A játékok tervezésének első szakaszában meghatározásra kerül egy bizonyos rugalmassági szint a fő funkcióval, a játék konnotációinak intenzitásával és hangsúlyosságával, valamint a struktúrájával kapcsolatban. Más szóval, egyes játékokat széleskörűen lehet alkalmazni különböző célokra, amelyek időről időre a terapeuták által kerülnek meghatározásra; vagy a játékok segíthetnek az önmagunkról való beszélgetés során, felgyorsítva és rendszerezve a választ a kérdésre: „Meséljetek magatokról”. Más játékok már eleve úgy vannak megtervezve, hogy azok használata egy szűkebb munkaterületre irányuljon. Az egyszerűség és közvetlenség, egy szép és vonzó csomagolásban, lehetővé teszi a játékok lehető legszélesebb körű használhatóságát, és különösen nagyobb hozzáférést biztosít a résztvevők számára a szimbolikus és metaforikus szintekhez. Ezért a játékok végrehajtásakor nagyon világos határokat szükséges meghatározni, míg a játék értelmezésének fázisában a szabadságot és spontaneitást kell ösztönözni.

A technikai megvalósítás folyamatában, a célok meghatározásától a terapeutikus használatig, ugyanezek a keresztirányú jellemzők állnak a digitális környezetbe történő átültetés alapjában is. A digitális, kollaboratív platformok használata, melyek ingyenesen elérhetők a weben, egyszerűséget és felhasználóbarátságot kínálnak, mind a játék tervezése és fejlesztése során, mind a játék végső megvalósításakor a terapeutikus környezetben. Tapasztalataink szerint az online játékokkal való kísérletezés ötlete abból a szükségletből fakadt, hogy ne csak gazdaságosabb megoldásokat találjunk, hanem értékes tanulási lehetőségeket is találjunk a digitális változat létrehozásának folyamatában, elkerülve a szoftverházakra való támaszkodást. Így csapatunk elkezdte azokat az eszközöket azonosítani, tanulmányozni és alkalmazni, amelyek segítségével online tevékenységeket hozhatunk létre és oszthatunk meg, olyan egyszerű és ingyenes technológiák használatával, amelyek bárki számára elérhetők, aki rendelkezik eszközzel és internetkapcsolattal. Az általunk kiválasztott eszközök egyszerűsége lehetővé tette, hogy a játékokat ingyenes webes platformokra helyezzük át anélkül, hogy bonyolult digitális készségekre lett volna szükség, és nem igényeltek különleges digitális tudást az ügyfeleink részéről sem. A kiválasztott webplatformok minden eszközről elérhetők, és „eszközérzékenyek”, lehetővé téve, hogy olyan üléseket szervezzünk, ahol minden résztvevő saját eszközén játszhat a közös játékban.

A Nivalis Játékokat mind a személyes találkozókon, mind az online üléseken egyaránt játszhatják. Az online lehetőségnél fontos kiemelni, hogy ezek az eszközök nem helyettesítik a videokonferencia platformokat, hanem kiegészítik azokat: egy új ablakot adnak hozzá a játéknak, így lehetővé téve a közös játékot, miközben a videokonferencia aktív marad, és mindenki láthatja, hallhatja és megfigyelheti egymást.

A terapeutikus célok meghatározása a játék megtervezésének egyik alapvető lépése. Az első szakaszban a célok tisztázása után a második fázisban a terapeuta összekapcsolja a célokat a játék funkcióival, lehetséges metaforákkal, képekkel vagy már létező játékokkal. E szakaszban segíthet a brainstorming módszere is, amelyet egy munkacsoport keretében végezhetnek el. A játék végső formájának megtervezése előtt fontos a csapattal való kísérletezés, hogy értékelhessék annak működőképességét. Egy első tesztelést végezhetnek egy ideiglenes formában, majd áttérhetnek a végső tervezésre, amelyet házon belül fejleszthetnek, ha van rá megfelelő szakértelmük, vagy kérhetnek grafikai tervezői segítséget. A választott stílus legyen egyszerű és hatékony, mivel ez lehetővé teszi a későbbi módosításokat és fejlesztéseket.

A Nivalis Játékok esetében ingyenes platformot választottunk a digitális megvalósításhoz. Ez a platform lehetővé teszi, hogy minden résztvevő egy megosztott térben dolgozzon, ahol bárki elérheti azt az eszközén (AppleIOS, Android, PC, vagy Mac). A résztvevők mindegyike egy linket kap, amely lehetővé teszi számukra a fehér tábla elérését. Mindenki írhat, rajzolhat, hozzátehet sticky note-okat, létrehozhat poligonális objektumokat, valamint fényképeket és képeket helyezhet el. Néhány elem rögzíthető a háttérben, míg mások mindenki számára módosíthatók. Ezen a platformon könnyedén beállítható egy játéktábla rögzített háttérrel, amelyhez a résztvevők mozgatható elemeket adhatnak hozzá. Az egyes játékok több tábla és oldal tartalmazhatnak, amelyek párhuzamos üléseket, kisebb csoportokat vagy egyéni foglalkozásokat tesznek lehetővé. Az eszközkészletünk egyszerű, dinamikus és gyorsan használható, lehetővé téve az új játékok fejlesztését és javaslatát terapeuták számára.

A játékok digitális környezetbe való átültetésére vonatkozó módszertani tippek a terapeuta számára lehetőséget biztosítanak arra, hogy a saját, a saját kontextusukhoz és céljaikhoz illeszkedő játékokat tervezzenek. Ezen felül, a digitális önkonstrukció fázisait a módszertani táblázatok segítenek rendszerezni. A különböző területekre és dimenziókra vonatkozó első játékok leírásai szintén elérhetők, így segítve a terapeuta munkáját. Az egyszerű, ingyenesen elérhető eszközök lehetővé teszik a játékok fejlődését, új szintjeire történő fejlesztését anélkül, hogy drága szoftverekre vagy bonyolult digitális képességekre lenne szükség.

Hogyan segítheti az online multifamily csoportterápia a pszichotikus fiatalokat és családjaikat?

Az online multifamily csoportterápia (A-MFGT) különösen figyelemre méltó fejlődést mutatott a pszichotikus fiatalok kezelésében, különösen az olyan rendkívüli időszakokban, amikor a társadalmi és érzelmi elidegenedés dominál. A csoportokban részt vevő családok tapasztalatait és nehézségeit megosztva, valamint saját életük nehézségeire reagálva, a terápia segít a családoknak alkalmazkodni a problémákhoz, miközben erősíti a családi kötelékeket és a csoporttársak közötti összetartást.

A csoportfoglalkozások során a résztvevők kifejezték azokat az érzéseiket, amelyeket a gyermekük pszichotikus epizódja kiváltott, és arról beszéltek, hogyan próbálták kezelni ezeket a helyzeteket. Emellett beszámoltak arról is, hogyan birkóztak meg a mindennapi élet kihívásaival, és milyen hatással voltak rájuk a családjukról és a gyermekükről szerzett tapasztalatok. A történeteikben a magány és a krízis évei váltakoztak a remény pillanataival, és a terapeuták is hangsúlyozták, hogy a résztvevők rendkívüli képességet mutattak a problémák feldolgozására és a nehézségek átvészelésére, különösen akkor, amikor a csoport támogató közegét is igénybe vették. A terápiás csoport szerepe különösen fontosnak bizonyult, amikor a szülők és a fiatalok, mint Artemis apja, akik a saját családjukban és életükben is tartottak a terápia során, megosztották tapasztalataikat és örömeiket.

Az online formátum lehetőséget biztosított arra, hogy a résztvevők az otthoni környezetükből kapcsolódjanak be a terápiába. Ez az újfajta dinamika nem csupán a technológiai jelenlétet erősítette meg, hanem egyfajta közvetlenebb és személyesebb kapcsolatot alakított ki a résztvevők között. Az otthoni tér egy intimebb kapcsolatot tett lehetővé, hiszen mindenki az otthoni környezetében osztozott, miközben a közös terápia során egy "egy családként" való érzés alakult ki. Ez különösen fontos volt, mivel a fiatalok számára, akik gyakran szociálisan elszigetelődnek, az online tér elősegítette a közvetlenebb és nyíltabb kommunikációt.

A résztvevők számára különösen előnyös volt, hogy az online terápia során a beszélgetések inkább a mindennapi élet kérdéseire és az erőforrásokra összpontosítottak, nem pedig a klinikai problémákra vagy a gyógyszeres kezelésekre. A szülők és fiatalok számára is könnyebbé vált, hogy a csoporttagok közötti tapasztalatcsere révén megosszák egymással saját receptjeiket, ötleteiket a mindennapi életkezelésre. A terapeuták szerepe csökkent a csoport dinamikájában, és a tagok közötti kapcsolat inkább "egyenlő" viszonnyá alakult, hiszen mindenki saját otthonában, komfortzónájában osztozott. Ez az új típusú terápiás helyzet arra is lehetőséget biztosított, hogy a csoport tagjai jobban megismerjék egymást, és támogassák egymást a traumatikus élmények, vagy éppen a kudarccal, szégyennel kapcsolatos érzések feldolgozásában.

A terápia hatékonyságát a résztvevők és terapeuták visszajelzései is alátámasztják. Az online formátum lehetővé tette, hogy a távoli földrajzi helyeken élő családok is részt vegyenek a kezelésben, és hogy a pandémia alatt, amikor a társadalmi távolságtartás szükségessé vált, a családok hozzáférhettek a szükséges pszichológiai támogatáshoz. Emellett az online találkozók nagyobb rugalmasságot biztosítottak az időpontok és helyszínek tekintetében, így lehetőség nyílt arra, hogy a családok napi életük közepette vehessenek részt a terápián.

A fiatalok számára különösen előnyös volt az online tér, mivel az internetes közegben való interakció számukra természetes és kényelmes, sőt, könnyebben vállalhatták az aktív részvételt, mivel a képernyő előtt való kommunikáció kevesebb szociális szorongással járhat, mint a személyes találkozók. A fiatalok számára így csökkent a teljesítmény miatti aggódás, és képesek voltak nyitottabban és kényelmesebben részt venni a csoportban. Az online tér ráadásul a családok szerepét is megváltoztathatta, hiszen sok esetben a fiatalok jobban értettek az információs és kommunikációs technológiákhoz, mint a szüleik, akiknek segíteniük kellett a kezelési folyamat során.

A fiatalok és családok sikeres bevonása az A-MFGT folyamatába tehát kulcsfontosságú tényező volt. Az online kezelés lehetőségei között említést érdemel, hogy nemcsak az intézménybe való eljutás nehézségeit segítette leküzdeni, hanem magát a terápiai kapcsolat kialakítását is. Az otthonok közötti "belépési lehetőség" lehetővé tette a közvetlenebb és mélyebb kapcsolatokat, miközben az esettanulmányok is arra világítanak rá, hogy a csoportterápia legfőbb előnyei a pszichotikus fiatalok számára az online kapcsolatok révén még inkább érvényesültek.

Milyen hatással lehet az elhunyt személy virtuális jelenléte a gyász folyamatára és a pszichoterápiás kapcsolatra?

A digitális technológiák egyre inkább belépnek a mentális egészségügybe, és egyre több szakember próbálja megérteni, hogy milyen hatással vannak ezek a módszerek a gyászolókra, a terapeutákra és a pszichoterápiás kapcsolatok dinamikájára. A halottak virtuális jelenléte, amely akár hosszú ideig is fennállhat, új kérdéseket vet fel, különösen a gyászfolyamat és a terapeutikus kapcsolat minősége szempontjából. Miképp változtatja meg az elhunyt személy "élettelen" jelenléte az egyén érzelmi feldolgozását és kapcsolatait a valós világban? A digitális eszközök, mint a mesterséges intelligencia és a virtuális valóság, új lehetőségeket és kihívásokat kínálnak a mentális egészség területén, amelyek a jövőben gyökeresen átalakíthatják a pszichoterápiás módszereket.

A virtuális segítők, például a chatbotok vagy avatárok, gyakran képesek egy olyan biztonságos és elfogadó környezetet teremteni, amelyben az egyének elkerülhetik a személyes megítélés és az azzal járó félelmek hatásait. Sokan nem keresnek segítséget a szakemberektől, mivel attól tartanak, hogy megbélyegzik őket, vagy negatívan ítélik meg őket (Bhatt, 2024). A gépek viszont nem képesek ugyanúgy megítélni a felhasználót, így sokan inkább virtuális entitásokkal keresnek kapcsolatot, amelyek sok esetben barátságosabb és empatikusabb környezetet biztosítanak számukra, mint a hagyományos terapeutikus kapcsolatok (ibid.). A gépi válaszok, a tervezett stílus és hangnem segíthet a felhasználóknak abban, hogy jobban érezzék magukat, és úgy érezzék, hogy megértik őket.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a kérdést sem, hogy mennyire segíti elő a gépi segítés a valódi, emberi kapcsolatok fenntartását. A digitális terápiák, amelyek teljes mértékben eltávolítják az emberi elemet, esetleg elősegíthetik a kliensek elszakadását a valós világban való aktív, támogató interakcióktól. A virtuális segítők könnyen elérhetők, és kevésbé igényelnek érzelmi befektetést, ami hosszú távon a társas kapcsolataink gyengüléséhez vezethet. Még ha egy gépi terapeuta a lehető legnagyobb empátiát képes is kifejezni, felmerül a kérdés: vajon képes-e hasonló mértékű kihívásokat generálni, mint egy élő terapeuta, aki próbára teszi a kliensek határait és érzéseit?

A virtuális valóság (VR) alkalmazása a kognitív viselkedésterápiában (CBT) például lehetőséget ad a páciensek számára, hogy stresszes helyzetekkel szembesüljenek, és olyan félelmekkel nézzenek szembe, amelyeket valós életükben elkerülnének. A VR lehetőséget biztosít arra, hogy a felhasználók új típusú gondolkodásmódokat és viselkedéseket próbáljanak ki, miközben valós helyzetekben nem kényszerülnek szembesülni félelmeikkel. A virtuális avatárok létrehozása, amelyek például segíthetnek a hanghallucinációk kezelésében, szintén egy új lehetőséget jelent. Az avatarokkal való interakció során a páciensek olyan pozitív eredményeket érhetnek el, amelyek segíthetnek megerősíteni az önbizalmukat és csökkenteni a szimptómákat (Ward et al., 2020).

Ez a tendencia arra utal, hogy a jövőben a virtuális valóság és a mesterséges intelligencia még inkább át fogja formálni a pszichoterápiás kapcsolatok természetét. A gépi terapeuták és a személyre szabott avatárok segíthetnek abban, hogy a terapeuták és a páciensek közötti találkozók teljes mértékben dehumanizálódjanak. Az antropomorf figura, amely az avatár formájában jelenik meg, könnyen kapcsolódhat a kliensekhez, akik valódi terapeuta nélkül is megtapasztalják a segítségnyújtás élményét. Azok számára, akik nem szeretnének emberekkel beszélgetni, a gépek vonzó alternatívát kínálhatnak. Azonban a valódi emberi interakciók nélküli, virtuális terápiás élmények kérdéseket vetnek fel arról, hogyan építhetők fenntartható, mély kapcsolatokat a valós világban, amikor egy gép képes "pótlékként" működni.

Az etikai és jogi kérdések is egyre fontosabbá válnak a digitális pszichoterápia alkalmazásában. Az ilyen típusú terápiák alkalmazása olyan új kihívásokat és problémákat hoz, amelyeknek alaposan meg kell felelniük a globális jogi és etikai irányelveknek. A digitális eszközök fejlődése pedig nemcsak a terapeuta munkáját, hanem az egész pszichoterápiás rendszert átalakítja, és egyre több szakembernek kell foglalkoznia a digitalizáció hatásaival, a veszélyekkel és előnyökkel, amelyeket ez a fejlődés hozhat. A jövő terápiás rendszereiben tehát nemcsak a technológiai eszközök alkalmazásának kérdései kerülnek előtérbe, hanem az is, hogyan lehet a legjobban kihasználni a meglévő és jövőbeli digitális lehetőségeket annak érdekében, hogy az egyének pszichés egészségügyi támogatást kapjanak, mindezt biztonságosan és etikus módon.

Mi a virtuális harmadik: A digitális párterápia új megközelítése

A virtuális harmadik koncepció bevezetése a terapeuták és a kliensek közötti terápiás kapcsolatba új dimenziókat nyit, lehetőséget adva a belső világok mélyebb felfedezésére. A fizikai távolság és a társadalmi normák korlátozása nélkül az online tér lehetőséget biztosít a terapeutáknak, hogy jobban megértsék a kliensek alkalmazkodóképességét, miközben olyan párbeszédeket generálnak, amelyek a társadalmi, pszichológiai és fizikai dimenziókat egyaránt magukban foglalják. A hagyományos nézőpont szerint az elme és a test különálló entitásokat alkotnak, de a virtuális harmadik koncepció éppen ezt a dualizmust kérdőjelezi meg, hangsúlyozva a digitális és a fizikai világ kölcsönös összefonódását és függőségét.

Az online párterápiában a virtuális harmadik koncepció hangsúlyozza az interszubjektivitás jelentőségét, amely az emberek közötti kölcsönös megértést és közös élményeket jelenti. A digitális térben zajló terápia különösen akkor válhat előnyössé, ha figyelembe vesszük a "házlátogatás" hatását, amely lehetőséget ad arra, hogy a terapeuta és a kliens közötti kapcsolat mélyebb és empatikusabb legyen. Ez az élmény lehetővé teszi a kliensek számára, hogy biztonságosabb környezetben dolgozzanak fel olyan érzékeny vagy nehéz témákat, amelyeket személyes találkozók során esetleg nehezebben érintenének.

A virtuális harmadik koncepció egy új tér létrehozását teszi lehetővé, amely a fizikális határokon és a társadalmi normákon túlmutatva lehetőséget ad az identitás, az ügynökség és az autonómia felfedezésére. Az online terápia lehetőséget biztosít arra, hogy a résztvevők új kommunikációs módszereket, problémamegoldó technikákat és kapcsolati dinamizmusokat próbáljanak ki. Néhány pár esetében a virtuális térben történő terápia, különösen ha az intim környezetben zajlik, például a hálószobában, különösen előnyös lehet, mivel a familiaritás segít elérni egy kényelmes és biztonságos légkört.

A terapeuta "önmaga" fogalma, amely a terapeuták személyes és szakmai attribútumait jelöli, különösen fontos online környezetben. A terapeuta önismeretének és technikai felkészültségének kulcsszerepe van abban, hogy a virtuális térben megmaradjon a terápia mélysége és gazdagsága. Az önismeret segíti a terapeutát abban, hogy felismerje saját érzelmi reakcióit és elfogultságát, miközben biztonságos, nem ítélkező teret biztosít a kliensek számára a saját belső világuk felfedezésére. Az online térben a terapeuta önmagával kapcsolatos tudatossága meghatározza a terápia sikerét és a terapeutikus szövetség fenntartását.

A virtuális harmadik koncepció segít megérteni, hogy a digitális világ nem csupán egy semleges eszköz, hanem a párterápia kontextusában egy aktívan formáló tényező, amely elősegíti a közös jelenlétet és az interakciók gazdagítását. A digitális közeg lehetőséget ad arra, hogy a párok új módokat próbáljanak ki a kapcsolataik kezelésében, miközben nem korlátozzák őket az idő és tér hagyományos határai. Ugyanakkor ez a folyamat szükségessé teszi a terapeuta magas szintű digitális kompetenciáját és önismeretét, hogy megőrizzék a terapeutikus szövetség stabilitását.

A virtuális harmadik koncepció klinikai gyakorlati alkalmazása során külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a terapeuták mélyebb megértést nyerjenek a résztvevők sajátos technológiai környezetéről. Ez nemcsak a digitális kapcsolódás kérdését érinti, hanem figyelembe kell venni olyan tényezőket is, mint a kulturális kontextusok vagy az időeltolódás, amelyek komoly hatással lehetnek a terápia logisztikai és emocionális aspektusaira. A telepresencia fogalma alapvetően nem csupán a technikai kapcsolatot jelenti, hanem annak minőségét is, hogy a terápia során a résztvevők valódi és mély kapcsolódásban maradjanak, még akkor is, ha nem találkoznak személyesen.

A hagyományos terápia során jól meghatározottak a határok, de az online terápia esetében a határok könnyen elmosódhatnak. A hazai környezetbe való integrálódás új kihívásokat jelent, és a terapeutáknak érzékenyen és professzionálisan kell navigálniuk ebben az új környezetben. Az online közeg előnye, hogy könnyedén integrálhatók különböző multimédia eszközök, mint például videók, hanganyagok vagy interaktív digitális platformok, amelyek segíthetik a terapeuta és a párok közötti kapcsolat elmélyítését. Ha ezeket megfelelően alkalmazzák, az jelentősen gazdagíthatja a terápiás élményt.

A virtuális párterápia sajátos jellemzői szakosodott képzést igényelnek a terapeuták számára, hogy képesek legyenek kezelni az online környezet sajátosságait. Azonban nem minden pár számára lesz alkalmas az online terápia; különösen a nagy konfliktussal rendelkező párok vagy azok, akik minimális digitális tudással rendelkeznek, esetleg még több stresszt élhetnek át a virtuális közegben. Az ilyen csoportok számára más terápiás megközelítéseket kell fontolóra venni.

Mi a szklerózis multiplex és hogyan befolyásolja a központi idegrendszert?
Miért válik az etnikai identitás kulcsfontosságúvá az amerikai bevándorlással kapcsolatos attitűdök alakításában?
Mi jellemzi a jobboldali szélsőségesek által végrehajtott, egyedül elkövetett terrortámadásokat?
Miért fontos a globális gazdasági fórumokon való részvétel, és miért érdemes fenntartásokat táplálni?
Hogyan akadályozza a Szenátus az Egyesült Államok globális vezető szerepét?