A történet kezdete a „0. évről” szól, amikor Yunior, a második személyben elbeszélő szereplő, elárulja a menyasszonyát. A történet során, az öt év közötti időszakban, Yunior számos rossz döntést hoz a nők és a kapcsolatok terén. A történet befejezése az ötödik évben zajlik, amikor Yunior elhatározza, hogy könyvet ír minden, általa átélt dologról. Ebben az időszakban a férfi élete testileg és lelkileg egyaránt szétesik: a gerincén egy porckorongsérv keletkezik a jógától, túlzott futástól fájdalmat érez a talpában, és kezdi elveszíteni az érzékenységet a kezeiben.

A második év és az ötödik év közötti időszak, a történet középpontja, nem csupán fizikai problémák sorozata, hanem a férfi érzelmi és szellemi szétesésének ábrázolása. Yunior képtelen egészséges kapcsolatokat kialakítani, és miközben folytatja a testi romlását, egyre inkább elveszíti önmagát. A testét és a lelkét sújtó fájdalom mindent elmond arról, ahogyan ő maga szétmállik, miközben próbálja elfedni ezt a külvilág elől. A férfi hangja, amely állandóan a második személyben szól, arra kényszeríti az olvasót, hogy magát helyezze a főszereplő helyébe, megélve a történetet, mintha ő maga lenne a hibás, aki mindent elrontott, de mégis képtelen megállni.

A történet során Yunior folyamatosan visszautasítja a felelősséget, miközben mások testét használja, hogy meneküljön a saját testi és lelki fájdalmától. A test és a szellem romlása egyformán elválaszthatatlanul jelenik meg a történetben, hiszen a férfi egyre inkább elveszíti a kapcsolatot a külvilággal. A saját történetének elmondásával próbálja igazolni önmagát, miközben próbálja elrejteni az igazi gyengeségeit. A történetben a második személyes narratíva lehetőséget ad arra, hogy Yunior ne csupán a saját gyengeségeit rejtse el, hanem hogy még inkább elidegenítse magát a valóságtól.

Az olvasó számára azonban ez a narratív technika lehetőséget ad arra, hogy még inkább a férfi gondolataiba és érzéseibe merüljön. Bár Yunior egy rendkívül vonzó és lebilincselő karakter, miközben egyre inkább romlik, a saját történetének elmondása során egyre inkább egy antiszimpatikus személyiséggé válik. Ez a technika lehetőséget ad arra, hogy megértsük a férfi belső világának összetettségét, miközben szembesülünk azzal, hogy miként válhatnak azok az emberek, akiket szeretünk, az egész világ szemében bűnösökké.

Az elbeszélés ezen szakasza, amely a férfi szétrobbant testének és elméjének ábrázolása, egyértelműen rávilágít arra, hogy miként kapcsolódnak össze a testi és lelki problémák. Az a férfi, aki saját testét nem képes megérteni, és saját érzelmeit nem tudja kontrollálni, végül elveszíti mindkettőt. E történet kapcsán mind a test, mind az elme egyaránt az önkontroll elvesztését jelzi, amely nem csupán fizikai, hanem pszichológiai értelemben is elkerülhetetlen következmény. Az elbeszélés végén a férfi, aki valaha tele volt magabiztossággal, most szembesül a következményekkel, és próbálja megírni a történetét, hogy legalább utólag igazolja a döntéseit. De a saját testének fokozatos szétesése és a belső fájdalom mindent elmond arról, hogy valójában már túl késő.

Ahhoz, hogy teljesen megértsük Yunior történetét, érdemes megvizsgálni azt is, hogy a férfi nem csupán saját testével, hanem a férfiasság koncepciójával is hadilábon áll. Az elbeszélés középpontjában nem csupán a testi zűrzavarok állnak, hanem a férfiaké is, akik gyakran elfelejtik, hogy a férfiasság nem csupán a testi teljesítőképességben és a nőkhez való viszonyulásban mérhető. Ahogy a test romlik, úgy kerül egyre inkább előtérbe az érzelmi, pszichológiai zűrzavar, amely egyaránt meghatározza a férfi kapcsolatait és személyiségét. A történet tehát arra is rávilágít, hogy a férfiasság eltorzulásának egyik legnagyobb veszélye, hogy a társadalmi normák és elvárások, amelyek férfiasságot szabályozzák, egyáltalán nem veszik figyelembe az érzelmi és pszichológiai szükségleteket. Yunior nem csupán a nőkkel való kapcsolataiban hoz rossz döntéseket, hanem a saját testével és lelkével is, miközben folyamatosan megpróbálja elrejteni saját gyengeségeit.

A posztmodern rövid történetek amerikai példái és a történetmesélés új formái

A posztmodern rövid történetek sokszor egy olyan írásmódszert alkalmaznak, amely szándékosan eltávolodik a hagyományos narratív struktúráktól, és a történetek mélyebb, filozófiai vagy politikai rétegeit kívánja feltárni. Az ilyen típusú írásokban az olvasó nem csupán egy történetet követ, hanem egy új formát és egyedi történetmesélési technikát is felfedez, amely gyakran önreflexív és szándékosan összezavarja a lineáris elbeszélést.

Egy érdekes példát találhatunk Tobias Wolff Bullet in the Brain című művében. A történet elején a főszereplő, Anders, egy arrogáns férfi, aki a bankban szinte mindenkit lenéz, miközben a körülötte zajló eseményeket cinikus megjegyzésekkel kommentálja. Azonban a történet egy szokatlan fordulatot vesz, amikor egy bankrabló lelövi őt. A golyó, amely áthatol Anders agyán, nemcsak az életét oltja ki, hanem a történet szerkezetét is radikálisan megváltoztatja. A hagyományos narratív stílust felváltja egy önreflexív megközelítés, amely a neurotudományok segítségével igyekszik elmagyarázni, mi történik, amikor egy ember átesik a halál pillanata előtt. Anders agyában – miközben már halott – egy régi gyermekkorában tett emlékezetes pillanatra ugrik vissza. Wolff így nemcsak a karakter belső világát, hanem a biológiai és pszichológiai folyamatokat is feltárja, amelyek az élet utolsó pillanataiban zajlanak.

Sherman Alexie Captivity című posztmodern művében a történet egy másik érdekes technikát alkalmaz. A történetben egy kortárs narrátor közvetlenül megszólítja Mary Rowlandsont, a 17. századi fehér asszonyt, akit indiánok ejtettek fogságba, és akinek az élményeit leíró műve a korai amerikai irodalom egyik legismertebb darabjává vált. Alexie művében a második személyű megszólítás lehetőséget ad arra, hogy az olvasó más perspektívából vizsgálja meg a történetet, és egy olyan kapcsolatot alakítson ki Rowlandsonnal, mintha ő maga is részese lenne a történetnek. A történet nem csupán egy múltbéli eseményt mutat be, hanem a narrátor által tett társadalmi és politikai kommentárok révén az indiánok ábrázolásának eltorzult szemléletét is bírálja.

T.C. Boyle The Hit Man című története is egy posztmodern megközelítést alkalmaz, különösen a karakterek és a narráció szintjén. A történet középpontjában egy bérgyilkos áll, akinek a története a gyermekkora visszatekintésével kezdődik, ahol már fiatalon is különleges és sötét viselkedést tanúsít. Boyle úgy építi fel a karaktert, hogy az olvasó számára egy folyamatosan átalakuló alakot mutat be, akinek tettei, múltja és motivációi nemcsak külső szemlélőként, hanem egyre inkább az olvasó belső nézőpontjából is megértethetők.

Ezek a történetek mind különböző formákat és technikákat alkalmaznak annak érdekében, hogy a narratívát nem csupán elmeséljék, hanem elmélyítsék, filozófiai és társadalmi kérdéseket tárjanak fel. A posztmodern írók gyakran kísérleteznek a hagyományos narratív formákkal, és a történeteken keresztül olyan komplexebb, elgondolkodtató világokat építenek, amelyek túlmutatnak a szórakoztatáson.

Ezen túlmenően a posztmodern rövid történetek nemcsak az egyéni életeket, hanem a társadalmi struktúrákat, a hatalmat és a marginalizált csoportokat is gyakran középpontba állítják. Az olvasók így nemcsak a történeteken keresztül saját belső világukat és tapasztalataikat vizsgálják, hanem a világot is, amelyben élnek. Ezen történetek elemzésével képesek lesznek más nézőpontokat is felfedezni, és jobban megérteni a modern társadalom ellentmondásait.

Hogyan használhatjuk az SQL string feldolgozó funkcióit hatékonyan?
Hogyan alakíthatják a 2D félvezető anyagok az elektronikai és energiatárolási eszközöket?
Hogyan alakítják a rasszizmusról szóló elnöki beszédek az amerikai közvéleményt?
Hogyan segít a Visual Studio 2022 fejlett hibakeresési eszköztára a párhuzamos szálak hatékony kezelésében?
Hogyan befolyásolja a beszéd és a kommunikáció szándékos megformálása a hallgatóságot?