Miért növekszik a vastagbélrák előfordulása a fiatal felnőttek körében, miközben az idősebbeknél csökken?

Az Egyesült Államokban a vastagbélrák (CRC) előfordulása az utóbbi években átlagosan évi 1,8%-kal csökkent. Ez a csökkenés elsősorban a szűrővizsgálatok szélesebb körű alkalmazásának, a polipok eltávolításának és a lakosság életmódváltásának köszönhető. Különösen a kolonoszkópiás szűrések eredményezték a CRC-halálozás több mint 50%-os csökkenését. A mortalitás szintén évi 2%-kal mérséklődött, elsősorban az idősebb korcsoportban.

A CRC előfordulása nem egységes a nemek és az etnikai csoportok között. A betegség gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél. Még a szűrési és kezelési lehetőségek javulása mellett is fennállnak jelentős faji különbségek. A legmagasabb incidenciát és halálozást a nem spanyol ajkú fekete férfiaknál és az amerikai őslakos/alaszkai bennszülött férfiaknál regisztrálták. Ezzel szemben a legalacsonyabb értékeket az ázsiai/óceániai származású nem spanyol ajkúak körében észlelték.

A CRC kialakulásának hátterében különböző molekuláris útvonalak állnak. A leggyakoribb a kromoszomális instabilitás (CIN), amely az esetek mintegy 80%-áért felelős. Itt jellemző a daganatgátló gének, például az APC gén allélvesztése. A daganatot megelőző lézió ebben az esetben az adenóma. A második fő út a mikroszatellita-instabilitás (MSI), amely a DNS-hibajavító gének (pl. MLH1, MSH2, PMS2, MSH6) kieséséből adódik. Harmadikként a CpG-sziget metilátor-fenotípus (CIMP) említhető, amely az esetek kb. 20%-áért felelős, és ahol a daganatot megelőző elváltozás a fűrészes szerkezetű neoplázia.

A sporadikus CRC kockázati tényezőit több átfogó metaanalízis is vizsgálta. Meggyőző bizonyíték van arra, hogy a napi négy vagy több alkoholos ital fogyasztása, a vörös hús, valamint a feldolgozott húsok nagy mennyiségű fogyasztása emeli a CRC kockázatát. Ugyanakkor a magas kalcium- és rostbevitel protektív hatású. A dohányzás is jelentős kockázati tényező: a dohányosoknál a CRC kialakulásának és az ebből eredő halálozásnak a kockázata is szignifikánsan magasabb, mint a nemdohányzóknál.

Gyulladásos bélbetegség (IBD), különösen colitis ulcerosa fennállása esetén a CRC kockázata megnő. Harmincéves betegség fennállása után a kockáza

Hogyan kezeljük az alsó gastrointestinalis vérzést endoszkópos úton és milyen további lépések szükségesek a komplikációk elkerülésére?

A diverticulumok feletti vérrögöket alaposan átöblítik, és megkeresik azokat az ereket, amelyek a diverticulumokban láthatóak. Mivel ezek újabb vérzés kockázatát jelzik, az érfalat endoszkópos úton epinefrin injekcióval és két, a szondán keresztül történő endoszkópos klipszel kezelik. A beteg, aki az előzetes kockázatértékelés alapján magas cerebrovaszkuláris (CHA2DS2VASC 7) és kardiovaszkuláris események kockázatával rendelkezik, számára az aszpirin és apixaban szedése nem kerül megszakításra. Miután tiszta folyadékos étrenden van, a beteget megfigyelik egy éjszakán keresztül, és másnap hazaengedik, folytatva a korábban alkalmazott gyógyszereket. Az alsó gastrointestinalis vérzés további jelei nem jelentkeznek, és a beteg állapota stabilizálódik.

Az alsó gastrointestinalis vérzés (LGIB) kezelése során a legfontosabb cél a vérzés forrásának gyors lokalizálása és az állapot stabilizálása. A diagnózis során gyakran alkalmazott endoszkópos technikák, mint az epinefrin injekciók és a mechanikai hemostázis, alapvetőek, hogy megakadályozzák az újabb vérzést. Ugyanakkor az orvosi csapat számára elengedhetetlen, hogy figyelembe vegye a beteg kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris kockázatait, amelyek befolyásolhatják a kezelési döntéseket, különösen olyan gyógyszerek, mint az aszpirin és apixaban alkalmazásának folytatása során.

A betegek számára különösen fontos, hogy a kezelésük során az orvosi csapat a legmodernebb diagnosztikai eszközöket alkalmazza, hogy gyorsan és hatékonyan lokalizálják a vérzés forrását. Az endoszkópos kezelési módszerek alkalmazása mellett a további monitorozás, mint az ismételt képalkotó vizsgálatok, segíthetnek abban, hogy időben felismerjük a vérzés megújulását, és szükség esetén új kezelési lépéseket tegyünk.

A megelőzés és a korai felismerés szempontjából különböző tesztelési lehetőségek is rendelkezésre állnak, mint a guaiac teszt vagy a FIT teszt, melyek segítségével az orvosok képesek mikroszkópos vérzés nyomaira bukkanni, amely nem mindig észlelhető a hagyományos vizsgálatok során. A FIT teszt például nagyobb érzékenységgel képes az alsó gastrointestinalis vérzés okának felismerésére, mivel specifikusabb a kolorektális daganatok és polipok felismerésében, mint a guaiac teszt.

Az ilyen típusú vérzés kezelése tehát nemcsak a vérzés forrásának azonosítását és kezelését jelenti, hanem a beteg hosszú távú megfigyelését és a kardiovaszkuláris események kezelését is, ami egy komplex, több szempontú megközelítést igényel.

Miért fontos az angiodysplasiák felismerése a rejtett GI vérzés diagnózisában?

Az angiodysplasiák a béltraktusban előforduló vaszkuláris rendellenességek, amelyek jelentős szerepet játszanak a rejtett emésztőrendszeri vérzés kialakulásában. A kisbél angiodysplasiája a legismertebb oka a rejtett vérzésnek, és fontos, hogy a diagnózis pontosan megállapításra kerüljön a megfelelő eszközökkel és vizsgálatokkal. Az endoszkópiás technikák, mint például a kapszula endoszkópia, kulcsfontosságúak ezen rendellenességek felismerésében. Az angiodysplasiák a bélfalakban kialakuló érrendszeri rendellenességek, amelyek gyakran a bél belső vérzését okozzák.

A kisbél angiodysplasiái tipikusan úgy jelennek meg, mint egy vastag, érhálózatot alkotó terület, amely piros színű, oxigénnel telített vért tartalmaz. Mivel nincs köztes hajszálér, amely csökkentené a nyomást, a vénák falai gyakran elgyengülnek, ami a vérzés spontán megjelenéséhez vezethet. A vérzés lehet szubklinikai, azaz nem látható, de akár súlyosabb esetekben nyilvánvaló, klinikai tünetekkel is megjelenhet. A diagnózis gyakran csak akkor állítható fel, amikor a beteg hosszú ideig tartó, megmagyarázhatatlan vérzésről számol be.

A kapszula endoszkópia az egyik legjobb diagnosztikai eszköz a kisbél vérzésének okainak feltárásában, különösen, ha a vérzés rejtett eredetű. Az ilyen típusú endoszkópiás vizsgálat képes az egész bélrendszert megvizsgálni, beleértve a kisbél területeit is, ahová a hagyományos endoszkópiás eszközök nem férnek el. A kapszula endoszkópiának előnye, hogy kevésbé invazív, gyorsabb és képes nagyobb területet átvizsgálni, mint a hagyományos módszerek.

A kapszula endoszkópia használatának azonban vannak hátrányai is. A kapszula elakadhat a bélben, különösen szűkületek vagy szűkebb részek jelenlétében, ami komplikációkat okozhat. A legnagyobb problémát a Crohn-betegség jelenti, amely elősegítheti a kapszula elakadását. A kapszula endoszkópiát nem javasolják olyan betegek számára, akiknél ismert részleges bél-obstrukció vagy szűkület áll fenn, mivel ilyen esetekben a kapszula elakadhat.

A kapszula endoszkópiával szerzett adatok szerint a leggyakoribb okai a rejtett vérzésnek a kisbél angiodysplasiák (22%), a fekélyek (10%), a daganatok (7%) és a varixok (3%). Az endoszkópiás vizsgálatok segítenek a pontos diagnózis felállításában, mivel a vérzés forrása nem mindig könnyen észlelhető hagyományos endoszkópiás technikákkal. A vékonybél angiodysplasiái gyakran a vakbél környékén, illetve a jobb oldali vastagbél területén fordulnak elő, ahol az érrendszer fokozott nyomásnak van kitéve.

Az angiodysplasiák felismerése az endoszkópiás eljárások során nem mindig egyértelmű. A vaskuláris rendellenességek egy sűrű, hálózatos struktúrában jelennek meg, amely piros színű, oxigénnel dúsított vért tartalmaz. Az ilyen elváltozások jellegzetes megjelenésük révén különböztethetők meg a traumás eredetű nyálkahártya-sérülésektől. Az angiodysplasiák diagnózisát további eszközökkel, például angiográfiával is támogathatjuk. Az angiográfia során az érintett területeken a vér áramlása gyorsan és erőteljesen kitölti a vénákat, ami segíthet a pontos diagnózis felállításában.

Az angiodysplasiák előfordulása a korral nő, különösen idősebb felnőttek körében, akiknél a vénák és a hajszálerek fokozatos elzáródása miatt alakulnak ki. Az angiodysplasiák előfordulása egyes genetikai szindrómákban is magasabb lehet, mint a Hereditary Hemorrhagic Telangiectasia (HHT) esetében, ahol a vérerek törékenyebbé válnak, és hajlamosak a vérzésre. Az HHT-s betegek gyakran szenvednek ismétlődő orrvérzésektől és emésztőrendszeri vérzésektől, ami további kihívásokat jelent a kezelőorvosok számára.

Az angiodysplasiák felismerését és kezelését komplexebb terápiás megközelítések is segíthetik, amelyek a beteg állapotának teljes körű felmérésére építenek. A diagnózis időben történő felállítása és az optimális kezelés kiválasztása alapvető fontosságú a betegek életminőségének javítása érdekében.