A "Béke galambja" esemény

A rendezvény "A Béke Galambja"
Nem, a "béke" szó aligha marad,
Amikor a háborút az emberek nem ismerik.
Mert amit korábban békének hívtak,
Mindenki egyszerűen az életnek fogja nevezni.
V. Beresztov

Ez olyan csodálatos, nyugodt –
Békésen aludni és nem látni robbanásokat,
Nem menekülni a bombázás elől,
Tudni, hogy a hozzátartozók, barátok, szomszédok élnek!
Látni az eget, a bárányfelhőket,
És a kék folyókat,
Látni, ahogy a madarak repkednek az erdőben.
Sokunk számára a béke mindennapos.
Országunk fiatal generációja nem tudja, mi a háború, az éhínség, a pusztulás.
Ez természetes és jó, de ugyanakkor elértékteleníti a nyugodt és békés élet ajándékát ebben a globális értelemben.

Azonban számos ország és nemzet számára, akik a rendetlenség és fegyveres összecsapások légkörében élnek, a béke nem üres szó. Ez ajándék, ez egy mesebeli álom.
Ezért van, hogy a világban olyan emberek élnek, akik a békét álmodják, akik tiszta eget szeretnének a fejük fölött, ezért hozták létre ezt az ünnepet.

Minden év szeptember 21-én ünnepeljük a Béke Napját.
Ez az ünnep a stabilitást és jólétet tiszteli. Ez az élet keserű veszteségek nélkül, rombolás nélkül, a folyamatos veszély érzése nélkül.

A Béke Napjának története
Az ünnepet 1981-ben hozta létre az ENSZ Közgyűlésének egyik határozata. 2001-től a Béke Napja szeptember 21-én van.

A Béke Napjának hagyományai
A ünnep kezdetét a Béke Harangja hirdeti.
A harangszó emlékezteti az emberiséget arra, hogy a béke nagy érték, és nem elég csupán álmodozni róla, eléréséhez sokat és kitartóan kell dolgozni.
A Béke Napján különböző országokban nemzeti és állami rendezvényeket tartanak. Céljuk a béke eszméinek népszerűsítése.
Szeptember 21-én az ENSZ főtitkára üzenetet mond, amely különböző népekhez szól, és mindenüvé átível a felhívás, hogy a kormányoknak hallgatniuk kell a népükre, és gondoskodva biztonságos életkörülményeket kell teremteniük. Aztán következik a harangszó, és egyperces néma megemlékezés következik – az az idő, amikor mindenki elgondolkodik a saját küldetésén.

Miért van még szükség erre az egyperces néma megemlékezésre?
A Béke szimbóluma
A béke szimbóluma Pablo Picasso munkája – egy galamb, amely olajágat tart a csőrében. Ez a kép később többször is változott, míg el nem érte azt a formát, amit ma ismerünk.

A galambot mint a béke szimbólumát nem véletlenül választották. Azt tartják, hogy a bibliai legenda adta az alapot: miután a világból való özönvíz után Noé bárkájára a galamb olajágat hozott – annak jeleként, hogy Isten kibékült az emberekkel.

A békés időszak egy áldás, amely lehetővé teszi számunkra, hogy stabilan éljünk: tanuljunk, dolgozzunk, családokat alapítsunk, érvényesítsük jogaikat, spirituálisan és erkölcsileg fejlődjünk.

Miután elolvasta a "Time"-ban megjelent cikket, Samantha megkérdezte édesanyját: "Miért fél mindenki Mr. Andropovtól? Miért nem kérdezi meg tőle senki, hogy támadni fogja-e a mi országunkat?"

Édesanyja válasza viccesen ezt mondta: "Miért ne kérdeznéd meg tőle te magad?"

Samantha komolyan vette édesanyja szavait, és levelet írt: "Tisztelt Andropov úr! A nevem Samantha Smith. 10 éves vagyok. Gratulálok az új kinevezéséhez. Nagyon aggódom, hogy nem kezdődhet-e atomháború a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Ön háború párti vagy sem? Ha nem, kérem mondja meg, hogyan akarja elkerülni a háborút? Természetesen nem köteles válaszolni erre a kérdésre, de szeretném tudni, miért akarja meghódítani az egész világot, vagy legalábbis a mi országunkat. Isten teremtette a földet, hogy mindannyian békében élhessünk és ne háborúzzunk. Őszintén, Samantha Smith"

A lány levele megjelent a szovjet "Pravda" újságban. 1983. április 26-án válasz érkezett Jurij Andropovtól. A levél végén Andropov felajánlotta, hogy Samantha látogassa meg a Szovjetuniót, és nézze meg, hogyan élnek a gyerekek Szovjetunióban. 1983. júliusában Samantha a szüleivel elutazott a Szovjetunióba. Moszkvában meleg fogadtatásban részesült.

A békét nehéz felépíteni, még nehezebb megőrizni. A béke nagyon törékeny. Vigyázzunk rá!

Milyen csodálatos békés ég alatt élni!
Körülöttünk virágoznak a virágok, csiripelnek a madarak,
Mindenhol tiszta gyermekmosoly hallatszik,
És az emberek arcán boldogság csillog.

Milyen borzalmas háborús időkben élni!
Látni a halált, a háború kegyetlenségét,
Értékeljétek a boldogságot, ami a kezetekben van,
Ne legyen több háború, amit vérbe fojtottak.

Béke nélkül nem lehet élni, ez az élet alapja,
A háború elkerülhetetlen halált hoz.
Legyenek békések a tettek és a szavak,
Vigyázzunk együtt a BÉKÉRE!