A szeretet és az emlékezés a legmélyebb kapcsolatokat erősíti meg, amelyek két ember között alakulhatnak ki. E.E. Cummings híres verse, amelyet gyakran olvasnak esküvők alkalmával, különösen figyelemre méltó ebben az összefüggésben. Ez a vers egyben az örökkévaló szeretet kifejezésévé válik, amely képes átlépni az idő és tér határait. A vers egy olyan üzenetet közvetít, amely szerint a szeretet nem csupán érzés, hanem olyan erő, amely összeköti az embereket, még akkor is, ha már nincsenek fizikailag jelen. Cummings szavaival élve: „A szívemmel hordozom a szívedet. Soha nem vagyok nélküle. Bárhova megyek, te is ott vagy... és amit én teszek, az is a te tetted…”

Egy másik szöveg, amely szoros kapcsolatban áll ezzel az üzenettel, a Biblia Rút könyvéből való idézet, amely a női barátság erejét és a kölcsönös hűséget hirdeti: „Ne kérj, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled: ahol te mész, én is megyek, és ahol te laksz, ott fogok lakni; a te néped az én népem, és a te Istened az én Istenem.” (Rút 1:16-17). Ez a szöveg olyan kötelékekről beszél, amelyek nem csupán családi vagy társadalmi kapcsolatok, hanem valódi lelki közösségek, amelyekre alapozva életünket megoszthatjuk másokkal.

Ma szeretnék megosztani veletek néhány emléket Annról, egy barátnőmről, aki a szívemben él. Ann erős személyiség volt, és életének minden aspektusa tükrözte ezt az erőt. Mint sofőr, Ann nem ismert határokat. Barátaival, akikkel gyakran utazott, éppen úgy, ahogy egykor kisgyermekként a gokart pályán, mindig mindent beleadott. Egy történetet hozok el, amelyben Ann Marylandben egy napot töltött velem, és miközben parkolót keresett Washington belvárosában, félelmet nem ismerve, hátrafelé parkolt a forgalomban, majd így szólt: „Kérlek, ne mondd el anyámnak.”

A barátságaink során mindig világos volt számomra, hogy Ann másképp látja a világot. Ő a világot egyetlen hatalmas, összekapcsolódó hálózatnak tekintette, és mindig meg akarta találni a kapcsolatokat, bárhol is járt. A katonai családból származó Ann gyermekként azt tanulta meg, hogy az élet különböző szálai, amelyek elsőre talán nem is látszanak összefonódni, valójában szoros kapcsolatban állnak egymással. Egy példát hozok: egy véletlen találkozásnak köszönhetően Ann felfedezte, hogy egy másik Greg nevű férfi, aki az egyetemen ismerkedett meg a rokonammal, valójában az ő unokaöccse.

Ann másik fontos jellemvonása az őszintesége volt. Ann soha nem mondott hazugságot. Az élet minden területén ragaszkodott az igazsághoz, ami nemcsak a barátai, hanem a környezetében élők számára is megnyugtató és biztos pontot jelentett. A kemikáliák, amelyek az emberi kapcsolatokban jelen vannak, csak akkor válhatnak erősekké, ha a bizalom és az őszinteség alapját képezik. Ann barátai mindig rá számíthattak, hogy ő az, aki tisztán és világosan fog válaszolni, akár nehéz kérdésekre is. Az őszinte beszéd, bár gyakran kényelmetlen, az őszinte és hűséges barátság szimbóluma lett.

Ann rendkívül szenvedélyes olvasó volt. Nemcsak a szépirodalom, hanem a kortárs politikai és gazdasági kérdések iránt is mély érdeklődést tanúsított. Egyik kedvenc helye volt a Washingtoni Politics and Prose könyvesbolt, ahol nemcsak könyveket vásárolt, hanem gyakran tanácsokat adott másoknak is, hogy mit olvassanak. A könyvek iránti szeretete, és az, ahogyan minden egyes új könyvvel való találkozása új szellemi kihívást jelentett számára, mindannyiunk számára tanulságos volt.

Végül, Ann különleges kapcsolatot ápolt Cape Coddal. A tengerpart, a víz és a szabad természet mind olyan helyek voltak, amelyek számára a békét és a megnyugvást jelentették. Az élete, amely tele volt mély érzelmekkel és sokféle tapasztalattal, soha nem állt meg. Az emlékei mindig velünk maradnak, ahogyan ő maga is tovább él az elméinkben és a szívünkben.

A szeretet és az emlékek nem csupán arról szólnak, hogy megőrizzük egy másik ember jelenlétét, hanem arról is, hogy azok a pillanatok, amelyek valakivel megosztottunk, miként formálják a mi saját életünket, hogyan éltetik tovább a kapcsolatokat, még akkor is, ha az illető már nincs közöttünk. Az emlékek mindig velünk maradnak, és mi hordozzuk őket a szívünkben.

Hogyan lehet gazdaggá válni bárhol? Az üzleti siker alapelvei

A keresztény ember számára, aki gyártó, kereskedő vagy munkás, az emberi szükségletek kielégítése alapvető elv, amely olyan széles, mint maga az emberiség, és olyan mély, mint a Szentírás. Az egyik legjobb illusztráció, amit valaha hallottam, John Jacob Astor története. Valószínűleg sokan ismerik, hogy ő alapozta meg az Astor család vagyonát New Yorkban. Az ő története figyelemreméltó, hiszen amikor átjött az óceánon, még adóssága is volt, hogy kifizesse a hajójegyét. De ez a szegény fiú, aki egyetlen centet sem hozott magával, mégis hatalmas vagyont szerzett egyetlen alapelv alapján.

Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy egy olyan nagy város, mint New York, egyedülálló lehetőséget kínál a sikerhez, míg egy kisebb város, mint Philadelphia, már nem. De érdekes adatok vannak arról, hogyan tettek szert gazdagságra az amerikai milliomosok. Egy 1889-es statisztikai felmérés szerint a New York-i milliomosok közül mindössze hét személy keresett vagyont New Yorkban. Az összesen 107 milliomos közül 67-en olyan településeken kerestek pénzt, ahol a lakosság nem haladta meg a 3500 főt. A legnagyobb ingatlanvagyonnal rendelkező ember ma is egy olyan kisvárosban él, amely alig haladja meg ezt a lélekszámot. Az ilyen adatok arra figyelmeztetnek, hogy nem annyira az számít, hol élsz, hanem hogy ki vagy. De ha nem tudsz meggazdagodni Philadelphiában, akkor New Yorkban sem fogsz.

John Jacob Astor saját tapasztalata is azt bizonyítja, hogy bárhol lehet sikeres üzletet építeni, ha tudod, mire van szükségük az embereknek. Egyszer egy kalapboltba fektetett be, ahol a tulajdonosok nem tudták eladni a termékeiket. Ahelyett, hogy újabb pénzt adott volna nekik, Astor felvásárolta a kölcsönt, és új partneri viszonyt alakított ki a bolt tulajdonosaival. De nem adta nekik pénzt, nem hozott új tőkét, csak figyelte a vásárlókat. Minden alkalommal, amikor egy nő elhaladt a bolt előtt, ő figyelte a kalapját, és leírta a kívánt formát, színt és díszítést. A következő alkalommal, amikor egy másik nő ment el, újabb részleteket vett észre, és ismét figyelmesen leírta azokat. Így alakította ki a bolt kirakatát, amely minden vásárló igényét kielégítette még azelőtt, hogy egy kalapot elkészítettek volna. Ez a stratégia segítette a boltot, hogy sikeressé váljon, és a világ egyik legismertebb kalapszalonjává nője ki magát.

A történet arra tanít, hogy a sikerhez nem mindig szükséges hatalmas kezdőtőke. A titok abban rejlik, hogy felismerjük, mire van szüksége az embereknek, és aztán ezt kínáljuk nekik. A modern üzleti világban, különösen a gyártás területén, a kisebb vállalkozások számára egyre több lehetőség nyílik. A nagyvállalatok és a bizalmi rendszerek korábbi előnyei már nem olyan erősek, mint korábban. A kisvállalkozók, akik képesek az emberek valós igényeire reagálni, nagyobb eséllyel érhetnek el sikeres eredményeket, mint valaha.

Vegyünk egy másik példát egy szegény férfiról, aki Hinghamben, Massachusettsben élt. Egy napon a felesége rászólt, hogy dolgozzon valamit, ezért a férfi leült a tengerparton, és fadarabokból játékokat kezdett faragni. A gyerekei először veszekedtek egy játék miatt, ezért faragott még egyet, hogy békét hozzon. Amikor egy szomszéd belépett, javasolta, hogy árulja a játékokat, és próbáljon pénzt keresni. A férfi először nem hitte el, hogy a saját gyerekei igényei alapján más gyerekek is örülnének az ilyen játékoknak, de végül kipróbálta. Azóta a Hingham-i fából készült játékok híre világszerte elterjedt, és ma már több mint százmillió dollár értékű vagyona van. Az ő sikerét is az a felismerés alapozta meg, hogy az emberek igényeit nemcsak a saját családjában, hanem másokban is meg lehet találni.

Ez a történet is arra mutat, hogy a legnagyobb üzleti lehetőségek akkor jönnek, amikor felismerjük a valós, gyakran apró, de fontos igényeket. Ha jól ismerjük a családunkat, gyermekeinket, és az ő vágyaikat, akkor valószínű, hogy mások is hasonló igényekkel rendelkeznek. Az üzletépítéshez nem mindig kell nagy tőke, hanem a kreativitás, az empátia és a figyelem is elégséges.

Végül, ha egy terméket vagy szolgáltatást kínálunk, akkor fontos figyelembe venni a piacot és a célcsoport igényeit. Az igazi titok abban rejlik, hogy sikerül felmérni, mi hiányzik az emberek életéből, és az ő igényeiknek megfelelően alakítani a termékeket. A siker nem a tőkében, hanem az emberek igényeinek megértésében és azok kielégítésében rejlik.

Hogyan működik a retorikai logika és miért fontos a hétköznapi érvelés?

A retorika természete abban rejlik, hogy az emberek olyan helyzetekben, amelyekben nincs egyértelmű válasz vagy irányvonal, képesek döntéseket hozni. Ahogyan Arisztotelész fogalmazott, „A retorika feladata olyan ügyekkel foglalkozni, amelyekről határozni kell anélkül, hogy művészetek vagy rendszerek segítenének minket... A mi mérlegelésünk tárgyai olyanok, amelyek alternatív lehetőségeket kínálnak számunkra” (Rhetorica I, 2). Mivel a retorikai helyzetekben nincs biztos válasz, a beszélőknek valószínűségek alapján kell döntéseket hozniuk. Ezért a retorikai logika nem hasonlít arra a szuper-racionalizmusra, amit a Star Trek híres karaktere, Spock képvisel.

A retorikai logika példáját egy híres amerikai politikai beszéd szolgáltatja, amely a 20. század egyik legismertebb politikai beszédjévé vált. 1960-ban, amikor John F. Kennedy elnöki kampányát folytatta, igyekezett eloszlatni a protestánsok aggodalmait, amelyek szerint katolikus hite meghatározhatja politikai álláspontjait egyes, vallás és állam közötti kényes kérdésekben. A houstoni ministránsokkal tartott beszédében Kennedy így szólt: „Bírálljanak engem tizennégy év kongresszusi munkám alapján – az általam képviselt álláspontok, mint a vatikáni nagykövet ellen, az iskolák vallási finanszírozása ellen, és a közoktatás bojkottja ellen...”

Kennedy érvelése egyszerű logikára épített. Ha valaki múltbeli viselkedését ismerjük, képesek vagyunk nagy valószínűséggel előre jelezni, hogy hogyan fog cselekedni a jövőben. Ha Kennedy állásfoglalásai a vallás és állam viszonyában elfogadhatók voltak a közönség számára a múltban, akkor valószínű, hogy jövőbeli álláspontjai is elfogadhatók lesznek. Ez a fajta érvelés, bár tartalmazhat formális logikai bizonyítékokat, valójában a hétköznapi, praktikus érvelésre épít – arra a fajta logikára, amelyet az emberek mindennapi döntéseik meghozatalakor alkalmaznak. Arisztotelész éppen ezért említi, hogy az „általános emberek” folyamatosan retorikát alkalmaznak (I, 1), és a retorikai érveknek hozzáférhetőeknek kell lenniük azok számára is, akik nem képesek azonnal átlátni a bonyolult érveléseket, vagy követni egy hosszú érvelési láncot (I, 2).

Továbbá, amikor a retorikai logika a politikai diskurzusban megjelenik, akkor az gyakran a közönség által könnyen emészthető, hétköznapi és praktikus érvelés. Ennek egyik friss példája volt 2019. december 18-án, amikor az Egyesült Államok képviselőháza megvitatta az 755. számú házmegoldást, amely Donald Trump elnök első impeachment tárgyalása volt. Trumpot azzal vádolták, hogy zsarolta az ukrán kormányt, hogy segítse őt politikai ellenfeleivel szemben, azáltal, hogy visszatartotta a katonai segítséget, amelyet az Egyesült Államok Ukrajnának küldött volna. A képviselőházi vitában minden képviselőnek két-három perc állt rendelkezésére, hogy kifejtse véleményét az impeachment cikkelyeivel kapcsolatban.

A vitában Sensenbrenner úr, Wisconsin állam képviselője, az impeachment ellen érvelt, mondván, hogy az Alkotmány szerint az elnököt csak akkor lehet elmozdítani, ha bűncselekményt követett el, azonban Trump esetében nincs egyetlen bizonyíték sem, amely arra utalna, hogy bármilyen bűncselekményt elkövetett volna. Ezzel szemben, Scanlon asszony, Pennsylvania képviselője, az impeachment mellett állt, hangsúlyozva, hogy Trump viselkedése pontosan azoknak a félelmeknek felel meg, amelyek az alapító atyákat vezérelték, amikor az Alkotmányba beleírták az impeachment lehetőségét. Ő úgy vélte, hogy Trump hatalommal való visszaélése veszélyezteti a nemzet biztonságát és a demokráciát.

Ez a politikai retorikai helyzet jól illusztrálja, hogyan működik a retorikai logika. A beszélők különböző érvekkel próbálták megnyerni a közönséget, azzal a céllal, hogy a hallgatóság elhiggye, hogy politikai álláspontjuk a helyes, és hogy a jövőbeni következmények az ő általuk javasolt döntésektől függenek. A politikai érvelésben nemcsak a logikai bizonyítékok fontosak, hanem az is, hogy miként reagálunk a közönség aggodalmaira és értékeire. A retorikai érvek nem csupán elméleti szinten működnek, hanem közvetlen hatással vannak a társadalmi és politikai valóságra.

Fontos, hogy megértsük: a retorikai logika nem csupán egy szűk, logikai eszközként működik, hanem a közérthető, gyakran intuitív érvelést is magában foglalja, amelyet a mindennapi életben mindenki alkalmaz. Az a típusú gondolkodás, amit a politika, a jog és más társadalmi szférák használnak, arra épít, hogy a hallgatóság képes kapcsolódni a mondanivalóhoz, és a saját tapasztalataik alapján érvelést alkotni. Ez a fajta érvelés alapvető része a társadalmi és politikai diskurzusnak.

Hogyan találjuk meg, mi az igazán fontos az életünkben, és miért fontos ez a terápia során?
Hogyan növelhetjük a fejlesztői élményt és termelékenységet az Angularban?
Hogyan optimalizálhatjuk a fájl hozzáférési folyamatokat a programokban?