A munkásosztály identitása a XXI. századra átalakult, és a munkásosztály már nem egy homogén fehér, férfi csoportként értelmezhető, ahogyan azt sokan próbálják beállítani. A Trumpizmus ehelyett a régi, multiraszális és multigender társadalmi változások elutasításának hangjaként jelenik meg, amely egy elmúlt korszak utolsó, tisztázatlan küzdelmeként emelkedik ki. Ahogy Thomson (2017) rámutat, választás előtt állunk: pluralista társadalmi demokrácia vagy fehér nativista protekcionizmus (para. 11). Az olyan pejoratív kifejezés, mint az "identitáspolitika", amelyet az autoriter populisták és némely baloldaliak használnak annak érdekében, hogy a nem kizárólag fehér munkásosztály férfiak aggodalmait irrelevánsnak tekintsék, ugyanúgy a szemétre való, mint a durva osztálycsökkentés (Coates, 2017). Az "identitáspolitika" fogalma pedig azt az irracionális zero-sum gondolkodást táplálja, hogy a nők és kisebbségek már megkapták a politikai figyelmet, míg a fehér férfiak háttérbe szorultak. A kapitalista osztály ezt a haragot saját javára fordítja, ahogyan azt Trump kampányában és Sanders kampányának kisebb mértékben tették.

Davidson (2017) megfelelő választ ad: „Elhinni, hogy a nagyobb társadalmi egyenlőség a gazdasági nyomorod oka, jelentős manipulációt igényel, talán a legnagyobb átverés, amit valaha is a közép- és alsó középosztályú amerikaiak ellen elkövettek” (p. 69). Az autoriter populizmus, amely az osztálytudat nélküliséget jellemzi, nem átfogó osztályöntudatot képvisel. Éppen ellenkezőleg, hatalmas hibákkal és ellentmondásokkal terhelt, az egyik alapvető hibája pedig a gazdag idegen "megmentő" eszméje. Berlet és Lyons (2016) nyomon követik ennek a mítikus figurának a fejlődését, amely a jobboldali populista retorikában az egész történelem során kiemelkedő szerepet játszott. A gazdag kívülálló összefog a (fehér) munkásokkal és más üzletemberekkel, hogy megküzdjenek a liberális elitistákkal, kisebbségekkel és LMBTQ emberekkel, akik az ember pénzét akarják elvenni és világi programot akarnak érvényesíteni.

Az a tény, hogy Trump támogatói a Wall Streetet és a globalizációt is bírálták, nem más, mint a kognitív disszonancia mértékének növekedése, amelyet évtizedekig tartó Fox News és a jelentős osztálytudat-hiány segített elő. Ez azt is jelzi, hogy ezek a meggyőződések aktívan gátolják annak felismerését, hogy mi az igazi probléma. A probléma gyökerei nemcsak a politikai osztályban vagy a transznacionális kapitalista osztály irányvonalait meghatározó uralkodó elitben rejlenek, hanem magában a kapitalizmus szociális kizsákmányolásában.

Trump támogatói, akik folytatják azt a hitet, hogy ő és csakis ő hozza vissza az amerikai munkahelyeket miközben csökkenti az adókat, figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy a kongresszus republikánusai boldogan fogadják el az adócsökkentéseket és a deregularizációt, de képtelenek jóváhagyni az infrastrukturális beruházásokat, amelyek szintén ígéretek voltak (Sefla, 2017). Trump "szabadkereskedelem" elleni kritikája nem arról szól, hogy az igazságtalan a munkások számára; sokkal inkább arról, hogy a kereskedelmi szabályokat "javítani" kellene, hogy még kevesebb jogot biztosítsanak a munkavállalóknak, és még több hatalmat adjanak a vállalati profitélvezőknek (Chacon, 2017). Ez végső soron egy gazdasági nacionalizmus formája, ahol "a neoliberális politikákat hazai szinten kombinálják a külföldi versennyel szembeni protekcionizmussal" (Smith, 2017).

A baloldaliaknak szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy semmiféle politikai ellenpélda nem fogja teljesen elérni Trump és más autoriter populista vagy fasiszta jelöltek, akik várhatóan utána érkeznek, támogatásának erózióját. Ez egy hosszú távú, globális szintű probléma, amely a tényekkel való szembenézést igényli, nem pedig a helyzet bagatellizálását. El kell kezdenünk megérteni – és abbahagyni a tagadását – azoknak az önpusztító aspektusoknak, amelyek jellemzik az autoriter populista utat választókat: A történelemnek nincs olyan törvénye, amely előírja Trump győzelmét, de vannak olyan tendenciák, amelyek erőteljesen azt sugallják, hogy a munkanélküli, megtört és kétségbeesett emberek – Trump kampányában leginkább fehér emberek – megpróbálják lerombolni az elit politikai osztályt, amely szerintük elpusztította életüket.

A fehér munkásosztály hibája, hogy egy milliárdos ingatlanmogulban próbálják megtalálni a megmentőt. Az a tény, hogy nem ismerik fel, hogy a probléma nem csupán a politikai osztályban vagy az uralkodó elitben rejlik, akik irányítják a transznacionális kapitalista osztályt, hanem a kapitalizmus szociális kizsákmányolásának egész rendszerében, végső soron hosszú távú, elhúzódó tragédiát okoz a szegények számára, amely a közeljövőben sem tűnik el (McClaren, 2016).

Kellner (2016) úgy véli, hogy „a Trump támogatói figyelmen kívül hagyják a híreket és a saját önmegőrzésüket, miközben abban reménykednek, hogy a milliárdos kívülállóval és más gazdag konzervatívokkal való összefogásukkal sikerre jutnak” (p. 33). Ez a hit visszatükrözi az ő alapjának evangéliumi hajlamait, amelyek figyelmen kívül hagyhatatlanok. Végül talán célszerű követni Hamilton (2016) tanácsát: „Ne pazaroljuk el az időnket és a képzeletünket Trumpizmus átalakításával, hogy megmagyarázzuk, miért támogatták őt minden 'jó ember'. Sokkal fontosabb, hogy azt lássuk, ami, és ellenálljunk” (para. 41).

Hogyan értsük meg Trump politikai stratégiáját és a baloldal válaszait?

A Trump-korszak politikai diskurzusa egy újfajta kihívást jelentett a baloldal számára, amely az eddigi hagyományos érvekkel és módszerekkel nem tudta hatékonyan szembeszállni a jobboldali ideológiákkal. A baloldali politikai gondolkodás a klasszikus liberalizmus keretein belül mindig is a különböző vélemények sokszínűségének, a társadalmi igazságosságnak és a racionális diskurzusnak a fontosságát hangsúlyozta. Azonban, ahogy Trump elnöksége alatt láthattuk, ez a diskurzus komoly határokba ütközik, amikor a jobboldal kihasználja a liberalizmusba rejtett kiskapukat, és átformálja azt saját céljai érdekében.

A 2016-os választások éjszakáján, amikor Trump váratlanul elnyerte az Elektori Kollégiumot, és ezáltal a legmagasabb politikai pozícióba került, sokan megrökönyödtek, és képtelenek voltak felfogni, hogy egy ilyen szélsőséges politikai figura győzhet. Trump kampányának minden elemét a rasszizmus, a szexizmus, a homofóbia és a xenofóbia jellemezte, és mindeközben az őt támogató közönség elvárta, hogy az ellenállás minden formáját – beleértve a racionális érveket és a politikai vitát – elfelejtsük. A baloldal, amely a múltban mindig is a diskurzus és a társadalmi igazságosság védelmezője volt, nem tudott megfelelő választ adni a jobboldali ideológiákra, mivel a hagyományos érvek és a racionalizáló diskurzus nem működtek hatékonyan Trump és hívei politikai stratégiájával szemben.

A baloldal gyakran nem vette komolyan Trumpot a választások előtt, és ezzel lehetőséget adott arra, hogy a jobboldali diskurzust és ideológiát újraformálják. Trump és támogatói sikeresen alkalmazták a baloldali politikai nyelvet és stílust, miközben kihasználták a klasszikus liberalizmusban található ellentmondásokat. Ennek eredményeképpen a jobboldal átformálta a baloldali transzgreszió és ellenkultúra fogalmait a saját politikai céljaira, így az irónia, az individualizmus és a nihilizmus jellemzővé váltak a modern jobboldali diskurzusban.

Az online térben az ilyen diskurzusok gyorsan elterjedtek, különösen a közösségi médiában, ahol a jobboldali érvek hamarosan túlsúlyba kerültek. A baloldalnak nem voltak megfelelő eszközei ahhoz, hogy hatékonyan szembeszálljon a jobboldali propaganda hatásaival. A közösségi média platformok, mint például a Twitter és a Facebook, nem rendelkeztek olyan moderálási mechanizmusokkal, amelyek képesek lettek volna kiszűrni a rasszista, szexista és xenofób diskurzust, amely Trump híveinek kedvezett. Ez azt eredményezte, hogy az ilyen nézetek könnyen teret nyertek anélkül, hogy bárki komoly kihívásokat támasztott volna velük szemben.

Trump politikai stratégiájának egyik legfontosabb jellemzője a relativizmus és az igazság relativizálása volt. Az őt támogató politikai körök, különösen a jobboldali internetes közösségek, nem a világos ideológiai alapelvek mentén építették fel diskurzusukat, hanem inkább egy olyan stratégiát alkalmaztak, amelyben az igazság és a tények nem számítanak, ha azok ellentétesek az aktuális érdekeikkel. Trump maga nem képviselt egy koherens világképet, amelyet lehetne kritikával illetni. Az ő politikai kommunikációjában az igazság nem volt több, mint egy eszköz a hatalom megszerzésére és megtartására.

Ez a stratégia nem csupán a szavazók elérésére irányult, hanem a politikai intézmények, az oktatási és újságírói struktúrák aláásására is. Trump és támogatói folyamatosan támadták a tradicionális intézményeket, miközben saját igazságukat képviselték. A jobboldal célja nem csupán a hatalom megtartása volt, hanem a társadalom különböző rétegei közötti szakadékok elmélyítése is. A baloldal válasza ehhez a stratégiához gyakran nem volt elégséges, mivel nem tudtak a hagyományos módszerekkel hatékony választ adni egy olyan politikai diskurzusra, amely nem tartotta tiszteletben az objektív igazságokat.

A baloldal egyik legnagyobb hibája abban rejlett, hogy túlzottan is ragaszkodott a „szólásszabadság” védelméhez, miközben a jobboldal már régen nem csupán véleménykülönbségeket ütköztetett, hanem agresszívan támadta a demokratikus intézményeket, a tudományos és a médiát. A baloldal túlzottan is gyakran azzal védekezett, hogy biztosítani kell minden vélemény kifejezését, miközben figyelmen kívül hagyta, hogy a jobboldali diskurzusok nem csupán a vélemények ütköztetésére, hanem a társadalom alapvető értékeinek aláásására irányultak.

A Trump által képviselt politikai stratégiát tehát nem csupán egy egyéni politikai pozíció megszerzésére kell tekinteni, hanem egy mélyebb, strukturális átalakulásra, amely a társadalom egészére hatással volt. A baloldali válaszok gyakran nem voltak képesek arra, hogy hatékonyan küzdjenek ezzel az új típusú politikai diskurzus ellen, és ezért a hagyományos érvek, mint a racionális beszéd és a különböző vélemények tiszteletben tartása, nem bizonyultak elégségesnek a Trump által képviselt populista ideológia legyőzésére.

Hogyan csökkenthetők a szívbetegség miatti újra kórházi felvétel arányai? Két hetes otthoni látogatások szerepe a nővér szakemberek által
Miért érdemes ma újra felfedezni a klasszikus fényképezőgépeket?
Hogyan alakíthatjuk át a hálószobát kreatívan és biztonságosan?
Miért a ragadozó halak titkai az óceánban?
Hogyan kezeljük a nehéz embereket és az üzleti kapcsolatokat a siker érdekében?