A naplók gyűjtése és feldolgozása kulcsfontosságú része minden informatikai rendszer hatékony működtetésének. A megfelelő környezet kialakítása és a szükséges eszközök telepítése elengedhetetlen ahhoz, hogy az adatokat megfelelő módon gyűjtsük össze, feldolgozzuk és elemezzük. Az alábbiakban részletesen ismertetem, hogyan készíthetjük elő a környezetet, beleértve az alapvető beállításokat és az eszközök telepítését.

Az első lépés a környezet biztonságának garantálása. Ehhez elengedhetetlen a TLS titkosítás engedélyezése, amely biztosítja, hogy az adatok titkosítva kerüljenek átvitelre a hálózaton. A TLS-t általában az eszközök konfigurációs fájljaiban kell engedélyezni, így megvédve a naplókat a jogosulatlan hozzáféréstől. Az alapértelmezett beállítások gyakran nem elégségesek, ezért fontos, hogy saját titkosítási kulcsokat és tanúsítványokat hozzunk létre, és alkalmazzuk azokat a rendszerünkben.

A következő lépés a DNS és tűzfal szabályok megfelelő konfigurálása. A tűzfal beállításai meghatározzák, hogy mely IP-címek és portok lesznek elérhetők az eszközök számára. A rendszerbiztonság növelése érdekében a lehető legszigorúbb szabályokat kell alkalmaznunk, hogy csak az arra jogosult rendszerek férhessenek hozzá a naplóadatokhoz. Az IP-címek és portok megfelelő kezelése segíthet elkerülni a nem kívánt hozzáférést.

Ezután szükséges a naplógyűjtő eszközök telepítése a különböző szerverekre. Az eszközök telepítése előtt biztosítanunk kell, hogy a megfelelő szoftverek és verziók kerüljenek használatra, hogy kompatibilisek legyenek a rendszerünkkel. Az eszközök telepítése során érdemes figyelmet fordítani arra, hogy azokat megfelelő módon konfiguráljuk, hogy biztosítsuk a hatékony és pontos naplógyűjtést.

Miután a szoftverek telepítve vannak, szükséges a stand-alone agentek politikájának beállítása. A stand-alone agentek egyedülállóan gyűjtenek adatokat, és közvetlenül a gyűjtött naplókat továbbítják a központi rendszerekhez. Az ügynökök konfigurációs fájljai fontosak, mivel az azokban végzett hibák a naplógyűjtés hatékonyságát és pontosságát is befolyásolhatják.

Fontos továbbá, hogy a Logstash API kulcsot megfelelően szerezzük meg, mivel ez alapvető eszköze lesz az adatok feldolgozásának. Az API kulcs biztosítja, hogy az eszközök biztonságosan kommunikálhassanak a központi rendszerrel, és elkerülhetjük a jogosulatlan hozzáféréseket.

A Logstash konfigurálása és a testreszabott feldolgozó csatornák létrehozása a következő lépés. A Logstash egy erőteljes eszköz, amely lehetővé teszi az adatok átalakítását és továbbítását. A megfelelő pipeline-ok és szűrők alkalmazása segíthet az adatok előkészítésében és azok értékes információkká történő átalakításában.

A naplók feldolgozásának egyik legfontosabb része az ingest pipeline-ok megfelelő konfigurálása. Az ingest pipeline-ok segítenek az adatok előzetes feldolgozásában és szűrésében, mielőtt azok az Elasticsearch adatbázisba kerülnek. A megfelelő ingest pipeline-ok kialakítása és tesztelése elengedhetetlen a sikeres adatgyűjtéshez és elemzéshez.

Mindezek mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a rendszer teljesítményét sem. A Logstash és más eszközök hatékony működéséhez megfelelő erőforrások és konfiguráció szükségesek, hogy elkerüljük a lassú adatfeldolgozást vagy a rendszer túlterhelését.

Az eszközök telepítése és konfigurálása mellett fontos, hogy megfelelő biztonsági intézkedéseket is alkalmazzunk. A naplók kezelése során figyelembe kell venni az adatvédelmi előírásokat és a biztonsági szabványokat, hogy elkerüljük az adatvesztést vagy a jogosulatlan hozzáférést.

Végül, a naplógyűjtés és -feldolgozás nem csupán technikai feladat, hanem stratégiai is. A megfelelő környezet és eszközök telepítése biztosítja, hogy a rendszerünk képes legyen hatékonyan kezelni a naplóadatokat, miközben megfelel a biztonsági és adatvédelmi előírásoknak.

Hogyan konfiguráljunk és használjunk Redis-t és Memcached-et fenyegetés-intelligencia adataink gyorsítótárba helyezésére

A Redis és a Memcached két népszerű eszköz, amelyek gyakran alkalmazottak a webalkalmazások teljesítményének javítására, különösen a fenyegetés-intelligencia adatok gyorsítótárazásában. Az alábbiakban bemutatjuk ezen rendszerek konfigurálását és használatát a fenyegetés-intelligencia adataink tárolására és kezelésére.

A Redis konfigurálása viszonylag egyszerű, de nagyobb figyelmet igényel a megfelelő jogosultságok beállítása, hogy biztosítsuk a biztonságot és a kívánt hozzáférést. A Redis által használt UNIX socketekhez való hozzáféréshez például a megfelelő jogosultságokat kell beállítanunk. A következő konfigurációs sorok például biztosítják, hogy a Redis-ból bárki hozzáférhessen a helyi gépről:

swift
unixsocket /var/run/redis/redis-server.sock
unixsocketperm 0666

Ezt követően mentsük el a konfigurációs fájlt és indítsuk újra a Redis szolgáltatást:

pgsql
$ sudo systemctl restart redis-server

A rendszer aktív TCP hallgatózó portjait az ss vagy netstat parancsok segítségével is ellenőrizhetjük. Az alábbi parancsok az aktuális UNIX és localhost socketek állapotát mutatják:

perl
$ sudo ss -lnp | grep redis

Az ss parancs kimenete például így nézhet ki:

bash
u_str LISTEN 0 511 /var/run/redis/redis-server.sock 34173 * 0 users:(("redis-server",pid=947,fd=7)) tcp LISTEN 0 511 127.0.0.1:6379 0.0.0.0:* users:(("redis-server",pid=947,fd=6))

Ez azt mutatja, hogy a Redis mind a UNIX socketen, mind pedig a localhoston hallgatózik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 0.0.0.0:* nem jelenti azt, hogy a Redis minden interfészről elérhető, hanem csak azt, hogy bármilyen helyi címről csatlakozhatunk.

A Memcached konfigurálása egyszerűbb, mivel nem tartalmaz olyan fejlettebb funkciókat, mint a Redis, például kluszterezést vagy replikációt. A konfigurációs fájl alapértelmezett beállításai az alábbiak szerint találhatók a legtöbb Ubuntu- és Debian-alapú rendszerben:

shell
$ sudo nano /etc/memcached.conf

Az alapértelmezett beállítások közé tartozik, hogy a Memcached az összes elérhető interfészen hallgatózik. A következő beállítással biztosíthatjuk, hogy a Memcached csak a localhoston érhető el, és a UDP protokollt is letilthatjuk:

diff
-l 127.0.0.1 -U 0 -m 128

Az Ubuntu és Debian rendszereken a Memcached konfigurálása viszonylag egyszerű, de a RHEL és CentOS rendszerek esetében az alapértelmezett fájl, amelyet szerkeszteni kell, más formátumban van. A következő példában a konfiguráció kulcs-érték párokban van:

makefile
$ sudo vi /etc/sysconfig/memcached
PORT="11211" USER="memcached" MAXCONN="1024" CACHESIZE="64" OPTIONS="-l 127.0.0.1,::1"

A konfigurációs fájl szerkesztése után ne felejtsük el újraindítani a Memcached szolgáltatást a változtatások érvényesítéséhez:

ruby
$ sudo systemctl restart memcached

A Redis és Memcached használatának gyakorlásához a parancssori eszközök kiváló lehetőséget kínálnak. A Redis parancssori felületéhez való csatlakozáshoz használjuk a redis-cli eszközt. Alapértelmezés szerint ez a parancs a TCP-n keresztül csatlakozik a localhosthoz, de a gyorsabb kapcsolat érdekében érdemes a UNIX socketet használni:

shell
$ redis-cli -s /var/run/redis/redis-server.sock

Miután bejelentkeztünk a Redis-ba, az auth parancs segítségével autentikálhatjuk magunkat a megfelelő jelszóval. A sikeres bejelentkezés után próbáljuk ki a ping parancsot, hogy biztosítsuk, hogy a kapcsolat működik:

markdown
> ping
PONG

A Redis-ban a kulcs-érték párokat a set és get parancsokkal kezelhetjük. Például egy új kulcsot és értéket így adhatunk hozzá:

arduino
> set abcd 1234 > get abcd "1234"

A Redis támogatja a kulcsok élettartamának beállítását is a EX opcióval, amely meghatározza, hogy hány másodperc után törlődjön a kulcs:

arduino
> set abcd 1234 EX 5
> get abcd "1234"

Ha hat másodpercet várunk, a Redis már nem adja vissza az értéket:

swift
> get abcd (nil)

Ezen kívül az info parancs segítségével lekérdezhetjük a rendszerhasználatot is, például a memóriahasználatot:

makefile
> info memory
# Memory used_memory:2859704 used_memory_human:2.73M

A Redis-ban a felhasználói hozzáférés-ellenőrzés ACL (Access Control List) segítségével is beállítható. Ezzel korlátozhatjuk, hogy egy adott felhasználó milyen műveleteket hajthat végre. Az alábbi parancsokkal hozhatunk létre egy új felhasználót, aki csak a set parancsot használhatja:

csharp
> acl setuser setonly on allkeys +set >abcd1234
> acl setuser getonly on allkeys +get >abcd1234

Ha ezután a setonly felhasználóként próbálunk bejelentkezni, és értéket adunk hozzá, majd megpróbáljuk lekérdezni azt, hibát fogunk kapni, mivel ennek a felhasználónak nincs joga a get parancs használatához:

pgsql
> auth setonly abcd1234 OK > set wxyz 5678 OK > get wxyz
(error) NOPERM this user has no permissions to run the 'get' command or its subcommand

A Redis-hoz tartozik egy teljesítménymérésre alkalmas benchmark eszköz is, amely segít a rendszer teljesítményének tesztelésében. A következő parancs például 1 millió get műveletet hajt végre:

swift
$ redis-benchmark -s /var/run/redis/redis-server.sock -t get -n 1000000 -d 100 -c 1 -a <password>

Ez a teszt 62,23 másodperc alatt 1 millió kérést végzett el, 16,069.94 kérés/másodperc sebességgel.

A Memcached esetében a telnet segítségével csatlakozhatunk a szerverhez, és az adatokat egyszerűen a set és get parancsokkal kezelhetjük. Például egy új értéket állíthatunk be a következőképpen:

shell
# set abcd 0 30 4
> 1234 > STORED

A get parancs segítségével lekérhetjük az adatot:

markdown
> get abcd > VALUE abcd 0 4 > 1234

A Redis és Memcached használata különböző igényeknek megfelelően változhat, azonban fontos, hogy mindkét rendszer konfigurálása és működtetése során gondosan ügyeljünk a biztonsági beállításokra és a megfelelő teljesítmény biztosítására.