A COVID-19 világjárvány számos pszichoterápiás rendszerszemléletű gyakorlatot alapjaiban változtatott meg. A karantén és az online térben végzett terápiás munka számos kihívás elé állította a szakembereket, de ugyanakkor új lehetőségeket is hozott a családterápiás munkában. A következő szövegben egy személyes tapasztalaton keresztül mutatom be, hogy miként alakultak át az online családterápiás ülések, és hogyan segített a Dixit-kártyák használata a családokkal végzett munkában.

Az egyik eset, amelyben a világjárvány és a karantén komoly hatást gyakorolt, Tina története volt. Őszintén kért pszichológiai támogatást a szülés utáni depresszióval kapcsolatosan, és komoly pszichológiai szenvedést élt át. Azt jelezte, hogy szeretne beszélgetni és keresni valamilyen megoldást. Miután meghallgattam a panaszait, úgy döntöttem, hogy személyesen találkozom vele, miközben a gyermekét az apja gondozza. A Dixit-kártyák, mint szimbolikus eszközök, segítettek abban, hogy Tina kikerüljön a szóbeli körforgásokból, és lehetőséget kapjon arra, hogy a jövőről álmodjon. Így képes volt apró változtatásokat is meglátni a napi rutinjában, mint például a családjával és barátaival való telefonos kapcsolattartás. A karantén feloldása után a következő találkozókat már személyesen tartottuk, és a családi ülések során számos pozitív interakciót figyelhettem meg Bryan-nal, aki magabiztosabban kezdett viselkedni a szüleivel. A házastársak, Tina és Jerry, közötti szoros együttműködés és jó szülői hozzáállás megnyugtatta a kisfiúkat, és lehetőséget biztosított számára, hogy biztonságban érezze magát. Ez azt mutatta, hogy Tina nem a várandósság utáni depresszióval küzdött, ahogy azt orvosa gyanította, hanem a környezeti és családi támogatás hiányosságai okozták a lelki feszültséget. A karantén utáni új környezet és a családi segítség gyorsan hozzájárult Tina és Jerry szülői önbizalmának helyreállításához.

A világjárvány, különösen a lezárások ideje alatt, rengeteg új kihívást hozott a pszichoterápiás munkában. Az online ülések iránti kereslet drámaian megnőtt, és bár kezdetben vonakodtam az online terápiától, mint sok más rendszerszemléletű és családterapeuta, aki nem rendelkezett tapasztalattal a videó alapú munkában, úgy döntöttem, hogy adaptálom a terápiás gyakorlatomat. Ennek érdekében különféle szakirodalmat olvastam, és számos webináriumot néztem meg a témában. Ezenkívül intenzíven konzultáltam kollégáimmal az online munka gyakorlati, etikai és terapeutikus kérdéseiről. Két hét karantén után elkezdtem online üléseket tartani meglévő és új páciensekkel.

A felnőttek és párok online beszélgetéseit viszonylag egyszerűnek találtam megszervezni, de sok kérdést vetettek fel, például a magánélet és az intimitás védelme. Míg a terápia szokásos helyszínén dolgoztam, a páciensek „meghívtak” engem a nappalijukba, konyhájukba, néha a hálószobájukba vagy akár az autójukba. Azokban az esetekben, amikor családok, kisgyermekekkel érkeztek a terápiára, még több praktikus és technikai kihívással kellett szembenéznem. A családok közvetlenül egy képernyő előtt ülve a személyes kapcsolatukat is tükrözték, így nem volt lehetőség a családtagok közötti kölcsönhatások megfigyelésére. Az online terápia során azt tapasztaltam, hogy nem voltak jelen azok az első pillanatok, amelyek az élő üléseken azonnal segítettek a családi dinamika megértésében. A pácienseim az online világban más formában nyitották meg velem a kapcsolatukat, mint a személyes találkozók során, így szükségessé vált, hogy más módon építsem fel a terapeutikus teret.

A Dixit-kártyák használata egy metaforikus eszközként jelentős segítséget nyújtott a családterápiás munkában online környezetben. A kártyák lehetővé tették, hogy a páciensek, beleértve a gyermekeket is, képesek legyenek leírni és közvetíteni érzelmeiket és érzéseiket. Az online terápiás munka során a Dixit-kártyák alkalmazása olyan eszközzé vált, amely könnyebbé tette az érzelmi állapotok feltérképezését és az új perspektívák felfedezését. A kártyák mint lebegő objektumok lehetővé tették, hogy a családtagok és különösen a gyerekek nyitottabbá váljanak és kifejezzék gondolataikat egy olyan környezetben, amely a személyes terápia során nem volt elérhető.

Az online családterápia során megfigyelt tapasztalataim alapján a jövőben még inkább úgy gondolom, hogy az ilyen típusú terápiás ülések különösen azok számára hasznosak, akik szoros családi környezetben vagy kisgyermekekkel élnek. Az online munka képes biztosítani, hogy a szülők szülői kompetenciáját támogassuk, és ezáltal a gyerekek számára is megerősödjön a biztonság és stabilitás érzése. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az online munka nem helyettesítheti teljes mértékben a személyes találkozásokat, különösen akkor, ha a család életében súlyos pszichológiai problémák jelennek meg. A közvetlen interakciók, a nem verbális kommunikáció és a különféle metaforikus eszközök alkalmazása kulcsfontosságú részei a rendszeres családterápiás munkának.

Hogyan befolyásolják az intrapszichikus rendszerek a személyiség kialakulását?

A személyiség fejlődése és működése három alapvető intrapszichikus rendszer: motorikus, érzelmi és kognitív dimenziók interakciója révén valósul meg. Ezek a rendszerek nemcsak hogy meghatározzák, hogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk, hanem azok a társas környezetek, amelyekben ezek a rendszerek működnek, kulcsszerepet játszanak az egyén pszichés és emocionális fejlődésében. A család, a kortársak és a felnőttek rendszerei mind hozzájárulnak a személyiség kialakulásához, mindegyik sajátos funkciókkal és értékekkel, valamint egyedi nyelvezettel, amelyek lehetővé teszik az egyén számára, hogy különböző pszichológiai mechanizmusok segítségével feldolgozza a környezete által rá gyakorolt hatásokat.

A családi rendszer például azokat az érzelmi tapasztalatokat biztosítja, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges érzelmi növekedéshez. Az érzelmi rendszer tehát nem csupán egy passzív érzékelési állapot, hanem az alapvető érzelmi minták kialakulását is elősegíti, amelyek a későbbi interperszonális kapcsolatokban ismétlődnek. Az érzelmi rendszer működése szoros összefüggésben áll az egyén jövőbeli kapcsolati mintáival, hiszen a családi közegben szerzett érzelmi tapasztalatok nagymértékben befolyásolják, hogy az egyén hogyan reagál a világban tapasztalt érzelmi impulzusokra.

A kortársi rendszer egy másik fontos tényező, amely lehetőséget biztosít az egyén számára a kísérletezésre, a transzgreszsziók felfedezésére, valamint új szerepek és nyelvek elsajátítására. A kortársak társaságában az egyén olyan érzelmi tapasztalatokat élhet át, amelyek segítenek neki alkalmazkodni a társadalmi normákhoz, miközben lehetőséget adnak arra, hogy kifejezze önálló identitását és felfedezze a társadalmi dinamizmusokat.

A felnőttek rendszerének szerepe az, hogy az egyént gondolkodásra ösztönözze, elősegítse a felelősségvállalás, az autonómia és a tervezés készségeinek fejlődését. Ez a rendszer tehát a kognitív rendszerre épít, hiszen az egyén az élete folyamán számos olyan minta és stratégiát sajátít el, amelyek segítik őt abban, hogy hatékonyan értékelje a valóságot, hipotéziseket alkosson és terveket dolgozzon ki.

A három intrapszichikus rendszer közötti interakció tehát nemcsak az egyén személyiségének alapvető aspektusait alakítja, hanem hatással van arra is, hogyan reagálunk a világra, és hogyan formálódik az identitásunk. Az érzelmi, kognitív és motorikus rendszerek közötti dominancia határozza meg a személyiségünk egyedi vonásait. Ezen rendszerek közül valamelyik gyakran kiemelkedik, és az határozza meg az egyén személyiségét és viselkedési stílusát.

A személyiség típusok, amelyeket az intrapszichikus rendszerek dominanciája alapján határozhatunk meg, három fő kategóriába sorolhatók: érzelmi típus, kognitív típus és motoros-ösztönös típus. Az érzelmi típusok hajlamosak a múltban való elmerülésre, az idealizációkra és a családi kapcsolatokra építenek. A kognitív típusok számára a jövő az időhorizont, és jellemzően elemző, logikai gondolkodást alkalmaznak, míg a motoros-ösztönös típusok inkább a jelenben élnek, és az intuitív, gyors reakciókra építenek, amelyeket a fizikai cselekvés irányít.

Az ilyen típusú személyiségjegyek felismerése különösen fontos a terápiás folyamatban, mivel segít a terapeuta számára abban, hogy jobban megértse a páciens érzelmi, gondolkodási és cselekvési erőforrásait. A terapeuta és a kliens közötti kapcsolat és a személyiség típusának megértése lehetővé teszi a megfelelő terapeutikus kapcsolat kialakítását, amely alapvető a sikeres pszichoterápiás munkához.

Ezen kívül a virtuális terápiás tér kialakítása és az abban való hatékony kapcsolattartás kulcsfontosságú szerepet kapott. Az online terápiás környezetek esetében a terapeuta nyelvhasználatának, ritmusának és kommunikációjának megfelelő alkalmazása szintén hozzájárulhat a sikeres kapcsolathoz. A virtuális környezet nem csupán egy technológiai eszközként jelenik meg, hanem egy közvetítő szerepet is betölt, amely segíthet a kliensnek hozzáférni a tudattalan, transzcendens és képzeletbeli aspektusaihoz, elősegítve ezzel a pszichológiai blokkok feloldását.

Egy személyiség típusának azonosítása tehát nemcsak a terapeuta és a kliens közötti kapcsolatot segíti elő, hanem az online terápiás környezetben való munkavégzés hatékonyságát is javítja. Az intrapszichikus rendszerek dominanciájának megértése kulcsfontosságú a terápia különböző formáiban, és a megfelelő terapeutikus kapcsolat kialakítása hozzájárulhat a kliens személyiségének további fejlődéséhez.

Milyen kihívásokkal kell szembenézni az online pszichoterápiában, és hogyan lehet ezeket leküzdeni?

A digitális világ fejlődése, amely a kommunikációs eszközök egyre szélesebb választékát kínálja, alapvetően alakította át a pszichoterápia gyakorlatát, különösen az online térben történő terápiát. Az online terápia számos előnyt kínál, de ezek mellett jelentős kihívásokat is hoz, amelyek különös figyelmet igényelnek a terapeuták és pácienseik részéről egyaránt.

Az online pszichoterápia egyik legfontosabb kihívása a személyes kapcsolat hiánya. A hagyományos, személyes terápiás ülések során a terapeuta és a páciens közötti közvetlen interakció lehetővé teszi a finom nonverbális jelek, mint a testbeszéd, a mimika és a szemtől-szembeni figyelem pontos érzékelését. Online környezetben mindezek a jelek sokszor elvesznek vagy torzulnak, így a terapeutának fejlettebb figyelemre és empátiára van szüksége a kommunikáció fenntartásához. A páciensek számára ez a távolság különösen érzékeny lehet, mivel a bizalmi kapcsolat kiépítése online módon nem mindig könnyű.

A másik komoly nehézség az online terápia során a technikai problémák, mint a gyenge internetkapcsolat, a hardveres hibák, vagy a platformok működésének akadozása. Mindezek elvonhatják a figyelmet és csökkenthetik a terápia hatékonyságát. Ezért a terapeutáknak nemcsak a pszichológiai támogatásra kell összpontosítaniuk, hanem az online kommunikáció technikai aspektusainak is kellő figyelmet kell szentelniük. A páciens számára egy technikai hiba tapasztalata frusztráló lehet, amely hátráltathatja a terápia folytatását, így mindkét félnek előre kell készülniük a lehetséges zökkenőkre.

Továbbá, az online pszichoterápiát gyakran kisebb intim térben végzik, ahol a páciens környezete is belép a terápia világába, amely megnehezíti a biztonságos, zárt munkaterület kialakítását. A terapeuta nem tudja ellenőrizni, hogy a páciens otthonában megfelelő-e a környezet a terápia számára; zajok, családtagok jelenléte, vagy akár az otthoni stressz is megzavarhatja a folyamatot. Az ilyen típusú zavaró tényezők jelenléte csökkentheti a terápia hatékonyságát és az abban résztvevők komfortérzetét.

A pszichoterápiás képzés és szupervízió területén is jelentős változások figyelhetők meg az online térben. A hagyományos, személyes szupervízió, amely gyakran a valós terápiás üléseken történik, már nem minden esetben elérhető vagy szükséges. Az online szupervízió lehetősége lehetővé teszi a terapeuták számára, hogy különböző megközelítéseket alkalmazzanak a fejlesztésükre, például videós rögzítéseken keresztül elemezzék saját munkájukat, vagy online konzultációk során kaphatnak visszajelzést tapasztaltabb kollégáktól. A szupervízió ezen formája lehetőséget biztosít arra, hogy a szakemberek megosszák tapasztalataikat és tanuljanak másoktól, anélkül, hogy fizikailag jelen kellene lenniük egy helyen.

Az online terápia során a páciens és a terapeuta közötti kapcsolat fenntartása kulcsfontosságú, és ehhez mindkét félnek magas szintű elköteleződésre és technikai felkészültségre van szüksége. Bár az online környezet sokszor praktikus és kényelmes alternatívát kínál, a terápia hatékonysága csak akkor garantálható, ha a terapeuták megfelelő módon alkalmazkodnak az online tér különleges kihívásaihoz, és képesek a digitális interakciókat a lehető legmagasabb szinten végezni.

Végül, az online terápia nemcsak a terapeuták, hanem a páciensek számára is új kihívásokat jelenthet. A személyes kapcsolat hiánya, a technikai zökkenők és a kevesebb személyes interakció miatt a páciens könnyen elveszítheti a motivációját vagy bizalmát a folyamatban. Az online terápia során fontos, hogy a páciens megfelelő támogatást kapjon, és hogy minden egyes szekció során megteremtsék a megfelelő környezetet a sikeres és eredményes munka érdekében. Az online pszichoterápia lehetőséget kínál, hogy új módszereket alkalmazzunk, de az előnyeit csak akkor lehet kihasználni, ha mindkét fél felkészült és tudatosan közelíti meg a digitális terapeutikus folyamatot.

Hogyan kezelhető a subarachnoidális vérzés és a kapcsolódó állapotok?
Mi a szuverenitás eredete és hogyan jelenik meg Shakespeare műveiben?
Hogyan javíthatjuk a gépi tanulás modelljeit a félvezetők ellenőrzésére: Előfeldolgozás, Architektúra, Képzés és Tesztelés
Hogyan alakította a 2016-os választási kampány a közvéleményt: A negatív kampány és annak hatása