A 2016-os amerikai elnökválasztás eredménye sokak számára meglepetés volt. Míg a politikai elemzők és a közvélemény-kutatások előrejelzései Hillary Clinton győzelmét várták, Donald Trump végül mégis megnyerte a választásokat. A választás eredményei nemcsak a politikai tájat formálták meg, hanem alaposan felvetették a médiának és a közösségi médiának a politikai kampányokban játszott szerepét. A "Words That Matter" című könyv részletesen vizsgálja, hogy a média és a közösségi platformok hogyan befolyásolták az amerikai választók döntéseit, és milyen szerepet játszottak abban, hogy a választási küzdelem végül Trump javára dőlt el.

A könyv azzal foglalkozik, hogy milyen hatással voltak a hírek, a közvélemény-kutatások és a közösségi média a választási kampányra. A szerzők azt állítják, hogy a médiától kapott információk, legyenek azok igazak vagy félrevezetőek, alapvetően alakították a választók véleményét és döntéseit. Az egyik legfontosabb tényező, amit a kutatás során kiemelnek, az Hillary Clinton e-mail-botrányának állandó médiatárgyalása volt. Miközben számos fontos kérdés, mint a gazdaság vagy a külpolitika, háttérbe szorult, Clinton e-mailjei az amerikai közvélemény figyelmének középpontjában álltak.

A kutatás részletes adatokat és elemzéseket szolgáltat arról, hogyan alakították a hírek és a közösségi média a választók véleményét. A Trump kampány sikerének egyik kulcseleme az volt, hogy képesek voltak "elárasztani" a közvéleményt, azaz folyamatosan fenntartani a választók figyelmét olyan témákon, amelyek a kampány szempontjából előnyösek voltak számára. Ezzel szemben Clinton kampánya nem tudta megfelelően reagálni a médiában zajló eseményekre, különösen a botrányok terjedésére.

A könyv arra is kitér, hogy miként alakították a különböző típusú média (hagyományos és közösségi) a politikai diskurzust. A szerzők bemutatják, hogyan váltak a közösségi platformok, például a Twitter és a Facebook, a kampányok legfontosabb kommunikációs eszközeivé. A közösségi médiában való aktív jelenlét lehetőséget adott a politikai üzenetek gyors terjesztésére, ugyanakkor a fake news és a dezinformáció terjedése is jelentős hatással volt a választók döntéseire. Az ilyen jellegű információk nemcsak manipulálták a közvéleményt, hanem hozzájárultak a választás eredményének alakulásához is.

A választások előrehaladtával a hírmédia és a közösségi média összefonódtak, és egyre inkább meghatározták, hogy mit hallanak a választók. A szerzők arról is beszélnek, hogy hogyan alakultak a hírek a Trump és Clinton közötti verseny során, és hogyan keltettek életre bizonyos narratívákat, amelyek alapvetően meghatározták a kampányok irányvonalát. A Trump kampánya mesterien alkalmazta a médiát, hogy a leghatékonyabb módon terjessze üzeneteit, míg Clinton kampánya gyakran a védőállásba kényszerült, reagálva a folyamatosan megjelenő botrányokra.

A választók számára a médiában való aktív jelenlét és a közösségi platformok hatása alapvetően változtatta meg a politikai tájékozódás hagyományos formáit. A könyv bemutatja, hogy a választók döntéseit nemcsak az információk minősége, hanem azok mennyisége is befolyásolta. Az információ túlterhelése és a kampányok által irányított hírfolyamok létrehozása mind-mind hozzájárultak a végső választási eredményhez.

Fontos, hogy a választók tudatosan közelítsenek a médiából származó információkhoz, és képesek legyenek megkülönböztetni a tényeket a manipulált vagy félrevezető hírektől. Az információs környezet átalakulása, amelyet a közösségi média és a hagyományos média együttes jelenléte eredményezett, új kihívások elé állította az amerikai választókat. Az ilyen típusú médiahatások felismerése és kezelése kulcsfontosságú a jövőbeli választások tisztaságának biztosításához.

Mi határozta meg, hogy mit hallottunk, láttunk és olvastunk a kampány során? A média és a közvélemény közötti kapcsolat elemzése

A választási kampány során az információáramlás három fő csatornán keresztül valósult meg, melyek mindegyike különböző szempontból tükrözte a közvéleményt és a politikai diskurzust. Ezek közé tartozik a hagyományos média, a politikai elit által tett nyilvános kijelentések (például újságírók tweetjei) és a közvélemény-kutatások adatai. A három adatforrás mindegyike különböző módon befolyásolta azt, ahogyan a választók informálódhattak a politikai jelöltekről, különösen Hillary Clinton és Donald Trump esetében.

A hagyományos média, például az újságok, az eseményekhez kapcsolódó témákat emelték ki. Az elnökválasztás során a legfontosabb témák folyamatosan változtak, a kampány különböző szakaszaiban más-más események váltak a középpontba. Clinton esetében az ő e-mailbotránya volt az, ami folyamatosan jelen volt a híradásokban. Ezen kívül az ő egészségi problémái, a választási viták és a Demokrata Párt konvenciója is meghatározó elemei voltak a médiamegjelenéseknek. A közvéleményt tehát ezek az események formálták, és a média reakciója, mint a választók tájékoztatásának fő csatornája, erőteljes hatással volt a választói vélemények kialakulására.

Donald Trump kampányának elemzése azt mutatja, hogy bár a hagyományos média is jelentős szerepet játszott, a politikai elit, vagyis a közéleti szereplők, így például a Twitteren aktív újságírók által tett nyilvános megnyilatkozások is komoly hatással voltak arra, hogyan alakultak a kampányt övező diskurzusok. Trump esetében a médiahírek gyakran az ő támadásaira, a vitákra, illetve botrányos eseményekre fókuszáltak. A hírek a leginkább eseménykövetőek voltak, tehát az olyan hirtelen történések, mint például a Trump adóügyeiről szóló cikkek vagy a "Access Hollywood" videó kiszivárgása, gyorsan dominálták a médiát.

A nyilvánosság számára elérhető információkat nemcsak az újságírók és a hagyományos média formálta, hanem a közvetlen választói visszajelzések is. A Gallup napi felmérése alapján kiderült, hogy az emberek, amikor arról számoltak be, hogy mit hallottak, láttak vagy olvastak a kampányban, az a tartalom, ami a leginkább hatott rájuk, nem mindig volt szoros összefüggésben a politikai diskurzusban kiemelt témákkal. Clinton e-mail botránya folyamatosan előtérbe került, még akkor is, amikor más események, például az egészségi problémái vagy a viták, nagyobb figyelmet kaptak. A közvélemény tehát különösen érzékeny volt arra, hogy miként formálják a hírek és a média az egyes politikai személyiségekről kialakult képet.

Trump kampányában a közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy a választók által leginkább említett témák szorosan összefonódtak a legnagyobb politikai eseményekkel. Trump adóügyei, a bevándorlási beszéde és a különböző botrányok - mint például a szexuális zaklatás vádjai és a híres „Access Hollywood” felvétel - voltak azok a kulcsfontosságú témák, amelyek dominálták a közvéleményt. Azonban Trump esetében az egyes botrányok gyorsan elhalványultak, és nem hagytak tartós hatást a közvéleményben, ami arra utal, hogy Trump jelöltsége különleges "Teflon" hatással bírt. Ez azt jelenti, hogy ő képes volt túlélni a különböző támadásokat, miközben továbbra is nagy hatással volt a politikai diskurzusra.

A közvélemény formálódásának dinamikája az előzőekben említett három adatforrásban rejlő különbségekben rejlik. A média, legyen az hagyományos újságírás vagy közösségi média, folyamatosan újra- és újraformálta az információáramlást. Az események hatásai, mint például a viták, az egészségügyi válságok vagy a különböző politikai botrányok, rendre meghatározták a közvéleményt, míg a választók számára elérhető információk nem mindig tükrözték a média által közvetített üzeneteket.

A választók tájékozottsága tehát nemcsak a média szűrte információk függvénye, hanem azoké is, akik aktívan formálják a közéleti diskurzust, így például a politikai elit és a közéleti szereplők nyilvános megnyilvánulásai. Mindezek a tényezők összefonódva alakítják a kampány középpontját, és meghatározzák, hogy egy-egy politikai jelölt hogyan jelenik meg a közvélemény előtt.

Hogyan mérjük a politikai kampányok hangulatát a sajtóban és a közösségi médiában?

A politikai kampányok során a jelöltek megítélése és azok médiában való ábrázolása jelentős hatással lehet a választók döntéseire. Ennek ellenére sokkal nehezebb mérni a politikai diskurzus hangulatát, mint azt elsőre gondolnánk. A politikai kampányok során a médiában és a közösségi médiában megjelenő információk, valamint azok hangneme jelentős hatással van arra, hogyan értékelik a választók a jelölteket. A kutatás során alkalmazott technikák különböznek, de a cél mindegyiknél ugyanaz: hogy objektív módon mérjük a politikai diskurzus hangulatát.

A nyelvi hangulatmérés egy olyan megközelítés, amely egy hierarchikus szótári számlálási módszeren alapul, és célja annak rögzítése, hogy milyen pozitív és negatív szavak fordulnak elő egy-egy jelölt nevét említő mondatokban. A módszer alapja egy előszűrés (prewhitening), amely eltávolítja azokat az eseteket, amikor a pozitív vagy negatív kifejezéseket nem szabad figyelembe venni, például a "nem boldog" esetében a "boldog" szó nem számít bele a pozitív szavak közé. Ezután a negációk eltávolítása következik, amely biztosítja, hogy a „nem boldog” ne legyen figyelembe véve a pozitív "boldog" szóval szemben. Az eredményül kapott mutatók segítségével mérhetjük, hogy milyen hangnemben jelenik meg egy-egy politikai figura a hírekben.

A politikai kampányok hangulatának mérésére használt módszerek az LSD (Logarithmic Sentiment Difference) módszert alkalmazzák, amely egy logaritmikus szorzót alkalmaz a pozitív és negatív szavak számlálásából eredő eltérésekre, finoman simítva az értékeket a nulla környékére. Ezt a mérőt alkalmazva az adatok alapján egy napi átlagot számolunk, amely tükrözi a jelölt médiában való ábrázolásának hangulatát, és lehetőséget biztosít arra, hogy a kampány egészére kiterjedően nyomon követhessük a választókra gyakorolt hatást.

A kutatásunk során nemcsak a 2016-os kampányra vonatkozó adatokat dolgoztuk fel, hanem egy párhuzamos adatbázist is létrehoztunk, amely az Obama és Romney közötti 2012-es választás adatait tartalmazza. Így közvetlenül összehasonlíthatjuk a két kampány hangulatát. Az elemzés célja nemcsak a nyújtott média tartalom hangulatának feltérképezése, hanem annak vizsgálata is, hogy hogyan alakul a közösségi média és a közvélemény-kutatások eredményei.

A kutatás során végzett összehasonlító elemzés azt mutatja, hogy az 2012-es és 2016-os kampányok között jelentős különbségek vannak. A 2012-es választás idején Obama kampánya jellemzően pozitívabban volt ábrázolva, mint Romney-é, különösen a viták előrehaladtával. A 2016-os választás során Trump kampányának médiabeli ábrázolása sokkal inkább negatív volt, mint Clintoné, ami a kampány előrehaladtával folyamatosan megfigyelhető. Trump médiaeseményeinek hangulata sokkal inkább a negatív irányba húzott, míg Clinton kampányának médiaábrázolása sokkal inkább neutrális vagy mérsékelten pozitív volt.

Ezen adatokat követően, a közvélemény-kutatások és a közösségi média tartalmának hasonló elemzései lehetőséget adnak arra, hogy párhuzamosan vizsgáljuk a választók emlékezetében lévő hangulatot is. A közvélemény-kutatások, például a Gallup által végzett felmérések, nem igényelnek hierarchikus szótári számlálást, mivel azokat közvetlenül a válaszok alapján dolgozzák fel. Azonban az LSD módszer ugyanúgy alkalmazható, hogy mérjük a válaszokban megjelenő pozitív és negatív szavak számát, és így a kampány hangulatának emlékezetbeli ábrázolását is pontosabban nyomon követhessük.

A 2012-es és 2016-os kampányok elemzése világosan mutatja, hogy a média hangulata hogyan befolyásolja a választók döntéseit. Azok az idők, amikor a jelöltek kampányaiban közvetlenül megjelenik a média ábrázolásának negatív vagy pozitív tartalma, jelentős hatással vannak a közvéleményre. A politikai diskurzust formáló nyelv és a médiában való megjelenés fontos tényezők a kampányok sikerességében.

Végül fontos, hogy a választók ne csupán az egyes hírcikkek hangulatát, hanem azok kontextusát is figyelembe vegyék. Egy-egy cikk vagy tweet értelmezése nemcsak a benne szereplő szavak hangulatától függ, hanem attól is, hogy az hogyan illeszkedik a kampány más eseményeihez, vitákhoz vagy politikai döntésekhez. A politika nyelvezete gyakran bonyolult és szubjektív, és a kampányok hangulata sokkal inkább a választók emocionális reakcióin, mintsem a szavak számszerűsített hatásain múlik.

Hogyan formálta a közösségi média és a hagyományos hírmédia Trump 2016-os elnöki győzelmét?

A 2016-os amerikai elnökválasztás során a közösségi média és a hagyományos hírmédia hatalmas szerepet játszottak abban, hogy hogyan alakult a választói döntés, valamint hogy milyen információk jutottak el a választókhoz. Az elemzések során világossá vált, hogy nem csupán a politikai programok vagy a választásokon elhangzott beszédek formálták a közvéleményt, hanem sokkal inkább a hírmédia által közvetített narratívák, amelyek egyes kérdéseket előtérbe helyeztek, míg másokat háttérbe szorítottak. A kampány során megjelenő fake news (álhírek), a közösségi média manipulációja, a közvetlen kapcsolat a választókkal és a politikai diskurzus szétválása mind hozzájárultak Trump győzelméhez.

A választók számára 2016-ban a legfontosabb kérdések között szerepeltek a gazdasági helyzet, a nemzetbiztonság és a szociális problémák, de a média figyelme inkább a szenzációhajhász eseményekre és a politikai botrányokra összpontosított. Clinton e-mail-botrányát például messze túlszárnyalta minden más politikai téma a médiában való jelenlétével. Ez a fokozott figyelem nemcsak, hogy elterelte a figyelmet a valódi politikai kérdésekről, hanem egyre inkább meghatározta a választók politikai identitását is.

A közösségi média szerepe ebben a folyamatban kulcsfontosságú volt. A Twitter, a Facebook és a többi platform lehetőséget biztosított a politikai üzenetek gyors terjesztésére, miközben elmélyítette a politikai polarizációt. A közvetlen interakció a politikai személyiségekkel és a folyamatos információáramlás egy új típusú választói magatartást eredményezett, ahol a hagyományos média elvesztette monopolhelyzetét a politikai diskurzusban. Trump kampánya rendkívüli mértékben kihasználta ezt az új lehetőséget, és sikerült közvetlen kapcsolatot kialakítania választóival, mellőzve a hagyományos médián keresztüli közvetítést.

A választói magatartás szoros összefüggésben állt a kampányesemények figyelemmel kísérésével. A választók sok esetben nem a politikai programokat, hanem a kampányeseményeket és a hírmédiában való megjelenést követték figyelemmel. Az olyan események, mint a televíziós viták vagy egy-egy botrány, jelentősen befolyásolták a közvéleményt. A szavazói döntések gyakran nem a hosszú távú politikai kérdéseken alapultak, hanem inkább a médiában való részvétel és a hírmédia által keltett érzelmi reakciók hatására.

A közösségi médiában való jelenlét szintén erősíti a politikai táborok közötti szakadékot. Az olyan platformok, mint a Facebook vagy a Twitter, lehetőséget adtak arra, hogy a politikai diskurzusok elmélyüljenek a különböző táborok között, miközben a valóságos párbeszédet eltorzította a szűrőbuborék jelensége. Az információk egyre inkább szétváltak, és a választók nem mindig kaptak megbízható, sokoldalú képet a politikai eseményekről. Ezzel szemben a hagyományos médiumok, amelyek korábban az alapvető politikai információkat közvetítették, most egyre inkább a szórakoztató jellegű, szenzációs híreket hozták előtérbe.

Fontos, hogy a választók megértsék a hírmédia és a közösségi média közötti különbséget, valamint azt, hogy hogyan befolyásolják ezek a politikai diskurzust és a választói döntéseket. Az információk áramlása nemcsak a választás kimenetelére van hatással, hanem arra is, hogy hogyan formálódik a társadalmi diskurzus és milyen értékek dominálnak egy-egy kampány során.

Mindezek mellett fontos, hogy a választók kritikusan közelítsenek minden médiából származó információhoz, különösen a közösségi médián keresztül érkező tartalmakat. A fake news és a dezinformációs kampányok hatalmas hatással vannak a politikai döntéshozatalra, és egyre fontosabbá válik a médiaműveltség fejlesztése a digitális korban. Az ilyen típusú kampányok és információs manipulációk felismerése elengedhetetlen a demokratikus döntéshozatalban való aktív részvételhez.

Hogyan tükrözi a fikció a valóságot a jog és társadalom konfliktusában?
Miért válnak az utazások a valóság és a képzelet határán elhelyezkedő élménnyé?
Hogyan alapozzuk meg az elektromos áramkörök törvényeit az elektrodinamika elvein?