A formális állampolgárság csak gyenge forrása a közös nemzeti identitás és társadalmi szolidaritás érzésének, amelyek a csoportcentrikus attitűdök alapjai. Azok a típusú asszimilációs folyamatok, amelyek valóban elősegítik a bevándorlók társadalmi befogadását, az úgynevezett „mi körén” belüli horizontális kötődéseket, viszonylag kevés hatással bírnak a közpolitikai véleményekre.

A csoportcentrikus megközelítés szerint az emberek az asszimilációt azért várják el, mert az asszimilált bevándorlókat „egy közülünk” típusú nemzeti közösség tagjaiként látják. Ezzel szemben a polgári igazságosság modellje szerint az amerikaiak asszimiláció iránti elvárása egyfajta társadalmi „szerződés” része, amelyet minden bevándorlónak teljesítenie kell, mielőtt részesülhetne az állam által garantált jogokból. Ez a modell azt sugallja, hogy az asszimilációs normák hatása független az egyén nemzeti kötődésének erősségétől.

Az Amerikához való kötődést két indikátorral mérték: büszkeség és közelség érzése. E két mérőszámból egy összetett mutatót képeztek, amely segít megérteni, mennyire befolyásolják a nemzeti kötődés különbségei a bevándorláspolitikai nézeteket.

A kutatás egyik kulcskérdése az volt, hogy mely asszimilációs normák befolyásolják leginkább a bevándorláspolitikai álláspontokat. A 2004-es és 2014-es General Social Survey adatai alapján három kérdést vizsgáltak: a bevándorlás szintjét, az illegális bevándorlók kizárására irányuló törekvéseket és azt, hogy a törvényesen tartózkodó bevándorlóknak legyenek-e ugyanolyan jogaik, mint az állampolgároknak.

Az adatok szerint a legerősebb hatással a nyelvi asszimiláció és az állampolgárság – vagyis a funkcionális és formális asszimiláció – rendelkezik. Ezek nem csupán széles körben elfogadottak, hanem erőteljesen formálják a közpolitikáról alkotott véleményeket. Ezzel szemben az olyan aszkriptív kritériumok, mint az amerikai születés vagy a keresztény vallás, csak mérsékelt és következetlen hatással bírnak.

Például az angol nyelv használatának fontossága minden vizsgált politikai kérdés esetében erős hatással bírt. A törvények és intézmények iránti tisztelet csökkentette az ellenállást a bevándorlás engedélyezésével szemben, de nem volt hatása a másik két területen. Az amerikai születés előre jelezte az új belépők korlátozásának támogatását, de nem befolyásolta a már itt élő legális bevándorlók jogaihoz való hozzáállást.

Az állampolgárság erős prediktora volt azoknak a nézeteknek, amelyek a formális státusz kérdéséhez kapcsolódnak – például az illegális bevándorlók kizárásához vagy a nem állampolgárok jogegyenlőségéhez. Ugyanakkor nem volt jelentős hatása a bevándorlási szinttel kapcsolatos álláspontokra. Ez a különbség megerősíti, hogy nem minden asszimilációs norma rendelkezik ugyanazzal a súllyal a bevándorláspolitika megítélésében.

Ezek az eredmények hangsúlyozzák, hogy a közvélemény szempontjából a funkcionális (pl. nyelvi) és formális (pl. állampolgársági) asszimiláció külön kategóriát képeznek. Nemcsak széles körű elfogadottságuk miatt, hanem mert ezek a normák a legerősebb befolyással vannak a bevándorlással kapcsolatos politikai attitűdökre. Még ha ezek az attitűdök összhangban is állnak a polgári igazságosság elveivel, nem zárható ki, hogy a háttérben mégis a csoportcentrizmus húzódik meg.

A csoportcentrikus értelmezés szerint az ilyen normák hatékonysága abból ered, hogy horizontális kötődéseket hoznak létre. De ha ez így van, akkor ezeknek a normáknak elsősorban azok körében kellene számítaniuk, akik erősen azonosulnak a nemzettel. A kutatás azonban azt sugallja, hogy ezek az asszimilációs normák azoktól függetlenül hatnak, hogy valaki mennyire érzi magát a nemzeti közösség részének.

A „mi köre” nem egyirányú folyamat. Az ebbe való bekerülés várhatóan társadalmi szolidaritást hoz létre, de ez nem garantálja automatikusan a bevándorlók elfogadását. A közvélemény elsősorban azokat tartja „igazi amerikainak,” akik beszélik a nyelvet, tisztelik az intézményeket és megszerezték az állampolgárságot – függetlenül attól, hogy az egyén milyen mértékben érzi magát amerikai polgárnak.

Fontos felismerni, hogy az asszimilációval kapcsolatos normák nem csak praktikus követelmények, hanem identitásképző elvárások is. Ezek nem csupán arról szólnak, hogy mit kell tennie egy bevándorlónak, hanem arról is, hogy hogyan látja a társadalom önmagát. A

Hogyan befolyásolják az etnikai előítéletek és a polgári méltányosság érzése az amerikai bevándorláspolitikát?

Az etnikai jelzések használata a közvéleményben gyakran szolgál heurisztikaként, amely megkönnyíti az emberek számára, hogy eldöntsék, egy adott politikai intézkedés összhangban áll-e a polgári méltányosság elveivel. Azonban ezek az etnikai alapú előítéletek gyakran téves információkon alapulnak. Az antilatino előítélet például inkább statisztikai diszkriminációként értelmezhető, amely nem feltétlenül táplál gyűlöletet egy adott csoport iránt, hanem inkább előfeltevéseken nyugszik a csoport társadalmi szerepéről. Ezzel szemben a csoportközpontú megközelítés szerint az előítéletek mögött a másik csoport lekicsinylése áll, amelyet az motivál, hogy megakadályozzák a nemkívánatos csoport társadalmi előnyök megszerzését vagy pozíciójának erősödését.

Két kísérlet eredményei szerint az alacsony információs környezetben – amikor például az etnikai hovatartozás hangsúlyos, de nincs más kontextus – könnyen előhívható az antilatino előítélet. Azonban ezek a torzítások jelentősen enyhülnek, amikor az emberek meggyőződnek arról, hogy az adott bevándorló csoport megfelel az alapvető polgári méltányossági kritériumoknak. A polgári méltányosság elveinek szerepe itt kulcsfontosságú, mert rámutat arra, hogy milyen sztereotípiák érvényesülnek, és miért relevánsak ezek. A sztereotípiák megcáfolása különösen erős hatást gyakorol, ha az a liberális asszimilációs normákat – például a munkamorált, a jogi státuszt és az állampolgárságot – érinti, mely értékeket az amerikai társadalom nagy többsége támogat.

A nemzeti közösséghez való kötődés és az azzal való szolidaritás kevésbé befolyásolja azt, hogy az amerikaiak támogatják-e a bevándorlók társadalmi juttatásait vagy politikai jogait. Ez az attitűd inkább az asszimilációs normákhoz való viszonyon múlik, melyek a jogszerűség és az egyenlőség elvein alapulnak. Az amerikaiak többsége hajlandó támogatni olyan bevándorlókat, akikhez nem éreznek személyes kötődést, és éppúgy elutasíthatják azokat, akikhez erős nemzeti vagy csoportazonosságot éreznek. Ez azt mutatja, hogy az értékek és az asszimiláció formális kritériumai nagyobb súllyal esnek latba, mint a horizontális kötődések vagy a közös csoportidentitás.

A társadalmi kohézió és a nemzeti közösség érzése általában elengedhetetlennek tartott feltétele a méltányos bánásmódnak és a jóléti állam működésének. Ugyanakkor a bevándorlók és a helyiek közötti érzelmi kötődés mesterséges létrehozásának kísérletei nem bizonyultak sikeresnek. A nacionalizmus gyakran vezet az idegenellenesség erősödéséhez, míg a multikulturális vagy kozmopolita identitások kevésbé képesek mély társadalmi kötelékeket kialakítani. A polgári méltányosság viszont nem feltételezi az érzelmi azonosulást, csupán az alapvető szabályok iránti tiszteletet, így ez az érték lehet az egyetlen reális kiindulópont a bevándorlók szélesebb körű elfogadása és jogaik kiterjesztése felé.

Az amerikaiak véleménye a bevándorlásról komplex és változatos. Az emberek döntően az asszimilációs normák és a kontextus alapján alakítják ki véleményüket, nem pedig pusztán az etnikai vagy faji identitás alapján. Az előítéletek ugyan jelen vannak, de legtöbbször nem elnyomhatatlanok, és a professzionálisan hirdetett értékek gyakran felülírják a nemzeti szolidaritás érzését, amely csak azok felé irányul, akiket a saját csoport tagjainak tekintenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az előítéletek és az identitáspolitika háttérbe szorulnának; mindkettő továbbra is jelentős hatással van a bevándorlásról alkotott közvéleményre és a társadalmi diskurzusra. Azonban az ezekkel járó belső feszültségeket a legtöbben az általuk vallott, magasabb rendű értékek javára oldják fel.

A vizsgálatok alapján további kutatási irányokat kell megfontolni. Fontos megérteni, hogy a polgári méltányosság és a csoportközpontúság ereje hogyan változik különböző bevándorlói csoportokra adott reakciókban, valamint, hogy milyen mértékben befolyásolja a politikai csoportidentitások vizsgálatát az az értékrend-alapú megközelítés, amelyet a polgári méltányosság kínál. Különösen érdekes kérdés, hogy az észak-amerikai tapasztalatok mennyiben általánosíthatók más kultúrákra és társadalmakra.

Az etnikai különbségek és a polgári méltányosság közötti kapcsolat megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk az amerikai társadalom bevándorlással kapcsolatos megosztottságáról és az értékek szerepéről a társadalmi integrációban. A polgári méltányosság perspektívája lehetőséget ad arra, hogy

Miért nem minden váratlan esemény kis fekete hattyú? A gépi tanulás és a pénzügyi elméletek előrejelzése
Milyen tényezők formálták a krimiirodalom arculatát a 20. század első felében?
Hogyan használhatjuk a kódelemző eszközöket a Visual Studio-ban a kódminőség javítására?