenek-e meg, vagy csak egy jelenjen meg az aktuális tájolásnak megfelelően.
Fontos, hogy a Fragmentek közötti kommunikáció és a tájoláskezelés nem csupán esztétikai szempontokat szolgál, hanem javítja az alkalmazás használhatóságát is. A vízszintes tájolás például lehetővé teszi, hogy a felhasználó egyszerre lássa a listát és a részletes információkat, így gyorsabban és kényelmesebben választhat és böngészhet az adatok között. Ezzel szemben a függőleges tájolásban a képernyő jobb kihasználása érdekében a Fragmentek dinamikusan változnak.
Az alkalmazások tájoláskezelése nem csupán technikai kihívást jelent, hanem figyelembe kell venni a felhasználói élményt is. A mester–részletes nézetek biztosítják, hogy a felhasználók az információk megfelelő kontextusában dolgozzanak, függetlenül attól, hogy épp milyen típusú eszközt használnak, legyen szó telefonról vagy táblagépről. Ez különösen fontos, amikor az alkalmazás globális piacokon is elérhető, mivel különböző régiókban eltérőek lehetnek a képernyőméretek és a tájolási preferenciák.
A Fragmentek használata tehát nem csupán a fejlesztés egyszerűsítését célozza, hanem hozzájárul a felhasználói élmény javításához, miközben fenntartja az alkalmazás modularitását és skálázhatóságát.
Hogyan küldjünk és fogadjunk SMS-üzeneteket Android alkalmazásban?
Az SMS-üzenetek küldése az Androidban rendkívül egyszerű, de az Android 6.0 (API 23) verziójától kezdve jelentős változások történtek az engedélyek kezelésében, amelyek szükségessé teszik, hogy külön figyelmet fordítsunk ezekre a beállításokra, mielőtt bármilyen üzenetet küldenénk vagy fogadnánk. Az SMSManager osztály adja az alapot az üzenetküldéshez, amely a sendTextMessage() metódussal valósítja meg a tényleges SMS küldést. Ez azonban csak az alapok, ennél többre is képesek vagyunk, mint amit a legegyszerűbb példa mutat.
Ha az üzenet hossza meghaladja a 160 karaktert, akkor a rendszer automatikusan több részes üzenetre bontja azt. Ehhez a SMSManager osztály divideMessage() metódusát használhatjuk, amely egy ArrayList-et ad vissza, amelyet a sendMultipartTextMessage() metódussal küldhetünk el. Fontos megjegyezni, hogy a több részes üzenetek emulátoron nem működnek megbízhatóan, ezért valódi eszközön érdemes tesztelni.
A sikeres küldésről és a kézbesítés állapotáról is értesítést kaphatunk, ha a sendTextMessage() metódus megfelelő paramétereit beállítjuk. Két különböző PendingIntent típusú mezőt használhatunk, hogy a küldés állapotáról vagy a kézbesítés sikerességéről értesítést kapjunk. Az üzenet sikerességét vagy hibáját az SMSManager dokumentációjában található kódokkal ellenőrizhetjük, mint például RESULT_ERROR_GENERIC_FAILURE vagy RESULT_ERROR_NO_SERVICE.
Az SMS fogadásához egy BroadcastReceiver-t kell létrehoznunk, amely értesít minket az új SMS üzenetek érkezéséről. Az Android rendszer az alkalmazásunk futtatása nélkül is képes elindítani a szolgáltatásokat, ha új üzenet érkezik. A rendszer által generált SMS_RECEIVED akciót figyelhetjük, és a beérkező üzeneteket egy Toast üzenetben megjeleníthetjük a felhasználónak.
Fontos, hogy az SMS üzenetek fogadása előtt ellenőrizzük, hogy alkalmazásunk rendelkezik-e a szükséges engedéllyel. Az Android 6.0 előtti verziók esetén a manifest fájlban történő deklarálás elegendő, de az újabb verziók esetén kérnünk kell a felhasználótól az engedélyt. Ha az engedélyeket nem kaptuk meg, akkor az alkalmazás nem fog tudni SMS üzeneteket fogadni.
Amennyiben nem csak az új üzeneteket szeretnénk megjeleníteni, hanem a már meglévő SMS-eket is olvasni, akkor ehhez szintén egy engedély szükséges. A meglévő üzenetek eléréséhez az SMS content provider használatára van szükség, amely lehetővé teszi számunkra, hogy lekérdezzük a telefonon tárolt összes SMS üzenetet. A lekérdezés eredménye egy Cursor objektum, amely tartalmazza az SMS-ek adatait. Az SMS táblázatnak több mint 30 oszlopa van, de a legfontosabb oszlopok közé tartozik az SMS feladója, az üzenet szövege, és a dátum, amikor az üzenetet elküldték.
A már meglévő SMS-ek olvasásához az alábbi kódrészletet használhatjuk:
Ez a kód lehetővé teszi számunkra, hogy végigfussunk az SMS-ek listáján és megjelenítsük azok tartalmát. A tartalom a cursor objektum segítségével érhető el, amely az SMS-adatokat tartalmazza, mint például a feladó címét és a tényleges üzenetet.
Fontos, hogy az SMS üzenetek kezelésekor figyelembe vegyük a biztonságot és a felhasználói adatokat. Az Android operációs rendszer különös figyelmet fordít az érzékeny adatok kezelésére, ezért minden SMS művelet előtt gondoskodnunk kell a megfelelő engedélyekről és azok biztonságos kezeléséről. Az adatvédelmi előírások betartása nemcsak a felhasználók bizalmának megőrzését szolgálja, hanem a alkalmazásunk sikeres működését is biztosítja.
Az alkalmazás fejlesztésekor érdemes tisztában lenni a különböző operációs rendszerek verzióival és azok sajátosságaival. Az Android 6.0 és újabb verziók változásaival kapcsolatban érdemes mindig friss dokumentációval dolgozni, hogy biztosak legyünk abban, hogy a legújabb ajánlások és szabályok szerint fejlesztünk.
Hogyan működnek a profi bűnözők és hogyan lehet őket leleplezni?
Hogyan használjuk a platform és any szolgáltatói hatóköröket az Angular-ban?
Hogyan alakította Nixon és Reagan a politikai diskurzust a faji identitás körül az Egyesült Államokban?
Hogyan formálta a múlt egy indiai hegyi üdülőhely társadalmi és kulturális életét?

Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский