Milyen tényezők befolyásolják az amerikaiak véleményét a legális bevándorlásról?

Az amerikai társadalom nagy része elvont szinten óvatos a bevándorlás növekedésével kapcsolatban, különösen, ha a bevándorlók számáról általánosságban kérdezik őket. Az 1965 óta végzett Gallup-felmérések mutatják, hogy az amerikaiak többsége nem támogatja jelentősen a bevándorlás növelését, a támogatottság általában 10-30% között mozog. Még akkor is, ha a felmérések különbséget tesznek legális és illegális bevándorlás között, a bizonytalanság megmarad. Egy 2013-as Fox News-felmérés szerint például a megkérdezettek 55%-a csökkenteni szeretné a legális bevándorlók számát, míg csak 28% támogatná annak növelését.

Ugyanakkor az általános elutasítás mögött egy összetettebb kép bontakozik ki, amikor konkrét bevándorlási politikákról van szó. Az amerikaiak többsége hajlandó támogatni a bevándorlás növelését, ha a bevándorlók elfogadják az angol nyelv megtanulását, munkavállalást vállalnak és törvénytisztelőek maradnak. Ez a funkcionális asszimiláció elve, amely kulcsfontosságú az amerikai közvéleményben. Egy 2011-es felmérés szerint a válaszadók 63%-a támogatta a legális bevándorlás növelését, feltéve, hogy a bevándorlók dolgoznak, adóznak és betartják a törvényeket.

Egy 2018-as, több mint kétezer fő részvételével készült kutatásban Mexikóból érkező legális bevándorlók számszerű növelésére vonatkozó javaslatot vizsgáltak. Azok, akik tudták, hogy a bevándorlóknak meg kell tanulniuk angolul, dolgozniuk kell, és anyagilag függeniük kell maguktól, nagyobb arányban támogatták a javaslatot. Még azok között is, akik szkeptikusak voltak, a funkcionális asszimiláció követelményei jelentős megnyugtató tényezőt jelentettek. Ez azt mutatja, hogy az amerikai közvéleményben a bevándorlás elfogadottsága nagymértékben függ attól, hogy a politikák milyen mértékben hangsúlyozzák a bevándorlók hozzájárulását és alkalmazkodását.

Fontos megérteni, hogy a közvélemény nem egységesen elutasító vagy támogatói a bevándorlásnak, hanem inkább rugalmas és kontextusfüggő. Az emberek alapvetően támogatják a bevándorlást, ha az igazságos, átlátható és előnyös a társadalom egészére nézve. Az is lényeges, hogy az érvek és információk, amelyek a bevándorlók integrációját és önfenntartását hangsúlyozzák, jelentősen növelik a támogatottságot, még akkor is, ha a javaslatok a bevándorlók számának növelését jelentik.

A bevándorlásról alkotott vélemények tehát nem csupán érzelmi vagy előítéletes alapon születnek, hanem nagyban befolyásolják őket a részletes, konkrét információk és az a meggyőződés, hogy a bevándorlók elfogadják a társadalmi normákat, törvényeket és aktívan hozzájárulnak a gazdasághoz. Ez a komplex viszonyulás arra utal, hogy a bevándorlásról szóló közpolitikai diskurzusban a hiteles, jól megindokolt és az integrációra fókuszáló érvek kiemelten fontosak.

A jogállamiság és az etnikai elfogultság hatása a bevándorlásra vonatkozó döntésekre

Az egyenlőséghez való viszonyulás erősen befolyásolja az illegális és legális bevándorlók megítélését. Az egyenlőségi elvek mentén elmozdulva a legkevésbé egyenlő értékelésektől a leginkább egyenlőségkövetelők felé, a zöldkártya megszerzésére irányuló javaslatok elfogadási aránya statisztikai értelemben jelentős mértékben, hét százalékponttal nő. Az illegális bevándorlók esetében ugyanakkor a változás mértéke több mint háromszorosan nagyobb. Mindazonáltal nincs arra utaló jel, hogy az egyenlőség eszméi erősebben befolyásolnák a „Dreamer” státuszúak vagy az illegális bevándorlók megítélését, mivel mindkét kategória elfogadottságának növekedése körülbelül huszonöt százalékponttal nő, amikor az egyenlőségi értékek a legmagasabb szintre emelkednek.

A kulcsfontosságú különbség, amely megkülönbözteti az illegális bevándorlók és a Dreamerek megítélését, az emberiességi szempontok szerepe. Míg az illegális bevándorlás kérdése általában kevésbé ébreszti fel az emberekben az altruisztikus hajlamot, addig a Dreamerek helyzete különösen érzelmileg megterhelő lehet. Azok számára, akik gyermekként kerültek egy másik országba és már nem rendelkeznek saját hazájukkal, az amerikai közvéleményben mélyebb empátiát válthat ki, mint más típusú bevándorlók esetében.

Az etnocentrizmusnak ezen hatása a bevándorlási politikával kapcsolatos döntéshozatalban azt jelenti, hogy azok, akik kifejezetten etnikai preferenciákat vallanak, hajlamosak figyelmen kívül hagyni a jogállami kategóriákat, és a legkevésbé érzékenyek a különböző jogi státuszok közötti különbségekre. Az erősebb etnicitás-centrikus gondolkodású válaszadók gyakran az egyéni jogi státusztól függetlenül értékelik a bevándorlókat, és hajlamosak elfogadni őket, amennyiben nem a fehér etnikumhoz tartoznak.

Ezek a különbségek különösen fontosak, mivel a társadalmi igazságosság és a humanitárius értékek iránti elkötelezettség nem csupán az egyes egyéneken múlik, hanem egy szélesebb társadalmi és kulturális diskurzus részeként alakítják a bevándorlási politikákat. A közvélemény és a politikai döntéshozatal közötti kapcsolat szoros figyelemmel kísérése elengedhetetlen annak megértéséhez, hogyan formálódnak a bevándorlókat érintő szabályozások és hogyan lehet javítani a társadalom érzékenyebb reakcióit a bevándorlók iránt, figyelembe véve a különböző jogi, etikai és emberi szempontokat.