A 2008-as gazdasági válság és a globális pénzügyi rendszer összeomlása után sokan kérdezték, hogyan lehetett, hogy egy ilyen súlyos gazdasági krízis után a rendszer mégis képes volt fenntartani önmagát, sőt, továbbra is globális hatalmakként működött. A válasz nem csupán az éles politikai és gazdasági manőverekben rejlik, hanem abban is, hogy az elnyomó rendszerek képesek elvonni a figyelmet az alapvető igazságtalanságok és problémák kezeléséről, miközben továbbra is fenntartják hatalmukat.

A hatalom nem feltétlenül a nyíltan erőszakos, diktatórikus formában jelenik meg. A hatalom olyan módon is megnyilvánulhat, hogy a társadalom elfogadja a normákat, amelyek gyakran elfedik az alapvető gazdasági és társadalmi igazságtalanságokat. David Frum, a Trump-éra egyik kritikus elemzője, rávilágít arra, hogy a legnagyobb félelem nem a Constitution nyílt megdöntése volt, hanem a kormányzás fokozatos bénulása. A szabályok aláásása, a normák fokozatos eltorzulása és a belső erőszak előidézése mind a hatalom megnyilvánulásának egy-egy szakasza, amely mélyebb társadalmi feszültségeket sző.

Ez a jelenség Baudrillard „kettős elutasítása” koncepciójában is visszaköszön, amelyben a banalitás és a normák eltorzulása egy bizonyos zűrzavart, zavart és fokozatos instabilitást eredményez. A politikai rendszer egy olyan formát ölt, amely már nem a megszokott szabályok mentén működik, hanem egyfajta gazdasági „nem szabályozottságot” alkalmaz, ahol a kormányzás látszólag a háttérbe szorul, de a hatalom gyakorlása továbbra is folytatódik.

Ez a mechanizmus jól megfigyelhető a poszt-2008-as világban, ahol az emberek haragja – legyen az saját személyes helyzetükből fakadó vagy nemzeti szintű problémákból eredő – gyakran nem a valódi hatalmasok, hanem a társadalmi rendszeren kívüli kisebb problémák felé irányul. A társadalmi kérdések, mint például a migráció, a vallás és az etnikai hovatartozás, mind politikai eszközként működnek, hogy elvonják a figyelmet a valódi, mélyebb gazdasági és politikai problémákról. Az ilyen problémák elterelése a figyelmet segíti a hatalom központjainak megőrzésében, miközben a normák fokozatosan megszokottá válnak, és az emberek egyre kevésbé érzékelik azokat az ideológiákat, amelyek mögöttük állnak.

Ebben a környezetben az olyan kérdések, mint a terrorizmus és a vallásos alapú diszkrimináció, könnyen felhasználhatók arra, hogy igazolják a társadalmi igazságtalanságokat, mint például a migráció korlátozását vagy a vallási csoportok hátrányos megkülönböztetését. Ezzel párhuzamosan a mindennapi életben tapasztalt banális szabályok és intézkedések – mint például a repülőtéri ellenőrzések vagy a nemzetközi határokon való várakozás – mind részei annak a kultúrának, amely az igazságtalanságok megszokottá válását szolgálja.

A félelem, amely a migrációval és a különböző kultúrák érkezésével kapcsolatosan él, hozzájárul a rasszizmus, a xenofóbia és a politikai erőszak által táplált kultúrák kialakulásához. E félelmek a gazdasági igazságtalanságokkal együtt olyan társadalmi feszültségeket hoznak létre, amelyek állandó hátrányos megkülönböztetést és politikai polarizációt eredményeznek. Ahogy Timothy Snyder is hangsúlyozza, az élet politikai természetű, nemcsak azért, mert a világ reagál arra, amit teszünk, hanem azért is, mert a társadalmi dinamikák visszahatnak ránk.

Az olyan jelenségek, mint Trump hatalomra jutása, nem csupán véletlenszerű, kiszámíthatatlan események. Bár a „Black Swan” fogalma, amit Nassim Nicholas Taleb megalkotott, a váratlan és hatalmas hatású események kategóriájába tartozik, Trump és a Brexit eseményei már előre láthatóak voltak. Ami igazán lényeges, hogy miként alakítjuk a narratívákat és igazolásokat, hogy a társadalom elfogadja a rendkívüli pillanatokat, mintha azok természetesek és elkerülhetetlenek lennének. A társadalom szélesebb rétegeinek ezzel a folyamatával való kapcsolatának megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne hagyjuk normalizálódni ezeket a politikai és társadalmi anomáliákat.

A társadalmi és politikai rendszerek működése tehát nem csupán arról szól, hogy egy-egy vezető, mint Trump, nyíltan uralkodjon, hanem arról is, hogy miként működik a hatalom a háttérben, hogyan jönnek létre a látszólag kisebb, ártalmatlan normák, amelyek végül hozzájárulnak a társadalom egészének irányításához. Az ilyen rendszerek és azok működési mechanizmusai nem csupán a politikai elit számára előnyösek, hanem a szélesebb társadalom számára is rendkívül fontos, hogy megértsük, miként működik a hatalom és hogyan manipulálhatják azt.

Miért és hogyan hatott a Brexit az Egyesült Királyság és Amerika kapcsolatára?

A Brexit népszavazásának kimenetele nemcsak az Egyesült Királyság jövőjét formálta meg, hanem nemzetközi politikai és diplomáciai hatásokat is kiváltott. Az egyik legfontosabb változás a brit-amerikai kapcsolatokra gyakorolt hatás volt, különösen a korábbi amerikai elnök, Barack Obama és a brit politikai vezetés közötti viszonyokban. A Brexit előtti hónapokban Obama és a brit politikai elit, különösen David Cameron, folyamatosan érvelt amellett, hogy az Egyesült Királyság maradjon az Európai Unió tagja. Obama akkoriban egyértelműen kijelentette, hogy ha az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, akkor az Egyesült Államok számára is sokkal nehezebb lesz kialakítani a megfelelő, szoros kapcsolatot a britekkel. Ezzel szemben a Brexit kampányának vezető alakjai, mint például Boris Johnson, ellenezték Obama állásfoglalását, és hangsúlyozták, hogy a brit-amerikai viszony független a kontinens politikai integrációjától, és a Brexit után is virágozni fog.

A Brexit által keltett politikai zűrzavarok lehetőséget adtak a brit politikai tábor egy új, egyesült elképzelésének megvalósítására. A kilépés hívei gyakran hivatkoztak arra, hogy a britek több szabadságot nyernek, és képesek lesznek szorosabb kapcsolatokra építeni az Egyesült Államokkal, mint valaha. Boris Johnson egyesek szerint az Egyesült Királyság új korszakába léphetett volna, egy szorosabb, független és erősebb kapcsolat révén, amely nem köti az EU közvetlen szabályozásaihoz.

Azonban nem mindenki osztotta ezt a nézetet. Obama, aki az EU mellett érvelt, arra figyelmeztetett, hogy a globális politikai dinamika gyorsan változik, és a gazdasági, valamint diplomáciai kapcsolatok újrastruktúrálása nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek azt egyes Brexit-párti politikusok elképzelték. A Brexit szavazásának eredménye után sokan az amerikai kormányzatban is tartottak tőle, hogy a britek új pozícióba kerülnek, amit nem biztos, hogy sikerül stabilan kiépíteniük.

A brit-amerikai kapcsolatok jövője kérdéses maradt, mivel a Brexit hatásai számos területen bizonytalanságot hoztak. Az Egyesült Királyság, amely eddig az EU egyik legfontosabb tagja volt, egy új világrendben találta magát, ahol a diplomáciai kapcsolatoknak nemcsak az európai, hanem az amerikai és globális dimenziókat is figyelembe kell venniük. Az amerikai politikai tájra is hatással volt a Brexit, mivel Donald Trump elnökként már egyértelműen támogatta a brit kilépést az EU-ból, és azt ígérte, hogy az Egyesült Államok szorosabb együttműködésre törekszik a jövőben. Ez a támogatás azonban sokak számára azt jelentette, hogy a Trump-adminisztráció politikai érdekei éles ellentétben álltak az EU által képviselt értékekkel, amelyeket Obama elnöksége alatt igyekeztek megvédeni.

A Brexit és a brit-amerikai kapcsolatok jövője nemcsak politikai, hanem kulturális és gazdasági hatásokkal is jár. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatok erősödése, amely a kilépés előtti időszakban sokak számára csak elméleti lehetőség volt, most valóságos politikai célkitűzéssé vált. Az Egyesült Királyság határozottan próbálta kihasználni a kilépés által megteremtett új helyzetet, hogy külön utat járjon, miközben próbált megerősíteni nemcsak amerikai, hanem globális diplomáciai kapcsolatait is.

Fontos megérteni, hogy a Brexit nem csupán egy gazdasági döntés, hanem a brit identitás és nemzetközi szerep újragondolásának egy szimbolikus pillanata is. A brit-amerikai viszonyok közvetlen hatása a politikai tájakra és a külpolitikára a jövőben további kérdéseket vethet fel, különösen akkor, amikor a globális politikai és gazdasági egyensúly folyamatosan változik. Az Egyesült Királyság előtt álló kihívások és lehetőségek komplex viszonyokat teremtettek, amelyek túlmutatnak az egyszerű politikai döntéseken.

Miért fontos Baudrillard poszt-punk elmélete a Trump- és Brexit-tanulmányok számára?

A posztmodern elmélet a tudományos kultúra olyan időszakát jelentette, amely túlzott, túldíszített, a nagyvállalati vállpántokkal, vékony eszmékkel és extrém szájfénnyel volt jellemezve. Most, a túlzott fényűzés után, egy másféle megközelítésre és a korábban elutasított gondolkodók újraolvasására van szükség. A Trump-tanulmányok egy punk

Hogyan készíthetünk tápláló, vegán ropogtatnivalókat otthon?
Miért a Trump-i kivételesség más, mint a korábbi elnökök esetében?
Miért fontos megérteni a nyelvet és a kommunikációt az antropológiai kutatásban?
Mi a következő lépés, ha a felső endoszkópia normális?