Hogyan segíthetik a digitális játékok a családi terápiát serdülőkkel és fiatal felnőttekkel?

A családi terápiák világában az új módszerek és eszközök folyamatosan alakítják a terapeuták és kliensek közötti kapcsolatot. Az innováció, amelyet a digitális játékok, különösen a Nivalis Games formájában alkalmaznak, új dimenziókat nyit a terápiás folyamatokban. A Nivalis Games nemcsak szórakoztatnak, hanem komoly szerepet játszanak a családok, serdülők és fiatal felnőttek számára kialakított terápiás környezetben, új kommunikációs csatornákat biztosítva, amelyek elősegítik a mélyebb párbeszédet és együttműködést.

A Nivalis Games digitális formátumukban is lehetőséget adnak arra, hogy új struktúrát adjanak a terápiás környezetnek. A játékok nem csupán szórakoztató eszközként funkcionálnak, hanem egy olyan keretet biztosítanak, amely elősegíti a terapeuták és a páciensek közötti párbeszédet. A játékok lehetővé teszik, hogy a résztvevők új verbális és nonverbális kódokat alkalmazzanak a klinikai beszélgetésekben, miközben a terápia komolyságát és felelősségteljes légkörét megőrzik. Ez az interakció különösen fontos a családi terápiákban, ahol gyakran előfordul, hogy a résztvevők közötti kapcsolat nehézkes vagy túlságosan formális.

Azáltal, hogy a Nivalis Games a digitális technológia világában kínálnak lehetőségeket, az eszközök nemcsak a terápiás célt szolgálják, hanem egy új nézőpontot is kínálnak a digitális játékokhoz való hozzáálláshoz. A mai társadalomban, ahol a digitális technológia gyakran negatív fényben tűnik fel, különösen a fiatal generációk körében, elengedhetetlen, hogy új jelentéseket adjunk a digitális játéknak. A játékok, mint terápiás eszközök, nem csupán szórakoztatóak, hanem edukációs szempontból is fontosak, hiszen lehetőséget biztosítanak a digitális technológia hasznos és konstruktív alkalmazására.

Az interaktív játékok különösen akkor játszhatnak fontos szerepet, amikor a családokkal, különösen a problémás helyzetekkel küzdő családokkal dolgozunk. Az agresszióval és erőszakkal küzdő családok esetében a játékok lehetőséget adnak arra, hogy az implicit családi dinamikákat színre hozzuk, elemezzük és akár dekonstruáljuk. A játék során a családtagok szerepeket vállalnak, szabályokat alakítanak ki, és egymást figyelve reagálnak a versengésre vagy együttműködésre. Ezen a módon a játékok a családi rendszerek rejtett tartalmait tárhatják fel, amelyek más módon, szavak segítségével nehezen hozzáférhetők.

A digitális formátum különösen előnyös lehet, mivel a játékok nagyobb dinamizmust kínálnak, és közelebb állnak azokhoz a játékélményekhez, amelyekhez a serdülők és fiatal felnőttek már hozzászoktak. A digitális platformokon játszott játékok lehetőséget biztosítanak arra, hogy az élmény megmaradjon, és később visszatekinthetővé váljon, akár egy terápiás napló formájában. Ez különösen hasznos lehet a terápiás folyamat során, mivel lehetőséget ad arra, hogy a családok és terapeuták később is visszatekintsenek az egyes játékok során felmerült érzéseikre, gondolataikra és tapasztalataikra.

A Nivalis Games használata tehát nemcsak a gyermekek és serdülők számára kínál új lehetőségeket, hanem a családok minden tagja számára. Mivel a játék a fejlődés és tanulás minden szakaszában jelen van, nem szabad csupán a fiatalabb generációkra korlátozni a használatát. A játékok nemcsak a fiatalokat, hanem a felnőtteket is bevonják a terápiás folyamatba, lehetőséget adva számukra a saját szerepeik és reakcióik átértékelésére.

Fontos, hogy a Nivalis Games-terápiákban a játékok struktúrája, szabályai és célja minden esetben összhangban legyenek a terápia céljaival. A játékok egyszerűek kell, hogy legyenek, ugyanakkor kellő komplexitást adjanak ahhoz, hogy a résztvevők mélyebb párbeszédet folytathassanak. A grafikának tisztának és érthetőnek kell lennie, míg az időkeretnek olyan módon kell igazodnia, hogy a terápiás folyamat minden fázisa, beleértve a játékot, a megbeszéléseket és a visszajelzéseket is, kényelmesen elférjen a kijelölt időszakban.

Hogyan formálják az érzelmi rendszerek és a családi háttér a személyes kapcsolatokat az online terápiás térben?

A rendszerelméleti megközelítés lehetőséget ad arra, hogy egyidejűleg figyeljük meg egy személy interperszonális kapcsolatait és az érzelmi, gondolati, valamint cselekvési modalitásokat. Liza esetében ez a belső világ érzékeny dinamizmusában mutatkozik meg, amelyben az érzelmi stílus dominál. Az érzelmi rendszer túlzott működése szoros összefüggésben áll a lány családi rendszerében tapasztalt mozdulatlansággal. A nagyszülők mítikus ábrázolása és az idealizált szülők képzete azt jelenti, hogy Liza nemcsak hogy nem képes elfogadni azok tökéletlenségét és emberi korlátait, hanem elkerülhetetlenül alárendeltnek és alkalmatlannak érzékeli önmagát. Más interperszonális rendszerekben, barátokkal és az egyetemen, ugyanezt a kapcsolati mintát ismétli. Olyan környezetet keres, ahol ismerősnek és elfogadottnak érzi magát, ugyanakkor az elégtelenség érzései kísértik, és nehezen képes elengedni egy olyan intimebb kapcsolatot, amelyben megoszthatná érzelmi tapasztalatait, amelyek számára fenyegetőek és ismeretlenek maradnak. Az evolúciós folyamat egyik általános célja, hogy segítse őt abban, hogy barátokkal, egyetemi környezetben és párkapcsolatban új tapasztalatokat szerezzen, olyan kötődéseket kialakítva, amelyekben szabadon kifejezheti magát, szükség esetén túlléphet a határokon, anélkül, hogy érzelmi blokkokkal vagy a bizonyítási vágy okozta szorongással kellene szembenéznie.

Másrészt Marco esetében a családja nem formálja a környezetét úgy, hogy az eszközként szolgáljon bármilyen interakcióra, hanem inkább egy közös, elzárt világban élnek, amelyben a külső valóság elutasítása és a belső fájdalom elrejtése dominál. Marco a nagyapja halálát követően inkább visszavonult a családba, és igyekszik feldolgozni a gyászt, miközben elkerüli a mélyebb érzelmi kapcsolódást. A családi rendszerében mindvégig úgy érezte, hogy nem talál támogatást, és nem képes valódi felnőttként viselkedni, mivel nem rendelkezett saját belső felnőtt énjével, amit egy másik felnőtt személy modellt biztosíthatott volna számára. Marco az érzelmi világát inkább elnyomja, és a racionalitás, illetve a tudás hangsúlyozása révén próbálja elkerülni a sérülékeny, gyermeki énje felé való kapcsolódást. Az online terápia során egy elvont megközelítést alkalmaztunk, amely a történetmesélésre és a képzeletbeli jövőbeli narratívákra épít, hogy Marco alternatív történeteket és jövőt tudjon kialakítani a saját számára.

A terápia során kialakított tér, az idő és hely szentélyének tiszteletben tartása kulcsfontosságú, hogy az online terápia ugyanolyan hatékony legyen, mint a személyes találkozók. A megfelelő terápiai keret megalkotása lehetővé teszi a páciensek számára, hogy új történeteket alkossanak, amelyek túlmutatnak a családi életükben és baráti körükben ismétlődő, megszokott mintákon. A terápia során szerzett kreatív élményeket képesek lehetnek átvinni a mindennapi kapcsolataikba, a virtuális terápiás tér határain kívül is.

Hogyan befolyásolja a videókonferenciás párterápia hatékonyságát a környezet és a terapeuta jelenléte?

A COVID-19 járvány hatására a terapeuta-kliens kapcsolatban jelentős változások történtek, különösen a videó alapú pszichoterápiás szolgáltatások használatának elterjedésével. A pandémia előtt sok terapeuta és pár is szkeptikus volt a távolsági terápiával kapcsolatban, sok esetben előítéletek vagy ellenállás kísérte ezt az új módszert. Azonban az egész világot érintő válsághelyzet során a videóalapú terápia szinte egyedüli lehetőségként jelent meg, melyet mindkét fél kénytelen volt elfogadni, mivel más alternatíva nem állt rendelkezésre. Azok a kliensek, akik előzetesen elutasították a digitális terápiát, hamar rájöttek, hogy sokkal jobb választás, mint a kezelés teljes elhagyása. A terapeuták is belátták, hogy az online kapcsolattartás az egyetlen lehetőség a kliensekkel való kapcsolatfenntartásra.

Az online terápiával kapcsolatos kutatások, különösen párterápiás kontextusban, még mindig viszonylag kevés számúak. Azonban a szükséglet, különösen a járvány idején, jelentősen megnövekedett. A korai kutatások, mint Jenicus és Sager (2001) cikkje, már az internetes házassági és családi tanácsadás etikai kérdéseit és az online terápiás képzés szükségességét vizsgálták. A kutatások a párterápiában a titoktartás, a biztonság és a licencelési kérdések fontosságát is kiemelték.

Azt is megfigyelték, hogy bizonyos populációk számára a videókonferenciás terápia előnyösebb lehetett már a pandémia előtt is. A vidéken élő, fizikai betegségben szenvedő vagy mozgáskorlátozott emberek, valamint a távolsági kapcsolatban élő párok mind profitálhattak az online terápiás lehetőségekből. Az ilyen párok már hozzászoktak a videókonferenciás kapcsolattartáshoz, így a terápiához való alkalmazkodás sem okozott számukra problémát.

A terapeuta és a pár közötti verbális és nonverbális jelek figyelembevétele is jelentős változáson ment keresztül a videókonferenciás terápiában. A párok gyakran úgy érzik, hogy jobban tudják figyelemmel kísérni egymás arcát és reakcióit a videóhívásban, mint a személyes találkozók során, és az online környezetben gyakran intenzívebbé válik a pár közötti beszélgetés. Az is előfordul, hogy a pár a kamera előtt közvetlenebb kapcsolatba léphet egymással, ami elősegítheti a kommunikációs dinamikát. Ugyanakkor a terapeuta is sokkal könnyebben figyelemmel kísérheti a kliensek facialis kifejezéseit, amely hasznos információkat adhat az ő érzelmi állapotukról.

Az online párterápiás formák mellett nem szabad elfelejteni a személyes találkozók adta előnyöket sem. Ugyanakkor az online terápiás lehetőségek révén az emberek közötti kapcsolat nemcsak praktikus szempontból vált szélesebb körben elérhetővé, hanem a kliensek számára egy biztonságosabb, kényelmesebb környezetet is biztosíthat, ahol a kommunikáció sokkal inkább személyes és közvetlen.