Марченко Вячеслав Григорьевич 1940-ben született a Krasznodari régió Pavlovszkij kerületének Novo-Plasztunovszkaja településén. Első költői próbálkozásait 18 évesen kezdte. Azóta hat verseskötete jelent meg, amelyek több száz verset tartalmaznak. Több mint negyvenhez zenét írtak, és ezek dalokká váltak, mint például „A kozák esküje”, „A kozák ataman”, „A kis nyírfa” és mások.

Az iskola befejezése után Vjacseszlav a gyárban dolgozott szerelőként, ahonnan behívták katonai szolgálatra. Két évig egy harckocsi egységben szolgált, amelyet később részben feloszlattak. A katonákat egy vonatra rakták, amely hosszú út után egy „Dél” nevű állomáson állt meg. Így a délieként ismert Marcsenko ismét a délen találta magát, de már nem Oroszországban, hanem a Molotov (Perm) megyében. Itt kezdődött a légvédelmi rendszer külső gyűrűjének egyik szakasza körül a város építése. A szolgálat után Vjacseszlav maradt Permben, feleségül vette, és újra visszatért a gyárba dolgozni. Azonban a helyi VLKSM bizottság által kiadott irányítással drámaian megváltozott a fiatal költő sorsa. A permi bűnügyi nyomozáshoz irányították. Először levelezőn végezte el a középiskolai rendőrségi iskolát Gorkij városában (Nizhny Novgorod), majd Gorkijban folytatta. 1974-ben elvégezte a Szovjetunió Belügyminisztériumának Akadémiáját. Ezt követően sokáig vezető beosztásokban dolgozott a permi Lenin és Motovilikhinski körzetek bűnügyi nyomozó részlegeiben, a területi rendőrségen, majd 1984-ben áthelyezték a Szovjetunió Belügyminisztériuma Bűnügyi Nyomozó Főosztályába, ahol a nyugdíjba vonulásáig szolgált. 1991-ben nyugállományba vonult, majd visszatért Permbe. Azonban már 1988-ban a Szovjetunió népművészeti versenyén második helyezést ért el több mint száz résztvevő közül. Számos állami és kormányzati kitüntetésben részesült, köztük egy különleges kitüntetés – a „A gondolatok és tettek nemességéért” érdemrend.
Kozáknak lenni
Mi, kozákok, – a törvény szolgái vagyunk.
Mi – hűséges védelmezői vagyunk hazánknak,
És a kozák dicsőséges vállapjait
A hűségért adták nekünk hazánk.

Mindig is hűségesek voltunk hazánkhoz,
Szerettük és meg tudtuk védeni.
Évszázadokig tisztességgel szolgáltuk,
És mindig, mint eddig, tisztességgel fogunk szolgálni.

Bár nem könnyű a kozák útja,
Két parancsolat van a kozáknál –
Oroszországot szolgálni és Istennek imádkozni –
Melyeket évezredeken át hordott.

Kozáknak lenni nem könnyű, ez azt jelenti,
Hogy a pravoszláv parancsolatok szerint kell élni.
A kozáknak tiszteletteljes feladata van –
Hogy hazájának méltósággal szolgáljon.

Nincs a világon semmi tisztább,
Mint hasznosnak lenni hazánknak.
Ahogy őseink, mi és gyermekeink
Mindig e törvények szerint fogunk élni.

Mi – hűséges fiai vagyunk hazánknak,
Legyen áldás rajta Isten segítségével.
És amit nem hiába viseltünk vállpántot,
Hűséges szolgálatunkkal meg fogjuk mutatni.

Bár nem könnyű a kozák útja,
Két parancsolat van a kozáknál –
Oroszországot szolgálni és Istennek imádkozni –
Melyeket évezredeken át hordott.

Kozáknak lenni nem könnyű, ez azt jelenti,
Hogy a pravoszláv parancsolatok szerint kell élni.
A kozáknak tiszteletteljes feladata van –
Hogy hazájának méltósággal szolgáljon.