A magánjogi szerződések és a választási eredmények elemzése világosan rávilágít arra, hogy a társadalmi és politikai normák nemcsak jogi, hanem szoros politikai és gazdasági hatásokkal is bírnak. Az Egyesült Államokban a magánszemélyek és szervezetek közötti jogi megállapodások évről évre egyre inkább tükrözik a rasszizmus és az autoritarizmus hatásait, melyek különösen a választási politikákban és a választói magatartásban jelennek meg.

A rasszizmus és az autoritárius politikák összefonódása az amerikai választási rendszertől kezdve a globális politikai tájig számos vonatkozásban megfigyelhető. Az olyan esetek, mint a 2016-os amerikai elnökválasztás, egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a politikai diskurzus és a kampányfinanszírozás nemcsak a választások eredményeit, hanem a jövő társadalmi struktúráit is formálják. A választók döntései nemcsak az aktuális politikai helyzetre, hanem a későbbi jogi döntésekre is hatással vannak.

A rasszizmus és a diszkrimináció a választói döntéshozatal szerves részévé váltak, különösen olyan esetekben, amikor a választók többsége implicit módon, a tudatalatti szinten választ rasszistának tűnő politikai jelöltek vagy intézkedések mellett. Az ilyen jelenségek nemcsak a politikai kampányokat, hanem a bírósági ítéletek meghozatalát is befolyásolják. A történeti példák, mint például a "Brown v. Board of Education" ügy, amely a faji szegregációval szembeni jogi döntéseket hozott, vagy a "Hunter v. Erickson" döntés, mind hozzájárultak a jogi és politikai normák átalakulásához.

A társadalmi változásoknak is nagy szerepük van ebben a kontextusban. Az egyre heterogénebb választói összetétel, amely a bevándorlók és különböző etnikai csoportok növekvő jelenlétével bővült, gyakran okoz feszültséget a politikai diskurzusban. Az amerikai politikai táj kétpártrendszerének feszültségei és az ezekben zajló rasszista diskurzusok az egész társadalom jogi normáira és gyakorlatára kihatnak. Az ilyen politikai diskurzusok, mint például a "birther" vita, vagy a különböző választási visszaélésekkel kapcsolatos vádak, mind hozzájárultak egy új típusú "whitelash" jelenséghez.

A "whitelash" fogalma egyre inkább meghatározza a politikai és jogi tájat, ahol a fehér választók frusztrációja és ellenállása a társadalmi változásokkal szemben egy új irányt szab a jogalkotásnak és az igazságszolgáltatásnak. Az ilyen jelenségek figyelmen kívül hagyják a társadalmi igazságosság és egyenlőség alapelveit, ehelyett a faji és osztálybeli különbségeket helyezik előtérbe. A "whitelash" nemcsak a politikai pártok közötti versenyt élesíti, hanem a társadalmi mobilitás lehetőségeit is jelentősen befolyásolja, különösen az afroamerikaiak és más színes bőrű közösségek számára.

Fontos megérteni, hogy a rasszizmus, mint jogi és politikai kérdés, nemcsak elméleti jelenség. A választói döntések és az ezekkel összefüggő jogi gyakorlatok mindennapi hatással vannak az emberek életére, és az egyes jogi ügyekben hozott döntések hosszú távon alakítják az állam és a társadalom viszonyát. A diszkriminációval szembeni jogi küzdelem folytatásához alapvető, hogy figyelembe vegyük a politikai döntéshozatal rejtett mechanizmusait és azok hatásait a közjogi normákra.

Emellett fontos, hogy a választók és a politikai döntéshozók tisztában legyenek azokkal a strukturális tényezőkkel, amelyek a rasszizmus és a diszkrimináció terjedését elősegítik. A politikai diskurzusban jelenlévő rasszista és autoritárius elemek nemcsak a jogalkotásra, hanem a társadalmi kohézióra is komoly hatással vannak. A társadalmi normák és a jogi intézmények megerősítése érdekében elengedhetetlen, hogy a társadalom minden tagja aktívan részt vegyen a faji és társadalmi igazságosság előmozdításában.

A bíróság valóban pártatlan? Az implicit elfogultság és jogi döntések rejtett mechanizmusai

A bírósági elfogulatlanság eszméje – miszerint a bírók kizárólag a törvény és a tények alapján hoznak döntést, személyes meggyőződésüktől függetlenül – gyakran ismételt, ám veszélyesen idealizált elképzelés. Vizsgálatok sorozata mutatja, hogy az implicit előítéletek, különösen faji és politikai jellegűek, képesek hatni a bírói döntéshozatalra, még ha ezek a hatások nem is mindig egyértelműek vagy könnyen kimutathatók.

Egy kísérlet során például azok a bírók, akiknél az implicit asszociációs teszt (IAT) fehér preferenciát jelzett, hosszabb börtönbüntetést szabtak ki olyan vádlott esetében, akit korábban arra utaltak, hogy fekete, mint amikor nem kaptak ilyen jelzést. Bár a különbség statisztikailag csak „marginalisan jelentős” volt, a tendencia mégis aggasztó. Egy másik esetben, amikor a vádlott és az áldozat faji hovatartozása nyilvánvaló volt, fehér bírók IAT-értékei nem mutattak összefüggést a döntéssel, de fekete bírók, akiknél az IAT feketék iránti preferenciát mutatott, nagyobb hajlandóságot mutattak a fekete vádlott felmentésére. Ezek az eredmények nem azt bizonyítják, hogy az implicit elfogultság mindig meghatározó, hanem hogy bizonyos körülmények között jelentős mértékben képes befolyásolni az ítéletalkotást. Az ilyen körülmények azonban nem ismerhetők fel előre, hacsak a bírói döntéseket nem vetjük alá ugyanolyan szigorú vizsgálatnak, mint például a munkaadói döntéseket vagy az esküdtszéki ítéleteket.

Neil Gorsuch bíró kijelentése, miszerint „nincs olyan, hogy republikánus vagy demokrata bíró”, szembeállítható Harry Blackmun igazságügyi nyilatkozatával: „a bírák sosem szabadok a kor érzéseitől vagy saját életük személyes tapasztalataitól.” A politikai és faji ideológiák hatásait tagadó bírók sokkal inkább hajlamosak öntudatlan elfogultságuk mentén dönteni, mint azok, akik tudatosan számolnak e torzító hatásokkal.

Egy másik szinten, a választójoggal kapcsolatos döntések területén, az elfogultság sokkal burkoltabban, mégis jelentős következményekkel jelenik meg. A Shelby County kontra Holder ügyben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága eltörölte a szövetségi előzetes engedélyeztetés (preclearance) rendszerét, amely korábban megakadályozta a déli államokat abban, hogy önkényesen módosítsák választás

Miért a nyugati országok migrációellenes politikái nem csupán gazdasági döntések?

A bevándorlásellenes politikák és a szociális jóléti rendszerek ellentmondásos kapcsolata különösen az olyan viszonylag gazdag országokban, mint Dánia és Ausztria, jelentős társadalmi és politikai feszültségeket váltottak ki. Mindkét ország alacsony munkanélküliségi rátával büszkélkedhetett, amikor az anti-bevándorló pártok politikai sikerrel járták végig az országot. A dán példában az olyan rasszista narratívák, mint a "ingyenélők" problémája, a megnövekedett bűnözés és a muszlim és észak-afrikai bevándorlók vallási gyakorlatai egyre inkább teret adtak a Dán Néppárt népszerűségének. Hasonló történet zajlott Ausztriában is, ahol az Osztrák Szabadságpárt szintén a bevándorlásellenes diskurzusra alapozva szinte megnyerte a 2016-os elnökválasztást.

A gazdasági megszorításokkal kapcsolatos politizálás nem magyarázza meg teljes mértékben a xenofóbiát, hiszen ha a gazdasági válságok és az alacsony munkanélküliség a legfőbb indokok lennének, akkor nem várható, hogy olyan országokban, mint Dánia vagy Ausztria, ilyen erőteljes anti-bevándorló kampányokat indítanak. Ebben a kontextusban hasznos visszatekinteni Ibram Kendi professzor elméletére, amely a rasszizmus kialakulásának okait boncolgatja. Kendi szerint a rasszista gondolatok azoknak a gyakorlatoknak az igazolására születnek, amelyek etnikai diszkriminációt alkalmaznak, miközben az ebből eredő egyenlőtlenségeket a sértett csoportok alsóbbrendűségére hárítják.

Hillary Clinton 2018-as kijelentése, miszerint „Európának kezdenie kellene valamit a migrációval, mert ez gyújtotta meg a lángot” az európai populizmus felemelkedésére vonatkozóan, jól példázza ezt a gondolkodásmódot. Clinton a saját politikai múltjával ellentétes módon, a migrációs problémát egyedül Európa felelősségi körébe helyezte, miközben elismerte Merkel és más vezetők generózus politikáját. Ugyanakkor a „fehér keresztény civilizáció” megóvásának szándékával a migrációt a jóléti és humanitárius gondoskodás kérdésévé tette, nem pedig annak következményeiként a nyugati országok múltbeli elnyomó politikáinak.

Ez a hozzáállás, amelyben a migrációs kérdést önzetlen jótékonyságként kezelik, figyelmen kívül hagyja a valóságot: a migránsok nem csupán "kedves adomány" révén kerültek Európába, hanem azoknak az országoknak a volt gyarmati történelme, amelyek kiaknázása és gazdasági érdekeik továbbra is meghatározzák azokat a körülményeket, amelyek arra késztetik az embereket, hogy elhagyják hazájukat. A nyugati országok, különösen az Egyesült Államok és Európa, szoros kapcsolatban állnak azokkal a gazdasági folyamatokkal, amelyek miatt a migráció felgyorsult, különösen a nyugati gazdaságokból származó, volt gyarmati országok lakóinak részéről.

A gazdaság globalizálódása, a vállalatok által keresett olcsó munkaerő iránti kereslet, valamint az alacsony munkanélküliségi rátával rendelkező fejlett országokba irányuló migrációs hullámok részben az amerikai és európai multinacionális vállalatok korábbi és jelenlegi tevékenységének következményei. A mexikói gazdaságot például az Egyesült Államok hatalmas mértékű gazdasági befolyása és a mexikói munkásosztály kizsákmányolása alakította úgy, hogy az emberek tömegesen indultak el Észak-Amerika felé, hogy munkát találjanak.

Az illegális migrációra vonatkozó politikai diskurzus gyakran figyelmen kívül hagyja, hogy a gazdaságok és munkaerőpiacok egymással szoros kapcsolatban állnak. Az Egyesült Államokban például az illegális bevándorlók képezik a munkaerő egy jelentős részét, amely az alacsony költségű áruk és szolgáltatások iránti keresletet szolgálja ki. Trump elnök migrációellenes retorikája szembemegy azzal, hogy a maga idején éppen azok a cégek, amelyek most ellene harcolnak, évtizedekig a legolcsóbb munkát nyújtó migránsok munkájára építettek.

A migránsok jelenléte tehát nem csupán gazdasági kérdés, hanem egy olyan szociális és történelmi folyamat következménye is, amely a globális kapitalizmus és a nyugati országok gyarmati múltjával összefonódva alakítja a mai társadalmakat. Fontos megérteni, hogy a migráció nem egy irányítható, önálló folyamat, hanem a világ gazdasági rendszereinek egyik elkerülhetetlen következménye. A migráció kérdése így nem csupán politikai és gazdasági választás, hanem mélyebb, történelmi összefüggéseket is magában hordoz, amelyek a globális egyenlőtlenségekkel és a gazdasági hatalmak működésével kapcsolatosak.

A bírósági döntéshozatal és az implicit rasszizmus: Hogyan formálja a faji torzulás a jogi rendszert?

A bírósági döntéshozatal nem mentes az emberi előítéletektől, és az előítéletek gyakran nemcsak szubjektív érzésekből, hanem tudattalan torzulásokból is erednek. Az implicit rasszizmus, vagyis az a torzító tényező, amely a bíróságok és bírók döntéshozatali folyamatait befolyásolhatja, évek óta vita tárgyát képezi. E torzítások hatása az igazságszolgáltatásra és a bírósági rendszerek működésére komoly következményekkel járhat, és különösen fontos figyelni rájuk a társadalmi egyenlőség előmozdítása érdekében.

Az implicit rasszizmus hatása nem csupán egyéni döntéseken, hanem rendszerszintű jelenségeken is megjelenik. A kutatások szerint a bírók nemcsak saját előítéleteiket hordozhatják, hanem a társadalom általános előítéletei is tükröződhetnek a döntéseikben. A legújabb empirikus adatok alapján azok a bírók, akik implicit faji előítéleteket mutatnak, hajlamosabbak szigorúbb büntetéseket kiszabni a fekete bűnelkövetőkkel szemben, mint a fehérekkel szemben. Az ilyen torzulások a társadalmi hierarchiák fenntartásában és megerősítésében játszanak szerepet, amelyek végső soron nemcsak az igazságszolgáltatásra, hanem az egész társadalom igazságosságára is kihatnak.

A kutatók, mint David Arnold, Crystal S. Yang és mások, akik a rasszizmus és a bírósági döntéshozatal összefüggéseit vizsgálták, arra a következtetésre jutottak, hogy a bírók implicit előítéletei befolyásolják a bírósági döntéseket. Az implicit asszociációs tesztek (IAT) révén végzett kutatások kimutatták, hogy a bírók lassabban reagálnak, amikor a feketékkel kapcsolatos pozitív asszociációkat kell feldolgozniuk, mint amikor a fehérekhez kapcsolódó pozitív asszociációkat. E jelenség még akkor is érvényes, ha a bírók próbálják elkerülni a sztereotípiák alapján hozott döntéseket, mivel az előítéletek gyakran tudattalan szinten működnek, és nem mindig kontrollálhatók.

Ez a faji torzítás különösen fontos a büntetőjogi döntéshozatalban, ahol a bíróságok gyakran életet befolyásoló döntéseket hoznak. A kutatások szerint a bírók, akik nem tudatosan kezelik előítéleteiket, gyakran hajlamosak súlyosabb büntetéseket kiszabni, ha a vádlott fekete. Ugyanakkor azokat a bírókat, akik tudatosan próbálnak szembenézni a saját előítéleteikkel, különösen fontos, hogy az implicit torzulásokkal kapcsolatban megfelelő oktatásban részesítsék, hogy ne csak a tudatos előítéletek, hanem az automatizált, tudattalan döntési folyamatok is figyelembe legyenek véve.

A faji előítéletek hatása nem csupán egyéni esetekben és döntésekben mutatkozik meg, hanem a bírósági rendszer szintjén is. A bírók politikai és rasszális összetétele is befolyásolja a döntések eredményét. A kutatások arra is rámutattak, hogy a bírók pártállásuk alapján is eltérően dönthetnek: republikánus kinevezettek például hajlamosabbak konzervatívabb, szigorúbb döntések meghozatalára, míg a demokraták jellemzően enyhébb ítéleteket hoznak. Az ilyen pártos különbségek és a faji összetevők együttese azt jelzi, hogy a bíróságok, noha formálisan függetlenek, nem mentesek a társadalmi és politikai hatásoktól.

Fontos észben tartani, hogy az implicit előítéletek nem csupán a bíróságokra, hanem az egész társadalomra is hatással vannak. A faji egyenlőség előmozdítása érdekében nemcsak a bírók, hanem minden jogásznak és jogásznak dolgozó szakembernek el kell köteleződnie az előítéletek tudatos kezelésére. E cél eléréséhez szükséges, hogy a jogászképzésben és a bírói oktatásban nagyobb hangsúlyt kapjon az implicit torzítások felismerése és kezelése. A társadalom egészének kell dolgoznia azon, hogy a jogi döntések valóban igazságosak legyenek mindenki számára, függetlenül bőrszíntől, nemtől vagy társadalmi háttértől.

Ki az, aki körbejár, és lányokat szúr le?
A tények összetett világa: Hogyan alakítják a polarizációk és a megosztott valóságok a társadalmi diskurzust?
Mi történt Annie Chapman utolsó napjaiban?