A látszat gyakran csalóka: amit ellenségként mutatnak be, gyakran ugyanannak a mélyen összefonódott hatalmi struktúrának a része. Izrael és az arab „királyi” diktatúrák – Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és mások – valójában ugyanazon Sabbatiánus hálózat befolyása alatt állnak. A közelmúlt „békemegállapodásai” csupán hivatalossá tették azt, ami a színfalak mögött mindig is fennállt. A palesztinok, akiket 1948 óta súlyos elnyomás sújt, sosem kaptak valódi támogatást azoktól az arab államoktól, amelyekre számítottak, mert azok is a Sabbatiánus-Frankista kultusz által kontrollált rendszerek részei. Az olaj- és pénzügyi erőforrásokat kifosztották saját népeik kárára, hamis „uralkodó dinasztiák” genetikai jogára hivatkozva, miközben katonai erőszakkal tartják fenn hatalmukat.

A Sabbatiánus-Frankizmus gyökerei a 18. század közepére nyúlnak vissza. Jacob Frank – akit 1760-ban a katolikus inkvizíció börtönzött be – 13 év után Frankfurtba menekült, Mayer Amschel Rothschild városába, ahol szövetségre lépett a Rothschild-házzal és Adam Weishaupttal, a jezsuita neveltetésű, később „protestánssá” lett zsidóval. Ez a szövetség vezetett 1776-ban a Bajor Illuminátus Rend megalapításához, amelynek célja a társadalom átalakítása volt – egy terv, amely ma is tart. Weishaupt neve egyes értelmezések szerint „az első ember, aki vezeti azokat, akik tudnak” jelentést hordozza, ami jól kifejezi szerepét a hierarchikus hálózatban.

Az Illuminátusok a francia forradalom (1789–1799) és az amerikai forradalom (1775–1783) mögött álltak, már jóval azelőtt, hogy hivatalosan is létrejött volna a szervezet. 1785-ben egy Lanz nevű futár halála után előkerült dokumentumok részletezték a világ uralásának tervét, és egyenesen Weishauptra mutattak. Ez a rejtett tudás a Zoharból, a kabbalisztikus szövegek testéből eredt, amely a Sabbatiánus-Frankista hit alapját képezi, és amelyből az „Illuminati” név is származik. „Zohar” héberül ragyogást, fényt jelent – innen a „Megvilágosodottak” önelnevezése. A kultusz tagjai generációkon keresztül adják tovább titkos tudásukat és céljaikat gondosan kiválasztott beavatottakon keresztül.

A „szabadság” és „felvilágosodás” szimbólumai – például a New York-i Szabadság-szobor fáklyája – valójában ennek a rejtett kultusznak az eszméit tükrözik. A szobrot francia szabadkőművesek ajándékozták New Yorknak, pontosan tudva, mit jelent: nem valódi szabadságot, hanem a tömegek fölötti ellenőrzést jelképezi. Ugyanilyen tükörszobor áll a párizsi Szajnán is, onnan származik az amerikai változat. Lucifer, „a fényhozó” – aki központi alakja a Sabbatiánus-Frankizmusnak és a hozzá kapcsolódó szatanizmusnak – szintén e narratíva része. A kultusz célja a hagyományos vallások – köztük elsősorban a kereszténység – lebontása és helyettük egyetlen világvallás felállítása: a Sabbatiánus szatanizmus, amely magába olvasztja a Föld-istennő imádatát is. Ez a vallási és társadalmi inverzió fokozatosan beszivárog a mainstream kultúrába.

A Sabbatiánus hálózat hatása nem korlátozódik a vallási térre. A kommunizmus, Marx és Engels „szülötte”, ugyancsak e cél szolgálatába állt. A Bund der Gerechten („Az Igazak Ligája”) volt az a titkos hálózat, amely előkészítette a marxizmust, és amelynek belső köre katolikus, protestáns és zsidó (Sabbatiánus-Frankista) szakadárokból állt. Ezek mind a saját vallásuk lerombolását tervezték, évszázados távlatban. A kommunizmus – amely látszólag a kapitalizmus ellentéte – valójában a vallásszabadság felszámolásának eszköze. Nem véletlen, hogy a „Covid” néven ismert globális művelet Kínából indult, ahol a marxista/fasiszta rendszer már régóta érvényesül. Az úgynevezett „Woke” mozgalom szintén e program része: a baloldali eszmék torzított változata, amelyet milliárdos vállalatok és oligarchák finanszíroznak, miközben „társadalmi igazságosság” jelszava alatt a centralizált kontrollt erősítik. A „Woke” aktivisták naivan azt hiszik, világot változtatnak, miközben csupán a kultusz terveinek végrehajtói – amíg maguk is fölöslegessé nem válnak.

A világ történetének kulcsfontosságú fordulópontjai – a forradalmak, ideológiák, társadalmi mozgalmak – így mind összekapcsolódnak egy mélyebb, láthatatlan hálózattal, amely inverzióra, a hagyományos értékek és vallások felszámolására épít. Ezt a folyamatot csak a rejtett erők és szimbólumok valódi jelentésének megértésével lehet átlátni. A modern kor „szabadsága” és „felvilágosodása” gyakran csupán a szolgaság új formáját fedi el – a fény, amely valójában sötétségből ered.

Ki az a Kamala Harris, és miért vált az amerikai politika egyik meghatározó alakjává?

Joe Biden privát körökben többször is megjegyezte, hogy Kamala Harris mintha nem találta volna meg igazán önmagát, vagyis azt, hogy ki is szeretne lenni a politikai pályán. Harris megosztott múltja, különösen ügyészi tevékenységének megítélése, súlyos politikai következményekkel járt, amelyek egyértelműen megmutatkoztak 2019 júliusi előválasztási vitán, amikor a baloldali jelölt, Tulsi Gabbard keményen bírálta Harris halálbüntetéssel kapcsolatos bizonytalan álláspontját és korábbi kisebb drogügyek miatti letartóztatási gyakorlatait. Harris nehezen tudott válaszolni ezekre a támadásokra, és ez a gyengeség Joe Biden tanácsadói számára különösen kellemetlen pillanat volt.

Ugyanakkor Harris elnökjelölti kampányának jelentősége túlmutatott ezen belső konfliktusokon és a politikai szervezetében tapasztalt zavarokon. Történelmi pillanat volt ugyanis, hogy egy fekete és dél-ázsiai származású nő először vált komoly esélyessé egy nagy amerikai párt elnökjelöltségére. Biden alelnökjelölti listáján egyedüliként szereplő fekete nőként Harris széles nemzeti támogatottsággal rendelkezett, amely áttörést jelentett sokak számára.

Harris politikai népszerűsége abban is megmutatkozott, hogy amikor részt vett a George Floyd meggyilkolása utáni tüntetéseken, politikai celebként fogadták. Sokan, különösen fekete nők, akkor még Bidenre szavaztak az előválasztáson, de már korán felmerült a politikai elit és aktivisták részéről egy „csomagmegállapodás” lehetősége: Biden-Harris páros. Ez a feltételezés nem volt meglepő, hiszen a dél-karolinai Jim Clyburn is említette, hogy választókerületében az emberek egyszerre akarták Biden győzelmét és egy fekete nő alelnöki pozícióját.

Bár Harris maga is elnöknek indult, és a kampány során többször bírálta Bident, tisztában volt azzal, hogy egy jövőbeni alelnöki pozíció miatt visszafognia kellene magát. Válasza egyszerű volt: elnöknek indul, és majd később foglalkozik az alelnöki kérdéssel. Ez a taktika viszont nem vált be, mivel Biden elleni támadásai csak rövid ideig növelték népszerűségét, majd lassan elhalványultak.

Az alelnökjelölti keresés 2020 nyarán tovább húzódott, és nem volt egyértelmű, hogy Biden el tudja-e engedni a múlt eseményeit. A keresési folyamatban részt vevő politikusok közül sokan, így például a Los Angeles-i polgármester, Eric Garcetti is hangsúlyozták, hogy ez a döntés személyes bizalmon múlik.

A potenciális alelnökjelöltek között több nő is szerepelt, köztük Gretchen Whitmer, Michigan kormányzója, akinek munkája különösen nehéz volt a koronavírus-járvány idején, és aki hatékony ellenállást tanúsított a republikánus többségű állami törvényhozással és Donald Trump támadásaival szemben. Whitmer középutas politikusként és viszonylag fiatal kormányzóként sokak szemében ideális partnernek tűnt a választási győzelem megszerzéséhez, különösen a középnyugati államokban.

Elizabeth Warren, aki 2020-ban már nem indult elnökjelöltként, szintén szóba került, mivel liberális nézetei és intellektusa nagy tiszteletet váltott ki. Biden azonban óvatos volt Warrenrel kapcsolatban, mert bár pragmatikus politikusként tartotta számon, liberális nézetei esetleg elriaszthatták volna a mérsékeltebb ingadozó szavazókat.

Whitmer előnye az is volt, hogy szinte ismeretlen volt a nemzeti színtéren, így kevés negatív támadást kapott, amelyek nem befolyásolták volna jelentősen támogatottságát. Az alelnökjelölti kiválasztás végső pillanataiban Biden és felesége, Jill személyes találkozón is mérlegelték Whitmert, amely egyfajta „ösztönös” döntési pontként szolgált.

Fontos megérteni, hogy a politikai döntések mögött gyakran nem csak az adott pillanatban látható tényezők állnak, hanem komplex szövetségek, személyes bizalom és a jövőbeni stratégiai szempontok is. Harris esetében nem pusztán az alelnökjelöltség megszerzése volt a cél, hanem egy történelmi mérföldkő megtörése a politikai reprezentációban, amely új irányt jelezhetett az amerikai politika számára. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a politikai színpadon minden lépésnek következményei vannak, és egy adott szerep vagy támadás hosszabb távon befolyásolja a támogatottságot és a bizalmat.

Ez a történet azt is megmutatja, hogy a politikai karrier nem csupán az egyéni ambíciókról szól, hanem az összetett társadalmi elvárások és identitások összefonódásáról is, amelyek alakítják az egyén politikai identitását és esélyeit. A politikusoknak gyakran kell egyensúlyozniuk múltjuk, jelenlegi stratégiáik és a jövőbeli lehetőségek között, miközben figyelembe veszik választóik sokszínű elvárásait.

Hogyan alkalmazhatók a permanens mágneses hajtóművek robotikában?
Hogyan befolyásolja az asztigmatizmus és a presbyopia a látást, és mi a kezelésük?
Hogyan építhető egy adaptálható termékarchitektúra és miért fontos az életciklus figyelembevétele?
Hogyan segíthetik az Agent-alapú modellek és a gépi tanulás az összetett gazdasági és társadalmi válságok kezelését?
Hogyan segíthetik a digitális játékok a családi terápiát serdülőkkel és fiatal felnőttekkel?
A vese regenerációs orvostudománya: A származtatott őssejtek és progenitor sejtek szerepe