Miért fontos megérteni Donald Trump populizmusának és a "politikai korrektség" elleni harcának jelentőségét?

Trump elnöki kampánya és politikai diskurzusának egyik központi eleme volt, hogy ő "igazat mondott", és az emberek "észre sem vették", hogy mi zajlik körülöttük. Az őszinte és nyers beszédmódja, melyet gyakran "politikai korrektség nélküli" beszédként jellemzett, sokakat vonzott, akik úgy érezték, hogy a politikai elit elhallgatja az igazságot. Trump a "közönséges ész" fogalmát hangoztatta, és ezzel próbálta megerősíteni politikai legitimitását, miközben azt sugallta, hogy az emberek, akik nem osztják véleményét, valójában csak el akarják titkolni a valóságot.

A "politikai korrektség" elleni támadása különleges formát öltött a médiában is, ahol Trump, miután elveszítette kapcsolatát az NBC-vel, azt vádolta a csatornát, hogy túl "politikai korrekt". Ez a retorika az elnöki kampányában kulcsszerepet játszott, és lehetővé tette számára, hogy a politikai korrektség híveit "gyengéknek" és "elnyomóknak" ábrázolja, míg ő, mint "igazmondó", képes volt megmondani, amit mások nem mertek. Ez a képesség, hogy "elmondja, mi a helyzet", és a "politikai korrektség" elleni harc, végső soron egy széles körben osztott vágyat tükrözött az amerikai társadalomban: a politikai elit megkérdőjelezését és egy "valódi" vezető megjelenését, aki ki meri mondani az igazságot, még akkor is, ha az kellemetlen vagy társadalmilag nem elfogadott.

Trump nyelvezete, bár sokak számára sértőnek tűnt, egy olyan populista stratégiát képviselt, amely arra épített, hogy megszólítsa azoknak a választópolgároknak a félelmeit és dühét, akik úgy érezték, hogy elhanyagolják őket, és akik mélységesen csalódtak a politikai rendszerben. Ebben a retorikai keretben Trump nem csupán egy politikai személyiség, hanem egy igazmondó, aki "kimondja az igazságot", ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megszabaduljunk a hamisságtól és a kényszerített konszenzustól.

A politikai korrektség elleni támadások a 20. század végén kezdődtek, amikor a kulturális konzervatívok a liberálisok és baloldaliak előretörését próbálták megfékezni az amerikai felsőoktatásban és a humán tudományok területén. Ezen politikai harcok során alakult ki a "politikai korrektség" fogalma, mint az intellektuális szabadság korlátozása és a szólásszabadság elfojtása. Trump ezzel a történeti háttérrel szemben alakította meg a maga narratíváját, amelyben ő volt a szabadság és a "szólásszabadság" bajnoka.

Ebben a kontextusban fontos megérteni, hogy Trump kampányának nem csupán a konkrét politikai ígéretei vagy programjai voltak meghatározóak, hanem az a kép, amelyet magáról alakított ki, mint egy olyan politikai outsider, aki a hagyományos politikai elit és a médiasztárok helyett a "valódi amerikai embereket" képviseli. Az ő "igazsága" nemcsak a közbeszédben, hanem a politikai diskurzusban is visszhangzott. Az, hogy Trump hogyan alakította át a politikai vitát, és hogyan tette az igazmondás kérdését alapvető identitásképző elemmé, mélyebb hatással volt a politikai tájra, mint bárminemű politikai program.

Hogyan hozzájárulnak a gazdasági szorongások és a politikai diskurzusok Trump támogatottságához?

Ez a válasz jól mutatja a politikai diskurzust, amelyben az egyén nem hajlandó elismerni a szociális igazságosság fontosságát, és inkább a saját "megérdemelt" státuszát és annak megvédését helyezi előtérbe. Ez a fajta gondolkodásmód szorosan összefonódik az amerikai társadalomban elterjedt "bootstrapping" (önálló felemelkedés) elvével, amely szerint mindenki saját erőfeszítései révén érhet el sikert, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi környezetben nőtt fel.

A Trump-hívők körében megfigyelhető, hogy a gazdasági kérdéseken túl, olyan társadalmi és politikai problémákkal is foglalkoznak, mint a szociális ellátások vagy az egészségügyi rendszer. Az Intellectualist (2016) című kutatásban szereplő interjúk során az egyik válaszadó kifejtette, hogy a szegényeknek csak az alapvető ellátásokat kellene biztosítani, mint például a sürgősségi ellátás, de az egészségügyi ellátás nem lehet mindenki számára elérhető. Ez az álláspont jól tükrözi a segélyekkel kapcsolatos, gyakran stigmatizált véleményeket, amelyek azt sugallják, hogy azok, akik nem dolgoznak, nem érdemlik meg a segítséget.

Az ilyen diskurzusok azt az érzést kelthetnek, hogy a szegényebb rétegek tisztességtelen előnyökhöz jutnak, miközben a dolgozó szegények, a "valódi munkások", akik keményen dolgoznak, nem kapják meg az általuk megérdemelt segítséget. Az 2008-as gazdasági válság óta a munkásosztály és a szegények közötti szorosabb társadalmi interakciók azt eredményezték, hogy a munkásosztály egyre inkább elhatárolódott a szegényebbek társadalmi helyzetétől, és ideológiailag is inkább individualista irányba mozdult el.

Ez a társadalmi szegmentáció azt is eredményezi, hogy az emberek különböző politikai megoldásokat keresnek a problémáikra, amelyek gyakran nem veszik figyelembe a közösségi felelősségvállalás fontosságát. A Trumpot támogató egyének gyakran úgy vélik, hogy a társadalmi rendszerek, mint a segélyek és a közegészségügy, inkább hátráltatják a gazdasági fejlődést, mivel a szegényebbek számára biztosított szolgáltatások kiszorítják a dolgozó osztály előnyét. Ugyanakkor az a tény, hogy egyesek a saját családjukat segítő közszolgáltatásokat teljesen elfogadhatóak, míg másokat már "megérdemelt" segélyezettekként címkéznek, szintén rávilágít arra, hogy a politikai diskurzusok sokszor nem a gazdasági helyzetre, hanem az egyes csoportok közötti versengésre építenek.

A gazdasági szorongás tehát nem kizárólag a pénzügyi problémákra vonatkozik, hanem egy komplex érzelmi és politikai alapú diskurzust is hordoz, amely az identitás és a társadalmi igazságosság kérdéseit is érinti. Trump támogatóinak diskurzusában az a központi téma, hogy mindenki saját magának dolgozzon meg a sikerért, és ne várja el a közösségi támogatást, mert az csökkenti a társadalmi mobilitást és erősíti a paraszti kultúrát.

A politikai diskurzus, amelyben az egyes emberek a "megtett munkájuk" és a "megérdemelt juttatásaik" köré építik megoldásaikat, sok esetben a kulturális hierarchiák fenntartására és megerősítésére épít. A "Make America Great Again" szlogen, például, nem csupán gazdasági válságra adott válaszként, hanem egy erős kulturális és politikai üzenetként is működik. Ezen üzenet célja, hogy helyreállítsa a társadalmi rendet, miközben elutasítja a kisebbségek és a nem fehér identitások előtérbe kerülését.

Milyen hatással van a globális felmelegedés az emberi civilizációra és bolygónkra?

A globális felmelegedés problémája egyre sürgetőbb, és a legújabb tudományos jelentések és megfigyelések egyértelmű jelei annak, hogy bolygónk egy szoros határhoz közelít, ahol a változások visszafordíthatatlanná válhatnak. Az ENSZ klímaváltozási panelje (IPCC) szerint mindössze körülbelül tizenkét év áll rendelkezésünkre, hogy a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozzuk, mivel még egy fél foknyi emelkedés is drámai következményekkel járhat. Az éghajlatváltozás hatásai nemcsak az emberi életminőséget, hanem az egész bolygó ökoszisztémáját veszélyeztetik.

Az egyik legnagyobb problémát a globális üvegházhatású gázkibocsátás jelentése okozza. A legnagyobb kibocsátó országok közé tartozik Kína, amely az összes kibocsátás 26,6%-áért felelős, míg az Egyesült Államok második helyen áll 13,1%-kal. Az amerikai elnökválasztásokat követően, ha Donald Trump újból hatalomra kerül és végrehajtja a Párizsi Megállapodásból való kilépést, a környezeti helyzet további romlásához vezethet. Mindez különösen aggasztó annak fényében, hogy a tudósok és a politikai döntéshozók egyetértenek abban, hogy a bolygó egyre melegebbé válik, ami számos globális probléma forrása.

2018-ban a világátlag hőmérséklet csaknem egy fokkal magasabb volt, mint a 19. század végi szint, és a következő évtizedekben a felmelegedés folytatódni fog, ha nem történik radikális változás. A WMO jelentése szerint a 20 legmelegebb év mindössze az elmúlt 22 évben történt, és 2015-2018 között regisztrálták a legforróbb négy évet. Ha ez a trend folytatódik, a globális hőmérséklet akár 3-5 °C-kal is emelkedhet 2100-ra. Ennek következményeként a tengerszint emelkedésére, az óceánok hőmérsékletének növekedésére és az óceán kémiai összetételének változására, például a savasodásra kell számítanunk. Az élelmiszertermelés, különösen a rizs, a kukorica és a búza esetében, alapvetően veszélybe kerülhet, ami különösen súlyosan érintheti a világ szegényebb régióit, így a dél féltekét, ahol az élelmiszerbiztonság már most is kihívásokkal küzd.

A világ városainak 95%-a, amelyek különösen érzékenyek a szélsőséges időjárásra, Ázsiában és Afrikában található, és az ilyen gyorsan növekvő városok a legnagyobb kockázatnak vannak kitéve. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az Északi-sarkvidék tengeri jégkiterjedése a legalacsonyabb szintet érte el 2012-ben, és ha nem történik drámai csökkentés a kibocsátások terén, az Északi-sark hamarosan jégmentessé válhat a nyári hónapokban. Ez hatalmas következményekkel járhat az éghajlatra, hiszen a jég visszaveri a napfényt, így csökkenti a globális felmelegedést, míg a jég eltűnése fokozhatja azt.

Egy másik súlyos következmény az élővilág gyors pusztulása. A legfrissebb adatok szerint egy millió faj – az összes növény- és állatfaj nyolcadik része – a kihalás szélére kerülhet a következő évtizedekben, ami olyan ökoszisztémák összeomlásához vezethet, amelyek az emberi élet szempontjából elengedhetetlenek. Az emberi tevékenység, különösen az ipari forradalom utáni káros hatások, felelősek ezért a rendkívüli ütemű biodiverzitás-vesztésért, ami páratlan a történelem során.

A klímaváltozás elleni küzdelem fontos lépései közé tartozik a szén-dioxid-kibocsátás drámai csökkentése, amelyet a globális közösség mindinkább elismer. A brit kormány 2019-ben vállalta, hogy 2050-re eléri a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást, ami előremutató lépés, de az előrejelzések szerint a globális felmelegedés már nem állítható meg. Az amerikai környezetvédelmi aktivista, Bill McKibben is azt hangoztatta, hogy a jelenlegi ütemben a 21. század végére akár egymilliárd klímamenekült is lehet a világon.

A jövő generációi már most harcolnak a változások ellen, ahogy azt Greta Thunberg és az Extinction Rebellion is hangsúlyozza. A fiatalok világszerte klímasztrájkokat tartanak, hogy felhívják a figyelmet a sürgős intézkedések szükségességére. De ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a globális kapitalista rendszer felelősségét sem, amely sokszor elősegíti a környezeti válságok elmélyülését. A változtatások nemcsak politikai, hanem gazdasági rendszerszintű átalakítást is igényelnek.

Hogyan befolyásolja a globális felmelegedés és társadalmi változások a fejlődő országokat?

A globális felmelegedés és a társadalmi egyenlőtlenség kérdései közötti kapcsolat egyre sürgetőbbé válik a mai világban. Ahogy a fejlett országok gazdasága egyre inkább a technológiai innovációkra és a fenntarthatóságra összpontosít, a fejlődő országok egyre nagyobb mértékben szenvednek a globális környezeti változások következményeitől. Ezen országok közül soknak nemcsak gazdasági, hanem politikai és társadalmi struktúrájuk is az iparosodás előtt áll, így rendkívül sebezhetőek a környezeti hatásokkal szemben.

A globális felmelegedés hatása az élelmiszerellátásban és a vízkészletekben, valamint a természetes élőhelyek csökkenésében nyilvánul meg. A trópusi övezetek, amelyek a legszegényebb országoknak adnak otthont, rendkívüli veszélyben vannak. Az aszályok, az áradások és a hőhullámok mind elérhetik ezeket a régiókat, ahol a helyi gazdaságok nagymértékben függnek az agráriumtól. A mezőgazdaság, amely az egyik legfontosabb megélhetési forrást jelenti, így rendkívüli mértékben kiszolgáltatottá válik a környezeti változásoknak.

De nem csupán a fizikai környezet szenved. A társadalmi egyenlőtlenségek fokozódása is közvetlen következménye a környezeti változásoknak. A fejlődő országok lakosai már most is szenvednek a gazdasági és politikai egyenlőtlenségektől, amelyeket a globális felmelegedés csak tovább súlyosbít. Az éghajlatváltozás következtében egyre több ember kényszerül elhagyni otthonát, ami a menekültválságokat tovább gerjeszti, és újabb feszültségeket okoz a globális politikai térben.

A fejlődő országok egyes régióiban az éghajlatváltozás hatásai nem csupán a gazdasági és politikai instabilitást fokozzák, hanem társadalmi feszültségeket is szülnek. Az erőforrások egyre szűkösebbé válása a társadalmi és etnikai csoportok közötti versenyt is fokozza. Az élelmiszerhez és vízhez való hozzáférés problémái például erőszakos összecsapásokhoz vezethetnek, amelyek súlyosbítják a már amúgy is törékeny helyi politikai rendszereket.

Ezen kívül a technológiai fejlődés és az automatizáció elterjedése a gazdasági rendszerekben tovább növeli a szakadékot a fejlett és fejlődő országok között. Míg a gazdag országok kihasználhatják az új technológiákat a fenntarthatóbb gazdasági modellek kiépítésére, addig a fejlődő országok, amelyek gyakran elmaradott infrastruktúrával rendelkeznek, nehezen tudják kihasználni ezen lehetőségeket. Az automatizálás terjedése különösen fenyegeti a fejlődő országok munkavállalóit, akik számára a munkalehetőségek csökkentése különösen súlyos következményekkel járhat.

A globális felmelegedés elleni küzdelem és a társadalmi igazságosság között szoros kapcsolat van. A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére tett lépések, például a gazdasági források igazságos elosztása és a fenntarthatóbb mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazása, segíthetnek a fejlődő országok számára abban, hogy jobban felkészüljenek a jövő kihívásaira. Az ilyen intézkedések nemcsak a környezeti hatások enyhítésére, hanem a szociális mobilitás növelésére is irányulnak, ezáltal csökkentve a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Fontos, hogy a globális közösség közösen dolgozzon a fenntarthatóság érdekében, hogy a fejlődő országok ne maradjanak hátrányos helyzetben a globális felmelegedés hatásaival szemben. A társadalmi egyenlőség és a környezeti igazságosság együtt járnak, és csak akkor érhetünk el valódi változást, ha mindkettőt figyelembe vesszük. Ezen kívül az ilyen típusú változások csak akkor lehetnek tartósak, ha globálisan koordinált, de helyben is alkalmazható megoldásokat dolgozunk ki, figyelembe véve a helyi sajátosságokat és szükségleteket.