A filmek és irodalmi művek mélyebb rétegeit feltárva a gender és testiség témája különösen fontos szerepet kap, amikor olyan komplex jelenségekkel találkozunk, amelyek a társadalmi, politikai és pszichológiai határokat feszegetik. Az IT című film és Stephen King regénye különösen erőteljesen foglalkozik ezzel a kérdéssel, főként Beverly karakterén keresztül. A filmben a női test és a nőiesség folyamatosan megjelenik, ám nem mint valami természetes, hanem mint a férfiak és a patriarchális társadalom számára fenyegetést jelentő, szexualizált és abjektivált elem.

Beverly karaktere, miközben a film során felnőtté válik, valójában nem csupán egy nővé válás folyamatát ábrázolja, hanem egy olyan szimbolikus térbe lép, ahol a nőiesség a férfiak számára kényelmetlen, zűrzavart és félelmet keltő entitássá válik. A női test, különösen a menstruációval kapcsolatos szimbólumok, visszatérő szereplője a filmnek. A legdrámaibb pillanatokban Beverly a férfiak által irányított térbe, a férfiak számára idegen világba kerül. Az a jelenet, amikor Beverly elmegy a gyógyszertárba, hogy tampont vásároljon, miközben a férfiak, köztük a gyógyszerész, kényelmetlenül és bántó módon reagálnak, jól tükrözi a női test szexualizálásának és abjektiválásának félelmeit.

Az, hogy Beverlyt folyamatosan egy alantas, szexuálisan terhelt testként ábrázolják, még inkább hangsúlyosá válik a film más jeleneteiben. A nőiesség, a menstruáció és az ahhoz kapcsolódó testi funkciók itt nem csupán biológiai jelenségekként, hanem valami rettenetes, szörnyűséges, tisztátalan dologként jelennek meg, amelyet a férfiak és a patriarchális társadalom inkább elnyomni, elfojtani kíván. A filmben Beverly teste – mint női test – olyan szimbólum, amely képes felborítani a férfiak társadalmi rendjét és status quóját.

Különösen érdekes a film vízhez kapcsolódó jelenete, ahol a fiúkkal együtt fürdik. A víz metaforikus értelemben az a tér, ahol a férfiak és Beverly teste közötti különbségek elkezdenek elmosódni. A fiúkkal való szoros testi közelség nem csupán a női test szexualizált aspektusaira világít rá, hanem arra is, hogy a férfiak saját férfiasságukat, identitásukat fenyegetve érzik, amikor egy női testtel kerülnek közvetlen kapcsolatba. A film ezen a ponton éles kritikát fogalmaz meg a társadalmi nemek közötti különbségekről, és azt sugallja, hogy a nőiesség és férfiasság közötti határvonal valójában nem is olyan éles, mint ahogyan azt sokan gondolják.

A Beverly és Pennywise kapcsolata is fontos szimbolikai jelentéssel bír. Pennywise nemcsak egy szörnyeteg, hanem egy olyan entitás, amely a férfiak számára az abjektív női testet képviseli, egy olyan létet, amely elhagyja a férfiak uralmát, és átformálja a társadalmi és pszichológiai viszonyokat. Beverly, miután elragadják és elnyelik Pennywise csapdái, az egyetlen női karakter, aki részt vesz a fiúkkal való közös küzdelemben, és ez az integrálódás még inkább megerősíti azokat a feszültségeket, amelyek a nemek közötti egyenlőség és egyéni identitások kérdését feszegetik.

A film egy olyan világot ábrázol, ahol a nemi különbségek nem csupán biológiai természetűek, hanem szociális és pszichológiai szinten is meghatározzák a szereplők viselkedését. Az a bizonyos szint, ahol a férfiak és nők közötti határok kezdik elmosódni, egyre inkább egy központi konfliktussá válik. Ezt a konfliktust a film rendkívül erőteljesen tematizálja a szörnyekkel, vérrel és a női test szexualizált megjelenítésével.

A különböző karakterek közötti interakciók, és különösen Beverly és a fiú társaság közötti dinamika azt mutatják, hogy a patriarchális társadalom nem csupán elnyomja a nőket, hanem folyamatosan próbálja kontrollálni a testüket, identitásukat és szerepüket a társadalomban. Beverly, mint a film központi női szereplője, így egy olyan jelenség, amely a nemek közötti hierarchikus struktúrákat kérdőjelezi meg, és a patriarchális társadalom számára fenyegetést jelent. A film ezen keresztül tükrözi a társadalmi, politikai és kulturális változásokra adott reakciókat, és mélyebb, elméleti értelemben is felveti a nemek közötti egyenlőség kérdését.

Végső soron a film nem csupán a testiség, hanem a gender és a társadalmi nemek szerkezeti, pszichológiai és politikai dimenzióját is erőteljesen tematizálja, különösen a női test abjektiválásán keresztül. A szörnyek, a borzalom és a testek közötti összefonódás nem csupán a horror műfajához tartozó eszközként jelenik meg, hanem a társadalmi normák és elvárások mélyebb kritikai ábrázolásaként is.

Hogyan formálódik a trauma és elnyomás: A Babadook ikonográfiája

A Babadook című film olyan pszichológiai mélységekbe vezet, amelyek rávilágítanak, hogyan kapcsolódnak össze a trauma, elnyomás és a valóság és fantázia határvonalai. A film központi karakterei, Amelia és Samuel, mindketten egy személyes tragédiát cipelnek magukkal: Amelia férje, Oskar halála, amely örökre megváltoztatta életüket. Az anya és fia kapcsolatát eltorzítja a veszteség, amelyet nem csak szavakban, de a valóságot eltorzító megjelenítésekben is érzékelhetünk. A film nem csupán egy kísérteties történet, hanem mélyebb szinten a traumák visszavonhatatlan visszatérését is ábrázolja.

A Babadook metaforájának fontos aspektusa az elnyomott érzelmek megjelenése. Amikor a filmben Amelia a férje halálától való fájdalmát próbálja elnyomni, a Babadook szelleme a formájában jelentkezik, mint egy elfojtott érzés, ami nem hagyja őt békén. A kis Samuel, aki szintén nem képes feldolgozni apja halálát, ennek hatására látja először a kísértetet. A gyerek szorongása és hisztérikus kiáltásai, amelyek egyre inkább fokozódnak, a Babadook jelenlétének fizikai formájává válnak. A könyv, amely tartalmazza a Babadook fenyegető szövegeit, újra és újra felbukkan, függetlenül attól, hogy Amelia próbálja azt eltüntetni.

A Babadook valódiságát nemcsak a film szereplői, hanem maga a néző is folyamatosan kérdőjelezi meg. Van, hogy a jelenetekben Amelia maga is azt gondolja, hogy ő csupán egy szürreális vízióval áll szemben, és elhárítja annak realitását. Azonban, ahogy a film előrehalad, egyre inkább érezhetővé válik, hogy a Babadook nemcsak egy szellem, hanem a fájdalom, a gyász és a félelem megtestesítője. Samuel képzeletében az apja emléke olyan erővel van jelen, hogy a fiú apja ruháit a falra akasztja, hogy újra látja őt, és az apja képeit "bűvésztrükkökkel" életre kelti. Ez az elfojtott gyász, amely nem tud felszínre törni, még erősebbé válik, mint valaha, ahogy a fiú és az anya mindinkább összezárják magukat a világ elől.

Amelia viselkedése egyre inkább különös és zűrzavaros lesz. Az érzelmi terhet nemcsak a mindennapi életben viseli, hanem a film esztétikájában is tükröződik. A lakásban feltűnő különös, szorongást keltő hangok, a fények zavara, valamint az a sok apró, de figyelmeztető jel, hogy Amelia elméje egyre inkább kibillen a valóság talajáról, mind arra utalnak, hogy a kísértet nem csupán egy külső entitás, hanem belső küzdelmének része.

A film különböző szociális kontextusokat is érint, különösen azzal, hogy hogyan hatnak ezek a trauma- és elnyomásformák a társadalmi normákra. Amelia elszigetelődik a külvilágtól, miközben a film több pontján is hangsúlyozza a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket, például a rendőrségi jelenetben, ahol Amelia nem talál támogatást a patriarchális intézményektől. Az őt körülvevő világ, amely nem érti, nem támogatja és nem ismeri el fájdalmát, végül még inkább elnyomja őt, miközben a Babadook egyre inkább irányítja életét. A férfiak, mint a rendőrök, de még a női szereplők is, akik Amelia körül vannak, nem képesek segíteni neki, mivel csak saját szűk perspektívájukon keresztül képesek látni a világot.

A film tehát nemcsak a családi trauma és annak feldolgozása körüli küzdelmeket ábrázolja, hanem rávilágít a társadalmi struktúrák és nemi szerepek feszültségeire is. Az, hogy a Babadook mindvégig a félelem és fájdalom metaforájává válik, nemcsak a film szellemi küzdelmeinek szimbóluma, hanem a társadalmi normák és elnyomás elleni szimbolikus harc is. Mivel a film sokáig bizonytalanít el bennünket abban, hogy a Babadook valóságos vagy csak Amelia elméjében létezik, a végső üzenet az, hogy a trauma nemcsak az egyén belső világában formálódik, hanem társadalmi és kulturális kontextusokban is megjelenik.

A film tehát a családi és társadalmi normákon belül is működik, miközben egy olyan elnyomásról beszél, ami nemcsak a személyes fájdalom, hanem egyéni és kollektív szinten is jelen van. A Babadook nemcsak egy szellem, hanem maga az elfojtott gyász, a nemi szerepekhez való alkalmazkodás kényszere, és a társadalmi normák miatti frusztráció is. A félelem, amelyet a karakterek tapasztalnak, nem csupán egy külső valóságból fakad, hanem egy olyan belső mechanizmus, amely a traumát és a társadalmi elnyomást jeleníti meg.

Milyen szerepet játszanak a különböző tartósítási módok és italok a gasztronómiában?
Hogyan optimalizáljuk a teljesítményt és végezzünk profilozást a Visual Studio 2022 segítségével?
Miért fontos az írók műveinek vizsgálata a detektívregények fejlődésében?
Miért volt a buszozás ellenállása nemcsak faji, hanem politikai kérdés is az Egyesült Államokban?