Amikor a felső endoszkópiás vizsgálat eredményei nem mutatnak kóros eltérést, a következő fontos diagnosztikai lépés az ambuláns pH-monitoring. Ez a teszt lehetővé teszi számunkra, hogy megállapítsuk, van-e bármilyen kóros reflux, amely a panaszok mögötti etiológiát képezheti, azáltal, hogy mérjük az oesophagus savas kitettségének idejét (AET), és képesek vagyunk szimptóma-összefüggést is adni (a mellkasi fájdalom és a refluxesemények időbeli összefüggése). Ha a pH-teszt eredményei normálisak, ez kizárja a GERD-et, mint alapvető etiológiát, és arra utal, hogy az oesophagus hyperszenzitivitásának szerepe jelentős lehet a tünetek kialakulásában (ha más etiológiák is ki lettek zárva).

Az ambuláns pH-monitoring kiválóan alkalmas annak meghatározására, hogy a refluxos események milyen gyakorisággal fordulnak elő, és milyen mértékben befolyásolják a beteg szimptómáit. A normális pH-értékek a reflux betegség kizárását jelenthetik, míg a fokozott savkitettség az oesophagus érzékenységének fokozódására utalhat.

A pH-monitoring elvégzésére többféle módszer létezik, például transznazális pH-katéterek használata, illetve vezeték nélküli pH-monitorozó kapszula alkalmazása. Ezek közül mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai. A transznazális katéter előnye, hogy nem szükséges altatás, és képes mérni a bolusok áthaladását, irányát (impedanciás érzékelők segítségével), valamint minden reflux eseményt, beleértve a savas, nem savas és gázokat is. Azonban kényelmetlen, mivel orron keresztül kerül a beteg testébe, ami befolyásolhatja a napi étkezési szokásokat és aktivitásokat, és csak 24 órás monitoringra ad lehetőséget, ami csökkentheti a GERD érzékenységét.

Ezzel szemben a vezeték nélküli pH-monitorozás előnye, hogy a beteg nem érez zavaró katétert, és akár 48-96 órán át is lehetővé teszi a reflux események nyomon követését. Hátránya, hogy kizárólag a savas reflux eseményeket képes rögzíteni, így a tesztet legalább 7–10 napig gyógyszermentesen kell végezni, ha GERD gyanúja merül fel.

A pH-monitoring eredményeinek értékelése során figyelembe kell venni a savas kitettség idejét, az AET mértékét és annak összefüggését a beteg tüneteivel. Ha az AET 6%-nál magasabb, az kórosnak számít, és a nem erozív reflux betegség (NERD) diagnózisát valószínűsíti. Az AET 4%-nál alacsonyabb értéke normálisnak tekinthető, és további vizsgálatokat vagy szimptóma-összefüggést igényelhet a fájdalom eredetének meghatározására. Az AET 4-6% közötti értéke esetén a vizsgálat eredményei inconkluzívak, és további információk szükségesek a reflux terhelés, a szimptóma-asszociáció vagy az oesophagus motoros rendellenességeinek vizsgálatával.

A funkcionális oesophagalis mellkasi fájdalom diagnózisát az ROME IV kritériumok alapján határozzák meg. A funkcionális mellkasi fájdalom akkor tekinthető oesophagalis eredetűnek, ha a következő kritériumok mindegyike teljesül: a fájdalom legalább három hónapja jelen van, legalább heti egy alkalommal, és nem társul szívbetegséggel. Továbbá, az oesophagusban nem figyelhető meg egyéb szimptóma, mint például a gyomorégés vagy nyelési nehézségek, és nem bizonyítható, hogy a gastrooesophagealis reflux vagy eosinophilus oesophagitis (EoE) okozza a panaszokat.

A szimptóma-összefüggés egy statisztikai módszer, amely segít meghatározni a szimptómák és a reflux események közötti kapcsolat erősségét. A szimptóma-index (SI) és a szimptóma-asszociációs valószínűség (SAP) két olyan mérőszám, amelyek segítségével a reflux és a panaszok közötti összefüggés statisztikai esélye meghatározható. Ha a szimptóma-összefüggés pozitív, az azt jelenti, hogy a beteg panaszai közvetlenül összefüggnek a reflux eseményekkel. A negatív szimptóma-összefüggés viszont azt jelezheti, hogy nincs összhang a panaszok és a reflux események között.

Az ilyen típusú mellkasi fájdalom, amely nem a GERD következménye, gyakran percepciós eredetű, és ennek kezelése neuromodulátorokkal történik. A neuromodulátorok a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek a reflux hyperszenzitivitás, funkcionális szívfájdalom és nem szív eredetű mellkasi fájdalom esetén, mivel segítenek csökkenteni a fájdalomérzékelést és javítani a tünetek kezelését.

A jövőben újabb diagnosztikai eszközök és kezelési lehetőségek is megjelenhetnek a funkcionális mellkasi fájdalom és reflux hyperszenzitivitás kezelésében. A nyálkahártya integritásának tesztelése, például az új ballon alapú nyálkahártya-impedanciás eszközök, ígéretesek lehetnek a GERD (erosív reflux betegség vagy NERD) és EoE gyors differenciálásában a normális nyálkahártyától a gastroszkópiás vizsgálat során.

Milyen hatással van a kolitisz ulceróza a női termékenységre és terhességre?

A kolitisz ulceróza (UC) és a gyulladásos bélbetegségek (IBD) komplex hatásokat gyakorolnak a női reproduktív egészségre. A legújabb kutatások szerint a női betegek esetében a menarche (első menstruáció) életkora általában megegyezik a férfiakéval, azonban a kontrollálatlan gyulladás késleltetett menarchéhoz vezethet, amely valószínűleg a növekedési elmaradás, a szteroidhasználat vagy a rossz táplálkozás következménye. Ezen kívül számos esetben megnövekedett menstruációs rendellenességekről számoltak be IBD-ben szenvedő nőknél, továbbá a menstruációs időszak körül a hasi fájdalom és hasmenés fokozódása is jellemző tünet.

Ha szájon át szedhető fogamzásgátlásra van szükség, fontos, hogy a nőgyógyászati szakértőkkel együttműködve válasszanak olyan, alacsony ösztrogéntartalmú készítményeket, vagy alkalmazzanak intrauterin eszközt (IUD), hogy csökkentsék a tromboembólia kockázatát.

A termékenység szempontjából a gyulladásos bélbetegségekkel élő betegek hajlamosabbak a gyermektelenségre, főként az önkéntes gyermektelenség miatt. Azonban a remisszióban lévő IBD-ben szenvedő betegek termékenysége nem csökken. Az aktív gyulladás viszont csökkenti a sikeres élő szülések arányát. Fontos megjegyezni, hogy jelenleg nincs olyan, az FDA által jóváhagyott kezelés, amely a női IBD betegeknél a termékenység csökkenését okozná, ám számos gyógyszer teratogenitása miatt kontraindikált a terhesség alatt (például metotrexát, tofacitinib, upadacitinib, ozanimod).

A műtéti beavatkozások, különösen a szervmegtartó műtétek, szintén hatással lehetnek a termékenységre. Az ileo-pouch-anál anastomosis (IPAA) műtétet követően a nők háromszoros kockázatot vállalnak a meddőség kialakulására, azonban a megfelelő termékenységi kezelések, például in vitro fertilizáció (IVF), sikeresen vezethetnek terhességhez.

A terhesség és az IBD közötti kapcsolat bonyolult. Az aktív UC-ben szenvedő nők, akik terhességet terveznek, 35%-os eséllyel tapasztalnak betegség fellángolást a terhesség alatt. Ezért rendkívül fontos a terhesség előtt a betegség remisszióba hozása. A legtöbb IBD gyógyszer biztonságos a terhesség alatt, azonban a terhesség alatti folyamatos betegségkontroll kulcsfontosságú a legjobb eredmények elérése érdekében mind a beteg, mind a baba számára.

A terhesség alatt alkalmazható gyógyszerek közé tartozik az 5-ASA terápia, amely hosszú évtizedes biztonságos használati előélettel rendelkezik. Ha a beteg szulfaszalazint (SSZ) szed, fontos, hogy folsavkiegészítést alkalmazzon, mivel a szulfaszalazin alkalmazása terhesség alatt csökkentheti a folsav szintjét. Az antibiotikumok és szteroidok is általában biztonságosak, de a szteroidok használatakor igyekezni kell minimalizálni az alkalmazott dózist, és a szteroid-mentes kezelések előnyben részesítendők. A biológiai gyógyszerek, mint az infliximab és adalimumab, szintén biztonságosnak bizonyultak a terhesség alatt. A tofacitinib és upadacitinib használatával kapcsolatosan azonban korlátozottak az adatok, és az állatkísérletek teratogén hatásokat mutattak, ezért javasolt ezen gyógyszerek abbahagyása a tervezett fogamzás előtt.

Bizonyos gyógyszerek terhesség alatt való alkalmazása kifejezetten ellenjavallt. A metotrexát és az ozanimod teratogén hatásai miatt terhesség előtt abbahagyandók, és ezek használata szigorúan tilos a terhesség alatt. Az antibiotikumok közül a metronidazolt az első trimeszterben kerülni kell.

Az UC kezelésében a műtéti lehetőségek is fontos szerepet játszanak, különösen akkor, ha a konzervatív kezelés nem vezet eredményre, vagy szövődmények, például perforáció, diszplázia vagy rák alakulnak ki. Ilyenkor totális kolektómia vagy proctokolektómia ileosztómiával vagy IPAA-val a lehetséges megoldások. Bár sok beteg aggódik az ileosztómiával kapcsolatosan, a megfelelő oktatás sokat segíthet a félelmek leküzdésében. Az IPAA műtét alternatívát jelenthet az állandó ileosztómiával szemben, bár ennek is megvannak a hátrányai, például a visszatérő gyulladások vagy a gyakori bélmozgások, amelyek kezelést igényelhetnek.

Fontos megérteni, hogy az IBD-s betegek terhessége, termékenysége és kezelése egyedi orvosi megközelítést igényel, és minden esetben szükség van egyéni tanácsadásra, hogy a lehető legjobb eredményeket érjék el a betegek, figyelembe véve a betegség stádiumát, a használt gyógyszereket és a terhesség körüli kockázatokat.

Milyen tényezők befolyásolják a poszteritikus reaktív arthritis kialakulását?

A poszteritikus reaktív arthritis egy olyan állapot, amely fertőzéses gasztroenteritiszt követően alakulhat ki, és az esetek egy kisebb részében krónikus gyulladással jár. A kutatások azt mutatják, hogy mindössze 20–25%-a azoknak az HLA-B27 pozitív személyeknek, akik Shigella, Salmonella vagy Yersinia által okozott fertőző bélgyulladásban szenvedtek, később postenteritikus reaktív arthritiszé fejlődnek. A patogén baktériumok antigénjei és nukleinsavai, valamint a fagocitált, de nem életképes baktériumok jelenléte a fertőzés következményeként, bizonyos esetekben az ízületekben is megtalálhatóak, és gyulladást váltanak ki.

A poszteritikus reaktív arthritis kialakulásában szerepet játszó mechanizmusok pontosan nem tisztázottak, de az egyik elmélet szerint a HLA-B27 molekulák recirkuláló T-sejtjei képesek egyedülálló módon bemutatni a baktériumokból származó peptidjeiket az immunrendszer számára, így gyulladást idézve elő. Más elméletek a HLA-B27 molekula és a baktériumok közötti molekuláris hasonlóságra építenek, amely abnormális immunválaszt és a baktériumok tartós jelenlétét eredményezi az ízületekben. Ezen kívül van egy olyan hipotézis is, amely szerint a HLA-B27 molekula hibás fehérjefoldozásának következménye a gyulladást előidéző citokinek felszabadulása, amikor a sejt endoplazmatikus retikuluma túlterhelődik.

Bár a HLA-B27 pozitivitás önmagában nem szükséges és nem elegendő a reaktív arthritis kialakulásához, számos genetikai tényező (például az endoplazmatikus retikulum aminosav peptidáz-1 és IL-23R polimorfizmusok) és környezeti faktorok, mint például a fertőzések, szintén hozzájárulhatnak a betegség patogeneziséhez.

A poszteritikus reaktív arthritis kezelésére számos terápiás megközelítés létezik, és a kezelés célja a gyulladás csökkentése, a fájdalom enyhítése és a beteg életminőségének javítása. Az alapkezelés nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) alkalmazásával kezdődik, de ha a betegség hosszú távon fennáll, akkor DMARD (betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek) alkalmazása is indokolt lehet. Ha a napi adag meghaladja az 5 mg-ot vagy három hónapnál hosszabb ideig szükséges a kezelés, akkor TNF-alfa gátlók, például etanercept, infliximab, adalimumab, golimumab és certolizumab pegol alkalmazása is felmerülhet.

A betegség prognózisa és kezelésének hatékonysága szorosan összefügg a betegség korai felismerésével és a megfelelő kezelési stratégia kialakításával. A poszteritikus reaktív arthritis számos egyéni tényezőtől függ, így a kezelésre adott válasz változhat a betegek között.

Fontos megérteni, hogy a reaktív arthritis nem csupán egy egyszerű gyulladásos ízületi betegség. A kiváltó ok, a baktériumok és a genetikai hajlam interakciója összetett immunológiai folyamatokat indít el, amelyek a beteg immunrendszerének reagálására építenek. Az HLA-B27 pozitivitás nem minden esetben vezet arthritishez, és az egyéni genetikai hajlamok mellett a környezeti tényezők, például a fertőzések, szintén fontos szerepet játszanak a betegség megjelenésében és lefolyásában.

A poszteritikus reaktív arthritis pontos okainak megértése érdekében elengedhetetlen a folyamatos kutatás és a különböző terápiás lehetőségek hatékonyságának értékelése. A betegség kezelése összetett és személyre szabott megközelítést igényel, hogy megfelelő eredményeket érjünk el. A betegség időben történő felismerése és kezelése kulcsfontosságú a hosszú távú javulás elérése érdekében.

A kulturális értékek és osztályharc hatása a társadalmi identitásra
Hogyan kezelhető az irritábilis bél szindróma komplex módon?
Hogyan értelmezzük a gravitációs térképek és az asztrofizikai metrikák összefüggéseit a modern kozmológiai modellekben?
Hogyan működik a hibázás és a környezeti paraméterek integrációja a rendszerdegradáció előrejelzésében? A hibrid DBN-KF modell alkalmazása