„Bármit, amit csak akarsz. Ezért vagyok itt.”
„El kell menekülnöm Felicity elől,” mondtam. „Csak nála maradok, mert nincs más hely, ahová mehetnék.”
„Mondtam, hogy elköltözöm. Ezen a héten, ha sikerül. Akarsz velem élni?”
Ahogy felfogtam, amit mondott, egy szexuális izgalom futott végig rajtam; újra az együttlétre gondoltam.
„Mit gondolsz erről?” kérdeztem.
Gracia röviden mosolygott. Soha nem éltünk együtt, bár a kapcsolatunk csúcspontján többször is több egymást követő éjszakát töltöttünk együtt. Mindig volt neki valamilyen saját helye, nekem pedig az én helyem. A múltban elutasítottuk az együttélés ötletét, talán azért, mert mindketten félhettünk attól, hogy megunnánk egymást. Végül kevesebb is elég volt ahhoz, hogy elváljunk.
„Ha veled élnék, csak azért, mert nincs más helyem, az nem működne. Tudod, hogy így lenne.”
„Ne így gondolj rá. Ez meghívja a kudarctól való félelmet.” Ő a asztal fölé hajolt, és a kezünk még mindig összefonódva pihent az asztalon.
„Már kitaláltam. Amiért ma feljöttem, annak egy döntés az oka. Előbb buta voltam. Az én hibám, bármit mondasz is. De megváltoztam, és szerintem te is fejlődtél. Az volt a baj, hogy túl önző voltam, és ezért elfordultam tőled.”

„Nagyon boldog voltam,” mondtam, és hirtelen megcsókoltuk egymást, ügyetlenül próbálva elérni egymást az asztalon keresztül. Felborítottuk Gracia kávéscsészéjét, és az leesett a földre, darabokra törve. Elkezdtem takarítani a kifolyt kávét papírszalvétákkal, ekkor jött egy nő egy ronggyal. Később sétáltunk a hideg utcákon, majd egy ösvényt követtünk, ami egy hegyre vezetett.
Amikor körülbelül egy negyed órán keresztül másztunk, elértünk egy olyan helyre, ahol a fák vonala fölött láthattuk a falut. Az autóparkolóban a Volvo hátsó ajtaja nyitva volt. Néhány másik autó is érkezett, amióta ott voltunk, és ezek egymás mellé parkoltak. Köztük volt Gracia autója is; mondta, hogy tud vezetni, de amióta ismertem, sosem volt autója.
Láttuk Felicity kis családi társaságát a parkolóban, és Gracia azt mondta: „Ma nem igazán akarom látni Felicityt. Túl sokat köszönhetek neki.”
„Én is,” mondtam, tudva, hogy igaz, mégis továbbra is haragudtam rá. Én már soha többé nem akartam látni Felicityt, olyan zűrzavarosak voltak az érzéseim vele kapcsolatban. Emlékeztem, hogy James önelégült volt, Felicity pedig lekezelő. Még akkor is, amikor kihasználtam őket, és Felicitytől kaptam mindent, mindenért elutasítottam őket.
Hideg volt a hegyoldalon, a szél fújt le a magaslatokról, és Gracia hozzám bújt.
„Menjünk valahová?” kérdezte.
„Szeretném veled tölteni az éjszakát.”
„Én is… de nincs pénzem.”
„Nekem van elég,” mondtam. „Az apám hagyott rám valamennyit, és egész évben abból éltem. Találjunk egy szállodát.”
Amikor lejöttünk a faluba, Felicity és a többiek már elmentek. Írtunk egy üzenetet, és a szélvédőre tettük, majd Gracia autójával Buxtonba mentünk.
A következő hétfőn elmentem Graciával Greenway Parkba, összeszedtem a cuccaimat, és hálásan megköszöntem Felicitynek mindent, amit értem tett, majd a lehető leghamarabb elhagytam a házat. Gracia a kocsiban várt, és Felicity nem jött ki, hogy lássa őt. A ház légköre feszült maradt mindvégig, amíg ott voltam. A sérelmek és vádak elnyomva, elfojtva maradtak. Egy hirtelen baljós érzésem támadt, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy valaha is látom a nővéremet, és ő is tudja ezt. Én nem voltam megindulva ettől, de ahogy lefelé hajtottunk a zsúfolt autópályán London felé, nem Graciára és arra, amit most kezdeni fogunk, hanem a nővérem iránti hálátlan, megmagyarázhatatlan haragomra gondoltam. Biztonságban volt a kéziratom a táskámba, és elhatároztam, hogy amint Londonban lesz időm, végigolvasom a Kalia-ról szóló részeket, és megpróbálom megérteni. Ahogy haladtunk, úgy tűnt, hogy minden gyengeségem és hibám megmagyarázódik számomra a kéziratban, de emellett egy új kezdet nyomai is voltak benne.
Képzelet erejével teremtettem meg ezt; most már kiengedhetem ezt a képzeletet, és irányíthatom, hogy az életem percepciójában hasznosuljon.
Így hát most úgy tűnt számomra, hogy egyik szigetről a másikra mozdulok. Mellette Seri, mögöttem Kalia és Vallow. Ők révén fedezhettem fel magamat az elmélet ragyogó tájában. Úgy éreztem, hogy végre megtaláltam a módját, hogy megszabaduljak a lapok bezártságától. Most két valóság volt, és mindegyik magyarázta a másikat.

A változások, amelyek az emberi kapcsolatokban végbemennek, rendkívüli hatással vannak a személyes fejlődésre. Ahogy a főszereplő is érzékeli, amikor kilép a megszokott környezetéből, elkezd újraértelmezni mindent, amit eddig természetesnek vett. Az együttélés egy másik személyiséggel új fényben tünteti fel a régi kapcsolatokat, de ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy elengedjünk olyan dolgokat, amik nem szolgálják a fejlődésünket.
A mindennapi életben valóban könnyen elfelejtjük, hogy milyen hatással vannak a minket körülvevő kapcsolatok a belső világunkra. Az új élmények és kapcsolatok felfedezése egy lehetőség arra, hogy kilépjünk a megszokott komfortzónából, és új irányba formáljuk a saját életünket. A múlt elengedése nem mindig könnyű, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő felé haladhassunk.

Miért fontos a jelenben élni és hogyan találjunk egyensúlyt az életünkben?

A kételyek és az önazonosság keresése gyakran fájdalmas belső konfliktusokat szül. Gracia és én mindketten elveszettük identitásunkat, és ebben a keresésben egymást is bántottuk. A kéziratom veszélyes volt. Beneveztette Seri-t, de egyúttal én magam is benne voltam mint főszereplő. Még szükségem volt rá, de belső világomba sodort, mintha önmagamba zárkóztam volna. És végül megjelent Seri. Ő volt a szigetekről, független, napbarnított nő.

„Tegnap este nem segítettél nekem,” mondtam neki. „Szükségem lett volna rád akkor, hogy biztosítsd Graciát, hogy mit próbálok csinálni.” Seri a válaszával csak annyit mondott: „Nem avatkozhatok bele. Távol vagyok tőled, és nem segíthetek.” A távolság, amit érzékeltem, mintha még nagyobbá vált volna, ahogy kint ültünk egy kávézó teraszán.

„De miért nem segíthetsz?” kérdeztem. „Segíthetnél nekem, hogy visszatérjek önmagamhoz.” Seri válasza egyszerű volt: „Lehetek veled, és segíthetek, hogy visszatalálj önmagadhoz. De Graciáról nem mondhatok semmit. Szerelmes vagy belé, és ez kizár engem.”

Szinte megbénultam. A helyzet, amelyben voltam, egy ördögi körnek tűnt, ami mindkét nőben elmélyítette a fájdalmat. Seri a szigetekről beszélt, mint egy olyan helyről, amely kivezethet ebből a belső válságból, de azzal a kérdéssel szembesültem, hogy miképp találjak kiutat abból a kötöttségből, ami Graciával kapcsol össze. „Mégis, mit tehetek Graciával? Nem hagyhatom el őt. Ő mindenem,” mondtam. Seri viszont határozottan válaszolt: „Már megtetted egyszer, és akkor ő majdnem megölte magát. Most is ugyanebbe az irányba haladsz.”

Seri figyelmeztetett, hogy valójában én lehetek Gracia boldogtalanságának okozója. Azok az évek, amikor együtt voltunk, különböző változásokat hoztak benne, és ő már nem ugyanaz a magabiztos és céltudatos nő volt, akit akkor ismertem meg. De mi van, ha ez valóban így van? Mi történik, ha a közelben lévő szigetek, amelyek elvágnak minket a külvilágtól, valóban képesek segíteni abban, hogy megszabaduljunk a múlt terheitől és elérjük a jelenlegi, harmonikus életet?

„Nem hiszek a szigetekben,” válaszoltam. „Az egy menekülés. Az egész csak egy képzeletbeli világ.” De Seri nem hagyta annyiban. „A szigetek ugyanolyan valóságosak, mint én. Ott a jövő van, és nem a múltban való bolyongás. A Dream Archipelago valóban létezik, és segíthet abban, hogy megértsd, mi a dolgok igazi értelme.” Seri szerint az ember nem képes teljesen magát megismerni, ha csupán a múlt emlékeire hagyatkozik. Az igazi önazonosság a jövőben rejlik, amelyet csak akkor találhatunk meg, ha elengedjük a múltat és bátran előre tekintünk.

A jelenben való élet fontossága nemcsak filozófiai gondolat, hanem gyakorlati szükségszerűség is. Az életünkre való tudatos figyelem az egyetlen módja annak, hogy megtaláljuk a belső egyensúlyt és a boldogságot. Ha csak a múltat próbáljuk rekonstruálni, akkor örökké félúton maradunk, soha nem teljesedhetünk ki. A jövő egy sokkal nagyobb szabadságot és lehetőséget kínál, mint bármilyen elavult döntés vagy választás.

Seri szavait még éreztem magamban, mikor a kávézó teraszán ültem, figyelve a város nyüzsgését. Az idő telt, az élet pedig ment tovább. Egy ponton eljutottam a felismeréshez, hogy talán valóban ideje volna változtatni, elhagyni Graciát, hogy mindketten talpra állhassunk. De a félelem és a ragaszkodás még mindig ott volt bennem. Az igazi kérdés nem az, hogy mennyire vagyunk hajlandók elengedni a múltat, hanem az, hogy készen állunk-e a jövőre?

És ami talán a legfontosabb: az identitásunk nem egy statikus dolog, hanem egy dinamikus folyamat. Minden pillanatban formálódik, és sokszor a legnagyobb kihívás az, hogy merjünk kilépni a komfortzónánkból, szembenézni a változásokkal, és felfedezni azt a valóságot, amely még előttünk áll. A szigetek tehát nemcsak a térbeli menekülést jelentik, hanem azt is, hogy képesek legyünk elengedni azokat a korlátozásokat, amiket magunknak állítunk, és felfedezni a valódi szabadságot, ami csak a jelenben érhető el.

Hvordan afslutningen på Anden Verdenskrig forandrede livet for dem, der ventede
Hvordan skaber man genanvendelige HTML-elementer i React?
Hvordan finder man vej og navigerer i en fremmed by?
Hvordan kan man kommunikere effektivt på arabisk i lægesituationer og hospitaler?
Hvordan En Nysgerrig Holdning Kan Åbne Døre i Erhvervslivet
Hvad skete der med sorte journalister efter Trumps valg?