A trolling jelensége az online közösségekben, különösen a közösségi médiában, egyre nagyobb figyelmet kapott az elmúlt évtizedekben. A trollok viselkedése, amelyek a normális online interakciókat és kommunikációs gyakorlatokat próbálják meg zűrzavarba hozni, és a céljaikat nem ritkán a közönség szándékos kizárása vagy elnyomása jelenti, komoly hatással van a digitális térre. Az internet korai időszakaiban a flaming jelensége alakította a trollkodás kezdetét, de ma már a trolling a közösségi oldalak, blogok és online komment szekciók világában nyilvánul meg, gyakran szándékos zaklatásként és bántalmazásként. A trollok a legnagyobb mértékben azokat célozzák meg, akik naivak vagy sérülékenyek, és a céljuk nem csupán a viták kirobbantása, hanem a kritizált személyek vagy csoportok elhallgattatása.

A trolling szándékos és agresszív viselkedését különböztethetjük meg a flamingtől, mivel a trollok nemcsak hogy provokálnak, hanem gyakran fenyegetésekkel és sértésekkel próbálják meg elérni, hogy a másik fél elhagyja a nyilvános diskurzust. A trolling tehát nem csupán véletlen vagy esetleges konfliktusok forrása, hanem egy jól megtervezett és gyakran folytatott online zaklatás, amely a sértett fél elhallgattatására és megalázására irányul. A fenyegetések gyakran a nőket célozzák meg, és a zaklatás mértéke szélsőséges esetekben akár halálos fenyegetésekig vagy szexuális erőszakkal kapcsolatos fenyegetésekig terjedhet. Az interneten történő szexuális erőszak és zaklatás megjelenése új formát öltött, amelyet a gyors információmegosztás és a digitális eszközök lehetővé tettek. A digitális térben ugyanis a szexuális erőszak elkövetésének legitimálása könnyebbé vált, mivel az információ gyorsan terjedhet, és az egyéni támadások nem ritkán széles nyilvánosságot kapnak.

A gendertrolling, amely kifejezetten a nők elleni online zaklatásra irányul, sokkal agresszívabb és kitartóbb, mint a hagyományos trollkodás. A gendertrollok célja nem csupán a személyes megalázás, hanem az érintett női kommentátorok elnémítása. A nőket célzó online zaklatás és fenyegetés gyakran olyan kulturális kontextusban zajlik, amelyben a férfi szexuális agressziót szexuálisan vonzó és kívánatos magatartásnak tekintik, és az ilyen jellegű fenyegetések gyakran nemcsak egyéni szinten, hanem szélesebb társadalmi diskurzusban is elterjednek. Ez a fajta zaklatás nem csupán az online tér sajátos problémája, hanem a valós világban zajló szexuális erőszak és diszkrimináció tükröződése is.

A nők online elhallgattatására vonatkozó tanácsok, mint például „ne etesd a trollt” vagy „ne válaszolj neki”, nemcsak hogy nem segítenek, hanem implicit módon azt sugallják, hogy a nőknek csendben kell maradniuk, még akkor is, ha ilyen súlyos zaklatás éri őket. Ez hasonló ahhoz a tanácshoz, amit régebben a szexuális erőszakkal vagy nemi alapú erőszakkal kapcsolatosan adtak: „fogd be és viseld el”. Az ilyen tanácsok nem csupán az egyéni túlélésre vonatkoznak, hanem megerősítik azt a kulturális normát, amely szerint a nőknek el kell tűrniük az online térben éri őket érő támadásokat.

A trolling kifejezés tehát már nem csupán azokat az egyéni üzeneteket jelenti, amelyek sértőek vagy bántóak, hanem olyan tudatosan szervezett támadásokat is, amelyek célja a közönség manipulálása vagy a viták megzavarása. A trolling fogalmát fontos újraértelmezni, mert a szándékos bántalmazásokat és gyűlöletkampányokat nem lehet egyszerűen „trollkodásnak” nevezni. A digitális zaklatás és a toxikus online interakciók valódi hatása sokkal súlyosabb, és az online térben való bántalmazás kontextusának megértésére van szükség.

A digitális térben történt zűrzavarok nemcsak a személyek közötti kapcsolatokra vannak hatással, hanem szélesebb társadalmi és politikai következményekkel is járnak. Az interneten zajló zaklatás és a gyűlöletbeszéd elterjedése hozzájárulhat a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódásához, és hatással lehet a politikai diskurzusokra is. A „Trumpizmus” és az Alt-Right politikai mozgalma, amelyek az interneten keresztül népszerűsödtek, nemcsak hogy megosztottságot szítanak, hanem a demokrácia működését is veszélyeztethetik. A közösségi médiák, amelyek eredetileg a demokratikus diskurzust támogatták volna, ma már a gyűlöletbeszéd és a manipuláció terepeivé váltak. Az ilyen jelenségek, mint a „fake news” terjedése és a külföldi beavatkozások az amerikai elnökválasztásban, mind azt mutatják, hogy az online tér nem csupán a személyes szabadságot fenyegeti, hanem a társadalmi és politikai stabilitást is.

A trolling tehát nem csupán egyéni szinten jelent problémát, hanem szélesebb társadalmi és politikai hatásai is vannak. A digitális térben elkövetett zaklatások és a gyűlöletkampányok kezelése nem csupán az egyes felhasználók védelmét, hanem a közösségi diskurzus tisztaságát és a demokratikus folyamatok védelmét is szolgálja. Az online másodlagos elidegenedés és a digitális térben elkövetett zaklatások elleni küzdelem kulcsfontosságú a társadalmi jólét és a demokratikus értékek megőrzésében.

A transznemű emberek másodlagos helyzetbe sorolása és a nem semleges vécék online vitái

A nem semleges vécékkel kapcsolatos online diskurzusokat vizsgálva három fő téma bontakozott ki, amelyek az adatok elemzése során különösen hangsúlyosak voltak. Ezek középpontjában a transznemű emberek helyzete és a nem semleges vécék elfogadottsága állt. Az első, legszembetűnőbb téma a "transznemű emberek delegitimálása és másodlagos helyzetbe sorolása", amely összefonódott a nem semleges vécék kérdésével. Az elemzésben központi szerepet kapott a nem semleges vécékről alkotott vélemények, amelyek gyakran a transznemű emberek, illetve a nem semleges vécék veszélyességét emelték ki, hangsúlyozva a férfiak kontrollálhatatlanságát, valamint a női és gyermekek védelmének szükségességét.

A kommentekben megjelenő képek és narratívák erősen építettek a szexuális erőszak, a gyermekek áldozatként való ábrázolása és a köz- és magánszféra közötti éles határvonalakra. Az ilyen diskurzusok célja a nem semleges vécék elutasítása volt, miközben a transznemű emberek potenciális szexuális bűnelkövetőkként való ábrázolása és a férfi szexualitás patologizálása erősítette a szexek szerinti elkülönítés fenntartását.

Egy másik téma, amely a kommentekben megjelent, a "cisznemű emberek jogainak sérülése" volt. Ebben a diskurzusban a ciszneműek "áldozatként" való ábrázolása vált hangsúlyossá, akik szerint a politikai korrektség és a szélesebb politikai agenda elhomályosítja a valódi társadalmi problémákat. Az ilyen diskurzusokban a transznemű emberek jogai gyakran "különleges privilégiumoknak" voltak beállítva, amelyek kívül esnek a "racionális kérések" körén. Ez a megközelítés ismét megerősítette a ciszneműek és a transzneműek közötti, "normálissá" és "eltérővé" tett kategóriákat, és újra definiálta a társadalmi elvárásokat és normákat.

A harmadik, és talán legfontosabb téma, a "transznemű emberek, mint a rend kihívói" a biológiai és természetes renddel kapcsolatos diskurzust öleli fel. Az ilyen jellegű kommentek gyakran idézik a biológia, a természet és a tudomány "hatalmát", és a transznemű emberek viselkedését ezekkel a fogalmakkal szemben ellenállásként ábrázolják. A transznemű embereket olyan lényeknek tekintik, akik próbálják meghaladni a természet rendjét, miközben a transznemű embereket elítélő diskurzusok rendszerint a természetes női és férfi szerepeket hangsúlyozzák, és ezen szerepek átlépését negatív következményekkel járónak tartják.

A "természet" és a "biológia" gyakori hivatkozása a transznemű emberekkel kapcsolatos diskurzusokban a hagyományos normákat kívánja megőrizni, miközben elutasítja a társadalmi és személyes identitások sokféleségét. A kommentek, amelyek a transznemű embereket a természet rendjével ellentétesként ábrázolják, nemcsak az érzelmi és pszichológiai szempontokat ignorálják, hanem a társadalmi sokszínűséget is figyelmen kívül hagyják.

A biológiai érvek mellett a vallási és erkölcsi nézetek is szerepet kaptak a transzneműek delegitimálásában. A kommentekben gyakran előfordult, hogy a transznemű emberek "ellenkeznek az isteni renddel", és az ő viselkedésüket természetellenesnek minősítették. Az ilyen diskurzusok célja, hogy megerősítsék a hagyományos gender szerepeket és normákat, miközben fenntartják a transzneműek társadalmi kirekesztését.

A fent említett diskurzusok és narratívák azonban nemcsak a transzneműek elleni előítéletet erősítik, hanem szélesebb társadalmi kérdéseket is felvetnek a nemi szerepek, a társadalmi normák és az egyenlőség kérdéseiben. A nem semleges vécékről folyó diskurzusok rávilágítanak arra, hogy a társadalmi struktúrák hogyan befolyásolják a transznemű emberek elfogadását, és hogy az identitások elismerése, valamint a nemi sokféleség kérdései hogyan formálják a közbeszédet.

Miért vannak a transznemű emberek online elutasítása mögött pszichológiai és társadalmi mechanizmusok?

A transznemű emberek online elutasítása és megbélyegzése egy rendkívül összetett jelenség, amely számos társadalmi, morális és pszichológiai tényezőt ölel fel. Az internetes diskurzusokban, különösen a transzneműek jogainak és társadalmi elfogadásának vitái közepette, gyakran találkozunk olyan megközelítésekkel, amelyek a transzneműséget vagy pszichopatológiai állapotként, vagy pusztán egy médiában teret nyert, múló divathullámként ábrázolják. Az ilyen diskurzusok hatásai nem csupán a transznemű emberek társadalmi helyzetére, hanem a társadalmi normák és értékek érvényesülésére is komoly következményekkel bírnak.

A transzneműséget gyakran a pszichopatológia területére helyezik, ahol az egyén nem csupán eltévelyedettnek, hanem mentálisan zavartnak, sőt, a társadalom számára veszélyesnek is tekinthető. Ez a diskurzus a társadalom számára érthető, mivel a pszichológiai zűrzavarra épülő elutasítások és reakciók széleskörű tapasztalaton alapulnak. A transznemű emberekkel kapcsolatos diskurzusban gyakran előkerül a "gender dysphoria" vagy "nemi diszfória" fogalma, amelyet az Amerikai Pszichiátriai Társaság a mentális zavarok osztályozásában rögzített, és amelyet gyakran hozzák összefüggésbe a transznemű emberek "zavart" állapotával. Az ilyen típusú diskurzusok azt sugallják, hogy a transzneműség mentálisan kezelendő probléma, nem pedig egy érvényes, belső tapasztalat, amelynek helye van a társadalomban.

Ez a megközelítés nem új keletű; a szexualitás és a nemi identitás eltérése mindig is céltáblája volt a pszichopatológiai diskurzusoknak. A különböző kommentek, amelyek a transznemű személyeket mentálisan betegnek, "zavartnak" vagy a társadalomra veszélyt jelentőként ábrázolják, gyakran a már meglévő sztereotípiákra építenek. A transzneműség így a társadalmi diskurzusban egy olyan "másik" csoportot alkot, amely nem csupán eltér a normálistól, hanem mint a társadalmi rendet fenyegető elem, egyfajta "problémás" csoportként van ábrázolva.

Másrészt, a transzneműséget mint egy modern trendet is gyakran ábrázolják, amelyet a média és a közösségi média hívott életre. Az ilyen diskurzusokban a transznemű emberek életét és identitásukat gyakran úgy kezelik, mint egy divathullámot, amely majd lecseng, ahogyan a médiában szereplő hírességek, mint Caitlyn Jenner, népszerűsítették a transzneműséget. Az ilyen típusú diskurzusok mögött ott rejlik a gondolat, hogy a transzneműség nem valós, hanem egy társadalmi kísérlet, amely a média nyomására vált népszerűvé, és mint ilyen, nem szabad komolyan venni.

Ezek a narratívák számos társadalmi hatással bírnak. A transznemű emberek gyakran találkoznak azzal, hogy identitásukat el nem ismertnek tekintik, tapasztalataikat nem tekintik hitelesnek, és folyamatosan aláássák őket. A "másik" csoportként való megjelenés nem csupán a társadalom elutasítását jelenti, hanem a transzneműek körül a társadalmi igazságosság és jogegyenlőség megkérdőjelezését is. Az, hogy valaki elfogadja a transznemű embereket, nem csupán a toleranciát jelenti, hanem a társadalmi struktúrák megkérdőjelezését is, amelyek a nemi identitást és szerepeket szigorúan binárisan, férfi-nő kategóriákban határozzák meg.

A transznemű emberek elutasítása tehát nem csupán egyéni vélemények megnyilvánulása, hanem egy mélyebb társadalmi probléma, amely a szexualitás és nemi identitás különböző formáinak normálisnak tekintett határait érinti. Az ilyen diskurzusok a transznemű emberek számára nem csupán mentális és érzelmi károkat okoznak, hanem megnehezítik számukra a társadalmi integrációt, miközben az őket körülvevő diszkriminációt legitimálják.

Fontos továbbá megérteni, hogy a transzneműséggel kapcsolatos online diskurzusok nem csupán a transzneműek, hanem az egész társadalom számára tükröt tartanak. A diszkrimináció, a másik csoportként való ábrázolás, a normákhoz való ragaszkodás, mind olyan kérdések, amelyek a társadalmi fejlődés és az emberi jogok tiszteletben tartásának alapvető aspektusait érintik. A társadalom elfogadása nem csupán a transzneműek jogainak védelmét jelenti, hanem a szexuális és nemi kisebbségek, valamint minden olyan ember számára fontos, akik kívül esnek a hagyományos normák keretein.

Miért van szükség az "Othering" (másként kezelés) megértésére a társadalmi reprezentációkban és hatásokban?

A társadalmi reprezentációk hatalmát és azokat a mechanizmusokat, amelyek segítségével az "általánosan elfogadott" társadalmi normák és értékek megszilárdulnak, mélyebb megértést kívánnak. Az “othering” (másként kezelés) fogalma – amelyet az olyan társadalmi struktúrák és diskurzusok alakítanak, amelyek a kisebbségeket, idegeneket vagy más kultúrák tagjait egyértelműen elválasztják a domináns csoportoktól – kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogyan alakítjuk a társadalmi hierarchiákat és identitásokat. A domináns csoportok gyakran azáltal érvényesítik hatalmukat, hogy „másként” jelenítik meg azokat, akik nem illeszkednek a többségi normákba. A fogalom sajátossága abban rejlik, hogy az "othering" folyamata nem csupán a kisebbségek marginalizálásában, hanem a domináns normák megerősítésében is fontos szerepet játszik.

A fogalom kifejezésre juttatásában Stuart Hall munkássága alapvető, mivel hangsúlyozza, hogy a nyelv és a vizuális reprezentációk határozzák meg a kultúrák közötti kapcsolatokat. A "másik" (other) ábrázolásának dominanciája az egyes társadalmakban kultúrák közötti határok kialakítását és fenntartását szolgálja. A domináns csoportok gyakran élik meg az "other"-t, mint a saját maguk szembeállított ellentétét, amely a valóságos vagy képzelt veszélyek szimbóluma. Az "othering" folyamata tehát nem csupán egy szociológiai jelenség, hanem a hatalom megszilárdításának egy formája is.

A domináns csoportok képviselői gyakran elnémítják a "másokat", nemcsak azáltal, hogy nem adnak teret azok hangjának, hanem gyakran a társadalmi diskurzusokban is marginalizálják azokat. Az ilyen "elnyomott" csoportok önálló reprezentációi – tehát azok, akik alulreprezentáltak vagy elnyomottak a társadalomban – gyakran fenyegetést jelentenek a domináns csoportok számára. Ez azt jelenti, hogy az "other" képviseletét gyakran a társadalmi diskurzusokban való részvétel megakadályozása, valamint a saját kultúrák, vallások, identitások védelme indokolja.

A női testek "másként kezelése" a leglátványosabb példája ennek a társadalmi dinamikának. Simone de Beauvoir híres munkája, A második nem a női testek elnyomására és a női identitás "másként kezelésére" összpontosít. De Beauvoir szerint a férfiak a “Szubjektumok”, míg a nők a "mások". Azaz, a női testek és identitások mindig a férfi normákhoz viszonyítva alakulnak ki, és gyakran ezek a normák a férfiak hatalmát és dominanciáját tükrözik. A nők másként kezelése tehát nem csupán szociális, hanem politikai és gazdasági diskurzust is eredményez, amely évezredek óta fenntartja az alá- és fölérendeltség viszonyait.

De Beauvoir ezen megközelítése a Hegel-i dialektikából ered, amely az önálló én és a másik közötti távolságot vizsgálja, és arra világít rá, hogy az én folyamatosan másokat észlel, hogy megerősítse saját identitását. Hegel szerint az ön- és más-azonosságok közötti feszültség az, ami meghatározza a társadalmi hierarchiákat és különbségeket, amik végül az egyenlőség és az igazságosság kérdéseihez vezetnek. A férfiak, mint domináns csoportok, sajátos módon projektálják a női "másként" ábrázolást a társadalomra.

Ugyanakkor fontos, hogy a "más" kifejezés nem kizárólag a nőkre vonatkozik. De Beauvoir maga is figyelmeztetett arra, hogy bármely csoport, amely nem tartozik a domináns kategóriába, a "másik" szerepét töltheti be. Az "othering" nem csupán a női identitásra vonatkozik, hanem bármely társadalmi csoportot érinthet, legyen szó etnikai, vallási, szexuális vagy gazdasági hovatartozásról. A sztereotípiák kialakulása és fenntartása minden társadalomban az "other" reprezentációját erősíti, és ezeket a sztereotípiákat gyakran a domináns csoportok használják, hogy érvényesítsék saját pozícióikat.

Patricia Hill Collins és más fekete feminista kutatók az "othering" kérdését interszekcionalitásként vizsgálják, amely az elnyomás különböző rendszereit és azok kölcsönhatásait tárgyalja. Collins az "outsider within" fogalmát használja, hogy megmagyarázza, miként tapasztalják a társadalmi hierarchiák hatásait azok, akik különböző identitásokkal bírnak, például nőként, színes bőrűként vagy más társadalmi osztályból származva. Az interszekcionalitás segít abban, hogy megértsük, miként érik el a különböző identitások azoknak a csoportoknak a reprezentációit, akik különböző társadalmi hierarchiákban élnek, és miként élik meg az "othering" különböző formáit.

A sztereotípiák gyakran az elnyomott csoportok identitásának egyszerűsítését és erőltetését eredményezik, amely a társadalomra gyakorolt hatást illeti. Az ilyen egyszerűsített ábrázolások segítenek fenntartani a hatalom egyensúlyát, mivel az "othering" folyamata folyamatosan erősíti a társadalmi és politikai rendet. Az "othering" másik veszélye, hogy elfojtja azokat a diskurzusokat, amelyek különbségeket, sokféleséget és az eltérő tapasztalatokat érintenek. Az "othering" tehát nemcsak a kisebbségeket érinti, hanem alapvetően a társadalmi identitásokról, azok hatalommal való összefüggéséről és a reprezentációk működéséről szól.

Hogyan alakul ki az online másodlagosság, és hogyan reagálnak rá a társadalmak?

A „másodlagosság” fogalmát, amely a társadalmi diszkrimináció és alávetettség egy formájaként lép fel, több elmélet is boncolgatta. Az online térben megjelenő, digitális térben megélt másodlagosság különböző rétegeket érinthet, és új kihívások elé állíthatja az érintett közösségeket. Ahogy Jensen (2011) is kifejti, a másodlagosság bináris jellege, amely alapvetően az „én” és „másik” közötti szakadékot emeli ki, figyelmen kívül hagyja azokat a köztes, szürke zónákat, amelyek lehetőséget adnak az identitások és társadalmi pozíciók dinamikus fejlődésére. Soja (1996) szerint, a „harmadik tér” fogalmának beemelése lehetőséget ad arra, hogy az online térben is elmozduljunk az egyszerű kategóriák, azaz az „én” és „másik” ellentététől, és helyette egy olyan identitásformálást támogassunk, amely az egyén aktív ügynöki szerepét helyezi középpontba.

Bhabha (1994) kultúrák közötti különbségeket vizsgáló elmélete szerint a „hibriditás” és a „harmadik tér” fogalmának alkalmazása az online másodlagosságra új lehetőségeket teremt a másként gondolkodók számára. A „harmadik tér” Bhabha elmélete szerint nem egy egyszerű köztes állapot, hanem egy olyan dinamikus tér, amelyben új identitások és potenciálok alakulnak ki. Az identitások nem fixek, hanem folyamatosan formálódnak és átalakulnak a társadalmi diskurzusok hatására. Az online másodlagosság tehát egy olyan tér, amelyben az egyén nem csupán alávetett szerepben van, hanem aktívan részt vehet a saját identitásának kialakításában és új társadalmi diskurzusok létrehozásában.

Spivak (1985) másodlagosság elmélete szerint a „másik” fogalma nem csupán a társadalmi pozíciókon alapuló megkülönböztetés, hanem mélyebb pszichológiai és szimbolikus rétegeken is alapul. Spivak elmélete a háromdimenziós másodlagosság fogalmát is felöleli, amely a hatalom működését, a másik patologikusnak és erkölcsileg alárendeltnek való konstrukcióját, valamint a tudás és technológia birtoklásának kérdését tárgyalja. Az online térben a „másik” másodlagossága gyakran még inkább hangsúlyos, mivel az internetes trollok és zaklatók gyakran próbálnak alávetni másokat azáltal, hogy nyilvános megszégyenítést alkalmaznak, vagy mélyebb szintű megaláztatást próbálnak okozni.

A digitális világban a másodlagosság nem csupán egy személyes élmény, hanem szoros összefüggésben áll az erőforrások, a hatalom és a privilégiumok kérdésével is. Az internetes platformok tervezése és működtetése gyakran olyan egyének által történik, akik a társadalmi hierarchiában már előnyben vannak (például fehér, középosztálybeli férfiak). Ennek eredményeként az online másodlagosság gyakran a technológia és a társadalmi hatalom konvergenciáját eredményezi, miközben a tervezők nem mindig veszik figyelembe azokat a potenciálisan káros következményeket, amelyek az alkalmazások és eszközök használatának mellékhatásaként jelentkezhetnek.

Jensen (2011) a másodlagosság kritikáját is felveti, és azt állítja, hogy a hasonlóságra és különbségre építő politikai diskurzusok egy hamis ellentétet alkotnak. Az identitások és különbségek fogalma nem lehet merev, hanem mindig a történelem, kultúra, hatalom és ideológia termékei. A digitális térben a másodlagosság és az erőszakos online interakciók ellen küzdő válaszok, mint például a zaklatás bejelentése, a kampányok és a feministák aktivizmusa, jelentős szerepet játszanak a diszkrimináció ellenállásában. A #MeToo és a #BlackLivesMatter mozgalmak jól példázzák, hogyan lehet a közösségi médiát olyan eszközként használni, amely a hatalom és a privilégiumok ellen küzd.

A digitális másodlagosság és annak elleni válaszok sokszínűsége továbbra is fontos téma. A közönség számára egy hasznos elméleti eszközt kínálunk arra, hogy hogyan érthetjük meg az online térben megjelenő toxikus és káros viselkedéseket. Az online másodlagosság fogalma segít a különböző káros online viselkedések – mint a zaklatás, gyűlöletbeszéd, gyűlöletbűncselekmények és trollkodás – elemzésében, miközben elkerüli a szűk kategóriákba való beszorítást. Fontos, hogy a másodlagosság hatásai komolyak, és az online zaklatás gyakran olyan következményekkel jár, amelyek a befogadó fél mindennapi életét befolyásolják.

A harmadik tér elmélete szerint az internet és a közösségi média nem csupán passzív színterek, hanem olyan aktív terek, amelyek új identitások és lehetőségek létrejöttét is elősegíthetik. Az online másodlagosság és annak válaszai nem csupán az alárendelt szerepek megerősítésére szolgálnak, hanem lehetőséget adnak a társadalmi struktúrák átformálására is, kihasználva a digitális tér adta rugalmasságot és dinamizmust.

Hogyan kezeljük a leggyakoribb hibákat és problémákat a Terraform-ban?
Miért a rejtélyek olyan vonzóak? – A rejtett hősök titkai
Hogyan maradjunk hűvösen, anélkül, hogy sok pénzt költenénk?
Hogyan kell elkészíteni egy tudományos kéziratot a doktori disszertációhoz?
Hogyan érdemes átdolgozni és egyszerűsíteni az elvont elméletek bonyolultságát a szövegben?