A közoktatásban dolgozók számára a diákok mentális egészsége és jóléte mindig is központi kérdés volt. Azonban az elmúlt évtizedekben egyre erősebb hangsúlyt kapott annak fontossága, hogy a diákok ne csak tudományos szempontból fejlődjenek, hanem mentálisan is támogathatók legyenek. A diákok mentális egészségének javítása nem csupán a krízishelyzetekben fontos, hanem a mindennapi tanulási folyamat részeként is alapvető. Az iskolák szerepe ebben a folyamatban nem csupán a tananyag átadásában, hanem a mentális és viselkedési egészség támogatásában is kulcsszerepet játszik. Az oktatási szakemberek és a politikai döntéshozók felelőssége, hogy az iskolák mentális egészségügyi szolgáltatásai folyamatosan elérhetők és megfelelően finanszírozottak legyenek.

Az iskolai mentális egészségügyi szolgáltatások fontosságát sokáig csak válsághelyzetek, például tömeges erőszakos cselekmények vagy természeti katasztrófák hozták előtérbe. Az ilyen események után gyakran megnövekedett a figyelem és az erőforrások áramlása ezen a területen, de a hosszú távú, fenntartható változtatások érdekében elengedhetetlen, hogy a mentális egészség támogatása ne csupán reakció legyen, hanem proaktív hozzáállás. Az iskolai pszichológusok, tanácsadók és szociális munkások szerepe nélkülözhetetlen a diákok mentális egészségének biztosításában, és ezen szakemberek megfelelő képzése és száma kulcsfontosságú ahhoz, hogy minden diák számára elérhetők legyenek a szükséges szolgáltatások.

A rendszerszintű változások előmozdítása azonban sokak számára ijesztő és megterhelő feladatnak tűnhet. Azok, akik már évek óta dolgoznak az oktatásban, jól tudják, hogy a mentális egészség szolgáltatásainak fejlesztése nem csupán az iskola falain belüli munkát jelenti, hanem hosszú távú politikai küzdelmet is. Az oktatási intézményekben dolgozó szakemberek, mint a pszichológusok és tanárok, gyakran szembesülnek azzal a kihívással, hogy miként szólaljanak fel a mentális egészségügyi ellátás hiányosságaival kapcsolatban, és hogyan juttassák el a döntéshozókhoz a szükséges információkat és érveket.

Egy ideális esetben minden diák számára biztosított lenne a megfelelő mentális egészségügyi ellátás, de a valóságban az iskolai pszichológusok és tanácsadók száma és elérhetősége gyakran nem felel meg a szükségleteknek. A szakemberek túlterheltsége, az oktatási intézmények forráshiányai és az oktatási rendszeren belüli strukturális problémák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mentális egészségügyi szolgáltatások nem érhetők el minden diák számára, különösen a szegényebb és hátrányos helyzetű területeken.

A mentális egészségügyi támogatás fontosságát nem csupán a válságok vagy különleges események alatt kell felismerni, hanem egy állandó, folyamatosan jelen lévő szükségletként. A kutatások szerint a gyermekek mentális egészségének problémái az elmúlt húsz évben folyamatosan növekedtek, és a depresszióval, szorongással küzdő fiatalok száma azóta is emelkedett. Az Egyesült Államokban a gyermekek és serdülők mentális egészségével kapcsolatos problémák egyre súlyosabbá váltak, és az iskolák kulcsszerepet játszanak abban, hogy a fiatalok hozzáférjenek a szükséges ellátáshoz. A COVID-19 világjárvány megerősítette ezt a problémát, és rávilágított a gyermekek mentális egészségével kapcsolatos meglévő egyenlőtlenségekre.

A mentális egészségügyi szolgáltatások bővítése érdekében szükség van az iskolai rendszerek és a helyi közösségek közötti szorosabb együttműködésre. A szakemberek szerepe nem csupán az, hogy közvetlenül támogassák a diákokat, hanem az is, hogy képviseljék őket a döntéshozók előtt, és előmozdítsák a szükséges politikai és rendszerszintű változtatásokat. A hatékony advocacy nem csupán az állami és szövetségi szinten történő lobbi tevékenységet jelenti, hanem a közvetlen kapcsolatépítést is a helyi iskolák és közösségek szintjén. Az iskolák, a pedagógusok, a szociális munkások és a pszichológusok mind részt vehetnek ebben a folyamatban, még akkor is, ha nem rendelkeznek közvetlen politikai befolyással.

A jövőben fontos, hogy a mentális egészségügyi szolgáltatások bővítése és fejlesztése ne csupán egy ideiglenes válasz legyen a krízishelyzetekre, hanem folyamatos és fenntartható rendszerként működjön. Ennek érdekében a szakemberek számára elengedhetetlen, hogy ne csupán a mindennapi munkájukra koncentráljanak, hanem aktívan részt vegyenek a mentális egészségügy politikai és jogi változtatásainak előmozdításában. A közösségek, iskolák és politikai döntéshozók közötti szorosabb együttműködés alapvetően hozzájárulhat ahhoz, hogy minden diák számára biztosítva legyen a szükséges mentális támogatás, és hogy a rendszerszintű problémák kezelhetők legyenek.

Hogyan kezelhetjük a iskolai pszichológusok és mentális egészségügyi szakemberek hiányát?

A jelenlegi helyzetben az iskolai pszichológia területe, a munkaerő-kínálatot és keresletet illetően, sikeresen saját magát a kihalás felé tereli. Az államok és helyi közösségek szükségleteit kielégítő iskolai pszichológiai képzőprogramokból nincs elegendő, és nemcsak regionálisan, hanem nemzeti szinten sem található elegendő képzés a szakemberhiány megoldására. Egyedül Nevadában körülbelül 220 gyakorló iskolai pszichológus dolgozik. Az országos legjobb gyakorlatok szerint egy iskolai pszichológusnak körülbelül 500 diákot kell ellátnia, tehát Nevadában összesen körülbelül 960 iskolai pszichológusra lenne szükség. Honnan lesz a szükséges 740 új szakember? Jelenleg Nevadában mindössze egy iskolai pszichológiai képzőprogram létezik, amely évente körülbelül tizenkét szakembert képez, ám ezeknek csak fele marad az államban dolgozni, míg a többiek más államokban, vagy akár más területeken keresnek munkát. Hogyan zárhat le hat diák évente egy 740 fős szakemberhiányt? A válasz egyszerű: nem tudja.

Új és más típusú megoldások szükségesek, hogy kezeljük az iskolai mentális egészségügyi szolgáltatók munkaerő-problémáit. Nevada helyzete nem egyedülálló, és nem csupán az iskolai pszichológusokat érinti. Az iskolai tanácsadók és iskolai szociális munkások is hasonló munkaerő-hiánnyal küzdenek. Például Nevadában mintegy 819 iskolai tanácsadó és 1395 iskolai szociális munkás hiányzik (Nevadai Oktatási Minisztérium, 2020). Az országos szükségletek kielégítésére nincs elegendő posztgraduális képzés, amely elősegítené az iskolai mentális egészségügyi szakemberek utánpótlását.

A probléma megoldásához új és innovatív megközelítésekre van szükség, és ezen megoldások közül az ARTERY (Aktív Toborzás, Képzés és Tanármegtartás) Pályaépítő Keretrendszer adhat irányt a jövő számára. A rendszer alapját a középiskolától a posztgraduális képzésig terjedő, lépésről lépésre kidolgozott pályák alkotják. Az ARTERY keretrendszer nem egyetlen belépési vagy kilépési ponttal rendelkezik, hanem egy világos útvonalat követ, amely a diákok számára lehetőséget biztosít különböző pályákon való elindulásra, mindössze egy alapvető struktúrát követve. A különböző iskolai mentális egészségügyi szakmák (pszichológia, tanácsadás, szociális munka) között a diákok számára összekapcsolt, de egyedi karrierlehetőségek adódnak.

Az ARTERY keretrendszer előnyei széleskörűek:

• Minél több diákot toboroz, lehetővé téve, hogy a középiskolások is megismerkedjenek az iskolai mentális egészségügyi pályákkal.
• A három szakma közötti kollégialitás és az összetett, de összehangolt képzés révén a diákok tisztában lesznek a különbségekkel és hasonlóságokkal.
• Támogatja a többlépcsős diplomát és a licenc lehetőségeit, amelyek elősegítik a gazdasági fejlődést és a jövedelmi potenciált.
• Helyben, a közösségben toboroz, képzi a diákokat, és elősegíti, hogy a diplomások visszatérjenek, hogy szolgálják azokat a közösségeket, amelyekből származnak.
• Csökkenti a hozzáférhetőségi akadályokat és elősegíti a kulturális sokszínűséget, egyenlőséget és inkluzivitást.

Az ARTERY keretrendszer öt pillére a következő: középiskola előtt, középiskolás diákok, alapfokú diplomások, poszt-baccalaureátus diákok, és diplomások. A középiskola előtti diákok az első pillért képezik. A mai karrierutakban, amelyek az iskolai mentális egészségügyi szakembereket célozzák meg, az iskolai végzettség utáni toborzás és képzés az egyetlen fókuszpont, ami hatalmas lehetőséget mulaszt el. Az ARTERY framework fordítja ezt a dinamizmust, és a figyelmet az iskolás diákok felé irányítja, akik még középiskolában vannak.

A középiskolás diákok számára a karrier-lehetőségek ismertetése és az orientációs programok megvalósítása kulcsfontosságú. A középiskolai diákok számára gyakorlati célok és eszközök biztosítása, mint például a különböző képzési lehetőségek, az iskolai mentális egészségügyi területen való jártasság növelése alapvető a szakemberek utánpótlásának biztosításában. A középiskolai szinten elvégzett előkészítő munka több éves toborzási lehetőségeket kínál, amelyeket ha kihagyunk, akkor legalább tíz évet veszítünk a szükséges szakemberek kialakításában.

A diákok számára már a középiskolai évek alatt lehetőség nyílik arra, hogy megismerkedjenek az iskolai pszichológia, szociális munka és tanácsadás területeivel, miközben a már elérhető szakmai programok és szakképzések révén elősegíthetjük, hogy a jövő szakemberei a megfelelő helyeken és időben jelenjenek meg. Az ilyen típusú oktatás nemcsak a szakmai ismeretek átadását célozza, hanem lehetőséget ad arra, hogy a diákok kulturálisan érzékeny és inkluzív közösségekben találkozhassanak a mentális egészség kérdéseivel.

Miért van válságban a gyermekek és serdülők mentális egészsége, és miért fontos a középiskolai pszichológiai támogatás?

A gyermekek és serdülők mentális egészsége már évek óta válságban van, és az Egyesült Államokban 2021 októberében a Gyermekorvosi Akadémia, a Gyermekpszichiátriai Akadémia és a Gyermekkórházak Szövetsége közösen kihirdette a gyermekek és serdülők mentális egészségének válságát. Ezt a problémát már hosszú ideje figyelemmel kísérik, ám a COVID-19 világjárvány súlyosbította a helyzetet. A családok olyan tragikus veszteségeket éltek meg, mint a szeretett személyek elvesztése, és mindössze 140 000 diák veszítette el elsődleges vagy másodlagos gondozóját a járvány következményeként. Azok a gyermekek és serdülők, akik korábban is kiszolgáltatott helyzetekben éltek, mint például élelmiszer- és lakhatási bizonytalanságok, vagy akik bántalmazó vagy mentálisan beteg szülőkkel éltek, újabb és újabb traumákat éltek át, és nem voltak képesek teljesen feldolgozni az előző sérüléseiket, mielőtt az újabbak bekövetkeztek volna.

A világjárvány mindenkire hatott valamilyen módon, de különösen azok a tizenévesek szenvedtek még többet, akik már előzetesen is mentális problémákkal küzdöttek. Az ilyen diákok körében sokkal magasabb volt a szorongás és a depresszió előfordulása, és a sürgősségi osztályokon is gyakrabban jelentek meg olyan problémákkal, mint étkezési zavarok, öngyilkossági gondolatok és öngyilkossági kísérletek. 2000 és 2007 között a 15–19 éves fiatalok öngyilkossági rátája stabil volt, azonban 2007 és 2017 között 76%-kal nőtt. Az öngyilkosság ma már a második vezető halálok a 15–19 évesek körében, és a 10–14 éves gyermekek esetében is ugyanez a helyzet.

A gyermekek mentális egészségére gyakorolt hatások egyre inkább súlyosbodnak, miközben a diákok nemcsak a mindennapi traumákkal kell szembenézniük, hanem olyan megelőzhető erőszakos cselekményekkel is, mint az iskolai lövöldözések. Ez a fajta erőszak különösen mély sebeket ejt a fiatalok mentális állapotán, hiszen nemcsak a testi épségük kerül veszélybe, hanem a közösségükhöz való tartozás érzése is megrendül. Az iskolai pszichológusok és más szakemberek munkája tehát elengedhetetlen annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a diákoknak, és enyhítsék a mentális megterhelést.

A gyermekek és serdülők mentális egészsége nem csupán egyéni szintű probléma, hanem társadalmi és strukturális jelenség is. A mentális betegségeket gyakran nem ismerik fel időben, és a szükséges támogatás nem mindig érhető el a megfelelő időben. A tanulmányok szerint a mentális problémákkal küzdő diákok mintegy 80%-a nem kapja meg a szükséges segítséget, és a diákok többsége az iskolai környezetben részesül valamilyen szintű támogatásban, hiszen az iskolákban elérhető szakemberek az elsők, akik felismerhetik és kezelhetik ezeket a problémákat. Az iskolai pszichológusok nemcsak a diagnózis felállításában és a kezelésben játszanak kulcsszerepet, hanem a diákok mentális jólétének javításában is.

Az epigenetikai trauma fogalma különösen fontos, mivel a kutatások arra utalnak, hogy a mentális stressz és trauma öröklődhet a generációkon keresztül. Az epigenetika azokat a genetikai változásokat vizsgálja, amelyek nem az alapvető DNS szekvenciák megváltozásával, hanem azok kifejeződésének változásával kapcsolatosak. A komplex poszttraumás stressz szindrómával küzdő gyermekek esetében a kutatások szerint a genetikai kifejeződésük is megváltozik, ami hosszú távon hatással van az őket követő generációk mentális és fizikai egészségére is.

A traumák és a mentális zűrzavarra adott válaszok alapvetően alakítják a gyermekek és serdülők agyi fejlődését és érzelmi szabályozását, ami végül a tanulási és problémamegoldó képességeiket is befolyásolja. Ezért a mentális egészség támogatása az iskolákban nemcsak egyéni szinten, hanem közösségi szinten is kritikus fontosságú. Az iskolai pszichológusok, tanácsadók és más szakemberek segítsége kulcsszerepet játszik abban, hogy a fiatalok képesek legyenek megbirkózni az őket ért traumákkal és építő módon kezelni érzelmi állapotukat.

Fontos megérteni, hogy a mentális betegségek nemcsak egyéni problémák, hanem gyakran családon belüli örökségek is. A mentális betegségekkel küzdő családoknál a gyermekek is nagyobb kockázatnak vannak kitéve, különösen azokban az esetekben, amikor az érintett szülők nem kapnak megfelelő kezelést vagy támogatást. Az ilyen környezetben élő gyermekek számára elengedhetetlen, hogy minél előbb segítséget kapjanak, és az iskolai rendszerek képesek legyenek felismerni és reagálni az ilyen típusú traumákra.

Hogyan illeszkednek egymáshoz az iskolai szabályzatok, és miként valósul meg az iskolai mentális egészségügyi támogatás?

Ideális esetben az állami, kerületi és iskolai szabályzatok összhangban vannak egymással. Minél távolabb helyezkedik el a szabályozás a diákoktól – például az állam vagy a kerület szintjén –, annál inkább csak irányadóként szolgál, meghatározva a tartalmi elemeket vagy a megközelítési kereteket. Az egyedi döntések, így például egy adott erőszakmegelőzési program kiválasztása és bevezetése, már az iskola szintjén történnek. Az állam vagy a kerület előírhatja, hogy minden iskola vezessen be egy ilyen programot, de annak pontos tartalmát nem határozza meg, hacsak nem biztosítja hozzá a finanszírozást. Hasonlóképpen, egy kötelező továbbképzési időkeret is előírható, például évi egy óra a mentális egészség válságjeleinek felismeréséről, de az iskolára bízzák, hogy milyen tartalommal és formában valósítja meg ezt a képzést.

Előfordul, hogy az állami, kerületi és iskolai szabályzatok nem harmonizálnak teljes mértékben. Ezek az eltérések gyakran értelmezési vagy félreértelmezési problémákból fakadnak, ritkábban pedig szándékos eltérésekből. Ha többféle értelmezés is létezik, a legjobb megoldás az, ha visszavezetjük a szabályzatot az azt hozó testülethez vagy szervhez, és tisztázást kérünk az eredeti szándékra vonatkozóan. Ez segít a szabályozás visszavezetésében az eredeti célhoz, így könnyebb az egységes megvalósítás.

Az iskolai mentális egészségügyi szolgáltatások akkor a leghatékonyabbak, ha a tanulói közösség kultúrájába és légkörébe integráltak, nem pedig „ráadásként” vagy „egyszeri alkalomként” jelennek meg az oktatási tevékenységek mellett. A mentális egészségügyi és szociális-emocionális-viselkedési (SEB) támogatásoknak az iskolai nap struktúrájába és a tananyagba ágyazva kell megjelennie. A „mentális egészség” kifejezést gyakrabban használják középiskolai környezetben, mivel a diagnosztizálható mentális betegségek általában csak a pubertás után jelennek meg. Az általános iskolákban inkább a SEB támogatások kifejezést alkalmazzák.

Az integrált és tudatos megvalósítás ellenére minden iskola egyedi fejlettségi szinten áll a mentális egészség támogatásának tekintetében. Egyes iskolák már fejlett implementációs szinten működnek, mások még a kapacitásuk fejlesztésén dolgoznak, míg akadnak olyanok is, ahol még csak az alapvető oktatási támogatások léteznek, mentális egészségügyi szolgáltatások nélkül. Ez az integrációs folyamat időigényes, nem történik meg egyik napról a másikra.

A mentális egészségügyi támogatások nyújtására a legtöbb iskola a Többszintű Támogatási Rendszer (MTSS) modelljét alkalmazza, amely igazságos keretet biztosít az egyedi szükségletek kielégítésére. Az MTSS három vagy négy szintű (tier) szolgáltatást kínál: az első szint minden tanulónak szóló univerzális támogatás, a második szint a célzott, küzdő diákoknak nyújtott segítség, a harmadik pedig az intenzív, néhány tanuló speciális igényeire fókuszáló támogatás. Ez a rendszer nem csupán az oktatásban, hanem a mentális egészség területén is alkalmazható, például alapvető szociális-emocionális tanulás és pozitív viselkedésfejlesztés mindenkinek jár, míg a magasabb szinteken specifikusabb, komplexebb segítséget kapnak a szükséget szenvedők.

Az MTSS keretrendszer alkalmazásának előnyei számosak: minden diák pozitívabb fejlődése, a küzdő tanulók korai felismerése és támogatása, az iskolai erőszak és önkárosítás csökkentése, valamint a depresszió, szorongás és testi tünetek mérséklése. Emellett fejleszti az önbecsülést, a döntéshozatali képességeket és a megküzdési stratégiákat, ezáltal széles körű előnyöket kínál.

A mentális egészségügyi szolgáltatásokat az iskolákban többféle szakember nyújtja, attól függően, hogy milyen típusú támogatásról van szó. A tanácsadást kizárólag erre képzett, engedéllyel rendelkező iskolai mentális egészségügyi szakemberek végezhetik. A mentális egészség állapotának felmérése, például a depresszió jeleinek felismerése, az iskolapszichológus vagy iskolai szociális munkás feladata lehet, akik rendelkeznek a szükséges képzéssel és engedéllyel. Minél intenzívebb egy szolgáltatás, annál valószínűbb, hogy egy engedéllyel rendelkező szakemberre van szükség a végrehajtásához.

Az iskolapszichológusok szakértelme átfogó: nemcsak a mentális egészség területén, hanem a tanulási és viselkedési problémák kezelésében is segítik a diákokat és támogatják a pedagógusokat. Közösen dolgoznak a családokkal, az iskolával és a közösséggel, hogy biztonságos és támogató tanulási környezetet teremtsenek, ahol a diákok akadémiai, társas és érzelmi szempontból egyaránt sikeresek lehetnek.

Fontos megérteni, hogy az iskolai mentális egészségügyi szolgáltatások hatékony működése nem csupán az egyéni programok bevezetésén múlik, hanem a szabályozások és gyakorlatok összhangján, valamint a rendszerszintű támogatáson is. Az MTSS modell nemcsak egy intervenciós keret, hanem egy átfogó szemléletmód, amely a tanulók teljes körű támogatását szolgálja. Ezért az iskolák vezetőinek, pedagógusainak és mentális egészségügyi szakembereinek szoros együttműködésre és folyamatos párbeszédre kell törekedniük, hogy a szabályzatok értelmezése és végrehajtása pontos és következetes legyen.

A mentális egészség fontossága a tanulók teljes fejlődésében kiemelt szerepet játszik, ezért elengedhetetlen, hogy a támogatások ne legyenek elszigetelt szolgáltatások, hanem a tanulási környezet organikus részeként jelenjenek meg. Ezzel nemcsak a diákok jólétét növelhetjük, hanem az iskolai közösségek biztonságát és egészséges légkörét is erősíthetjük.

Hogyan végezhetünk etikus kutatásokat sérülékeny csoportokkal és hogyan kezelhetjük a kockázatokat?
Hogyan kell egy házvezetőnőt kezelni, hogy megőrizzük a tekintélyünket?
Hogyan formáljuk meg a múltat: a memória és az írás összefonódása