Mi a korrupció valódi természete és hogyan hat a társadalmi polarizációra?

A korrupció nem csupán gazdasági visszaélés vagy jogsértés, hanem sokkal mélyebb erkölcsi és társadalmi jelenség, amely a romlottság, a lealacsonyodás és a morális rothadás szinonimája. Carl Friedrich meghatározása szerint a korrupció olyan viselkedési forma, amely eltér a környezetében uralkodó vagy elfogadott normáktól, különösen a politikai térben, és motivációja egyéni vagy csoportos haszonszerzés, amely gyakran a közösség kárára történik. Ez a deviáns magatartás nem csupán jogi szabályokat sért meg, hanem alapjaiban rontja a társadalmi bizalmat és a közösségi összetartást.

Az Egyesült Államok példáján keresztül jól látható, hogy a korrupció és a társadalmi egyenlőtlenségek mély összefonódásban állnak. A politikai és gazdasági elit által előidézett kizsákmányolás, amelynek szimbóluma egy olyan vezető személye is lehet, mint Donald Trump, nem egyszerűen egyéni hibák vagy rossz döntések sorozata. Inkább egy olyan rendszer része, amely a gazdasági hatalmat és befolyást használja arra, hogy fenntartsa és növelje saját privilegizált helyzetét, miközben elnyomja a munkásosztály és a kevésbé tehetős rétegek érdekeit.

Az effajta korrupció nem csupán az anyagi javak igazságtalan elosztásában nyilvánul meg, hanem az intézményi normák, törvények és szabályozások szándékos gyengítésében is. Az adminisztratív állam megszállottsága az üzleti modell alkalmazására az állam működtetésében, amelyet kritikusok úgy jellemeznek, hogy az Egyesült Államok nem működtethető úgy, mint egy vállalkozás, tovább mélyíti a társadalmi feszültségeket. Ez a megközelítés elvonja a figyelmet a társadalmi igazságosságról, a munkahelyi jogokról, és a kollektív érdekvédelemről, helyette pedig a rövid távú profitot és a hatalom koncentrációját helyezi előtérbe.

A szakszervezetek gyengülése és a munkavállalók kollektív érdekképviseletének visszaszorulása is a korrupció egyik következménye. A munkások elveszítik befolyásukat a munkahelyeken, miközben egyre nagyobb gazdasági bizonytalansággal kell szembenézniük, és a jövedelmi különbségek növekednek. Ez a folyamat hozzájárul a társadalmi polarizáció mélyüléséhez, amely nem csupán gazdasági, hanem etnikai és osztályalapú feszültségeket is erősít.

Az adminisztratív állam egyoldalú hatalomgyakorlása és a politikai ciklusok befolyásolása révén a szabályozási rendszerek kiszolgáltatottá válnak a gazdasági elit érdekeinek. A közigazgatás gyengülő szabályozó ereje és a törvényhozás átláthatatlansága azt eredményezi, hogy a korrupció gyakran rejtve marad, vagy természetesnek tekintik, ezáltal normalizálódik a társadalomban. Az ilyen helyzetekben a demokrácia alapvető mechanizmusai – az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a jogállamiság – sérülnek.

Fontos megérteni, hogy a korrupció elleni küzdelem nem csupán a jogi szankciók vagy bürokratikus reformok kérdése. Valódi hatékonysága csak akkor érhető el, ha a társadalom egésze szembenéz a korrupció mélyebb társadalmi gyökereivel, és elősegíti a kollektív tudatosság, a társadalmi igazságosság és a gazdasági egyenlőség erősödését. Csak így lehet megfékezni a társadalmi megosztottságot, amelyet a korrupció táplál, és amely hosszú távon aláássa a demokratikus intézményeket és a közösségi szolidaritást.

Hogyan határozható meg a korrupció a Trump-korszak illiberális politikájában?

A Trump-korszak politikai korrupciója nem pusztán a törvénysértések vagy az erkölcsi hibák összessége, hanem egy komplex rendszer, amely mélyen átszövi a társadalmi értékek eltorzítását és a hatalom megtartására irányuló szándékos kegyetlenséget. Trump már az elnöksége előtt is olyan közszereplőként alakította ki magát, aki szándékosan áthágja a szabályokat és törvényeket, amelyeket másokra kötelezőnek tartanak. Ez a megsértett normák feletti felsőbbrendűség érzése és az ebből fakadó impunitás volt az egyik kulcsa annak, hogy szimpatizánsai körében oly vonzóvá vált, különösen azok között a republikánus politikusok és választók között, akik hozzáférést reméltek az ő celeb státuszához, majd politikai befolyásához.

A korrupció, mint morális sémaként való értelmezése segít megérteni Trump verbális és esztétikai áthágásait, amelyek során úgy tűnik, mintha értékeket ragadna ki ellenfeleitől, hogy azokat híveinek adja tovább. Ez a transzfer egyfajta hierarchikus lefelé irányuló értékáramlást szimbolizál, melyben Trump szent nemzeti szimbólumként jelenik meg, a társadalmi és erkölcsi ranglétrán alul elhelyezkedő, hétköznapi emberek „megváltójaként”. Ez a perspektíva arra figyelmeztet, hogy a korrupció vádját túl könnyen és elnagyoltan lehet Trump ellen használni, holott ő maga ezt a vádat fordítja a „felsőbb elit” ellen, akik szerinte értékeket halmoznak fel a társadalom csúcsán, és akadályozzák azok lejutását az átlagemberekhez.

Nemzetközi kontextusban Trump-korszak korrupciója nem kivételes jelenség, hanem az elitkorrupció egy újabb iterációja, amelyet a „árnyékelit” ural. Ez a gazdag és befolyásos csoport több hivatalos és magánintézményben mozogva egyesíti és koordinálja hatalmát, így nehezebben ellenőrizhető és felelősségre vonható, mint a klasszikus elit. Trump bár előtte nem tartozott e csoporthoz, elnöksége alatt felhasználta az árnyékelit praktikáit saját vagyonának és politikai befolyásának megszerzésére.

A globális világjárvány első hónapjaiban a Trump-kormányzat úgy kezelte az emberi sebezhetőséget, mint egy eszközt, amely a politikai és személyes előnyök maximalizálására használható. Az egészségügyi kockázatok minimalizálását feláldozva a gazdasági érdekek oltárán, a politika tudatosan negligálta a társadalom legvédtelenebb tagjait, miközben a hatalmi pozíció megőrzése volt a legfőbb cél.