A társadalom változó értékrendszerei, amelyek az egyes politikai és kulturális állásfoglalásokból erednek, alapvetően meghatározzák, hogyan formálódnak véleményeink a társadalmi igazságosság, a környezetvédelem és az emberi jogok területén. Az értékek, amelyek kiemelten fontosak a különböző ideológiai csoportok számára, gyakran nemcsak politikai preferenciáinkat, hanem világnézetünket és a valóságról alkotott elképzeléseinket is tükrözik. A valósággal kapcsolatos eltérő percepciók, például a klímaváltozás, a rasszizmus hatásai vagy a szexualitás természetének kérdései, mindezeknek a mélyebb társadalmi és erkölcsi értékeknek a függvényeként alakulnak.

A társadalmi egyenlőség, amely a "mindenki tisztességes bánásmódban részesül" elvet hangsúlyozza, különösen fontos szerepet játszik abban, hogy miként érzékeljük a klímaváltozást, a rasszizmus hatását, vagy az egyén szexualitásának természetét. Az egyenlőség elve azt sugallja, hogy minden ember megérdemli a tisztességes bánásmódot, függetlenül származásától, nemétől vagy orientációjától. Ez a szemlélet segít abban, hogy a klímaváltozást, a rasszizmus hatását, valamint a szexualitás biológiai vagy társadalmi meghatározottságát reálisnak tekintsük, mivel mindegyik esetben nagyobb mértékű egyenlőségre van szükség.

Az egyenlőség mellett az arányosság, mint erkölcsi alapelv, szintén jelentős hatással lehet arra, hogyan értékeljük a társadalom igazságosságát. Az arányosság hangsúlyozza, hogy azok, akik megszegik a szabályokat, megérdemlik a büntetést, és a személyes felelősségvállalás kulcsfontosságú. Azok, akik ezt az értéket tartják fontosnak, hajlamosak lehetnek úgy érezni, hogy a rasszizmus nem más, mint egyéni felelősség kérdése, és ezért kevésbé hajlamosak felismerni, hogy a rasszizmus rendszerszintű problémát jelenthet. Az arányosság elve emellett nem feltétlenül befolyásolja a klímaváltozáshoz vagy a szexualitás kérdéséhez való hozzáállást, mivel azok más típusú társadalmi dinamikákat igényelnek.

A szentség fogalma, amely az erkölcsi választások fontosságát hangsúlyozza, szintén szerepet játszik abban, hogyan látjuk a szexualitás természetét. A szentség elve azt sugallja, hogy vannak olyan viselkedések, amelyek erkölcsileg elfogadhatatlanok, és ezek közé tartozhatnak az olyan szexualitások, amelyeket nem tartunk "természetesnek". Azok, akik a szentség elvét követik, hajlamosak úgy látni, hogy a szexualitás inkább a társadalmi normákhoz és a választás kérdéséhez tartozik, míg azok, akik a szexualitást biológiai vagy pszichológiai adottságnak tekintik, kevésbé tartják fontosnak a szentség értékét. A rasszizmussal és a klímaváltozással kapcsolatos percepciókat azonban nem feltétlenül befolyásolja ez az érték, mivel azok inkább az egyenlőség és a felelősségvállalás területeihez kapcsolódnak.

Az autoritás és lojalitás fogalmai a konzervatív ideológia alapvető részei, és közvetlen hatással vannak arra, hogyan értékeljük a társadalmi hierarchiákat és a társadalmi normákat. Az autoritás tisztelete arra ösztönözhet minket, hogy a hagyományos parancsolatokat és társadalmi elvárásokat fontosnak tartsuk, ami a szexualitást is inkább választásként, nem pedig adottságként ábrázolja. Azok, akik az autoritás fontosságát hangsúlyozzák, hajlamosak lehetnek arra, hogy a szexualitást inkább nevelési kérdésnek tekintsék, és kevésbé értékeljék a szexualitás biológiai meghatározottságát.

Loyalitás, vagyis a hűség kérdése szintén fontos szerepet játszik a társadalmi értékrendszerekben, de nem várható, hogy döntő hatással lenne a klímaváltozásról, rasszizmusról vagy szexualitásról alkotott véleményekre. A hűség elsősorban a közösségi és etnikai identitásra épít, és az eltérő társadalmi háttérrel rendelkező emberek más-más módon közelítik meg ezeket a kérdéseket.

Az értékalapú világkép fontos szerepet játszik abban, hogyan formálódnak politikai és társadalmi megítéléseink. Az értékek, amelyek kiemelt szerepet kapnak, mint az egyenlőség, arányosság, szentség, autoritás és lojalitás, határozzák meg, hogy miként reagálunk a világ különböző problémáira. Az egyes értékek eltérő hatása azokra a percepciókra, amelyek a klímaváltozás, rasszizmus és szexualitás kérdéseiben jelennek meg, segíthet jobban megérteni a társadalmi feszültségeket és a politikai polarizációt, amelyeket ma tapasztalunk.

Hogyan alakulnak a tények és igazságok a mai társadalomban?

Az igazság olyan dolog, amely valóban létezik, bár lehet, hogy az emberi megfigyelés határain kívül marad. A tények olyan leírások a valóságról, amelyek a legjobb elérhető objektív bizonyítékokon alapulnak, amelyeket a döntő hatóságok megerősítenek. A tudás folyamata és tanulmányozása az epiztemológia, amely különösen fontos, mivel az igazság és a tények nem feltétlenül azonosak. A tények különböző percepciói (DFP-k) léteznek, mivel az emberek eltérően érzékelik a tényeket, függetlenül attól, hogy azok már igazolt tények-e vagy sem. A tények elhomályosodott percepciói olyan állításokat tartalmaznak, amelyekhez nem áll rendelkezésre egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen tények, amit elmosódott valóságoknak nevezhetünk. A DFP-k tehát mind a téveszméket, mind az elmosódott valóságokat magukban foglalják, amelyek megkülönböztetése idővel változhat, ahogy új információk válnak elérhetővé. Ezért a DFP-k a legszélesebb kategóriát jelentik, amelyre figyelnünk kell.

A valóságok megosztottsága komoly demokratikus következményekkel jár, függetlenül attól, hogy ki van igazán vagy tévesen. A percepciók kulcsszerepet játszanak, mivel azok irányítják a politikai cselekvéseket. Ezért a politikai döntéshozatalt befolyásoló percepciókat próbáljuk megérteni. A téves információk (hamis adatok) nem lennének jelentősek, ha nem vezetnének téveszmékhöz (hamis hiedelmekhez). Amikor mi vagy mások a pártos tényekről vagy a versengő tényekről beszélünk, az "percepció" szó is implicit módon jelen van, még ha nem is használják kifejezetten. Valójában nincsenek pártos tények vagy versengő tények, mert egy már kialakult ténynek (úgy, ahogy mi azt meghatározzuk) nincs legitim ellentéte, amellyel vitatkozhatna. Azonban léteznek versengő ténypercepciók, amit az egyszerűsített és kicsit imprecíz fogalom, a versengő tények, jelent.

A tények, igazság és bizalom kérdése rendkívül összetett. A társadalom ma olyan kérdésekkel szembesül, mint „Melyek a valódi tények, és kinek lehet hinni?” A bizalom az a tényező, amelyen kénytelenek vagyunk alapozni tudásunkat és döntéseinket. E bizalomnak különböző formái léteznek: bízhatunk a hagyományos tekintélyekben, mint például az egyetemekben, a kormányzati ügynökségekben, a tudományos szakértőkben vagy a sajtóban. Ugyanakkor a bizalom eszméje megváltozott, mivel sokan már nem bíznak a politikai ellenfelekben, akik másképpen látják a tényeket. A bizalom csökkentése az új kihívásokkal szembesíti a társadalmat.

A tények megértése és elfogadása a mi társadalmi és politikai identitásunk szoros részévé vált. Ahogyan Steven Shapin egy könyvében rámutatott, a bizalom a modern epiztemológia szívében áll. A tudás gyakran azon alapszik, amit megbízható források mondanak, és a közönségnek gyakran azon múlik, hogy a forrást mennyire tartják megbízhatónak. Ez a megközelítés vezetett oda, hogy a tudományos közösség és a szakértők egyedülálló módon váltak a "valóság megbízható szóvivőivé". A kérdés azonban az, hogy ma, amikor a hitelesség kérdése egyre inkább kétségessé válik, kinek lehet hinni? Egyre inkább az a tendencia figyelhető meg, hogy a társadalom a saját élményeire és személyes hitrendszerére támaszkodik, és gyakran elutasítja a hagyományos tekintélyeket, amelyek elbizonytalanodtak.

Egy érdekes példát szolgáltat a George W. Bush nemzeti gárdai szolgálatáról szóló botrány, amely gyakorlatilag véget vetett Dan Rather hosszú újságírói pályafutásának. A tények, miszerint Bush a családi befolyást felhasználva szerzett nemzeti gárdai helyet, hogy elkerülje a vietnami háborút, és nem teljesítette a kiképzési kötelezettségeit, változtak a híradásokban. Az igazság azonban állandó maradt, hogy a tények nem változtak, csak azok megítélése és hitelessége. Az ilyen típusú esetek rávilágítanak arra, hogy a társadalmi konszenzus kialakítása rendkívül nehéz, és az igazság megértése gyakran azon múlik, hogy a tények hogyan kerülnek bemutatásra a közönség számára.

Ezek a példák és kérdések nem csupán elméleti dilemmák; a valós politikai és társadalmi következményekkel járnak. Ha a közvélemény az információkat és tényeket saját előítéletei és hiedelmei alapján értelmezi, akkor az politikai megosztottságot és demokráciai problémákat okozhat. A társadalom számára elengedhetetlen, hogy megértse, hogy nemcsak a tények léteznek, hanem az is, hogy hogyan és kinek az értelmezései formálják a politikai diskurzust.

A tényellenőrzéshez való ellenállás: Aszimmetria a politikai spektrumokon

A politikai polarizáció és a közvetített információk megbízhatósága közötti kapcsolat kulcsfontosságú kérdés a társadalmi diskurzusban. Az elkövetkező elemzés azokat az eltéréseket vizsgálja, amelyek a különböző politikai irányzatok hívei között a tényellenőrzés iránti ellenállásban és a politikai diskurzusban jelennek meg. A 2016-os amerikai elnökválasztás kampányidőszaka különleges kísérleti lehetőséget biztosított, mivel Hillary Clinton, akit mindkét politikai tábor, a baloldal és a jobboldal is hevesen bírál, különböző módon reagált a tényellenőrző rendszerekre, például a PolitiFact ábráira.

Az elemzések, amelyek az ilyen tényellenőrzési grafikonoknak való kitettség és a politikai hovatartozás hatását mérik, azt mutatták, hogy a republikánusok körében sokkal erősebb volt a tényellenőrző szervezetekkel szembeni bizalmatlanság. Sanders hívei ezzel szemben kevésbé voltak hajlandóak elutasítani a PolitiFact-ot, még akkor sem, ha az ellenőrző szervezet Clinton kijelentéseit igaznak találta. Mindez rávilágít arra, hogy míg a liberális tábor hajlamosabb elfogadni azokat a forrásokat, amelyek megerősítik a világnézetüket, addig a konzervatív tábor hajlamosabb más, nem ideológiai alapú érvekkel elutasítani a hasonló adatokat, különösen, ha azok ellentmondanak politikai meggyőződéseiknek.

A politikai ideológiai és értékrendi elköteleződés különböző szinteken hatással van arra, hogy az egyes választók mennyire hajlamosak elfogadni vagy elutasítani a tényeket, valamint azokat a forrásokat, amelyek bemutatják azokat. A 2016-os választások és a Clinton-politikai hitelesség kérdése egy konkrét példát ad arra, hogy az ideológiai identitás hogyan alakítja a tényekhez való hozzáállást. Az elemzések azt mutatták, hogy a republikánus szavazók esetében a tényellenőrző szervezetekkel szembeni bizalmatlanság magasabb volt, mint a Sanders hívei esetében. Ennek oka részben abban keresendő, hogy a republikánusok körében a populizmus erősebben jelen van, míg a liberálisok hajlandóbbak elfogadni a hagyományos tényellenőrző rendszerek által biztosított adatokat.

A tényekhez való hozzáállás és a bizonyosság kérdése szoros kapcsolatban állnak a politikai ideológia kérdéseivel. Azok, akik erősebben elköteleződnek bizonyos értékek mellett, hajlamosabbak arra, hogy az általuk valóságosnak vélt percepciókat tényként kezeljék, és ritkábban hajlandóak módosítani ezeket az elképzeléseket, még akkor sem, ha szembesítik őket ellentmondó bizonyítékokkal. Az ideológiai táborok közötti különbségek különösen szembetűnőek, amikor az emberek arról a kérdésről formálnak véleményt, hogy mi számít „ténynek”, és mi nem az. Az ilyen megközelítés gyakran vezet a tényekhez való hozzáállás merevségéhez, ami megnehezíti a társadalmi konszenzus elérését, különösen olyan kérdésekben, mint a klímaváltozás vagy a rasszizmus, ahol a liberálisok gyakran eltérő véleményeket vallanak, mint a konzervatívok.

A biztos tudás és a tények iránti hozzáállás szintén fontos szerepet játszanak a politikai diskurzusban. A kutatás szerint a liberálisok hajlamosabbak voltak az erősebb bizonyosság kifejezésére, különösen, amikor olyan kérdésekről volt szó, mint a klímaváltozás vagy a rasszizmus. A biztos tudás indexe alapján a liberálisok erősebb ténybiztonsággal rendelkeznek, míg a konzervatívok, bár szintén erősen elkötelezettek a saját világnézetük mellett, nem mutatták ugyanazt a szintű magabiztosságot az empirikus tényekről való véleményalkotásban.

A politikai táborok közötti különbségek tehát nemcsak az ideológiai meggyőződésekben, hanem a tényekhez való hozzáállásban is megnyilvánulnak. Miközben a konzervatívok gyakran inkább a normatív igazságot keresik, a liberálisok hajlamosabbak empirikus bizonyítékok alapján alakítani véleményeiket. A tényellenőrzés iránti ellenállás és az értékekhez való kötődés egyaránt meghatározzák, hogy milyen mértékben hajlandóak az emberek módosítani a róluk alkotott elképzeléseket a bizonyítékok fényében. A tényekhez való hozzáállás és a politikai ideológia közötti kapcsolat nem csupán a közpolitikai vitákban, hanem a társadalmi diskurzus szélesebb kontextusában is jelentős hatással bír.

Hogyan építsük fel és kezeljük az Angular-alapú hitelesítési szolgáltatásokat és fejlesztési környezeteket?
Mikor alkalmazzuk az ambuláns nyelőcső reflux monitorozást?
Milyen következményekkel jár, ha a szorongás irányítja a cselekedeteinket? A határok védelme és az izoláció hatása a filmekben és a valóságban