Hogyan befolyásolják a nem releváns fényképek a hitrendszereinket?

A vizuális információk és a fényképek egyre inkább elterjedtek a mindennapi életben, különösen a médiában és a közösségi hálózatokon. A képek gyorsan közvetítik az üzenetet, és gyakran sokkal könnyebben értelmezhetőek, mint a szöveges információk. Azonban fontos megérteni, hogy egy fénykép jelenléte nem mindig szolgáltat hiteles bizonyítékot. Különösen akkor, ha a fénykép nem kapcsolódik közvetlenül a kijelentés igazságához, de mégis hatással van arra, hogyan értékeljük az információt.

A nem releváns fényképek – azaz olyan képek, amelyek semmiféle bizonyítékot nem nyújtanak egy állítás igazságáról – hatással vannak az emberek vélekedéseire. Az egyik első kísérletet, amely ezt a jelenséget vizsgálta, Newman és munkatársai végezték (2012). A kísérlet során a résztvevők egy kvízben vettek részt, ahol különböző állítások jelentek meg egy számítógépes képernyőn. A kísérlet kulcsfontosságú manipulációja az volt, hogy az állítások fele egy nem releváns fényképpel jelent meg, míg a másik felük képek nélkül jelent meg. Például a résztvevők olyan állítást láttak, mint: „A zsiráfok az egyetlen emlősök, akik nem tudnak ugrani”, és a képernyőn megjelent egy zsiráf fotója, ami semmit sem árult el a kijelentés igazságáról. Az eredmények azt mutatták, hogy a fénykép jelenléte megerősítette a kijelentés hitelességét, és az emberek hajlamosabbak voltak igaznak elfogadni azt, még akkor is, ha a kép semmilyen bizonyítékkal nem szolgált.

Egy másik kísérletben, amely szintén ezt a jelenséget vizsgálta, a résztvevők egy híres személy életének állapotát próbálták meghatározni: él-e vagy sem. A résztvevők ugyanazokat a híres személyeket látták a képernyőn, és azokhoz nem releváns fényképeket csatoltak, mint például a személyek egy színpadi előadás közben készült képeit. A fotók nem szolgáltattak semmilyen információt arról, hogy az adott híresség él-e vagy sem, de az emberek hajlamosabbak voltak igaznak tartani a kijelentést, hogy „az illető él”. Ugyanez a hatás érvényesült akkor is, amikor a résztvevők a „halott” állítást próbálták értékelni a fénykép láttán. A fotók tehát nemcsak megerősítették a pozitív kijelentéseket, hanem ugyanazokat a képeket alkalmazva az emberek hajlamosak voltak elhinni a teljesen ellentétes állítást is.

A nem releváns fényképek ezen hatása nemcsak a szórakoztató ipar vagy a média világában figyelhető meg, hanem más, minden napokban előforduló helyzetekben is. Egy kísérletben, amely különböző árucikkekkel kapcsolatos állításokat vizsgált, a résztvevők azt a feladatot kapták, hogy eldöntsék, vajon igaz-e egy adott állítás, például „a benzol ára emelkedni fog”. A fénykép jelenléte – még ha az áruhoz semmi köze nem is volt – növelte annak valószínűségét, hogy az emberek elfogadják az állítást igaznak. Ezt a jelenséget más termékek esetében is megfigyelték, például boroknál, ahol a bor címkéjéhez kapcsolódó nem releváns fénykép megerősítette a bor minőségére vonatkozó pozitív állításokat, még akkor is, ha a borokat kóstolták is.

A nem releváns fényképek hatása a memória torzításában is megnyilvánul. Egy másik kutatás azt találta, hogy a résztvevők hajlamosak voltak elhinni, hogy bizonyos cselekedeteket elvégeztek, ha egy fénykép kísérte az emlékezetükben a történést, függetlenül attól, hogy valóban megtörtént-e vagy sem. Ez a jelenség különösen meglepő, mivel a fényképek önállóan is képesek torzítani a memóriát, még akkor is, ha nem alkalmaznak más, emlékezetet befolyásoló technikákat, mint például a sugallat vagy a gyakorlás.

A kérdés, hogy miért hatnak ránk így a fényképek, különböző elméleteket von maga után. Az egyik elmélet szerint a fényképek különleges megbízhatósággal bírnak, mivel gyakran egy valós pillanatot örökítenek meg, és a legtöbb ember hajlamos automatikusan hinni annak hitelességében, még akkor is, ha az manipulált vagy félrevezető. Más kutatások a kognitív könnyedség elméletére utalnak, amely szerint a fényképek egyszerűsítik a kijelentések feldolgozását, így könnyebben elfogadjuk azokat. Végül, más kutatók úgy vélik, hogy a fényképek egyszerűen úgy tűnnek, mintha bizonyítékot nyújtanának, és ez az illúzió képes befolyásolni a hitrendszereinket.

A fényképek hatásának megértése nemcsak a média és a reklám világában fontos, hanem a személyes döntéshozatal és a mindennapi élet során is, mivel segíthet felismerni, hogyan és miért alakítják véleményeinket olyan képek, amelyek valójában nem tartalmaznak releváns információt.

Miért és hogyan csökkenthetjük a "hamis hírekre" vonatkozó szándékos félrevezetésről alkotott vélekedéseket?

A kutatások sorozata egyértelműen rávilágít arra, hogy a személyes struktúra iránti igény (PNS) és a média szándékos félrevezetésének elismerése között szoros, pozitív összefüggés van. A PNS azt jelenti, hogy az egyén elvárja a világ egyértelműségét, kiszámíthatóságát és kontrollálhatóságát. Azok az emberek, akik magas PNS-sel rendelkeznek, hajlamosabbak arra, hogy úgy tekintsenek a média hibáira, mint szándékos manipulációra, nem pedig egyszerű tévedésekre. Ezt az összefüggést nemcsak politikai hovatartozás és előítéletek befolyásolják, hanem az is, hogy az egyének milyen mértékben érzik úgy, hogy a világban rend van és képesek befolyásolni saját életük körülményeit.

A PNS és a "hamis hírek" összefüggéseinek megértése különösen fontos, mivel a hiedelmek arról, hogy a média szándékosan félrevezet, erőteljes hatással vannak arra, hogyan érzékeljük a médiát és hogyan reagálunk az információkra. A kutatások azt is megállapították, hogy még akkor is fennáll ez az összefüggés, amikor a személyes politikai meggyőződések erősségét kontrollálták. Ez arra utal, hogy a PNS nem csupán politikai vagy ideológiai elfogultságot tükröz, hanem egy szoros kapcsolatot azzal, hogy az egyén hogyan látja a média szándékos manipulációját, még akkor is, ha az ellentmond a saját politikai nézeteinek.

Az egyik kísérletben, amelyben a résztvevőket arra kérték, hogy gondolkodjanak életük olyan aspektusain, amelyeket nem tudnak irányítani, egyértelműen kiderült, hogy azok, akik az élettel kapcsolatos kontrolljukat kevésbé érezték, erősebben hajlottak arra, hogy a média hibáit szándékos félrevezetésnek tekintsék, nem pedig véletlen hibáknak. Ez az eredmény megerősíti, hogy a strukturális érzés elvesztése erőteljesen hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek a média hibáit szándékos manipulációnak tekintsék, és ezzel megerősítik a "hamis hírek" narratíváját.

A kutatásaink azt is megmutatták, hogy az ilyen félreértések enyhíthetők, ha az egyéneknek lehetőségük van visszanyerni a kontrollt az életükben. Azok számára, akik úgy érzik, hogy nem rendelkeznek kellő kontrollal, a világ és a média érezhetően kaotikusabbnak és manipuláltnak tűnik. Azonban amikor az embereket arra kérjük, hogy olyan eseményekre gondoljanak, amikor életükben magas szintű kontrollal rendelkeztek, csökkenthetik a média manipulálásáról alkotott véleményüket. Ez azt jelenti, hogy a személyes kontroll érzésének megerősítése csökkentheti a média szándékos félrevezetésének és a "hamis hírek" hatását.

Az egyik lehetséges alkalmazás, amelyet a kutatásaink sugallnak, az, hogy próbáljunk olyan módon befolyásolni a közösségi média használatát, amely lehetőséget ad az embereknek arra, hogy visszanyerjék a kontrollt. A közösségi média platformok, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy ismerősökkel interakcióba lépjenek, vagy hogy válogassanak, milyen információkat fogyasztanak, csökkenthetik a média manipulációval kapcsolatos érzéseket. Az, hogy az emberek tudatosabban válasszanak információkat a közösségi médiában, valóban segíthet csökkenteni a "hamis hírek" hatását és a média szándékos félrevezetésének attribúcióit.

A kutatások alapján az is világossá válik, hogy nemcsak az egyéni kontroll érzése, hanem a média működésének átláthatósága is kulcsfontosságú lehet a "hamis hírek" elleni küzdelemben. A média iránti bizalmatlanság és a félreértett újságírói munka gyakran hozzájárul ahhoz, hogy az emberek szándékos félrevezetést tulajdonítanak a médiának. Az olyan kis változtatások, mint például a tényellenőrök és szerkesztők feltüntetése az újságcikkekben, vagy a folyamatok átláthatóságának növelése, segíthetnek csökkenteni a média iránti szkepticizmust és a "hamis hírek" elterjedését.

A kutatásaink során egyértelművé vált, hogy a strukturális érzés visszaállítása és az átláthatóság növelése hatékonyan mérsékelheti a média manipulációval kapcsolatos tévhiteket. Az emberek hajlamosak a világot rendetlenségként látni, ha úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk. Ha ezen a téren tudunk változtatni, a média iránti bizalom is növekedhet, és a "hamis hírek" hatása is csökkenthető.