Miért olyan nehéz a hétfői takarítás, és mit jelent ez a munkások életében?

A hétfő reggelek a legnehezebbek a takarítók számára, mert ilyenkor minden szanaszét hever. A fürdőszobák vizesek, a vécépapír és papírtörlő darabok mindenütt hevernek, a kád pedig tele van hajjal. Mindezt mégis el kell takarítani. Védőkesztyűt húzok, hogy megóvjam magam, hiszen ezeket a helyeket több száz diák használja, és el lehet képzelni, milyen rendetlenség alakul ki. Minden sarok tisztítása kötelező, különösen a nyári szünet után, amikor a diákok visszatérnek.

A mellékhelyiségek tisztításakor védekezni kell a szennyeződések ellen, ezért használunk kesztyűt és erős vegyszereket. Nem szeretem ezt a részt, de muszáj csinálnom, mert más munkát nem nagyon találok, az angol nyelvtudásom nem elég jó ehhez. Ez az egyetlen lehetőségem, hogy dolgozzak. Szerencsére van egy jó felügyelőnk, aki nem nyom bennünket túl sokat, és segít, ahol tud.

Hét napot dolgozom egy héten, hétvégén is, két külön cégnek, két részmunkaidős állásban. Ennek az az ára, hogy egyik munkahelyemen sem jogosult egészségügyi juttatásokra. Nagyon szeretnék egy teljes állást, hogy egészségi ellátást kapjak, és a hétvégéim szabadok legyenek, hogy a lányaimmal lehessek. Jelenleg azonban azt mondják, hogy nincs ilyen lehetőség. A hétvégén gyakran a legidősebb lányom, Diani marad otthon a kisebbekkel, vagy néha a nővérem jön segíteni, aki nem igazán rendelkezik saját otthonnal, ezért néha nálunk tölti az éjszakát. Ilyenkor együtt alszanak, én pedig ott vagyok, hogy segítsek a házi feladatban és vigyázzak rájuk.

Nagyon fontos lenne az egészségügyi ellátás. Egyszer két hétig hiányoztam egy lábamban végzett műtét miatt, és addig nem kaptam fizetést, mert nem tudtam dolgozni. Ugyanez a helyzet a szülési szabadsággal is: két hónapot lehet otthon maradni, de pénz nélkül. Amikor a lányaimat vártam, ameddig csak bírtam, dolgoztam, hogy pénzt gyűjtsek. A munkáltatók igyekeznek figyelmesek lenni a terhes dolgozókkal: könnyített feladatokat adnak, és megpróbálnak másokat megbízni a kádak tisztításával, mert egy csúszás nagyon veszélyes lehet.

Az élőbérekről folytatott kampány után végre emelést kaptunk, most már tizenegy dollár harmincöt cent az órabér, ami jobb, de heti százhatvankettő dollár nettó jövedelem nem túl sok. Munkában gyakran eszembe jut, hogy mennyire kényelmetlen ez az élet: mindig ugyanaz, ugyanaz. De aztán megnyugtat a gondolat, hogy dolgoznom kell, hiszen három lányt kell eltartanom. Néha eljátszom a gondolattal, hogy hazamenjek a szülőföldemre, de aztán arra jutok, hogy nem tehetem, mert a lányok itt tanulnak, beszélnek angolul, ezért maradnom kell. Néha csapdába érzem magam, és szégyellem a munkámat, főleg amikor a diákok tiszteletlenül hagyják az összekoszolt fürdőket, amiket nekem kell rendbe hozni.

Vannak pillanatok, amikor bánom, hogy az Egyesült Államokba jöttem, de ugyanakkor rengeteg dolgot is szereztem. Két lányomat itt szültem, és most már legálisan is itt élek, állampolgár vagyok. Van egy albérletem, tető a fejem fölött, még ha nincs is sok pénzem. Gyermekeim visszatartottak az előrelépéstől, de nem bánom, hiszen ők majd továbbmennek. Remélem, egyszer együtt költözünk vissza Santo Domingóba, és ott egy szép, kényelmes házban élhetünk békében.

Nem könnyű a mindennapok monotóniája. Egy alkalommal harmincöt napot dolgoztam megállás nélkül, ami kimerítő. Sokszor fáradt vagyok, és sokan közülünk állandóan a pénzt számolják, de félnek panaszkodni. A legtöbb munkatárs spanyol anyanyelvű, zöldkártyával rendelkezik, és sokszor fenyegetik őket azzal, hogy ha kérnek fizetésemelést vagy szabadságot, bevándorlási hivatalhoz fordulnak. Egy munkatárs nem kapta meg a túlóradíjat, de félt, hogy szóljon.

A munkahelyi légkör sem egyszerű. Egyszer egy professzor nem is vette észre, hogy ott vagyok és javítom a fiókját, mert annyira elmerült a tanulmányozásban. Ez megmutatja, hogy a különböző osztályok nem csupán társadalmi helyzet kérdései, hanem hogy mindenki a saját dolgaival van elfoglalva. Én vagyok az egyetlen, aki nappal takarít ebben az épületben, amelyben kilencvennégy szoba van.

A napjaim korán kezdődnek, néha már hajnali négykor, hogy legyen időm magamra, zuhanyozni, híreket hallgatni, aztán elindulok dolgozni. Az út több mint másfél órát vesz igénybe. Estére kilenckor, tízkor végzek a második munkámmal, majd késő este végre hazaérek. Gyakran ködös az agyam, de nem foglalkozom vele túl sokat, csak megyek tovább. Még hatvanegy évesen is számít az idő, amit magamnak tudok szánni. Jelenleg nyugdíjalapomból törlesztem a banki hitelt, és bár van még pénzem, hamarosan az is elfogy.

Fontos megérteni, hogy az ilyen munkakörökben dolgozók élethelyzete komplex és összetett. Nem csupán a fizetésről van szó, hanem a biztonságról, a család támogatásáról, az egészségügyi ellátás hiányáról, és a társadalmi megbecsültség hiányáról is. Az, hogy egy dolgozó két részmunkaidős állásban van, de egyik helyen sem jogosult alapvető juttatásokra, súlyos gazdasági és emberi problémákat vet fel. A munkahelyi fenyegetések és a bevándorlási státusz miatti bizonytalanság félelmet és csendet szül, ami megakadályozza a dolgozók érdekeinek hatékony képviseletét. A családi kötelezettségek, különösen a gyermeknevelés, tovább korlátozzák a munkavállalók lehetőségeit, miközben a fizikai és érzelmi terhek is óriásiak.

Hogyan lehet a szegénységből is kiemelkedni, miközben nem veszítesz el semmit a méltóságodból?

A nehézségek közepette az ember képes a túlélésre, sőt, olykor még a személyes céljait is elérheti. Az élet, amely a napi megélhetésről, gyerekek neveléséről és munkahelyi kihívásokról szól, még mindig tartogat lehetőségeket a változásra, ha az ember nem adja fel. Sokszor az emberek elfelejtik, hogy a szegénység nem jelenti azt, hogy valaki ne lenne képes a jövőbe tekinteni, és nem jelenti azt sem, hogy az illető ne lenne képes a közvetlen környezetéből kiemelkedni. Ahogy egy személy egyszerűen képes kihasználni az előnyöket, amelyeket a környezete kínál, úgy az életben való előrehaladás sem függ csupán a pénztől, hanem attól, hogy hogyan reagálunk az élet adta lehetőségekre.

A kiszolgáltatott helyzetekben való navigálás mindenkit másképp érint, de fontos, hogy az egyén megtalálja azokat az apró dolgokat, amelyek segíthetnek neki felállni a szenvedésből, és más irányba haladni. Az, hogy képes vagy megbecsülni a mindennapi erőfeszítéseidet, és a környezetedben rejlő lehetőségeket kihasználni, már önmagában egy nagy lépés a változás felé. Képzeljük el például a munkát, amely minden nap új kihívásokat hoz, de ugyanakkor beszélgetésekhez is vezethet olyan emberekkel, akikkel valószínűleg sosem találkoznánk a mindennapi életben. A diákok, a különböző társadalmi osztályok és az élet sokféle szegmense találkozik a munkánk során, és minden találkozás tanít valami újat. Ez az interakció segít fenntartani a mentális egészséget, és elkerülni, hogy az ember teljesen elszigetelődjön.

Sokan nem is gondolják, hogy a pénz nem feltétlenül szükséges a társadalmi mobilitáshoz. A közönséges munkák, például a takarítás, egyesek számára nemcsak pénzkereseti forrást jelenthetnek, hanem olyan társadalmi kapcsolatok kialakításának lehetőségét is, amelyek végső soron segíthetnek abban, hogy jobban érdemesek legyünk a jövőben. A más emberek életének és tapasztalatainak megértése előnyt jelenthet, mert bővíti a látókört és rálátást ad arra, hogyan működnek más társadalmi rétegek.

Fontos, hogy ne felejtsük el az alapvető értékeket sem, amelyeket a családi háttér adhat. Az önállóság, a kitartás és a család iránti felelősségérzet egy olyan erő, amely elősegítheti, hogy bárki ne csupán túlélje a nehézségeket, hanem ki is emelkedjen belőlük. Ha valaki a családot nemcsak mint kötelességet, hanem mint lehetőséget is szemléli, az hozzájárulhat a jövő formálásához.

A szegénység és a társadalmi kirekesztettség nem feltétlenül korlátozza meg azt, amit valaki elérhet, de elengedhetetlen, hogy az egyén képes legyen reálisan értékelni azokat az erőforrásokat, amelyek a rendelkezésére állnak, és a lehető legjobban kihasználja őket. Az élet nehézségeit nem lehet elkerülni, de hozzáállásunk, a környezetünkkel való kapcsolataink és a személyes kitartás segíthet abban, hogy egyedül is képesek legyünk átvészelni és előrelépni.

A jövő biztosítása érdekében fontos, hogy a nehéz helyzetekből tanuljunk, és olyan lehetőségeket találjunk, amelyek nemcsak pénzt hoznak, hanem új ismeretségeket, tapasztalatokat és jövőt is biztosítanak a gyerekeink számára. A fejlődés nem csupán az anyagiakban mérhető, hanem abban is, hogy miként képesek vagyunk segíteni a közösséget és önmagunkat a legjobb módon.