Az online pszichoterápia egyre nagyobb szerepet kap a modern pszichológiai ellátásban, és az elmúlt évtizedekben végzett kutatások is egyre inkább annak hatékonyságát és előnyeit emelik ki. Egy nemrégiben végzett kutatás célja az volt, hogy jobban megértse az online terápiás környezet és a terapeuták, valamint a páciensek közötti kapcsolat minősége közötti összefüggéseket. A vizsgálatban 80 fő vett részt, akik legalább egy hónapja egyéni terápiás kezelésben részesültek, és akikkel online terápia során dolgoztak, majd a terápiát személyesen folytatták, vagy fordítva. A kutatás célja volt, hogy feltárja, milyen módon alakítható és tartható fenn egy terápiás kapcsolat ezen a speciális médiumon keresztül.

A résztvevők közül 84,1%-a nő, míg 15,9%-a férfi volt, és az átlagéletkoruk 35,6 év. Az egyik legmeglepőbb eredmény az volt, hogy a válaszadók 85,3%-a úgy érezte, kényelmesen tudott részt venni az online terápiás üléseken, nem éreztek nehézséget sem az érzelmek kifejezésében, sem az olyan érzékeny témák kezelésében, amelyek gyakran nehézséget okoznak a személyes terápiában. Az online terápia egy különleges aspektusa, hogy a páciensek saját arcképüket is láthatják a képernyőn, ami új lehetőségeket kínál a terapeuta számára, hogy észlelje az érzelmi változásokat, amelyek személyesen talán elkerülnék a figyelmét. Ezt a jelenséget a kutatás eredményei is alátámasztják, mivel a résztvevők 73,1%-a nem érezte kényelmetlennek saját maguk látását a képernyőn.

A résztvevők 76,8%-a több mint 6 hónapja folytatott online terápiát, és bár sokuknak voltak nehézségeik azzal, hogy megfelelő helyet találjanak a privát szféra biztosítására – főleg akkor, amikor családtagjaik otthon voltak – az 100%-uk egyetértett abban, hogy az online térben lévő tárgyak, mint például festmények, fényképek vagy bútorok, segítették őket érzelmi változásaik előmozdításában. Az online terápia egyik különlegessége tehát, hogy az ilyen környezeti elemek akár szimbolikus szerepet is betölthetnek, és új narratívákat hozhatnak létre a páciensek számára. Az ilyen környezeti szimbólumok és tárgyak jelentősége az érzelmi változásokban rendkívül fontos eszközzé válhatnak.

A terapeuták és a páciensek közötti bizalom az online terápiában sem csökkent, sőt a válaszadók 98,8%-a nem érzett problémát az érzelmek kifejezésében. Ez arra utal, hogy a bizalom és a terapeutákhoz fűződő intimitás nem csorbult a technikai problémák, például az internetkapcsolat ingadozása miatt. A páciensek úgy érezték, hogy a terápiás figyelem és a tér, amelyet a terapeuta biztosít számukra, ugyanúgy jelen van online, mint a személyes üléseken. Az online tér tehát nem csökkenti a kapcsolat minőségét, hanem gyakran új módokat kínál a terápia élményének elmélyítésére.

Az online terápia tehát egyre inkább válik a modern életben elterjedt pszichológiai támogatás egyik kulcsfontosságú eszközévé, különösen olyan emberek számára, akik családi, munkahelyi vagy egyéb okok miatt kénytelenek távol élni a terapeutájuktól. A technológia lehetőséget ad arra, hogy a fizikai távolságot legyőzve is fenntarthassuk a terápiás kapcsolatot, még akkor is, ha a páciens és a terapeuta különböző földrajzi helyeken tartózkodnak. Az ilyen típusú terápia lehetőséget ad a kapcsolat folyamatos fenntartására, még a rövid távú elválások, üzleti utak, vagy a korlátozott mozgás miatt is. A családterápia esetében pedig, ha a családtagok különböző helyeken élnek, akkor is megoldható az online kapcsolódás.

Az online pszichoterápiát vizsgáló kutatások és empirikus tanulmányok eredményei azt mutatják, hogy az ilyen típusú terápia hatékonysága és alkalmazhatósága folyamatosan növekvő trendet mutat. Az online terápia azonban nem csupán a technikai eszközökről és a kapcsolat minőségéről szól, hanem a terápiás kapcsolat specifikus környezeti és szimbolikus elemeiről is, amelyek szerves részét képezhetik a változásnak.

A kutatás során elért egyik legfontosabb következtetés az volt, hogy a páciensek képesek voltak elfogadni a terapeuta "virtuális belépését" az ő személyes terükbe anélkül, hogy bárminemű zavart éreztek volna. Az otthonukban található környezeti elemek, mint a képek, bútorok, a szoba elrendezése, segítettek a terápiás munkában. Az online tér lehetőséget ad arra is, hogy egyfajta átmeneti, álomszerű dimenziót hozzunk létre, amely segíthet az intrapszichés és interperszonális változásokban.

Fontos megemlíteni, hogy a terápiás környezet védelme és tiszteletben tartása elengedhetetlen. Az online terápiás helyzetekben, ahogy a hagyományos terápiás keretekben is, a határok tiszteletben tartása kulcsfontosságú a terapeuta és a páciens közötti jó kapcsolat fenntartásában. A technológia önmagában nem elég ahhoz, hogy a terápiás változás megtörténjen, hanem a terapeuta hozzáállása, jelenléte és hitelessége is nélkülözhetetlen a sikerhez.

Hogyan tükrözi a terápiás folyamat a páciens és a terapeuta belső fejlődését?

A terápiás folyamat nem pusztán egyoldalú gyógyító kapcsolat, hanem kölcsönös fejlődés terepe, ahol a páciens és a terapeuta egyaránt új önlátásmódokat és validációs mintákat tanulnak. Egy fiatal terapeuta, Alberta esetében ez világosan megmutatkozik Raffaella történetében. Raffaella, 33 éves nő, akinek családi háttere erős érzelmi hiányokat és konfliktusokat hordoz: korán elveszítette édesanyját, apja üzleti kudarcai nyomán értéktelenségérzést élt át, és mindvégig úgy érezte, hogy nővére, Carmela a család kedvence volt. Ez a dinamika formálta azt a belső narratívát, amelyben Raffaella magát folyamatosan másokhoz mérte, és másokban kereste azokat a szülői mintákat, amelyeket gyermekként nem kapott meg.

Alberta terápiás beavatkozásai kezdetben arra irányultak, hogy Raffaella szembenézzen saját bűntudatával, mely abból fakadt, hogy nem tudott „elég” lenni családja számára. A terápiás üléseken feltárta, hogy a páciens egyszerre vágyik a felnőtté válásra és fél attól, mert úgy érzi: ha önállóvá válik, elveszíti azt a kevés érzelmi támaszt, ami még körülötte maradt. Ez a félelem gátolja társas hálójának bővítését, baráti kapcsolatai pedig a minimumon maradtak. A testvérrel való kapcsolat szintén ismétlődő téma, amelyben Raffaella Carmelától is azt az elérhetetlen családi ideált reméli, amit a múltban anyjától nem kaphatott meg. Ezért minden csalódás felnagyítódik, minden késlekedés, minden távolságos gesztus sértésnek hat.

Alberta felismeri, hogy a páciens dühét nemcsak a nővér iránti frusztráció táplálja, hanem saját maga felé is irányul: nem akarja mindig ő kezdeményezni a közeledést, és amikor Alberta finoman azt javasolja, hogy gondolja végig, mit mondhatna nővérének, Raffaella ezt követelésnek élte meg. A terapeuta ebben a pillanatban saját határaival szembesül: nem tudja, miként használja fel a páciens iránta érzett indulatait a terápiás folyamat előmozdítására. Az autonómia, önértékelés, projektek kialakítása és társas készségek fejlesztése terén előrehaladás tapasztalható, de az érzelmi mag – a testvérkapcsolat és az áthárított anyahiány – továbbra is zárt marad.

A szupervízió itt kap kulcsszerepet. A tapasztalt szupervizor rámutat: a terapeuta hibája nem abban rejlik, hogy rossz tanácsot adott, hanem abban, hogy úgy érzi, „fel kell oldania” a pácienst. Valójában Raffaella még nem kész a nővérével való konfrontációra. Alberta javaslata – bár racionálisan helyes – Raffaella belső világában bűntudattá és ítéletté alakul. A szupervizor azt tanácsolja: ahelyett, hogy a nővérrel való kapcsolatot erőltetné, dolgozzon inkább Raffaella múltjának élményein és azokon az elvárásmintákon, amelyeket a terápiás kapcsolatba is behoz. Raffaella ugyanis nemcsak növekedni jön a terápiába, hanem éhes a figyelemre és az elismerésre is, amelyet sosem kapott meg. A terapeuta feladata, hogy ne validálja se a síró gyermek, se a dacos, lázadó felnőtt szélsőségeit, hanem segítsen a kettőt integrálni, tudatosítani és differenciálni.

Ez a dinamika mélyen példázza, hogy a terápia nem pusztán technikai eszközök alkalmazása, hanem élő, kölcsönhatásos tér. A terapeuta saját fejlődése – önreflexiója, érzelmi rugalmassága, saját határainak felismerése – ugyanúgy része a folyamatnak, mint a páciensé. A szupervízió nem egyszerűen kontroll, hanem tükör, amely segít a terapeutának felismerni, hol válik a páciens családi mintáinak részesévé, és hogyan tarthatja fenn azt a támogató, de nem cselekvő jelenlétet, amelyből valódi változás születhet.

Fontos megérteni, hogy a terápiás kapcsolatban felmerülő érzelmek nem akadályok, hanem kapuk a múlt élményeinek átstrukturálásához. A terapeuta szerepe nem az, hogy helyrehozza a páciens kapcsolatait másokkal, hanem hogy olyan érzelmi teret biztosítson, ahol a páciens saját ütemében dolgozhatja fel ezeket az élményeket, és lassan megtanulhat új, egészségesebb kapcsolódási mintákat.

Hogyan működik a Gottman-módszer online párterápiában?

A Gottman-módszer párterápiás megközelítése különleges figyelmet szentel a kapcsolatok kiértékelésének, ami az egyik alapvető eleme a terápiának. A terápia első szakasza kérdőívek, pár- és egyéni interjúk révén történik, melyek a kapcsolat erősségét és gyengeségét próbálják felmérni. Az online eszközök használata előtt a kérdőív több mint 500 kérdést tartalmazott, amelyeket papíralapú formában adtak át a pároknak. Ezen kérdőív alapját a Gottman kapcsolat-ház fogalma képezi, amely kilenc konkrét területet határoz meg, amelyek előrejelzik a kapcsolat stabilitását vagy gyengeségét.

A Gottman kapcsolat-ház kétszeres oszlopban helyezkedik el, amelyek a bizalom és a kötelezettségvállalás. Ezek tartják a házat. A házban hét történet található, amelyek egy-egy kulcsfontosságú témát képviselnek, amit a párnak fenntartania kell, hogy egészséges és kielégítő kapcsolatuk legyen. Az első a szeretet térképek kialakítása, amely arra vonatkozik, hogy mennyire ismerik meg egymás világát. A második történet a vonzalom és csodálat megosztása, ideértve a fizikai érintkezést is. A harmadik történet, hogy forduljunk egymás felé, ne pedig el egymás mellett – mennyit tesznek egymásért, és mennyit egymás ellen. A negyedik történet a pozitív perspektíva: milyen mértékben használnak pozitív megnyilvánulásokat egymás felé. Az ötödik történet a konfliktuskezelés módja. A hatodik, hogy hogyan valósítják meg életük álmát. Végül a hetedik történet a közös jelentések létrehozása, amely közös célokat és értékeket érint.

A Gottman Intézet létrehozott egy biztonságos online felületet, amelyen keresztül a párok kitölthetik a kérdőíveket és részt vehetnek az interjúkban, a házaspárokat külön-külön interjúztatják, miközben egy-egy konfliktust is videóra vesznek. A terapeuta az interjúk alapján készít egy visszajelzést, amely a terápia céljait is meghatározza.

2019-ben a Gottman Intézet döntött úgy, hogy tovább automatizálja a klinikai kiértékelést. Egy új, biztonságos weboldalt indítottak, ahol a párok bejelentkezhetnek és kitölthetik az egyszerűsített kérdőíveket. Az oldal emellett lehetővé teszi, hogy a párok egy videokonferencia rendszer segítségével közvetlen kapcsolatban legyenek a terapeutával, és az online platformon videofelvételeket töltsenek fel a közös konfliktushelyzetekről és hétköznapi eseményekről. A terapeuta ezeket az anyagokat használhatja későbbi értékelésre és a terápia során történő visszajelzésre.

A videófelvételek használata nemcsak a kiértékelésben, hanem a kezelés során is fontos szerepet kap. A terapeuta megnézheti és kommentálhatja a párok által készített videókat, amelyek a kommunikációs stílusukat, viselkedésüket és reakcióikat elemzik. Ezen kívül a Gottman Intézet egy új online eszközt, a Gottman Relationship Coach-ot is bevezetett 2021 szeptemberében, amely egy pszichoedukációs modulokat tartalmazó sorozatot kínál. Ezek a modulok segítenek a pároknak a kapcsolatuk megerősítésében, a konfliktusok kezelésében, és a pozitív érzések kialakításában.

A videókonferencia során a terapeuta egy másik érdekes segédeszközt is használhat: a fegyvereket, amelyeket Gottman "apokalipszis négy lovasaként" ír le. A négy lovas a kapcsolatban megjelenő destruktív kommunikációs formákat jelenti, amelyek előre jelzik a kapcsolat végét: a kritikát, a védekezést, a megvetést és a kőfalat (stonewalling). Minden egyes lovas esetén létezik egy ellenszer, amit a terapeuta képes tanítani a párnak. A legfontosabb ezek közül a „puha kezdés”, amely a kritika ellen véd. Az online terápia során a terapeuta diagramokon és írásos anyagokkal mutathatja be a négy lovast, és videóklippekkel segítheti a párokat abban, hogy felismerjék a saját kommunikációs hibáikat.

Az online párterápia során a terapeuta a fiziológiát is figyelembe veszi, hiszen amikor a párok a négy lovas valamelyikét alkalmazzák, gyakran előfordulhat a „flooding” jelensége, amikor az egyik fél érzelmileg elárasztja a másikat. Ez leginkább a kőfalaknál (stonewalling) figyelhető meg, amikor a partner pszichológiai állapota miatt elzárkózik. Az ilyen típusú érzelmi kitöréseket a párok könnyebben észlelhetik különféle alkalmazások segítségével, amelyek mérik a szívverést, vagy egyszerűen a saját szívverésük figyelésével. Az ilyen jellegű fiziológiai reakciók is segítenek a terapeuta számára a pár érzelmi állapotának pontosabb megértésében.

A másik fontos fiziológiai jelenség a testbeszéd és az arckifejezések figyelése, különösen a konfliktusok során. Mivel az online terápia lehetőséget biztosít arra, hogy a terapeuta közvetlenül lássa a párok arckifejezéseit, könnyebben észlelhetők azok az érzelmi reakciók, amelyek a négy lovas jelenlétét jelzik. Ez segít a terapeuta számára abban, hogy pontosabb visszajelzést adjon a pároknak a kommunikációjuk minőségéről és a kapcsolatuk dinamikájáról.

A legújabb fejlesztés a Gottman Relationship Coach, amelyet 2021 szeptemberében mutattak be. Ez egy sor pszichoedukációs modulból áll, amelyeket a párok számára a terapeuta rendelhet el, hogy támogassa őket a változások végrehajtásában és a terápia hatékonyságának fenntartásában. A modulok különféle témákat ölelnek fel, például a negatív interakciók helyreállítását, a hallgatási készségek fejlesztését, a pozitív érzések kiépítését, és sok más hasonlót.

Mindezek alapján a Gottman-módszer nem csupán a párkapcsolat terápia során alkalmazható, hanem az online térben is kiválóan működik, amely lehetőséget ad arra, hogy a párok és terapeuták világszerte hatékonyan végezzenek közös munkát.