A 2016-os amerikai elnökválasztás körüli orosz beavatkozásról szóló viták gyakran a "botok" és "trollok" világának szerepét emelik ki. Ezen elemek egyesek szerint jelentős hatást gyakoroltak az amerikai politikai tájra, míg mások úgy vélik, hogy azok csupán tükrözték a társadalom már meglévő polarizáltságát. Egyes vélemények szerint az orosz beavatkozás egy kisebb, szinte észrevétlen hatású jelenség volt, mások viszont az ilyen kampányokkal kapcsolatos elképzelések túlzott felfújását emlegetik.

A "botok" és "trollok" szerepe az internetes diskurzusban nem újkeletű jelenség, és mindössze egy apró szelete a globális digitális marketingvilágnak. Az IRA (Internet Research Agency) által alkalmazott stratégiák például szoros párhuzamot mutatnak a modern digitális reklámtechnikákkal, amelyek az online közönség figyelmét hivatottak lekötni, és profitot termelni. A reklámok nem feltétlenül politikai célokat szolgáltak, hanem gyakran szórakoztató, sokszor egyszerű tartalmakat, amelyek figyelemfelkeltésük révén komoly pénzügyi hasznot hoztak.

Az IRA tevékenységei nem voltak szándékosan illegálisak, és gyakran inkább marketingfogásként működtek, mintsem politikai manipulációként. Facebook vezetői, például Rob Goldman, még a 2016-os választások után is kijelentették, hogy a cél nem feltétlenül a választások kimenetele volt, hanem inkább a hirdetések és egyéb promóciók értékesítése. Ezzel együtt a közönség, amely a legtöbb hamis információt fogyasztotta, már eleve politikailag polarizált volt, és a reklámok inkább megerősítették meglévő előítéleteiket, mintsem hogy új, teljesen idegen véleményeket alkottak volna számukra.

A valódi hatásokat a kampányok mögött álló politikai szándékok vagy akár egyéb gazdasági érdekek is bonyolítják. A politikai reklámok és manipulációk gyakran keveredtek a reklámozási technikákkal, és a célcsoportok gyakran a legsebezhetőbb vagy a legkevésbé képviselt csoportok voltak. Ily módon a szociális média platformjai a leghatékonyabb helyszíneivé váltak az ilyen tevékenységeknek, amelyek könnyen hozzájárultak a már meglévő társadalmi feszültségek fokozódásához.

A "botok" és "trollok" világának elemzése során egyre inkább kiderült, hogy a probléma sokkal nagyobb, mint csupán egy orosz beavatkozásról szóló teória. A "botok" és "trollok" létezése az egész digitális társadalomra kiterjed, és nem korlátozódik csak a politikai diskurzusra. Az internetes befolyásolás ipara egyre nagyobb mértékben alkalmazza a manipulált algoritmusokat és hamis fiókokat a közönség manipulálására, miközben az influenszerek világában is elterjedt, hogy a követők száma és a látszólagos "társadalmi hatás" manipulálása komoly bevételeket generálhat.

Azok a szociális média kampányok, amelyek mögött a legnagyobb érdeklődési körök állnak, gyakran nemcsak politikai célokat szolgálnak, hanem gazdasági és szórakoztató ipari érdekeiket is. Az egyes kampányok, amelyek célzottan politikai polarizációra építenek, ritkán adnak valós eredményt, hiszen a közönség már eleve elkötelezett. Az irányított kampányok többsége ezért inkább egy "klikkvadász" technikát alkalmaz, amely gyorsan megszólítja a potenciális közönséget, de valójában nem indít el semmiféle hosszú távú, valódi politikai változást.

A közönség polarizáltsága, a közvélemény erőteljes megosztottsága és az online hirdetési piac növekvő szerepe a digitális médiában azokat a tényezőket képviseli, amelyek messze túlmutatnak a "külső beavatkozás" vádjain. Az interneten való politizálás nem csupán külföldi szereplők beavatkozásától függ, hanem az alapvető társadalmi dinamikák és gazdasági érdekek hatásaitól is.

Hogyan működött a Cambridge Analytica: pszichometria, politikai manipuláció és információs háborúk

A Cambridge Analytica és az anyavállalata, az SCL, már a jugoszláviai szétesés óta fejlesztették módszereiket, különösen nyugati megrendelők részére. Az SCL büszkén vállalta, hogy segítette az ukrajnai „radikális nacionalista” rezsimet a Donbassz szakadár területei elleni konfliktusban, együttműködve a kijevi kormánnyal és a brit védelmi minisztériummal. Információs hadviselés keretében szították az ellenségeskedést és készítették elő a Donyecki Népköztársaság megszállását, amely végül elmaradt. Ez a radikális nacionalizmus támogatása Ukrajnában legalább az 2004-es narancsos forradalomig nyúlik vissza.

Argentínában az SCL a 2015-ös választásokon a jobboldali Mauricio Macri megválasztásában játszott szerepet, legyőzve a baloldali Cristina Fernández de Kirchner elnököt és utódjelöltjét, Daniel Sciolit. A Cambridge Analytica magját az SCL alkotta, kulcsszereplői között volt Steve Bannon, Andrew Breitbart, valamint a Mercer család milliárdos apja és lánya, akik jelentős befektetők voltak. A pszichometriai módszerek megalkotói között említhetjük Christopher Wylie-t, Michael Kosinskit és Alekszandr Kogant. Az ügyvezető igazgató, Alekszandr Nix 2018-ban egy titkos felvételen olyan információkat árult el, amelyek nagyban ártottak a cégnek.

A módszertan lényegét a személyiségprofilozás jelentette, amely az egyéni választók érzelmi manipulációjára épült. A módszer része volt a 2016-os Brexit-kampány befolyásolása is, amely miatt a Cambridge Analytica ellen több per is indult. Az Egyesült Államokban Robert Mueller különleges ügyész vizsgálta az Analytica és a Trump-kampány közötti kapcsolatokat, különös tekintettel azokra a beszélgetésekre, amelyek a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) e-mailjeinek feltörésével és kiszivárogtatásával voltak összefüggésben.

Christopher Wylie állítása szerint az Analytica ötlete még Londonban, PhD-hallgatóként fogalmazódott meg benne, amikor Steve Bannonhoz került. Bannon számára a politika a kultúrán keresztül változtatható, ezért a kultúraváltás volt a stratégia kulcsa. Robert Mercer kezdeti befektetése 1,5 millió dollár volt a virginiai kormányzóválasztás 2013-as előkészítésére, később 12 millió dollárt fektetett be a cégbe. Michael Kosinski és David Stillwell, a Cambridge-i Egyetem pszichológiai kutatói, kifejlesztették azt a módszert, amely Facebook és Twitter aktivitásokat (pl. lájkok) kapcsolt össze az OCEAN személyiségjegyekkel (nyitottság, lelkiismeretesség, extroverzió, együttműködőképesség, neuroticizmus). Ezen túlmenően figyelembe vették a felhasználók televíziós preferenciáit, utazási szokásait, vásárlásait és egyházi részvételét is.

A kutatók arról számoltak be, hogy titkosszolgálatok is érdeklődtek az eredmények iránt, sőt, egyes harmadik félként működő vállalatok titkosszolgálatok megbízásából finanszírozták ezeket a kutatásokat. Kosinski állítása szerint az ilyen személyre szabott posztok akár 63%-kal több kattintást és 1400%-kal több beszélgetést generáltak. A Cambridge Analytica azonban nem Kosinskiékkel, hanem olcsóbb megoldást kínáló Alekszandr Kogannal dolgozott együtt, aki a Global Science Research (GSR) nevű cégével 2014-ben 7 millió dollárért adott át Facebook-adatokat.

Kogan alkalmazása, a "thisisyourdigitallife" nevű kvíz, hivatalosan tudományos kutatásnak volt beállítva, ám valójában az volt a cél, hogy a személyiségjegyeket összekapcsolják a választói névjegyzékkel. A Facebook még 2018 elején is állította, hogy az Analytica rendelkezik némi adattal, bár maga az Analytica állította, hogy azokat már két éve törölték. Kogan egyben a Szentpétervári Egyetem pszichológiai tanszékén is dolgozott, ahol a kutatásokat az orosz kormány finanszírozta a közösségi hálózatokon belüli stressz, egészség és pszichológiai jólét vizsgálatára. Ez a kapcsolat különös hangsúlyt kapott a Skripal-ügy kiéleződésekor, amikor a Nyugat és Oroszország kapcsolata egyre feszültebbé vált.

Az Analytica megkereste az orosz Lukoil vállalatot is, hogy vizsgálják az amerikai választók fogyasztási szokásait, sőt, a cég még az oroszországi olajipar vezetőjének, Vagit Alekperovnak a figyelmét is felkeltette. Bár végül nem dolgoztak együtt, az Analytica ötletet adott Lukoilnak az adatközpontú kampányok és választás-beavatkozás témájában.

A Trump-kampány digitális vezetője, Brad Parscale több millió dollárt fordított az Analyticára, amely így kulcsszereplője lett a kampány médiakampányának. A 2018-as bukás után négy volt munkatárs alapított egy új céget, a Data Propriat, amely továbbra is aktív volt a republikánus kampányok adatfeldolgozásában. A teljes kampányköltés sok százmillió dollár volt, amiből az Analytica részesedése csak egy töredék volt, ám a technológia és az adatok használata kulcsfontosságú eszközzé vált.

Fontos megérteni, hogy a Cambridge Analytica ügye nem csupán egy botrány volt az adatvédelem terén, hanem egy új dimenziót nyitott meg a modern politikai kampányokban: a kulturális és pszichológiai manipuláció összefonódását a digitális technológiával. Az adatok nem pusztán információk, hanem hatalom forrásai lettek, amelyekkel az egyéni tudatot lehet befolyásolni, és így az egész társadalom politikai irányvonalát lehet formálni. Az érzelmi alapú célzás, a személyiségjegyek alapján kidolgozott kampányok nemcsak a választók döntéseit képesek befolyásolni, hanem a társadalmi diskurzust és a politikai kultúrát is átformálják. A hatalomnak ez az új formája rámutat arra, hogy a technológiai fejlődés és az információs rendszerek integrációja mennyire megváltoztathatja a demokrácia működését, miközben felveti az etikai és jogi korlátok kérdését is.

Hogyan alakítják a közösségi médiát a politikai diskurzust?

A közösségi média szerepe a politikai diskurzusban az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben megnövekedett. Az információ gyors terjedése, az algoritmusok hatása és a manipulációs eszközök mind hozzájárultak ahhoz, hogy a politikai tájékozódásban kulcsfontosságú tényezővé váltak. Ezen a digitális térben egyre inkább a hatalom, a gazdaság és a titkosszolgálatok érdekei ütköznek, miközben az egyes felhasználók számára a közvetlen és szabad információcsere lehetősége is megvan.

A politikai és gazdasági hatalom birtokosai számára a közösségi média eszközként való alkalmazása nem csupán kommunikációs stratégiává vált, hanem egy olyan politikai tereppé, ahol az információs háborúk, manipulációk és dezinformációs kampányok mindennapossá váltak. Az olyan nagy techcégek, mint a Facebook vagy a Google, egyre inkább szorosabb együttműködésre kényszerülnek a kormányokkal, különösen azokkal, amelyek számára a politikai diskurzust a saját érdekeikhez igazítani szükséges. Ez különösen megfigyelhető az olyan esetekben, amikor a közösségi média platformok cenzúráznak vagy törölnek tartalmakat, amelyek nem felelnek meg a domináns politikai narratíváknak.

Az algoritmusok nemcsak hogy befolyásolják a tartalom terjedését, hanem meg is határozzák, hogy a felhasználók milyen információkkal találkozhatnak. A politikai diskurzust ezáltal erőteljesen befolyásolják: a választók sokszor olyan tartalmakkal találkoznak, amelyek a kormányok vagy a gazdasági hatalmak szándékait tükrözik, míg az alternatív vélemények elfojtásra kerülhetnek. A közösségi média e szerepe különösen akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a politikai kampányok során megjelentek a mesterségesen generált hírek, álhírek és trollhadjáratok.

A "fake news" és a dezinformációs kampányok nem új jelenségek, de az internet és a közösségi média segítségével ezek a manipulációk szinte bárki számára hozzáférhetők és gyorsan elérhetők lettek. A 2016-os amerikai elnökválasztás, a Brexit népszavazás és más politikai események során világossá vált, hogy az online térben zajló politikai harcok milyen mélyreható hatással lehetnek a valós világra. Az új politikai kultúra kialakulása, amelyben a közvetlen üzenetküldés és a látható támogatottság számít, mindössze néhány kattintásnyi távolságra van az igazi politikai hatalomtól.

A közösségi médiát használó kormányok és vállalatok a politikai hatalom megszerzésére vagy annak megerősítésére egyre kifinomultabb technikákat alkalmaznak. A közösségi média eszközként való alkalmazása gyakran elmosódik az etikátlan manipuláció és a tisztességes politikai kampány határán. Ezt különösen figyelembe kell venni, amikor a közösségi médiát politikai célokra használják: a demokrácia védelme érdekében alapvető fontosságú, hogy világosan lássuk, milyen hatásokkal járnak a digitális manipulációk.

A közösségi médiát a titkosszolgálatok és különböző hatalmi struktúrák egyre inkább saját céljaik szolgálatába állítják, nemcsak politikai kampányok során, hanem a hírszerzés, a globális befolyásolási kísérletek és a nemzetközi kapcsolatok formálásában is. Ezen a digitális téren zajló háborúk mindennaposak lettek, és az információ manipulálásának, illetve elhallgatásának művészete egyre fejlettebb. A technológiai cégek, mint a Facebook és a Google, szoros kapcsolatban állnak a kormányokkal, így a felhasználók adatainak védelme és a szólásszabadság védelme továbbra is kulcsfontosságú kérdések maradnak.

A közösségi média globális hatása azonban nemcsak a politikai diskurzust alakítja, hanem a globális gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyokat is. Az online tér lehetőséget ad arra, hogy a hatalom birtokosai szélesebb közönséget érjenek el, ugyanakkor a közönség számára is egy új lehetőséget biztosít a részvételre, a vélemények kifejezésére és a társadalmi párbeszédre. Az online politikai diskurzus jövője azonban kétséges, mivel a hatalom egyre inkább megpróbálja az ilyen diskurzust saját kontrollja alatt tartani.

A digitális térben való aktív részvétel mindenképp arra figyelmeztet, hogy a politikai diskurzus nem csupán az egyes vélemények ütközése, hanem a globális hatalmi struktúrák számára egy lehetőség arra, hogy formálják a közvéleményt és irányítsák a politikai diskurzust. Ezzel összefüggésben fontos megérteni, hogy az online térben zajló diskurzusok nem csupán a demokratikus részvételt segítik, hanem olyan hatalmi struktúrákhoz is vezethetnek, amelyek elnyomják a szabad véleménynyilvánítást és az ellenállást.

Miért fontos a női detektívek szerepe a bűnügyi irodalomban?
Hogyan írjunk hatékonyan: Alapvető írási szabályok és tippek
Mi a racionalis kanonikus forma és hogyan alkalmazzuk azt a lineáris végtelen dimenziós terekben?
Miért és hogyan alkalmazzuk az energiaelvet az elektromos rendszerek közelítő megoldásában?