A mai társadalomban a tények és azok észlelése egyre inkább széttöredeztek, miközben a különböző, gyakran ellentétes világképek ütközése a közbeszéd központi elemévé vált. Az amerikai demokráciában, de világszerte is, a tények nem egyszerűen tények: a társadalmi és politikai polarizáció hatására mindenkinek saját, párhuzamos valósága alakul ki. A tények nemcsak tények, hanem olyan eszközökké váltak, amelyek különböző érdekek szolgálatába állíthatók, egyesek a saját politikai igazságukat igazolni próbálják velük, míg mások egyszerűen kétségbe vonják a tények objektivitását.

A helyzet súlyosságát tovább növeli, hogy a tények és az azokkal kapcsolatos diskurzus nem csupán egy politikai vagy ideológiai kérdés, hanem a társadalmi szövetet is alapjaiban érintő problémává vált. Amikor az emberek eltérő percepcióval rendelkeznek a világ valóságáról, az már nem csupán egyes politikai viták tárgyát képezi, hanem az egész társadalmi diskurzust áthatja. Az egyik legfontosabb megfigyelés, hogy a tények és azok megítélése nem csupán a politikai nézetek, hanem a mélyebb, társadalmi és kulturális értékrendek mentén is megosztottak.

Donald Trump szerepe ezen a területen jelentős, bár nem ő az, aki elindította ezt a folyamatot. Az alternatív tények, a hamis hírek és a "poszt-igazság" kifejezések 2016 végére váltak mindennapossá, de maga a tényekkel való harc már korábban, a 2010-es évektől is jelen volt. Az ilyen típusú diskurzusok nem új keletűek, és nem csupán Trump politikai pályafutása alatt alakultak ki. A tényekkel kapcsolatos versengés azonban új dimenziókat öltött, mivel a politikai és társadalmi szakadékok a tények és azok megítélése mentén is megjelentek.

A legfontosabb kérdés, hogy mi okozza ezt a jelenséget? Vajon csak a politikai megosztottság, vagy van valami más is a háttérben? Mi történik egy olyan társadalomban, ahol az emberek alapvető kérdésekről vitatkoznak, például a klímaváltozásról, a rasszizmusról vagy a szexuális orientációról? Hogyan alakítja ez a diskurzust, és hogyan befolyásolja az emberek közötti kapcsolatokat?

A klímaváltozás példája az egyik legismertebb és legszembetűnőbb, ahol a tények és az azokkal kapcsolatos diskurzus egyre inkább polarizálódott az idők során. Ahogy egyre több bizonyíték gyűlt össze a globális felmelegedés hatásairól, úgy a társadalmi és politikai táborok is egyre inkább eltávolodtak egymástól, és egyre inkább egymásnak ellentmondó álláspontokat képviseltek. De nem csupán a klímaváltozásról van szó. A rasszizmus kérdése, a különböző politikai, gazdasági és társadalmi realitások, mint a fegyverekkel kapcsolatos törvények, a bevándorlás, a minimálbér kérdése, mind-mind olyan területek, ahol a tények és azok megítélése mély társadalmi megosztottságokat eredményeznek.

Az ilyen megosztottságok, amelyek már nem csupán politikai ideológiák mentén osztják meg a társadalmat, hanem a valóság különböző értelmezései mentén is, új típusú polarizációt hoztak létre. Az ideológiai megosztottságok, amelyek egykor kizárólag politikai kérdésekről szóltak, most a valóság alapvető kérdéseit is magukban foglalják. Az emberek nem csupán arról vitatkoznak, hogy mit kellene tenniük, hanem arról is, hogy mi a valóság, és mi nem az.

A "posztmodern" gondolkodás, amely szerint minden ember valósága és igazsága egyenlő, nem érvényes ebben az összefüggésben. A tények nem lehetnek végtelenül relativizálhatóak, hanem egy objektív valóságnak kell léteznie. Azonban az, hogy mennyire képesek vagyunk ezt a valóságot megérteni, az egy komplex és nehezen megoldható kérdés. Az emberi tudás és az igazság keresése mindig is nehéz feladat volt, de a polarizálódott társadalmakban a tények elfogadása még nagyobb kihívássá válik.

A megoldás nem a tények eltűnésében vagy az igazság teljes relativizálásában rejlik, hanem abban, hogy képesek legyünk elfogadni, hogy a valóságot nem egyedül látjuk, és hogy minden nézőpontnak van valósága, amelyet érdemes figyelembe venni. A tények iránti bizalom, az információk forrásainak megbecsülése és az alapvető tudományos konszenzusok visszaállítása kulcsfontosságú lenne abban, hogy a társadalom újra képes legyen közös platformon vitatkozni.

Hogyan értékeljük a tényellenőrzést és miért lehetnek ellentmondásosak a politikai valóságok?

A politikai tényellenőrzés, amelynek célja a politikai állítások objektív értékelése, egyre nagyobb jelentőségre tett szert az amerikai közéletben, különösen a közösségi médiában megjelenő "alternatív tények" és hamis hírek közepette. Azonban a tényellenőrző intézmények között is jelentős ellentmondások tapasztalhatók, ami komoly kérdéseket vet fel a hatékonyságukkal és objektivitásukkal kapcsolatban. A tényellenőrzés fontosságát és működését nem csupán a tények pontos vizsgálata határozza meg, hanem az is, hogy hogyan értékelik és interpretálják a különböző tényellenőrök ugyanazokat az állításokat.

Egy jól dokumentált eset a következő: Jay Carney, Obama elnök szóvivője 2012-ben azt állította, hogy Obama elnöksége alatt a szövetségi költés növekedésének üteme alacsonyabb volt, mint bármelyik előző elnök esetében Eisenhowertól kezdve. Ezt a kijelentést a FactCheck.org három Pinocchioval (hamisnak minősítve) értékelte, míg a PolitiFact "nagyjából igaz"-nak találta. Az ellentmondás nem egyedi eset, hiszen különböző tényellenőrző intézmények sokszor másképp értékelik ugyanazokat a politikai kijelentéseket, például az államadósság mértékét és annak gazdasági következményeit.

A tényellenőrző szakemberek eltérő állásfoglalásai jól mutatják, hogy még a legjobb szándékú elemzések is megbukhatnak a politikai realitások megértésében, mivel minden tényellenőrző szervezet más-más szempontokat és állításokat emel ki. Ha például az államadósság következményeiről van szó, a PolitiFact általában azt állítja, hogy a negatív következményekkel kapcsolatos állítások hamisak, míg a The Fact Checker ennek ellenkezőjét képviseli, és a negatív hatásokra vonatkozó állításokat általában igaznak tartja. Ez az ellentmondás mélyebb kérdéseket vet fel a tényellenőrzés hatékonyságával kapcsolatban, különösen, ha az intézmények saját kritériumaik szerint más-más módon értékelnek egy-egy állítást.

A szakértők eltérő értékelései nem csupán az egyes politikai állítások igazságtartalmával kapcsolatosan jelentkeznek, hanem a politikai realitások értelmezésében is. A tényellenőrzés ugyan valóban segíthet a politikai diskurzus tisztázásában és a hazugságok kiszűrésében, de ha maga a tényellenőrzés is ellentmondásos, akkor kérdéses, hogy mennyiben lehet hatékony a választópolgárok számára. A tényellenőrök közötti ellentmondások a politikai diskurzus különböző értelmezéseit tükrözik, és rávilágítanak arra, hogy a tényellenőrző szakma nem mentes a saját politikai elfogultságától.

A tényellenőrző intézmények működésének megértése különösen fontos a választópolgárok számára, akik a politikai állítások mögötti igazságot próbálják megérteni. Ha a tényellenőrző intézmények nem képesek egységes és átlátható értékeléseket adni, a polgárok könnyen elveszíthetik bizalmukat az objektivitásban, és a "fake news" terjedésének ellenállva sem lesznek képesek a politikai diskurzust valódi alapokon tisztázni. Az emberek hajlamosak a saját politikai hiedelmeikhez igazítani a tényellenőrzés eredményeit, és figyelmen kívül hagyni azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak az általuk vallott nézeteknek.

Fontos tehát, hogy a tényellenőrző intézmények számára világos és koherens értékelési kritériumok álljanak rendelkezésre, hogy elkerüljék a politikai torzításokat és előítéleteket. A politikai realitások pontos megértése és értékelése érdekében elengedhetetlen, hogy a tényellenőrzés célja ne csupán a hamis állítások lebuktatása legyen, hanem a politikai diskurzus mélyebb és árnyaltabb megértése is.

Hogyan építsünk és szereljünk össze egy két-tengelyes szemgimbal mechanizmust 3D nyomtatással?
Hogyan alakultak ki a híres brit bírósági perek sorozatai?
Hogyan formálják a társadalmi értékek a politikai diskurzust és közvéleményt?
Mi jellemzi az állatokat? A biológiai sokféleség alapjai és az állatok élettani jellemzői