Miért fontos a tények elismerése a demokratikus politikai diskurzusban?

Arendt nézete szerint minden igazság kényszerítő, mivel az túl van az egyetértésen, vitán, véleményeken vagy beleegyezésen, amelyek azok az elemek, amelyek – ahogyan Rawls is kifejtette – lehetővé teszik a demokratikus politikát és az átfedő konszenzus gyakorlását. Ezért az igazság, mivel nem vitatható és nem alkudozható, alapvetően antidemokratikus. Azonban az a különbség, amely a tények igazsága és a racionális igazságok között húzódik, kulcsfontosságú. A tények igazsága, bár ellentétben állhat a politikai vitával, szükséges a demokratikus hatalom gyakorlásához a pluralista társadalmakban. Ezenkívül ez az a kategória, amely ma kulcsfontosságú a hamis hírek problémája szempontjából: éppen a tények igazságait tagadja meg a hamis hír. Ezzel szemben Arendt szerint a racionális igazságok nemcsak hogy ellentétben állnak a politikai vitával, hanem ellentétben állnak a demokratikus hatalom gyakorlásával is a pluralista társadalmakban. Az igazság nem olyan dolog, ami lehetővé tenné a vélemények sokféleségét, amely a demokrácia lényege.

Politikai pártok vallási értékekre alapozhatják döntéseiket, de nem tehetik ezt úgy, hogy a saját politikai javaslataikat az egyedüli igazságként állítják be. A vallási értékek beléphetnek a politikai arénába, de csupán vélemények formájában. Ezzel szemben a tények igazságai, amelyek ellentétben állhatnak a politikai vitával azáltal, hogy nem vitathatók, nemcsak hogy kompatibilisek a demokratikus politikával, hanem még szükségesek is hozzá. Bár ez ellentmondásosnak tűnhet, működik, ha elfogadjuk, hogy a tények egy másik dimenzióhoz tartoznak, amely a politika dimenziója alatt helyezkedik el. "A tények és események [...] alkotják a politikai valóság szövetét" – mondja Arendt. Ők azok az alapok, amelyeken a politikai vélemények felépíthetők. Ha nem értünk egyet a tényekkel, akkor nem tudunk megfelelően elindítani egy vitát arról, hogy miként kell velük foglalkozni, vagy hogyan cserélhetjük ki véleményeinket.

Miközben a tudomány és a filozófia a racionális igazságok dimenziója, a politika tehát a vélemények birodalma, amely egy tényekkel alátámasztott alapra épül. Ez az alap szilárd, amíg nem kérdőjelezik meg, amíg nem kételkednek benne. Ha a tények nincsenek egyetértésben, és azok igazságát kétségbe vonják, ha például felmerül a kérdés: "Valóban esik az eső?", akkor a nyilvános diskurzusban megjelenhet a szándékos hazugság, és a politikai diskurzus alapja, "az a talaj, amelyen állunk, és az ég, amely felettünk terjed" (idézet Arendtől) kezd elmozdulni.

A hamis hírek: Hazugságok, tények és vélemények keveredése

Arendt meghatározásai nagyon hasznosak, de fontos megjegyezni, hogy amikor az "egy közösség elindult az alapvető hazugságok elterjesztésére" (idézet Arendtől) problémát veti fel, akkor egy másik kontextusra utal, mint amit a mai post-igazság demokráciákban, ahol populista erők működnek, látunk. Az igazság és a politika közötti kapcsolat tisztázása a korai totalitárius rendszerek helyett egy sokkal finomabb dinamikát követel meg a jól működő demokráciák és a populista rendszerek közötti csúszós lejtőn. Azonban éppen ezen elmosódott feltételek jellemzik a mai helyzetet, ami még inkább szükségessé teszi a tisztázást.

A mai liberális demokráciák nyilvános szférájában különböző véleményeket vitathatunk meg egy tény vagy esemény, például a klímaváltozás kezeléséről, de csak akkor, ha előbb elfogadjuk, hogy a klímaváltozás valóság. Miután elismerjük, hogy a klímaváltozás tényleg zajlik, minden egyes egyén és közösség részt vehet annak következményeivel való szembenézésben. A tudósok segíthetnek tisztázni a tényeket, azonosítani a jelenség okait és azokat a gyakorlatokat, amelyek súlyosbítják azt. A politikusok pedig különböző alternatívákat javasolhatnak arra, hogy miként kezeljük a klímaváltozást a gyakorlatban, és mindegyik alternatíva versengő értékeket, jogokat, érdekeket és prioritásokat képviselhet. Sokféle lehetőség van arra, hogy ugyanazt a célt érjük el: politikai értékek és prioritások szerint a politikusok olyan intézkedéseket javasolhatnak, amelyek nem hatnak hátrányosan a legszegényebb országokra vagy az egyének érdekeire, vagy más alternatívák, amelyek inkább a magánszektornak adnak elsőbbséget.

A tények elismerésének fontossága akkor is nyilvánvalóvá válik, ha egy tekintélyes személy, mondjuk az Egyesült Államok elnöke, kétségbe vonja a klímaváltozás tényét, amikor olyan kijelentéseket tesz, mint például "nem hiszem benne" vagy "a globális felmelegedés koncepcióját a kínaiak találták ki, hogy a USA gyártóiparát versenyképtelenné tegyék" (idézet Trump-tól). Ilyen esetekben a nyilvános diskurzus egy része elterelődik a politikai alternatívák megvitatásáról és arra a vitára, hogy vajon a klímaváltozás egyáltalán létezik-e, vagy csak egy hazugság, egy túlzás, a kínai kormány gazdasági zűrzavarként való megtervezése. Ez egyértelmű példa egy tény tagadására, ahol Trump elnök először megkérdőjelezte a klímaváltozást, majd egy alternatív valóságot hozott létre, egy egyszerű hazugságot, amely egy tekintélyes forrásból elhangozva versenyt támasztott a klímaváltozás tényének igazságával. Noha az Egyesült Államokban lévő politikai rezsim nem totalitárius, az ilyen nyilatkozatok elhangzása aggasztó lehet a demokrácia számára.

A hamis hírek problémája és azok hatása a demokratikus diskurzusra jól példázza, hogy mi történik akkor, ha a tényeket kétségbe vonják és elferdítik. Az igazság hatása nem csupán a politikai diskurzus alapját jelenti, hanem a közbizalom és a közösség összetartozásának szilárd alapját is.

Miért fontos felismernünk a hamis információkat a politikában és társadalomban?

A hamis információk, kontextusból kiragadott igazságok vagy szándékosan torzított üzenetek mindig egy nagyobb terv vagy agenda részeként jelennek meg. Az elmúlt évtizedekben különösen a digitális és közösségi médián keresztül terjedő dezinformációk figyelemre méltó növekedése világosan mutatja, hogy a politikai diskurzusokba beépített manipulációk milyen komoly hatással lehetnek a közvélemény alakulására és a társadalmi párbeszédre.

Az Európai Unió 2018-ban kidolgozta a "Dezinformáció Elleni Akciótervet", melyben konkrét intézkedések és kutatási programok célja a politikai és társadalmi érzékeny kérdések, például a Brexit, a migráció, az élelmiszerbiztonság és az egészségügyi válságokkal kapcsolatos dezinformációk felderítése volt. Az egyik legújabb jelentés, mely a COVID-19 pandémia kapcsán vizsgálta a dezinformációs kampányokat, rávilágított arra, hogy több ország, így Oroszország és Kína is, szisztematikusan manipulálja a közvéleményt hamis egészségügyi információkkal és politikai rendszereket támogató álhírekkel. Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai képviselője, Josep Borrell szerint ezek a szándékosan irányított dezinformációs kampányok egy olyan hibrid fenyegetést jelentenek, amelyet globális biztonsági kockázatként kell kezelni.

A "fake news", azaz a hamis hírek fogalma nem újkeletű. Az információ manipulálása mindig is része volt a politikai stratégiáknak, de az internetes és közösségi média világában mindez sokkal gyorsabban és hatékonyabban képes elérni célját. A "fake news" kezdetben elsősorban politikai választásokkal és nemzetközi válságokkal összefüggésben jelent meg, például az amerikai elnökválasztás idején, de mára minden politikai és társadalmi aspektust érint. A 2016-os amerikai elnökválasztás során mind Hillary Clinton, mind Donald Trump, mint a két fő jelölt, a "fake news" problémáját felemlegették, és mindkét fél a közösségi média és az internet szerepét vitatta, mint a manipuláció eszközét.

A közösségi média, mint a Facebook, Twitter vagy WhatsApp, az emberek mindennapi életének szerves részévé váltak, és politikai fegyverré alakultak. A hamis információk gyors terjedése lehetővé teszi, hogy az üzenetek hatalmas közönséget érjenek el szinte azonnal. A digitális tér sajátos jellemzője, hogy az információkat úgy manipulálják, hogy azok szinte észrevétlenül kerüljenek a befogadók tudatába. A közösségi platformok a legalkalmasabbak arra, hogy szubjektív érzelmeket, félelmeket és vágyakat generáljanak, melyek közvetve befolyásolhatják a politikai döntéseket.

A dezinformáció terjedése nem csupán eseti jelenség. A hamis hírek vagy egy-egy torzított információ folyamatos jelenléte - akár egyenesen, akár szubtilis módon - a társadalomban hosszú távon olyan hatásokat generálhat, amelyek hozzájárulnak egy alternatív, torz valóság kialakulásához. A "cluster" vagy "hógolyó-effektus" is éppen ezt a jelenséget magyarázza: amikor egy adott hamis információ folyamatosan visszatér, és idővel egyre nagyobb közönséget ér el. A különböző csatornákon és formákban történő megjelenésük hatékonyan növeli a manipulált üzenetek hatását, ami gyakran a társadalom mélyebb, érzelmileg befolyásolható rétegeit célozza.

Politikai szempontból a "fake news" elterjedése már annyira rutinszerűvé vált, hogy sokszor nemcsak elítélik, hanem egyenesen eszközként használják. Politikai vezetők, akik hatalomra akarnak kerülni, vagy stabilizálni kívánják pozíciójukat, gyakran alkalmazzák a dezinformációt, hogy lejárassák ellenfeleiket, elnyerjék a közvélemény támogatását, vagy eltereljék a figyelmet más problémákról. A COVID-19 példáján keresztül is láthatjuk, hogy a hamis hírek rendkívül erőteljesen befolyásolták a közegészségügyi döntéseket és a nemzetközi politikai diskurzust.

A politikai manipulációk, amelyeket az interneten és közösségi médián keresztül végeznek, különösen azért hatékonyak, mert az információk terjedését nem egyetlen szereplő irányítja. A hamis hírek felelőssége eloszlik, ezért a nyilvánosság számára nehezebb azonosítani a manipulációk hátterét, ami erőteljesebbé teszi azokat. A "fake news" tehát a politikai színház szerves részévé vált, amely hatékonyan alkalmazható a közvélemény alakítására.

Azonban fontos, hogy a közvélemény ne csak kritikusan, hanem tudatosan is közelítse meg a digitális és közösségi médiában megjelenő tartalmakat. Az információs környezet gyors változása és a "post-truth" politikák világában a hagyományos valóságok helyett sokkal inkább a vélemények és érzelmek dominálnak. Az emberek egyre inkább hajlamosak a valóságot saját érdekeik és előítéleteik mentén értelmezni, és a politikai diskurzust is ennek megfelelően alakítják. A dezinformáció, mint társadalmi jelenség, nem csupán politikai célokat szolgál, hanem alapjaiban kérdőjelezi meg a közbeszéd hitelességét és a demokratikus döntéshozatal integritását.

Hogyan hat a félrevezető információ a közegészségügyi válaszokra a Covid-19 idején?

A Covid-19 járvány idején a félrevezető információk terjedése különösen súlyos következményekkel járt. Az információk gyorsan és széles körben elérhetővé váltak a közösségi média platformokon, ahol az algoritmusok segítették elő a polarizált nézetek gyors terjedését. A félrevezető tartalmak nemcsak egyes egyének félelmeiből és jó szándékú szándékaiból származtak, hanem sok esetben politikai és gazdasági érdekek is befolyásolták a közvéleményt. A social media világában a hírek terjedése gyakran gyorsabb, mint a valódi, tudományos alapú információk elérhetősége, amely hatással van a közegészségügyi válaszok hatékonyságára is.

A közegészségügyi hatóságok és a világszervezet (WHO) a félrevezető információk kezelésére különféle intézkedéseket hoztak, köztük a vírus terjedésére vonatkozó hamis állítások eltávolítását a közösségi médiából. A WHO például egy új programot indított, amely lehetővé tette a valódi információk gyorsabb és hatékonyabb eljuttatását a nyilvánossághoz. Az "EPI-WIN" (Information Network for Epidemics) hálózat célja az volt, hogy egységesítsék az egészségügyi hatóságok, kutatók és közösségi média platformok erőfeszítéseit a félrevezető információk leküzdésében. Az olyan állítások, mint hogy a gyömbér vagy fokhagyma képes megakadályozni a vírust, vagy hogy a vírus nem bírja a forró időjárást, gyorsan elterjedtek, miközben az egészségügyi szakemberek arra figyelmeztettek, hogy a tudományos bizonyítékok ezeknek ellentmondanak.

A WHO és a nagy közösségi médiaplatformok közötti együttműködés eredményeként a felhasználók hivatalos, tudományos alapú tanácsokat kaphattak. Az Instagram, Facebook, Pinterest és más platformok azáltal próbálták csökkenteni a félrevezető információk hatását, hogy azokat törölték, vagy figyelmeztetéseket helyeztek el a felhasználók számára, például arra vonatkozóan, hogy a vírus elleni védekezés nem a különféle otthoni gyógymódokban rejlik. Az olyan intézkedések, mint a téves információk megjelölése és a manipulált tartalomra vonatkozó figyelmeztetések bevezetése, mind az információs ökoszisztéma tisztázását célozták.

Mindazonáltal a félrevezető információk terjedését nem lehet kizárólag a közösségi médiának tulajdonítani. Azok, akik képesek befolyásolni a közvéleményt – politikai vezetők, hírességek és közszereplők – szintén hozzájárulnak a félrevezetéshez. Egyes esetekben a legmagasabb szinten álló személyek által tett nyilvános kijelentések hamis információkat közvetíthettek, amelyek tovább erősítették a már meglévő tévhiteket. A kutatók és tényellenőrök erőfeszítései ellenére az információk egy jelentős része a zárt körű, privát csatornákon, például üzenetküldő alkalmazásokban terjedt, ahol a kontrollálás és a tényellenőrzés lehetőségei erősen korlátozottak.

A tudományos közösség egyre inkább hangsúlyozza, hogy a félrevezető információk elleni küzdelem nem csupán az információk ellenőrzésére és eltávolítására korlátozódhat. Az emberek tudományos műveltsége kulcsfontosságú szerepet játszik a helyes információk felismerésében. Ha az emberek nem értik, hogyan és miért gyűjtik és értékelik a tudományos bizonyítékokat, könnyebben elfogadnak hamis állításokat. Ennek elkerülésére szükség van a tudományos írástudás növelésére, ami segíthet a dezinformáció elleni küzdelemben, különösen olyan kérdésekben, mint a védőoltásokkal kapcsolatos bizalmatlanság.

A társadalom felkészítése a tudományos alapú döntéshozatalra és a tényeken alapuló információk megértésére hosszú távon csökkentheti a félrevezető információk hatását, és lehetővé teheti, hogy a közegészségügyi válságok hatékonyabban legyenek kezelve. A jövőben különösen fontos, hogy a közegészségügyi hatóságok ne csupán válaszoljanak a dezinformációra, hanem proaktívan formálják a közbeszédet, és erősítsék a tudományos diskurzust.

A valóság manipulálása: A politikai igazság és a propaganda harca Oroszországban

A valóság manipulálása, különösen a televízió és a közösségi hálózatok révén, alapvető eszköze annak a politikai mechanizmusnak, amelyet a hatalom gyakorlói arra használnak, hogy saját verziójukat építsék a történelemről és a jelenről. Oroszországban a kormány 20 éve dolgozik azon, hogy a közvéleményt egy alternatív valóságra alapozza, különösen a Szovjetunió és a posztszovjet történelem tekintetében. Ennek az alternatív valóságnak az exportálása csak mellékes tevékenység, mivel az alapvető cél mindig is az volt, hogy elhitesse a választókkal, hogy a kormány által közvetített valóság az igaz, és hogy ez az igazság adja meg az alapot a politikai legitimitásukhoz.

A legszembetűnőbb példa ennek a manipulációnak a második világháború történetének ábrázolása, amelyet a Kreml próbált egy olyan verzióba formálni, amely igazolja Oroszország területi követeléseit a volt szovjet területek és Kelet-Európa felett. Az orosz közvéleményben elterjedt a nézet, miszerint a Vörös Hadsereg nem megszálló, hanem felszabadító szerepet játszott, és ezt az értelmezést a kormány, különböző diplomáciai intézkedésekkel, megpróbálta nemcsak belföldön, hanem nemzetközi szinten is elfogadtatni. Az éves győzelem napi parádé, amelyet még a COVID-19 pandémia közepette sem volt hajlandó lemondani a Kreml, mára nemcsak a belső politikai naptár kiemelt eseményévé vált, hanem nemzetközi szinten is politikai jelentőséggel bír. A vezetők rangsora részben azon múlik, hogy elfogadják-e a meghívást a Vörös téren rendezett rendezvényre, és azon is, hogy ki nem jelenik meg.

Az alternatív valóságok közötti különbségek nemcsak a történelem ábrázolásában, hanem a jelen politikai diskurzusában is megmutatkoznak. Az orosz diplomácia, különösen Lavrov külügyminiszter szerepe, inkább egy szóvivői szerepre korlátozódott, mintsem hogy valódi tárgyalások és diplomáciai kapcsolatok kialakítására törekedne. A kormány álláspontja az, hogy a különböző nemzetek közötti viták nem más, mint az orosz álláspont legitimálása, amelyet minden nemzetnek el kell fogadnia.

A valóság manipulálásának frontvonalán állnak az ellenzéki vezetők, különösen Aleksej Navalnij, aki az orosz rendszer által terjesztett hazugságok és propaganda lebontására összpontosít. Navalnij, aki eredetileg politikai aktivistaként kezdte, majd bloggerré vált, ma már egy alternatív médiabirodalom vezetője. YouTube-csatornáján és egyéb online platformokon keresztül mutat be olyan híreket és információkat, amelyeket az állami médiák elhallgatnak vagy manipulálnak. Az ő munkája, valamint az általa alapított szervezetek, mint az Anti-Korrupciós Alapítvány és a "Jövő Oroszországa" párt, mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy valódi alternatívát kínáljanak az orosz közönség számára.

Putyin hatalma, mint az előző szovjet rendszerekben, a valóság és az igazság ellenőrzésére épít. Azonban két alapvető különbség is van a mai Oroszország és a szovjet rendszer között. Az első az, hogy Oroszország ma már formálisan demokráciának számít, még akkor is, ha az ellenzéki politikai erőket folyamatosan elnyomják és manipulálják azokat a választásokat, amelyek Putyin hatalmát legitimálják. A második, és talán fontosabb különbség, hogy míg a múltban a közvélemény sokkal inkább hajlott arra, hogy elfogadja a kormány által közvetített "igazságot", ma már egyre többen vannak, akik nemcsak Oroszországban, hanem világszerte, kétségbe vonják a kormányok által terjesztett narratívákat.

Ezek a "digitális bennszülöttek", a legfiatalabb generáció, akik a közösségi médiában és az interneten nőnek fel, nem bíznak az állami médiában. Ők az információk új keresői, akik a hagyományos médiák által terjesztett hazugságok helyett alternatív forrásokból szerzik be tudásukat. A közösségi médiában való aktív részvételük, a politikai reformok iránti igényük, valamint a jogállamiság és a szabad választások iránti vágyuk, amelyek a nyugati országok demokratikus értékeit tükrözik, egyre nagyobb támogatottságot kapnak.

Mindez egy olyan társadalmi és politikai rendszert eredményezett, amelyben a hatalom megőrzése érdekében folyamatosan fenntartani kell a valóság kontrollját. A politikai narratíva sikeres manipulálása nem csupán az orosz belpolitikai életben, hanem nemzetközi viszonylatban is meghatározó szerepet játszik. Az igazság, és annak eltorzítása, ma már egy harctérré vált, ahol minden fél, legyen az kormány vagy ellenzék, az igazságot saját céljai szerint próbálja alakítani.