Hogyan tárhatók fel és hogyan használhatók fel a képek, videók és dokumentumok metaadatai?

Exif Search bemutatja, hogy a fényképek nem csupán pixelek: a geotagelt képek kereshetők és visszakereshetőek metadata alapján. Az Exif Search adatbázisa — több tíz millió, metaadatokkal ellátott kép — lehetővé teszi a keresést hely, dátum és eszköz típus szerint, továbbá szűrhetünk kizárólag GPS-koordinátákat tartalmazó fájlokra. Ez más megközelítés, mint a hagyományos képkeresők: nem csupán a képet adja vissza, hanem annak belső adatait is, ami forenzikus és adatvédelmi szempontból egyaránt jelentős. Az eszközlisták — Canon, Nikon, Apple, Fujifilm és mások — támogatása azt mutatja, hogy a metaadatok forrásai sokrétűek és több gyártó szabványait foglalják magukba.

A videókon is találhatók GPS- és egyéb metaadatok: az ivMeta eszköz kifejezetten iPhone-videókból képes kinyerni szoftververziót, dátumot, GPS-koordinátákat és modellinformációt. Az okostelefonok alapértelmezett beállításai és a népszerű alkalmazások használata miatt nagy mennyiségű, nyilvánossá tett multimédiás tartalom tartalmaz potenciálisan érzékeny metaadatot. Az ivMeta Python-szkriptként működik (eredetileg Python 2.7+ környezetre készült), tehát futtatása alapvető technikai előfeltételt igényel, és különösen hasznos lehet iPhone-videók forenzikus vizsgálatánál.

Az intézmények és magánszemélyek nap mint nap osztanak meg dokumentumokat (DOC, PPT, PDF stb.), amelyek látszólag ártalmatlan metaadatokat rejtenek: felhasználóneveket, szoftververziókat, rendszerutakat és más nyomokat, amelyek támadók számára értékes információt szolgáltathatnak. A FOCA (Fingerprinting Organizations with Collected Archives) automatizálja a weboldalon található fájlok feltárását: domain alapján, kiválasztott keresőmotorokkal és fájlkiterjesztésekkel gyűjti össze a dokumentumokat, letölti azokat és kinyeri belőlük a metaadatokat. Az így kapott adathalmaz támadási felületet, belső információt vagy jelszerű nyomokat adhat a vizsgálónak.

Hogyan működik az internetes böngészés és a technológiai háttér: DNS, URL, szerverek és virtualizáció

Az internet működésének megértése érdekében elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a különböző technológiákkal, amelyek lehetővé teszik a webes erőforrásokhoz való hozzáférést. A Domain Name System (DNS), a Uniform Resource Locator (URL), a szerverek, a böngészők és a virtualizáció mind kulcsszerepet játszanak abban, hogy a felhasználók könnyedén hozzáférhessenek az interneten található információkhoz. A következőkben bemutatjuk ezen rendszerek működését, és részletesen megvizsgáljuk, hogyan segítik elő a nap mint nap végzett online tevékenységeinket.

A DNS egy elengedhetetlen eszköz, amely lehetővé teszi számunkra, hogy az interneten való navigálás során ne kelljen minden egyes weboldal IP-címét megjegyeznünk. Például, ha a google.com domain nevet szeretnénk elérni, a DNS automatikusan az ehhez tartozó IP-címre irányít minket, amely egyedileg hozzárendelt a Google szervereihez. A domain név két részre osztható: az első rész a szervezet vagy a cél meghatározására szolgál, mint például a "google", míg a második rész, az úgynevezett top-level domain (TLD), amely információt ad a domain típusáról – például a ".com" üzleti célt szolgál. A DNS tehát olyan, mint egy telefonkönyv, amely segít az interneten való navigálásban, lehetővé téve, hogy a felhasználók az egyszerű domain nevet használják az összetett IP-címek helyett.

A URL (Uniform Resource Locator) a webes erőforrások elérhetőségi címét jelöli. Egy URL-t például így bonthatunk le: "http://www.example.com/test.jpg". Az első rész, a "http", meghatározza a kommunikációs protokollt, amelyet a böngésző használ (ebben az esetben HTTP). A "www" a domain vagy aldomain részét jelöli, míg a "example.com" a domain név és a típus (pl. .com) kombinációját tartalmazza. Az utolsó rész, a "/test.jpg", egy konkrét fájlt jelöl, amelyet a böngészőnek el kell érnie. Az URL tehát lehetőséget ad arra, hogy egyedileg hivatkozzunk weboldalakra és azok tartalmára.

A szerverek azok az eszközök, amelyek biztosítják az online szolgáltatásokat, mint például a weboldalak kiszolgálása, e-mailek kezelése vagy fájlok tárolása és elérhetősége. A szerverek lehetnek különböző típusúak, és más-más hardverigényekkel rendelkezhetnek a kiszolgált ügyfelek számától és az internetkapcsolat sávszélességétől függően. A leggyakoribb típusok közé tartoznak a web szerverek, e-mail szerverek és fájlszerverek, mindegyikük saját specifikus feladatot lát el az internet működésében.

A web böngészők, mint a Chrome vagy a Firefox, a felhasználó oldali alkalmazások, amelyek lehetővé teszik, hogy a felhasználók kapcsolatba lépjenek a weboldalakkal. A böngésző kezeli az URL-eket, elküldi a kérést a megfelelő szervernek, és megjeleníti a válaszokat. A válasz gyakran nyers adatokat tartalmaz, amelyeket a böngésző az adott formátumban, például HTML-ben értelmez. A modern böngészők rengeteg funkcióval rendelkeznek: lehetővé teszik a letöltéseket, könyvjelzők hozzáadását, a felhasználói hitelesítés tárolását, és számos kiegészítőt is támogatnak, amelyek további lehetőségeket kínálnak a felhasználók számára.

A virtualizáció egy olyan technológia, amely lehetővé teszi a fizikai erőforrások egyszerűsítését és hatékonyabb kihasználását. A virtualizáció során egy fizikai gépen virtuális környezeteket hozhatunk létre, amelyek önállóan működnek, de az alapul szolgáló gépen futnak. Ez lehetővé teszi a több operációs rendszer egyidejű futtatását, valamint a szoftverek és alkalmazások elkülönítését az alapvető rendszertől. A virtualizáció számos előnyt kínál, például a hardvereszközök optimális kihasználását, a költségek csökkentését és a könnyebb kezelhetőséget.

A webes böngészés során, amikor például egy URL-t beírunk a böngészőbe, a rendszer először ellenőrzi, hogy a keresett információ már elérhető-e a böngésző gyorsítótárában. Ha nem található ott, a rendszer továbblép, és az operációs rendszer vagy a router gyorsítótárában keres további adatokat. Ha ott sem található semmi, az ISP DNS szerverén keres, majd ha még mindig nincs találat, elindít egy rekurzív keresést, amely a gyökér szerverek és a legfelső szintű névszerverek segítségével próbálja meg meghatározni az IP-címet. Az IP-címek földrajzi eloszlása révén a rendszer az adott felhasználó számára legoptimálisabb szervert választja ki.

Hogyan működik a hálózatelemzés és a fontosabb fogalmak

A hálózatok elemzése, különösen a társadalmi hálózatelemzés (SNA), olyan eszközök és fogalmak segítségével történik, amelyek lehetővé teszik a kapcsolatok és entitások közötti viszonyok részletes vizsgálatát. Az SNA alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy pontosan megértsük a hálózatok működését, akár egy közösségi hálózatról, akár egy vállalati struktúráról legyen szó. Az ilyen típusú elemzés során két alapvető fogalom, a csomópontok (node) és az élek (edge) kerülnek középpontba.

A hálózatok alapvető struktúrája a csomópontok (entitások) és az élek (kapcsolatok) összességéből áll. A csomópontok a hálózaton belül egy-egy entitást, például egy személyt, szervezetet vagy más egységet jelölnek. Az élek pedig az ezeket az entitásokat összekötő kapcsolatokat jelentik. A kapcsolatok lehetnek irányítottak vagy irányítatlanok, a hálózat típusától függően. Az irányított élek olyan kapcsolatokat jelölnek, amelyek egyirányúak, míg az irányítatlan élek kölcsönös viszonyokat képviselnek.

A csomópontok különböző tulajdonságokkal rendelkezhetnek, amelyek segítenek a hálózat jobban megértésében. Az egyik legfontosabb ilyen tulajdonság a fokszám (degree), amely a csomóponthoz kapcsolódó élek számát jelzi. A fokszám segítségével meghatározható, hogy egy csomópont mennyire aktív a hálózatban. Ha a fokszám nagy, azt jelenti, hogy az adott csomópont sok kapcsolatot tart fenn. Az élek esetében a kapcsolat típusát, irányát, súlyát és egyéb jellemzőit vizsgálhatjuk.

Az élek súlya, például, megmutathatja a kapcsolat intenzitását, vagyis hogy két csomópont között hány kapcsolat létezik. A súly lehet pozitív vagy negatív, és azt jelzi, hogy a kapcsolat jónak vagy rossznak tekinthető. A kapcsolat prioritása is mérhető, amely lehetővé teszi, hogy a legfontosabb kapcsolatokat kiemeljük, például egy politikus népszerűsége vagy egy üzleti partner viszonya alapján.

Az elemzés során fontos figyelembe venni, hogy egy-egy aktív csomópont nem feltétlenül jelent a legjobb kapcsolatokat. Egy hálózatban gyakran nem az a legfontosabb, hogy minél több kapcsolatunk legyen, hanem az, hogy hogyan kapcsolódunk más entitásokhoz. A hálózatban szereplő csomópontok közötti kölcsönös kapcsolatok, vagyis a közvetítő csomópontok kulcsszerepet játszanak abban, hogy információk hogyan áramlanak a hálózaton.

Például egy egyszerű baráti hálózaton belül a legaktívabb csomópont (node) lehet az, akinek a legnagyobb fokszáma van, és aki kapcsolatban áll a többi csomóponttal. Azonban a hálózat hatékonysága nemcsak attól függ, hogy ki kapcsolódik a legtöbb emberhez, hanem attól is, hogy ki az, aki kulcsfontosságú kapcsolatokat tart fenn, mint például a közvetítő szereplők, akik más csoportokat kapcsolnak össze. Egy ilyen csomópont lehet például az a személy, aki egy teljesen különböző közösségeket hoz össze, és lehetővé teszi, hogy az információk áramoljanak közöttük.

A hálózatelemzés során tehát nemcsak az entitások közötti közvetlen kapcsolatokat kell figyelembe venni, hanem azt is, hogyan formálódnak a közvetett kapcsolatok, és milyen hatással vannak ezek az összes többi elemre a hálózaton belül. Az SNA alkalmazásával világosabb képet kapunk arról, hogy egy adott hálózat hogyan működik, és hogyan alakulnak ki a kapcsolatok egy-egy entitás között.

A hálózatelemzés különböző típusú tulajdonságok figyelembevételével segít a rendszer pontosabb megértésében. Például a csomópontok közötti közvetlen kapcsolatokat és az azok közötti közvetett kapcsolatokat különböző paraméterek, például fokszám, súly, betweenness és más fogalmak figyelembevételével értékelhetjük. A hálózat dinamikájának elemzése, a csomópontok és élek közötti kölcsönhatások, valamint a közvetítő szereplők hatása elengedhetetlen a komplex rendszerek és kapcsolatok jobb megértéséhez.