A gyermekeink számára végzett minden egyes feladat valójában azt jelenti, hogy megfosztjuk őket a lehetőségtől, hogy saját maguk végezzék el azt. Ez a gondolat segíthet átlépni az "helikopter szülői" hozzáálláson, és inkább arra koncentrálni, hogy a legfontosabb dolgokra fordítsuk az időnket. A kulcstényezők azok az aktivitások, amelyek a legjobb eredményeket hoznak az általunk befektetett idővel, és ha felismerjük őket, akkor sokkal hatékonyabban tudjuk kihasználni az időnket.

Példám szerint, miközben egy rendezvényre való felkészülés és egy színpadi beszéd megtartása több időt igényel tőlem, mint egy gyors e-mail elküldése, tudom, hogy a közönség előtt való beszéd sokkal nagyobb pénzügyi jutalmat eredményezhet. Ennek megértéséhez hadd meséljek el egy történetet. A COVID-19 előtti időszakban felhívott a National Speakers Association, hogy mikor leszek legközelebb Melbourne-ben. A naptáramat átnézve megállapítottam, hogy az általam kiválasztott dátumok egybeesnek egy olyan eseménnyel, ahol beszélhetek. Természetesen igent mondtam. Ahogy a beszédem időpontja közeledett, kértem az irodát, hogy intézzék el a szállásomat. Ekkor jöttem rá, hogy az iroda rossz dátumot adott meg a Melbourne-i látogatásomra. Én nem szeretem, ha ellentmondok magamnak, ezért úgy döntöttem, hogy teljesítem az ígéretem, és elutazom Melbourne-be a beszédre. Még akkor is, ha újra el kellett végeznem az egész utazási előkészületet a következő héten. Ráadásul mindezt saját költségemre, szállással és étkezéssel kellett megoldanom, ráadásul ingyen beszélhettem. A furcsa az volt, hogy így is vállaltam, mivel úgy gondoltam, hogy minden erőfeszítésem, amit az előadásom megírására és előadására fordítok, vissza fog térülni valamilyen módon. A beszéd jól sikerült, és azt láttam, hogy a közönségben sok „világító izzót” láttam, ahogyan egy-egy újabb gondolat megvilágosodott bennük. Bár az előadásom viszonylag kicsi közönséget vonzott, csupán húsz fő körül, a beszédem hatására az emberek később kapcsolatba léptek velem, és segítséget kértek tőlem, holott nem kínáltam eladnivaló terméket vagy szolgáltatást. A netes bevételem az előadásból több mint ötvenszorosára nőtt annak, amit az utazás és a beszéd elvégzése költségei jelentettek.

Ez a tapasztalat segített megérteni, hogy a közönség előtt való beszéd, különösen ha az nem jár díjazással, pénzügyileg mégis jobb lehetőség, ha a színpadról történő értékesítésre van lehetőség. Különböző iparágak számára is alapvető kulcstényező lehet a közönséggel való beszéd, mivel egyedülálló különbséget jelenthet a versenyben. A könyvek ugyanígy kulcstényezőkké válhatnak sokak számára. Lehet, hogy a saját karrieredben, vállalkozásodban is találkozhatsz olyan lehetőséggel, amellyel növelheted a bevételedet és feljebb emelheted a hitelességedet?

A kulcstényezők azok, amik a legnagyobb értéket adják és lehetővé teszik, hogy az értékedet hatékonyan kifejezd. Az én esetemben az érték az, hogy segítek másoknak megváltoztatni a gondolkodásmódjukat. Ehhez pedig a legjobb módszer, ha színpadra lépek és ott közvetítem számukra azt az értéket. A gazdagság képlete egyszerű: ÉRTÉK x LEVERÁZ. Ha ezen a ponton még nem értenéd, hogy miről van szó, akkor hadd említsem újra a gazdagság képletét: ÉRTÉK x LEVERÁZ. Növeld az értékedet, majd használd ezt az értéket a legnagyobb közönség vagy piac számára. Ez a képlet működik akkor is, ha egy kisebb, de speciális célcsoportot célozol meg.

Vegyünk egy példát, hogy világosan láthassuk, hogyan működnek a kulcstényezők. Tegyük fel, hogy egy autószerelő gyorsan képes megoldani egy-egy autó problémáját, de mindössze egy autót tud egyszerre javítani. Hogyan alkalmazhatja ő a saját értékét nagyobb mértékben? A válasz: készíthet egy tanfolyamot, amely segít más autószerelőknek gyorsabban felismerni a problémákat. Az érték itt a tudás, és a leverázs a tanulni vágyó más autószerelők széles köre. Másik megoldás lehet, ha több szerelőt alkalmaz, és részesedést keres a munkájukból. Ez viszont további kulcstényezőket igényelne: a marketing, a csapatok irányítása és egy nagyobb vállalkozás vezetéséhez szükséges tudás.

Amikor az 1980-as évek végén reklámügynökségeket vezettem, éppen ezt tanultam meg: hogyan növeljem a jövedelmemet a leverázs segítségével. Ez egy hosszú tanulási folyamat volt, de végül megértettem. Az alapvető példa a következő volt: kezdetben csak én és az üzletfelemet, Alan Knights dolgoztunk, és mindketten csak akkor kerestünk pénzt, amikor dolgoztunk. Alan például értékesítési munkát végzett, és így ő tudta a munkát „leverage”-elni. Amikor már nem tudtunk több munkát vállalni, úgy döntöttem, hogy felveszek egy kollégát, aki ugyanúgy tehetséges, mint én. Az új alkalmazottat 30 dolláros óradíjjal fizettem, de a munkáját 300 dollárért értékesítettem a klienseinknek. Ezáltal nemcsak én kerestem 300 dollárt, hanem a munkája révén még 270 dollárt tudtunk keresni óránként.

Ahogy bővítettem a csapatot, úgy nőtt az óránkénti keresetem. De fontos megérteni, hogy miközben bővítjük az értékeinket, a vállalkozás vezetéséhez szükséges további kulcstényezők, mint a menedzsment és a működtetés is szükségesek. A sikerhez vezető út nemcsak a saját értékünk felismerését igényli, hanem bátorságot is, hogy merjünk nagyban gondolkodni.

Ha most végiggondolod, milyen aktivitások hozzák neked a legnagyobb hasznot a legrövidebb idő alatt, vagy mik azok a dolgok, amik a legnagyobb örömöt adhatják a legegyszerűbben, akkor rátalálhatsz a saját kulcstényezőidre. Találd meg, mit kell minden egyes nap tenned ahhoz, hogy a legnagyobb hasznot hozd ki az életedből. A legfontosabb dolog az, hogy mindig tudd, mi az, amit valóban értékesnek tartasz, és azt építsd ki a lehető legjobban.

Miért olyan könnyű függővé válni a videojátékoktól, és mi köze mindennek a fluoridhoz?

A fluorid a vízben, a fogkrémekben, a teában, kávéban, üdítőitalokban, ízesített jégkrémekben, babatápokban, levesekben és más étkezési termékekben megtalálható anyag, amelyet sokan jónak tartanak a fogak egészségére. Valójában azonban a fluorid nem csupán egy egyszerű, ártalmatlan kémiai anyag. Az eredete sokkal sötétebb, és szoros összefüggésben áll a manipuláció és a tömegek irányításának technikáival. A fluorid egykor az egyik legveszélyesebb ipari hulladék volt, amelyet a náci rezsim alatt pszichológiai manipulációra használtak, és amit a náci hatalmakat támogató cégek szorgalmaztak, hogy megszabaduljanak tőle, miközben a közvéleményt úgy alakították, hogy elhiggye, az jót tesz a fogaknak. Ma már ez a toxikus vegyület szinte mindenütt jelen van az életünkben.

De nem csak a víz és a fogkrémek tartalmaznak fluoridot, hanem a mindennapi étkezések és italok is. Azokat az ételeket és italokat, amelyeket csapvízből készítenek, az egyes esetekben még magasabb koncentrációjú fluorid is érheti. A probléma itt nem csupán a mennyiség, hanem az is, hogy miként vált a fluorid folyamatosan jelenlévő anyaggá, amit előszeretettel használnak a tömegek irányítására.

A fluorizált víz és egyéb termékek nemcsak a fizikai egészségünkre vannak hatással, hanem az elméleti manipulációra is. A kérdés, amit sokan feltesznek: hogyan alakult ki mindez? Miért lett olyan könnyű elhitetni velünk, hogy a fluorid nemcsak ártalmatlan, hanem szükséges is az egészségünk számára? Ez az egész egy hatalmas manipulációs játék, amit ügyes elméletalkotók és pénzügyi érdekek irányítanak.

Az emberi elme manipulációja azonban nem áll meg itt. Ma már nemcsak a fluorid, hanem a videojátékok is a társadalom új, kifinomultabb manipulációs eszközeivé váltak. A videojátékok piaca 2020-ban világszerte 90 milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát, és több mint 2 milliárd ember játszik valamilyen videojátékkal. Bár sokan csupán szórakozásból játszanak, mások számára a videojátékok könnyen addiktív viselkedéssé válhatnak. A videojátékok az agyra úgy hatnak, mint az addiktív drogok: dopamint szabadítanak fel, amely megerősíti a viselkedést, és így növeli a játék iránti vonzalmat. Ez a mechanizmus még jobban kiemeli a videojátékok addiktív jellegét.

Sokan nem is gondolnák, hogy a videojátékok ugyanolyan addiktívak, mint a drogok, és ugyanúgy képesek elvonni minket a valódi életünktől. A játékok tervezői az agyunk működésére építenek, olyan "hookokat", vagyis csapdákat építenek be, amelyek arra késztetnek minket, hogy még többet játsszunk. A versenyszellem, a magas pontszámok, az ellenfelek legyőzése mind-mind olyan tényezők, amelyek függőséghez vezethetnek. Az emberek azt hiszik, hogy csak egy kis időre ülnek le játszani, de valójában egy-egy játékórával hosszú órákat, majd napokat, éveket töltenek el. Egy átlagos játékos évente körülbelül 439 órát tölt videojátékokkal, ami 18,3 napot jelent. Mi történne, ha ezt az időt munkára fordítanánk? Az átlagos órabér alapján akár 153 ezer dollárt is kereshetnénk, ha azt az időt nem a videojátékokban, hanem valódi munkában töltenénk.

A videojátékok és a társadalmi média hatásai nem csupán az időveszteségről szólnak, hanem egy komolyabb pszichológiai problémáról is. Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy azok az emberek, akik hajlamosak az elkerülő viselkedésre és depresszióval küzdenek, nagyobb valószínűséggel válnak videojáték-függővé. Egy másik kutatás pedig azt találta, hogy a videojáték-függőség szoros összefüggésben állhat szorongásos zavarokkal. Egyesek számára a videojátékok a társadalmi kapcsolódás egyetlen módját jelenthetik, és ezáltal egy olyan közösséget alkothatnak, amelyben az online jelenlétük az egyetlen, ami számít.

A videojátékok egyik legnagyobb csapdája, hogy úgy tervezték őket, hogy azokat ne lehessen abbahagyni. A játékok folyamatosan adnak olyan "nyereményeket", amik arra ösztönöznek, hogy tovább játsszunk. A kis célok, mint a magas pontszámok, vagy a legyőzött ellenfelek mindig újabb és újabb impulzusokat adnak, amik miatt a játékosok képtelenek abbahagyni. Ezt a mechanizmust a kaszinók is alkalmazzák, ahol a kis nyeremények folyamatosan visszacsábítják a játékosokat.

A videojáték-függőség hátterében nemcsak a szórakozás iránti vágy áll, hanem egy sokkal mélyebb, pszichológiai szükséglet is. A játékosok érzelmileg kötődnek a játékmenetekhez, a karakterekhez és a játékbeli közösséghez. A kutatások szerint a videojátékok hatással vannak a játékosok mentális állapotára, és könnyen elérhetik, hogy a valódi világ problémái elől a virtuális világba meneküljenek.

Milyen árat fizetünk a digitális szórakozásért?

A telefonunk beállításaiban található "Digitális jólét és szülői felügyelet" funkció segítségével könnyen nyomon követhetjük, mennyi időt töltünk különböző alkalmazásokkal. Pár egyszerű lépéssel én is rájöttem, hogy sokkal több időt pazaroltam a Sniper 3D nevű játékra, mint bármit is el tudtam volna képzelni. Naponta akár két órát is eltöltöttem vele, de voltak napok, amikor négy óránál is többet játszottam! Mindezt akkor, amikor a családommal együtt filmet néztünk. Minden apró szünetet kitöltöttem: mikor a szoftverek letöltése közben várakoztam, vagy amikor az ágyban fekve próbáltam elaludni, vagy akár a kávémra várva a sorban. Hihetetlen volt! Ez az egész hozzájárult ahhoz, hogy csökkentek a családi interakciók, és azt is el kell mondanom, hogy sokszor az étkezéseim is automatizáltá váltak, anélkül, hogy észrevettem volna – miközben egy végtelen, unalmas játékot játszottam. Már-már világelső játékossá váltam, többször is az első helyen végeztem. Megnyertem a játékot, de elvesztettem a családomat és az eszemet! Végül abbahagytam a kutatásomat és töröltem a játékot. Az a kérdés, amit fel kellett tennem magamnak: "Mi ennek az ára?"

A játék maga nem került semmibe, és még a napi frissítésekre vagy prémium szolgáltatásokra sem költöttem egy centet sem. Mégis, az ára egy vagyont jelentett. Az évi 38 281 dollár előtti bevételemet pazaroltam el, miközben a Sniper 3D-vel játszottam. Ha napi három órát játszottam a játékot, egy évben összesen 1095 órát töltöttem vele. Ha az átlagos órabért vesszük alapul, akkor ez több mint 38 000 dollár veszteséget jelent. De a pénz nem volt a legnagyobb ár, amit fizettem. A legnagyobb ár a családi kapcsolataim megsínylette, hogy több időt fektettem a játékba, mint beléjük. Tudom, hogy a lányaim tisztelete is csökkent. Gyakran mondták: "Ez még mindig kutatás, apa?" Erre én csak azt válaszoltam: "Persze", miközben egyre jobban elhatalmasodott rajtam a bűntudat. Egy napon egy barátom váratlanul felkeresett, és megszakította a játékot, miközben épp egy időkorlátos versenyen próbáltam nyerni. "Ne kérdezz most semmit!" – kiáltottam, anélkül hogy felemeltem volna a szemem a képernyőről. Ekkor tudtam, hogy a játéknak mennie kell. Ez nem én voltam. Egy szenvedélybeteg, ostoba játékos lettem. De megbocsátok magamnak, és neked is meg kellene. Azonban a legfontosabb lépés az, hogy leálljunk.

Amit meg kell értened, hogy a játékok, a közösségi média, a televízió és annak minden műsora, játéka és drámája mind a dopaminszintünk manipulálására vannak kitalálva. Az ő céljuk az, hogy elvegyék tőlünk az időnket és a figyelmünket, és ne hagyjuk magunkat becsapni. Ők pontosan tudják, hogyan érhetik el ezt. Kevés ember ismeri fel igazán, hogy a mobiltelefonok és a közösségi média platformok szenvedélybeteggé alakítanak minket.

"Óriási bűntudatom van" – ismerte el Chamath Palihapitiya, a Facebook egykori felhasználói növekedési alelnöke, a Stanford Egyetem diákjai előtt. A kérdésre válaszolva elmondta: "Az a rövid távú, dopamin-alapú visszajelző hurkok, amiket létrehoztunk, tönkreteszik a társadalom működését." Palihapitiya előadásában kiemelte, amit sokan tudunk, de csak kevesen értékelnek igazán: a mobiltelefonok és a közösségi média platformok eltorzítják a társadalmat, és szenvedélybeteggé tesznek minket. Míg könnyű lenne ezt az állítást túlzásnak tekinteni, olyan platformok, mint a Facebook, a Snapchat és az Instagram ugyanazokat az idegi mechanizmusokat használják, mint a nyerőgépek és a kokain, hogy minél hosszabb ideig használjuk őket.

A digitális világ, amelyben élünk, már annyira elmélyült, hogy sokszor az a benyomásunk, mintha a telefonok, a játékok, az alkalmazások és a közösségi média irányítanák az életünket. De valójában mi vagyunk azok, akik átadjuk nekik a hatalmunkat. Mi magunk engedjük el az irányítást. Az agyunk legmélyén manipulálják érzéseinket, hogy elhiggyük, amit csinálunk, az nem pazarolás, hanem szórakozás.

És végül a legnagyobb mentális játék, amit magunkkal játszunk: mindannyiunk számára ismert dolgok, mint a túlterheltség, a stressz, az aggodalom, a félelem, a halogatás és a stagnálás mind a félelemből erednek. Az, amit sokan "problémának" hívnak, valójában egy rejtett, de nagyon valós költséget jelent. És ennek a költsége az idő. Az idő, amit pazarolunk a félelem, a stressz és a szorongás miatt. Az idő, amit elveszítünk a lehetőségek kihagyásával, mert nem vagyunk hajlandóak szembenézni a félelmeinkkel és megtenni a szükséges lépéseket.

A legnagyobb ellenállás a fejlődéshez a félelem, és a félelem mindig az alvó tudatunkban él. Mindannyian hajlamosak vagyunk elkerülni a változást és a növekedést. Az emberek természetes hajlama, hogy saját komfortzónájukban maradjanak, megakadályozza őket a valódi fejlődésben. Az igazi változás csak akkor jöhet el, ha hajlandóak vagyunk megszabadulni a tudatalatti félelmeinkből és korlátozó blokkjainkból.

Hvordan ændrede opdagelser inden for medicin og kemi vores forståelse og behandling af sygdomme?
Hvordan man laver lækre brownies med hvid og mørk chokolade: En detaljeret opskrift
Hvordan prioritering af tilstandopdateringer kan forbedre brugeroplevelsen i React
Hvordan lærer man sin hund at rydde op, rulle sig ind i et tæppe og lave sjove tricks?
Hvordan man lærer tysk på 15 minutter om dagen: Effektiviteten af daglige, små læringssessioner
Hvordan forbedre din kropsbevidsthed og frigøre spændinger gennem somatiske øvelser
Hvordan Google Hacking og Andre Søgningsteknikker Kan Afsløre Følsomme Informationer