Az Affordable Care Act (Olcsóbb Egészségügyi Ellátás Törvénye) alatt a nagy biztosítók és gyógyszeripari cégek milliárdokat zsebeltek be, miközben továbbra is jogilag megakadályozták, hogy a 65 év alatti amerikaiak, akik nem voltak mozgáskorlátozottak, hozzáférjenek a Medicare rendszeréhez. 2015-ben aztán egy ingatlanmogul és valóságshow-hős robbant be a politikai életbe, szétzúzva azt a gondosan felépített Potemkin-objektumot, amit előző generációk milliárdosai építettek. Trump nyíltan kijelentette, hogy a Republikánus Párt korrupt, politikai haszonszerzés céljából hazugságokkal vonsz bele amerikaiakat hamis háborúkba, és adócsökkentéseket hajt végre a gazdagok számára, miközben figyelmen kívül hagyja az átlagember érdekeit. A Demokrata Párt sem volt mentes a manipulációtól, és Trump a 2016-os kampányában Bernie Sanders iránti szimpátiáját is kifejezte, mivel Sanders már egy évig elhanyagolt volt a céges médiában, miközben 5000 és 30000 közötti tömegeket vonzott kampányállomásain.

Trump többször is említette, hogy bevezetné a mindenki számára elérhető egészségügyi ellátást, amit az amerikaiak a 1940-es évektől vártak (amikor a GOP először utasította el Harry Truman egységes állami egészségügyi tervét). Azt ígérte, hogy ezt a rendszert „alacsonyabb költséggel” és „jobb szolgáltatásokkal” fogja megvalósítani, mint az Obamacare vagy a Medicare. Az amerikai munkások számára pedig újra unionális munkák tömegei térnének vissza az országba, miközben a milliárdosokat magasabb Trump-adókkal fogják megnyomni—„Nagy csapás lesz nekem” – mondta, miközben komolyan foglalkozott a probléma megoldásával. Bár a konzervatív milliárdosok többsége megdöbbenve figyelte a helyzetet, és a Koch-hálózat (amely évente két alkalommal szervez találkozót a milliárdosok számára, hogy százmilliókat gyűjtsenek politikai kampányokra) nem támogatta Trumpot 2016-ban, voltak, akik, mint Sheldon Adelson és Robert Mercer, csatlakoztak hozzá. A kelet-európai oligarchák, valamint Szaúd-Arábia és Izrael segítségével Trump végül megnyerte a választásokat.

Trump hivatalba lépése után, 2017-re és a GOP többségre jutásával az amerikaiak kezdtek ráébredni, hogy az egész csak egy újabb Reagan-szerű átverés volt. Trump fenntartotta a bázisát azáltal, hogy rasszista félelemkeltéssel manipulálta a közvéleményt, miszerint „déli hordák” támadnak az amerikai határra. Miközben a Republikánusokat alapvetően azzal fenyegette, hogy támogatta volna azok politikai kihívóit, akik nem tettek hűségesküt. De ez nem volt elég, és a GOP szakemberei tisztában voltak azzal, hogy a 2018-as választásokra totális vereség vár. A szakszervezetek és az általános egészségügyi ellátás démonizálása már nem működött, mivel Trump jelöltként mindkettőt az előnyökkel járó tényezőként említette. A 2017-es adócsökkentés sokak számára 1,5 trillió dolláros ajándéknak tűnt a milliárdosok számára, amelyet az ország jövőbeni generációi fizetnek ki.

Még Trump származásával kapcsolatos félelemkeltés is kezdett visszafelé sülni, és a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a házassági egyenlőségről szóló vitát egy csapásra lezárja azzal, hogy országosan törvényessé tette a melegek házasságát. Így maradt egyetlen komoly út: kitalálni, hogyan akadályozzák meg, hogy a „helytelen” emberek szavazzanak, vagy ha mégis, hogyan biztosítják, hogy a szavazatukat ne számolják. A választási csalás és a szavazati jog elnyomása vált a választási siker biztosításának alapvető eszközévé, amelyet több százmillió dollárnyi tévéreklám és kifinomult online befolyásolási műveletek támogattak.

A Republikánus Párt számára egy új korszak kezdődött: a szavazati jog elnyomása nemcsak hogy eszközzé vált a választások megnyerésére, hanem célzottan a fiatalok, idősek, szegények, munkásosztálybeli személyek és színes bőrű választók hangjának elnémítására irányult. Ennek a korszaknak az alapja az volt, hogy a választási manipuláció a választók elnyomása, csalás és a választások manipulálása egyre fontosabbá vált.

A választói jog elnyomásának története az Egyesült Államokban (és világszerte) hosszú és sötét múltra tekint vissza. A modern Republikánus Párt választási manipulációjára tett erőfeszítések 1993-ban kezdődtek igazán. Ebben az évben, amikor a Kongresszus 27 demokratája és egy republikánus támogatta a HR2-es törvényt, amely a Nemzeti Választói Regisztrációs Törvény (National Voter Registration Act - NVRA) néven vált ismertté, a párt hevesen tiltakozott. Az NVRA egyik kulcsfontosságú rendelkezése, amely előírta, hogy minden államnak lehetőséget kell biztosítania a választásra regisztráló személyek számára a vezetői engedélyek megújítása során, a republikánusok szemében súlyos veszélyt jelentett. A törvény preambuluma a szavazati jog védelmét emelte ki, különösen a kisebbségi csoportok számára.

A republikánus politikai narratíva gyorsan átalakult, és a történetük egyszerű lett: a szavazati csalások hatalmas problémát jelentenek, emberek több helyen, különböző neveken szavaznak, és sok „illegális bevándorló” is részt vesz a választásokban. Trump például azt állította, hogy három millió illegális szavazó létezik. E narratíva alapja az volt, hogy alátámassza a szigorú szavazásellenőrzési intézkedéseket, amelyek célja a kisebbségi és szegényebb rétegek elnémítása, és biztosítja, hogy csak azok szavazhassanak, akik megfelelnek a szűk, politikai szempontból kényelmes előírásoknak.

Hogyan alakította a választói elnyomás Amerika politikai táját?

A politikai hatalom gyakran azon alapul, hogy ki és hogyan szavazhat. Az Egyesült Államok története tele van olyan pillanatokkal, amikor a választásokat nem csupán politikai stratégiák, hanem szándékos törvényhozási manipulációk és elnyomó intézkedések formálták. A 2000-es elnökválasztás példája jól mutatja, hogy hogyan alakíthatják a választások kimenetelét az olyan rendszerek, amelyek célja a választói jogok korlátozása. George W. Bush fehér házi belépését a választói elnyomás biztosította, különösen Floridában, ahol bátyja, Jeb Bush kormányzó és Katherine Harris, Florida állam titkárnője több ezer afroamerikai választót töröltek a névjegyzékekből. A választás szoros eredménye lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának öt republikánus bírája lényegében Bush számára ítélje oda a győzelmet.

Az évtizedek során a republikánus párt finomította a választói elnyomás és fenyegetés technikáit, így 2016-ra már közel harminc államban működtek hatékonyan, szinte gépies precizitással. A választási manipulációk, mint a választók törlése, a regisztrációk megakadályozása és a szavazati jogot korlátozó törvények, szorosan összefonódtak a gazdasági érdekkel. Az Egyesült Államokban a gazdagok és a vállalatok évről évre új eszközökkel próbálták megakadályozni, hogy azok a választók, akik nem osztják az ő politikai érdekeiket, részt vehessenek a választásokon.

Az egyik legelterjedtebb taktika a választói névjegyzékek megtisztítása volt. 2016 előtt Ohio több mint kétmillió választót törölt a névjegyzékekből, zömében afroamerikai és latin származásúakból álló területekről. A választási törvények bevezetése nemcsak az egyszerű választókat érintette, hanem olyan állami törvények is születtek, amelyek célja a választók identitásának igazolására vonatkozó szabályok szigorítása, mint például az Ohio államban bevezetett, szigorú fényképes igazolvány követelmény.

Ezek az intézkedések nemcsak az egyéni jogokat csorbítják, hanem a politikai rendszer egészét is torzítják, mivel a gazdagok és a vállalatok azáltal, hogy megakadályozzák az ellenálló politikai táborok szavazati jogát, maguknak biztosítják a hatalmat. A politikai rendszer manipulálásával a milliárdosok és cégek könnyedén irányíthatják a törvényhozást, miközben a választók egy része nem fér hozzá a politikai döntésekhez, amelyek életüket közvetlenül befolyásolják.

A választási manipulációk mögött tehát mindig ott rejlik a gazdasági érdekek védelme és a társadalmi egyenlőtlenség fenntartása. Az egyes államok, például Wisconsin, szintén saját törvényeket hoztak, amelyek lehetővé tették a szavazatok elnyomását, mint például a szigorú választói igazolvány-ellenőrzések. Az ilyen törvények hatása rendkívül negatívan érintette a fiatalokat, időseket, valamint a szegényebb rétegeket, akiknek gyakran nincs meg a szükséges dokumentációjuk, hogy érvényes szavazatokkal vegyenek részt a választásokban.

A választói elnyomás ezen formái nemcsak a demokratikus intézményeket és a szavazói jogokat gyengítik, hanem a társadalmi feszültségeket is növelik. A gazdagok és a nagyvállalatok pénzelik a politikusokat, hogy olyan törvényeket fogadjanak el, amelyek elősegítik a gazdasági érdekeik megvalósítását, miközben a lakosság nagyobbik része, amely a politikai rendszer nem kívánt áldozataivá válik, továbbra is ki van zárva a döntéshozatalból. A politikai hatalom megőrzéséhez szükséges eszközöket a választói elnyomásban, a gerrymanderingban (választókerületek manipulálásában) és a szigorú választási szabályokban találják meg.

A politikai rendszer hosszú távú torzulása azt eredményezi, hogy az államok és a kormányok nem képviselik a választók valódi akaratát, hanem csak a hatalom és a pénz diktálta érdekeiket követik. A demokratikus értékek védelme érdekében alapvető fontosságú a választójog egyenlő biztosítása, hogy a választások valóban tükrözzék a társadalom sokszínűségét és minden polgár véleményét. Az ilyen manipulációk megelőzése érdekében szükség van a törvényi reformokra és a választási rendszer átfogó átalakítására, hogy a jövőben a hatalom ne az elnyomás, hanem a valódi választás és a demokratikus részvétel alapjain nyugodjon.

Hogyan erősíthetné meg a Demokrata Párt a Szenátus irányítását?

A történelem során a republikánusok több alkalommal is olyan stratégiákat alkalmaztak, amelyek célja az amerikai Szenátus irányításának megszilárdítása. Az 1870-es évektől kezdve számos államot vettek fel az Unióba, hogy biztosítsák a párt számára a szükséges szenátori helyeket. 1876-ban, a republikánus Ulysses S. Grant elnöksége alatt, Colorado államot hozták létre, amely akkor mindössze 40 000 lakosú volt, de mégis két szenátori helyet biztosított a republikánusok számára. Ezt a stratégiát 1889-ben ismételték meg, amikor Benjamin Harrison elnök alatt két területet, Dakota-Territóriumot, két részre osztották, hogy négy szenátori helyet és két képviselői helyet biztosítsanak a GOP-nak. A demokraták számára mindössze nyolc évnyi szenátusi irányítás jutott Abraham Lincoln hivatalba lépése (1861) és a nagy gazdasági válság (1933) között.

A demokratáknak is érdemes lenne hasonló módszereket alkalmazniuk. Két lehetőség is létezik: új államok felvétele, illetve néhány meglévő állam felosztása. Az Egyesült Államok államai közül csaknem felük kevesebb mint négy millió lakossal rendelkezik, 14 közülük pedig kevesebb mint két millió lakost számlál, és általában a legkevésbé népes államok a legvidéki jellegűek, és a republikánusok számára a legmegbízhatóbbak. Az olyan nagy államok, mint Kalifornia, amely mintegy 40 millió lakosú, a számok alapján akár tíz vagy több részre is osztható lenne, és ezzel további 18 vagy több szenátori helyet biztosíthatna – a legtöbbjük valószínűleg demokraták számára. Hasonlóképpen, New York, amelynek lakossága 20 millió fő, könnyen kettéosztható lenne (New York City és a többi terület), sőt akár négy államra is, ha a város negyedeit külön kezelnék. Bár a demokraták között nem nagyon beszélnek erről, ideje lenne elkezdeni a diskurzust.

Emellett Washington D.C. és Puerto Rico államként való elismerése is elengedhetetlen. Washington D.C. lakói ugyanis, noha szövetségi adót fizetnek és lakosságuk több, mint Wyoming vagy Vermont államáé, nem rendelkeznek képviselettel a Kongresszusban, s mindössze három elektori szavazattal bírnak az 1961-es 23. alkotmánymódosítás óta. Puerto Ricóval hasonló a helyzet, bár a terület lakói nem fizetnek szövetségi adót. A 2017-es népszavazás szerint Puerto Rico lakosainak 97%-a támogatta az állam státuszt. A demokrata szavazók számára ezek a területek kulcsfontosságúak, mivel mindkét hely többnyire demokratikus irányultságú, így négy további demokratikus szenátori helyet adhatnának, pontosabban tükrözve az amerikai választók akaratát. Az állam státusz nélküli létezésük azonban választójogi elnyomásként értékelhető.

A választások körüli diszkrét manipulációk és a politikai hatalom összpontosulása, amely az oligarchikus rendszerek kialakulásához vezetett, sokakat elkeseríthet. A demokratikus intézmények erősítése érdekében a valódi változások leginkább helyi szinten történhetnek meg. Az egyéni állampolgárok minden lépésnél segíthetnek: legyen szó akár arról, hogy megkérdezik szomszédaikat, regisztráltak-e, akár arról, hogy elviszik őket a szavazóhelyiségbe, vagy akár szavazatszámlálóként működnek közre. A politikai változások nem történhetnek meg anélkül, hogy a közvetlen demokratikus részvétel folytatódjon.

Az amerikai politikai rendszer reformálásának egyik legfontosabb elemét a változás iránti vágy és az arra adott válaszok alakítják. A politikai hatalom újraelosztása mellett az állampolgároknak a társadalmi és gazdasági változásokra is reagálniuk kell. Az elmúlt évtizedekben megfigyelhető, hogy az amerikai kormány nem képes kellően reagálni a többségi akaratnak, miközben az állampolgárok folyamatosan a nagyobb átláthatóságot, felelősségre vonhatóságot és reprezentatív kormányzást követelnek. A választási rendszert, amely az 18. század legjobb eszméit tükrözi, az új technológiai lehetőségek és társadalmi igények alapján tovább lehetne fejleszteni. A cél nem csupán a rendszer modernizálása, hanem annak biztosítása is, hogy a "tökéletesebb unió" eszméje, amely az alapító atyák szándékait tükrözi, valóban megvalósulhasson.

Miért fontos a választási jog védelme és a választási rendszerek megbízhatósága?

A választásokat, mint a demokratikus rendszerek alapvető pilléreit, különféle kihívások érik világszerte. Az Egyesült Államokban, a választók jogait gyakran manipulálják, miközben próbálnak gátolni egyes társadalmi csoportokat a részvételben. Az elmúlt évtizedekben a választási rendszerekben számos problémát tapasztaltunk, amelyek a politikai hatalommal való visszaélésekhez vezethetnek. A választások során végbemenő tisztességtelen manipulációk nem csupán egyes csoportok politikai jogait sértik, hanem az egész társadalom demokratikus működését veszélyeztetik.

A választási rendszerek megbízhatósága és átláthatósága kiemelten fontos, mivel minden választás alapja a választók szabad és önálló döntése. A különféle választási manipulációk, mint a szavazólisták tisztogatása, a szavazókörök korlátozása, vagy éppen a szavazáshoz szükséges dokumentumokkal kapcsolatos akadályozás, mind hozzájárulnak a politikai részvétel csökkentéséhez, különösen a szociálisan hátrányos helyzetű közösségek körében.

A "voters purge" jelensége, amely a választók listáinak tisztogatását jelenti, az Egyesült Államokban különösen elterjedt. Az államok gyakran indokolatlanul távolítanak el választókat a nyilvántartásból, különösen azokból a közösségekből, akik hajlamosak a demokratákra szavazni. Az ilyen típusú diszkriminációs gyakorlatok súlyosan aláássák a választási jogok tisztességes gyakorlását, és olyan politikai döntéshozókat segíthetnek hatalomra, akik nem tükrözik a társadalom valódi akaratát.

Az Egyesült Államokban a szavazói részvétel csökkenése, amely 2016-ban különösen kiemelkedett, jelentős mértékben befolyásolta a választás eredményét. Az alacsony részvétel mögött a választók diszkrét akadályozása áll, melyet gyakran a választási helyszínek számának csökkentése, vagy a szavazáshoz szükséges adminisztratív követelmények bonyolítása indokol. A választók nemcsak fizikailag képtelenek eljutni a szavazóhelyiségekbe, hanem gyakran bürokratikus akadályokba ütköznek, mint például a bonyolult regisztrációs eljárások vagy a választási okmányok hiánya.

A választásokat segítő technológiai újítások, mint az elektronikus szavazás, szintén komoly kérdéseket vetnek fel a választási rendszerek megbízhatóságával kapcsolatban. Az e-választás rendszerének bevezetése lehetőséget biztosított a gyorsabb és kényelmesebb szavazásra, azonban a technikai hibák és a hackerek ármányai új veszélyeket is jelentettek. A választási rendszerek sebezhetőségei, mint a szavazás manipulálása vagy az adatbiztonsági problémák, könnyen hozzájárulhatnak a demokratikus folyamatok torzulásához.

Az ilyen manipulációk hatása nemcsak a választások egy-egy eredményére, hanem a társadalom egészére is kihat. Azok a csoportok, akik nem tudnak részt venni a választásokon, gyakran nem érezhetik úgy, hogy politikai joguk van, és elveszítik a bizalmukat a demokratikus intézményekben. Az elnyomás, a szavazói jogok eltüntetése vagy korlátozása veszélyezteti a társadalmi stabilitást és megingathatja a közbizalmat.

Mindezek fényében a demokratikus rendszereknek elengedhetetlen, hogy biztosítsák a szavazók teljes körű jogait és garantálják a választások tisztességességét. A szavazói jogok védelme és a választási rendszerek átláthatósága nem csupán politikai kérdés, hanem alapvető emberi jog is. Az ilyen rendszerek biztosítják, hogy a választók önálló döntéseik révén formálhassák a jövőt, és hozzájáruljanak a politikai közösség építéséhez.

Miért nem érdemes alábecsülni a bűnözői hálózatokat és a hatalom szerepét?
A queer karakterek ábrázolása és az identitás változása a horror műfajában
Miért fontos a részvét és empátia az egészségügyi ellátásban?