Jad Melki, a Beiruti Digitális Média Műveltségi Akadémia vezetője, és Paul Mihailidis, a Salzburgi Akadémia munkatársa, már hosszú ideje dolgoznak együtt a média műveltség, a konfliktusok és a sajtóoktatás határvonalán. 2017-ben Melki egy konferencián beszélt nekem a média műveltség problémájáról, amely különösen a "fejlett világ" kérdéseinek tükrében vált egyre égetőbbé. Egy általa gyakran használt idézet jól illusztrálja ezt a problémát: "Néhány kollégámnak az Egyesült Államokban és az Európai Unióban azt mondom, hogy a média műveltség egyes felmerülő kérdései tipikusan első világbeli problémák, amelyeket szívesen kezelnénk, miután megszabadultunk… mondjuk az Iszlám Államtól és a diktatúráktól."

Ez a gondolat egy alapvető kérdést vet fel a médiával kapcsolatos oktatásról és kutatásról: a média műveltség problémái nem univerzálisak. A nyugati világban a hamis hírek terjedése, a digitális manipuláció, a közösségi média hatása és a dezinformációval való küzdelem mindennapos témák, ám egy olyan régióban, mint a Közel-Kelet, a média műveltség egészen más prioritásokat kíván.

Melki története, amelyet személyesen mesélt el nekem, arra világít rá, hogy a háborús környezet és a migráció hogyan formálta a médiával kapcsolatos gondolkodását. Mint egy olyan személy, aki Libanonban nőtt fel, majd menekültként Ausztráliába távozott, hogy aztán visszatérjen Libanonba, ahol újabb háborúk és konfliktusok terhelték a mindennapokat, Melki számára a média nemcsak egy oktatási eszköz, hanem egy túlélési mechanizmus is volt. "Többféle gondolkodásmódot fejlesztesz ki, és néha váltasz közöttük" – mondja. Azok a tapasztalatok, amelyekkel szembesült, különösen éles kontrasztban állnak a nyugati világ kényelmes, politikai szempontból stabil média környezetével.

A médiaműveltség kérdése Libanonban, és általában a harmadik világban, nem csupán elméleti probléma, hanem a mindennapi élet alapvető része. Azok, akik a média eszközeit használják a társadalom irányítására, évtizedek óta alkalmazzák a hamis információk, félrevezető hírek és propaganda terjedését. A modern technológia és az internet elterjedésével, az egyének számára is lehetővé vált, hogy az igazságot manipulálják, vagy akár hazugságokat terjesszenek, miközben azok hiteles információnak tűnnek. Melki ezt úgy látja, hogy a közösségi média és a digitális technológiák alacsony tanulási küszöbe lehetővé teszi, hogy a "hamis hírek" még nagyobb hatással bírjanak a közvéleményre, mint valaha.

A média műveltség mint globális kihívás azzal is szembesül, hogy a "hamis hírek" nem csupán egy egyszerű manipulációt jelentenek, hanem egy erkölcsi és filozófiai kérdést is felvetnek. Melki például arról beszél, hogyan nőtt fel Libanonban, és hogyan tanította édesanyja, hogy bizonyos helyzetekben a hazugság nemcsak elfogadott, hanem szükséges. A kérdés nem csupán a hamis hírek etikai megítélésére, hanem azok céljára is vonatkozik. Lehet-e valaha igazolni a "hamis hírek" terjesztését, ha azok valamilyen nagyobb cél érdekében történnek? Ezt a kérdést a világ különböző részein, különösen olyan területeken, ahol háború és diktatúra uralkodik, minden nap meg kell válaszolni.

Ezen kérdések fényében a nyugati világ számára talán úgy tűnhet, hogy a média műveltség egy luxusprobléma, amelyet a fejlettebb országokban könnyebben lehet kezelni. Azonban az olyan térségekben, ahol a politikai, gazdasági és társadalmi helyzet sokkal inkább törékeny, a média nemcsak egy információs eszköz, hanem az identitás, a túlélés és a változás egyik legfontosabb formálója is lehet. A média műveltség nem csupán egy elméleti tantárgy, hanem egy praktikus készség, amely lehetőséget ad az embereknek arra, hogy navigáljanak egy olyan világban, ahol a valóság és a fikció gyakran összemosódik.

A nyugati világban a média műveltség megítélése más dimenziókba emelkedhet, hiszen az emberek más szintű technológiai tudással rendelkeznek, és az alapvető szólásszabadság lehetősége is biztosított számukra. Ám a valódi kihívás abban rejlik, hogy miként tudjuk áthidalni ezt a szakadékot, és hogyan lehet a média műveltséget valódi, égető kérdéssé tenni mindenki számára, bármilyen társadalmi és politikai helyzetben.

A médiatanulmányok szerepe a hamis hírek és dezinformáció elleni küzdelemben

A hamis hírek és a dezinformáció témája az oktatás, politika és a média világában széleskörű aggodalmat kelt. A közvélemény és a szakmai diskurzusok folyamatosan keresnek válaszokat arra, hogyan lehetne hatékonyan kezelni ezt a társadalmi kihívást, mielőtt az válsággá nőné ki magát. Azonban a válasz már régóta itt van, mindössze azok a fiatalok, akik választják a médiatanulmányokat, férhetnek hozzá ehhez az oktatásban. A médiatanulmányok tantárgyat csak egy kisebbség tanulja, és az oktatás hatékonyabbá tétele érdekében elengedhetetlen lenne, hogy kötelezővé váljon.

A médiatanulmányok, mint tantárgy, jelenleg olyan iskolai programot jelent, amely a diákok csak egy szűk rétegére korlátozódik. Azokat a diákokat célozza meg, akik érdeklődnek a médiák működése és hatása iránt. A tantárgy célja, hogy fejlessze a média iránti kritikai szemléletet, amely szükséges ahhoz, hogy a jövő állampolgárai képesek legyenek megfelelően értelmezni és reagálni a médiában található információkra. Az iskolai médiatanulmányok, ha kellően fejlesztett és átfogó oktatási programként működnének, képesek lennének felkészíteni a diákokat a társadalmi problémák, mint például a hamis hírek és a manipuláció felismerésére és kezelésére.

Az oktatás világában elterjedt tévhit, hogy a médiatanulmányok más tantárgyakkal, például matematikával vagy fizikával összehasonlítva kisebb jelentőséggel bírnak. Ez a megközelítés nemcsak hogy félrevezető, hanem azt is elrejti, hogy a médiát érintő ismeretek olyan interdiszciplináris gondolkodásra ösztönöznek, amely integrálja a szociológiai, pszichológiai, filozófiai, kulturális és politikai szempontokat. A médiatanulmányok nem csupán egy szórakoztató tantárgy, hanem egy olyan eszköz, amely lehetőséget ad arra, hogy a diákok megértsék a média, mint társadalmi jelenség szerepét és hatásait.

A 2011-es Médiapedagógiai Manifestóban hangsúlyos szerepet kapott a média oktatásának fontossága, mint eszköz a hatalom és a technológia kritikájának kifejlesztésére. A manifestó szerint a médiatanulmányok nem csupán egy tantárgy, hanem egy eszköz, amely segíti a diákokat abban, hogy aktívan részt vegyenek a társadalom működésében. A médiatanulmányok célja, hogy a tanulók képesek legyenek kreatívan gondolkodni és alkotni, miközben fejlesztik problémamegoldó és együttműködési készségeiket is. A tanulási folyamatnak interdiszciplinárisnak kell lennie, amely a valóságban felmerülő problémákkal és szituációkkal foglalkozik.

A hamis hírek és dezinformáció problémája nem új keletű, de a digitális technológia és a közösségi média rohamos fejlődése lehetővé tette számukra, hogy gyorsan és hatékonyan terjedjenek. A médiatanulmányok tantárgy nemcsak a technológiai fejlődésre reflektál, hanem segít a diákoknak abban, hogy felismerjék a digitális világban zajló információs manipulációkat. A diákoknak meg kell érteniük, hogyan formálják a média a közvéleményt, miként befolyásolják a társadalmi normákat és identitásokat, és hogyan működik a hatalom a médiában.

A médiatanulmányok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a jövő polgárai képesek legyenek kritikusan gondolkodni és információval szembesülve felelősségteljes döntéseket hozni. A tantárgy oktatásának célja, hogy a diákokat felkészítse arra, hogy ne csak fogyasztói, hanem aktív résztvevői is legyenek a médiával kapcsolatos diskurzusoknak. A médiatanulmányok iskolai szintű elterjesztése és kötelezővé tétele lehet az első lépés abba az irányba, hogy a jövő társadalmai ellenállóbbak legyenek a hamis hírekkel szemben, és képesek legyenek megfelelően reagálni a médiából érkező manipulációkra.

Fontos megjegyezni, hogy a médiatanulmányok nem csupán egy tantárgy, hanem egy szükséges alapot adnak a diákok számára a digitális világban való eligibilitásukhoz. Az ilyen típusú oktatás elősegíti a fiatalok digitális kompetenciáját, ami elengedhetetlen a mai társadalomban való boldoguláshoz. Az iskolák számára tehát nemcsak egy tantárgy oktatásáról van szó, hanem arról, hogy a jövő állampolgárai képesek legyenek felelős döntéseket hozni egy olyan világban, ahol a hamis információk és a dezinformáció gyorsan elérhetők.

Hogyan alakítják a digitális médiát a hiperhelyi hírek és az algoritmusok?

A média világában a hagyományos újságírói etikai elvek és a közösségi média gyors tempójú hírfogyasztása között egyre inkább ellentmondásos kapcsolatok alakulnak ki. A szakmabeliek, mint például Sarah és Dave, akik a brit újságíróképzésről beszélnek, rávilágítanak arra a különbségre, hogy a hírek előállításában jelenleg két különböző irányvonal létezik: a szórakoztató, könnyen fogyasztható tartalmak, valamint a hagyományos, komoly, közszolgálati újságírás. A brit közszolgálati médiát, mint a BBC-t, és az OFCOM-ot tekintve, sokan hajlamosak úgy érezni, hogy valami felett állnak. Azonban a változó médiafogyasztási szokások és a közönség elvárásai más irányba mutatnak. Az egyetemi hallgatók számára például kényelmetlen az ötlet, hogy a közösségi média szórakoztató, figyelemfelkeltő híreit komoly újságírói karrierútként tekintsék. A jövő újságíróinak, akik a bíróságok működését vagy a politika hatásait vizsgálják, talán épp a szatíra és a hiperhelyi hírek világában szerzett tapasztalatok segíthetnek a legjobban abban, hogy átfogóbb képet kapjanak a modern újságírás valódi kihívásairól.

A hiperhelyi hírek és a közösségi média szerepe már nem csupán a felfedezésük kérdése, hanem az is, hogyan válik a felhasználók által generált tartalom egyre inkább az információ terjesztésének domináns formájává. A mindennapi apró hírek, mint a helyi kutyák eltűnése vagy a celebek szokásos napi tevékenységei, mind olyan tartalmak, amelyek egyre inkább elárasztják az olvasók hírfolyamát. Bár a médiaoktatásban gyakran elhanyagolják ezeket a típusú történeteket, a kutatók, mint Cable és Mottershead (2018), arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen tartalmak valójában elvonhatják a figyelmet a valódi újságírásról, amely minőségi híreket kíván nyújtani. A „banális” hírek növekvő népszerűsége azt jelenti, hogy a közönség egyre inkább olyan információkat fogyaszt, amelyek a valóságot torzítják, és a clickbait, azaz kattintásvadász tartalmak világában a mélyebb politikai és társadalmi elemzés háttérbe szorul.

A „hiperhelyi” hírek szerepe egy újabb területet jelent, ahol a hagyományos média és a közösségi média közötti határvonal elmosódik. Azok az új hírszolgáltatók, akik kis közösségekre koncentrálnak, különböző politikai és társadalmi értékeket képviselnek, és sok esetben fenntarthatósági problémákkal küzdenek. A közvetlen közösségi média alapú hírszolgáltatásokat sokszor nem tekintik az újságírás demokratikus szereplőinek, mivel elérésük, motivációik és szakmai értékeik nem felelnek meg a hagyományos normáknak. Az új típusú hírszolgáltatások gyakran nem helyettesítik a mainstream médiát, hanem inkább kiegészítik, miközben sok esetben olyan tartalmakat kínálnak, amelyek nem felelnek meg az újságírói normáknak. A fenntarthatóság kérdése a legnagyobb kihívás: a hagyományos médiával ellentétben, ahol az anyagi alapok stabilabbak, a közösségi alapú hírszolgáltatások sokkal kiszolgáltatottabbak a piaci és társadalmi változásoknak.

A digitális médiában terjedő „szennyezés” (ahogyan azt a UNESCO fogalmazza meg) egy újabb fontos problémát jelent: a dezinformáció gyors terjedését, amit egyre inkább algoritmusok irányítanak. A közösségi média, különösen a Facebook, komoly hatással van a hírfogyasztásra, mivel az algoritmusok folyamatosan elemzik a felhasználók viselkedését és érdeklődési köreit, hogy a lehető legrelevánsabb híreket és tartalmakat tálalják nekik. Ezzel szemben a hagyományos hírszervezetek szerkesztői döntései által irányított információáramlás már egyre inkább alárendelt szerepbe kerül, mivel az algoritmusok nem csupán képesek manipulálni a híreket, hanem egyre inkább háttérbe szorítják a felelős szerkesztési és etikai elveket. Az algoritmusok hatalma az információ terjedésében hatalmas, ugyanakkor rendkívül nehezen kontrollálható, így sok esetben nehéz megítélni, hogy mi számít valódi hírszerkesztésnek és mi nem.

A Foucault-i értelemben a tudás és a hatalom kapcsolata egyre inkább közvetlenül jelenik meg a digitális világban, ahol a társadalmi diskurzusokat már nem csupán a hagyományos médiatermékek, hanem a Google és a Facebook irányítják. A „szűrőbuborékok” és az „echo chamber” jelenségei azt jelentik, hogy az emberek egyre inkább csak olyan tartalmakkal találkoznak, amelyek megerősítik már meglévő nézeteiket, és elkerülik az alternatív perspektívákat. Az algoritmusok hatása a digitális média világában olyan új normát teremt, amelyet sokan már nem is kérdőjeleznek meg.

A jövő médiája tehát nem csupán a technológiai újítások, hanem a szociális és politikai hatások révén is átalakul. A hiperhelyi hírek, az algoritmusok uralta tartalmak és a dezinformációs problémák mind azt jelzik, hogy a digitális média új kihívások elé állítja az újságírókat, a közönséget és az oktatás világát egyaránt.

Hogyan alakítja a közösségi média a demokráciát és a társadalmi diskurzust?

A közösségi média korában a hagyományos diskurzusok és politikai struktúrák átalakulása új kihívások elé állítja a társadalmat. A digitális tér, mely minden eddiginél könnyebbé tette az információk gyors áramlását, nemcsak lehetőségeket kínál a társadalmi interakciók számára, hanem új formákat is teremt az erőszakos politikai diskurzusok számára. Ez a folyamat nemcsak hogy felgyorsítja a globális információk elérhetőségét, hanem a valódi eszmecserét is mind inkább a manipulációs technikák, mint például a dezinformáció, a politikai nyomás és az online kampányok irányítják.

A közösségi média platformjai – mint a Facebook, a Twitter vagy a YouTube – lehetővé teszik a politikai kampányok közvetlen elérését a választókhoz, ugyanakkor a közvetett manipulációk új formáit is magukkal hozzák. A választási kampányok digitális stratégiája nemcsak a hagyományos média csatornákon keresztül történő üzenetküldésre épít, hanem az adatok gyűjtésére és elemzésére is, amely lehetővé teszi, hogy a hirdetők és politikai elemzők célzott üzeneteket küldjenek a legbefolyásolhatóbb csoportok számára. Az adatelemzés és a „mikro-célzás” technikája tehát a politikai diskurzus új korszakát hozza, amely sokszor a polarizációt és a társadalmi megosztottságot erősíti.

A közösségi média egyes platformjai különösen fontos szerepet játszanak abban, hogy elősegítik az autoritárius politikák terjedését, miközben lehetőséget adnak az egyéni autonómiák kifejezésére is. Az autentikus diskurzusok helyett gyakran azok a leegyszerűsített, érzelmekre ható üzenetek kerülnek előtérbe, amelyek erősíthetik a társadalmi megbecsültséget, de ugyanakkor növelhetik a manipulációs kockázatokat is. A politikai tájékoztatás polarizálódása új típusú információs közeg kialakulását eredményezi, ahol az információk szűrése és a közvetített tartalom minősége nemcsak hogy kérdésessé válik, hanem a digitális térbe való belépés feltételei is kérdőjeleződnek meg.

A közösségi médiában történő diskurzusalkotás közvetlen hatással van a társadalmi normákra és értékekre, a politikai diskurzustól kezdve a mindennapi interakciókig. A különböző platformok teret adnak a közvélemény formálásának, ám a digitális tér gyors tempója és szűrt, nem mindig megbízható információforrásai egy olyan globális jelenséget eredményeztek, amely az állampolgárok közötti közvetlen kapcsolattartást és a társadalmi hálózatok dinamizmusát befolyásolja. Ezen túlmenően, a közösségi média hatása nem csupán a politikai diskurzusokat és kampányokat érinti, hanem a mindennapi interakciókat is, különösen, ha figyelembe vesszük azokat a globális kihívásokat, mint például a klímaváltozás, az egyenlőtlenségek növekedése és a társadalmi mobilitás csökkenése.

A közösségi média szerepe a demokratikus diskurzusban tehát kétségtelenül ellentmondásos. Miközben erősítheti a polgárok részvételét a politikai folyamatokban, a manipulatív technikák és a manipulált diskurzusok veszélye is fenyegetik. A digitális társadalom tehát nem csupán új lehetőségeket kínál a politikai és társadalmi kapcsolatokban, hanem alapvetően átalakítja a valóságértelmezést és a társadalmi felelősségvállalás formáit.

Fontos megjegyezni, hogy a közösségi média nemcsak passzív eszközként működik, hanem egy aktív formálója annak, hogy miként érzékeljük a világot. Az algoritmusok és a tartalom szűrése mögött meghúzódó politikai és gazdasági érdekek, valamint a közvetített információk minősége alapvetően befolyásolják a társadalom tagjainak véleményét. Ahhoz, hogy megértsük a közösségi média valódi hatását, figyelembe kell vennünk a háttérben zajló komplex folyamatokat, valamint a globális, politikai és gazdasági dinamikákat, amelyek hatással vannak mind a médiatartalomra, mind annak elérhetőségére.

Ki az, aki körbejár, és lányokat szúr le?
A tények összetett világa: Hogyan alakítják a polarizációk és a megosztott valóságok a társadalmi diskurzust?
Mi történt Annie Chapman utolsó napjaiban?