Hogyan befolyásolja a testhelyzet a thoracalis gerinc röntgenfelvételét?

A thoracalis és a lumbalis gerinc képes laterális hajlításra, ami különféle kihívásokat támaszthat a röntgenfelvételek készítésekor. Ha a beteg oldalán fekve van elhelyezve, a gerincoszlop nem mindig párhuzamos az imázs táblával és az érzékelővel, és az alsó thoracalis és lumbalis szakaszon meglévő süllyedés miatt a gerincoszlop megdőlhet. Ez a jelenség különösen észrevehető lehet olyan pácienseknél, akik széles vállakkal és keskeny csípővel, vagy éppen széles csípővel és keskeny derékkal rendelkeznek. Ennek következményeként a thoracalis gerinc eltérhet az IR-től (képszenzor), és a röntgenfelvétel torzulhat, különösen a thoracalis gerinc alsó szakaszán, ahol a csigolyák és a porckorongok közötti tér eltűnik, és a csigolyák eltorzulnak.

Amikor a gerincoszlop elfordul, az egyik megoldás lehet az immobilizáló eszköz elhelyezése a beteg oldalán, közvetlenül a csípő felett, hogy az elhajlott területet felemeljük, és a gerincet párhuzamossá tegyük az érzékelővel. Ez segíthet a porckorongok közötti tér megnyitásában, és csökkentheti a csigolyák torzulását. Egy másik módszer lehet, ha a röntgensugarakat úgy irányítjuk, hogy azok derékszögben álljanak a gerincoszlophoz, ezzel biztosítva a porckorongok és a csigolyák megfelelő ábrázolását.

A T7 és T12 csigolyák azonosítása a thoracalis gerinc laterális felvételén alapvető ahhoz, hogy helyes diagnózist állíthassunk fel. A T7 csigolya a lapocka alsó szögletével azonosítható, míg a T12 csigolya az utolsó bordával kapcsolódik, és könnyen észlelhető, ha figyelmesen követjük az alsó thoracalis és felső lumbalis csigolyák hátsó szélét. A T12 csigolya felett található a T1, és annak elhelyezkedése segít a megfelelő pozíció megtalálásában.

A thoracalis gerinc felvételénél fontos a légzéstechnika alkalmazása, mivel a bordák és a tüdő takarják a csigolyákat. A hosszú expozíciós idő (3–4 másodperc) alkalmazása, miközben a beteg sekély légzést végez, biztosítja, hogy a bordák és a tüdő mozgása elmosódjon, így a gerinc jobban láthatóvá válik. A mély légzés kerülendő, mivel az torzíthatja a gerincoszlop ábrázolását és mozgást eredményezhet a felvételen.

Ha a páciens mozgása nem kerülhető el, és a hosszú expozíciós idő használata nem biztosít tiszta felvételt, érdemes a légzést felfüggeszteni a felvétel közben, hogy csökkentsük a tüdőben lévő levegő mennyiségét és minimalizáljuk a mozgásokat.

A thoracalis gerinc laterális felvételénél, ha a jobb oldali thorax hátra dől, a leggyakoribb hiba a test forgatása. Ilyen esetben a jobb oldalt előre kell fordítani, amíg a középsík derékszögben nem lesz az érzékelővel, hogy a megfelelő képet kapjuk.

1. A porckorongok közötti távolságoknak egyenleteseknek kell lenniük, és a csigolyáknak nem szabad eltorzulniuk.

2. A gerinc nem lehet elfordulva vagy elhajolva, mert ez zavarhatja a felvételt és helytelen diagnózishoz vezethet.

3. A képen nem lehetnek háttérzajok, vagyis minden egyéb szerkezetet, mint például a bordák és a tüdő, el kell mosni a technika segítségével, hogy a gerincoszlop legyen a fő fókusz.

A felvétel elkészítésekor mindig figyelembe kell venni, hogy a páciens anatómiai felépítése hogyan befolyásolja a pozicionálást, és hogyan lehet a legjobban kompenzálni a különféle testformák és testhelyzetek okozta torzulásokat. Ha minden technikai szempontot figyelembe veszünk, akkor a röntgenfelvétel nemcsak pontos, hanem jól értelmezhető is lesz, segítve a helyes diagnózis felállítását.

Miért van szükség 30 hüvelykes (76 cm-es) forrás-kép receptor távolságra (SID) a PA ferde szegycsont projekciók során?

A PA ferde szegycsont projekciókhoz kapcsolódóan a costalis légzéstechnika alkalmazása jótékony hatással van a felvétel minőségére. A costalis légzés során a páciens sekélyen lélegzik, miközben a légzés irányított mozgásokat generál a bordák és a tüdő területén, így elmosódottá téve azokat, amelyek a szegycsontot körülölelik. Ez a légzéstechnika fontos szerepet játszik abban, hogy a szegycsont tiszta kontúrokkal jelenjen meg, miközben a hátsó bordák és a tüdő mintázata elmosódik, csökkentve ezzel a szórt sugárzást, ami különösen fontos a szegycsont precíz ábrázolása során.

A thoracikus vastagság jelentős hatással van arra, hogy a szegycsont hogyan helyezkedik el a gerincvelőhöz képest, amikor a páciens rotálva van. Minél vastagabb a mellkas, annál messzebb helyezkedik el a szegycsont a gerincoszloptól, ami befolyásolhatja a képminőséget, ha a megfelelő pozicionálást nem tartják be. Az optimális elhelyezés érdekében a páciensnek a jobb sternoclavicularis ízület és az alsó thoracikus csigolyák nyújtott helyzetben való megérintése segít meghatározni a kívánt szöget, hogy a szegycsont ne legyen túlságosan közel a gerinchez.

A szórt sugárzás csökkentésére, amikor a szegycsontot oldalsó projekcióban képzik, többféle módszer alkalmazható. A képen elmosódott struktúrák, mint például a hátsó bordák és a bal lapocka, a légzéstechnika alkalmazásával minimálisra csökkenthetők. A helyes pozicionálás biztosítja, hogy a szegycsont tisztán és élesen jelenjen meg a képen, miközben a háttérben lévő szerkezetek elmosódnak.

A PA ferde projekcióknál, amikor a bordák axilláris területeit vizsgálják, az elülső- hátsó projekcióval szemben előnyben kell részesíteni az obliquus projekciót, mivel az lehetővé teszi a megfelelő ábrázolást anélkül, hogy a szomszédos szerkezetek, mint a tüdő és a szegycsont, elmosódnának. Ez különösen fontos azokban az esetekben, amikor a bordák megfelelő pozicionálása szükséges a pontos diagnózis érdekében.