A huszadik század közepén, a második világháborút követően, jelentős változások zajlottak a normák világában, amelyek új alapokra helyezték a hírek bemutatásának módját. A háborús propaganda hatására a média és a kormányzatok mindent elkövettek annak érdekében, hogy új irányba tereljék a hírek közvetítésének eszközeit. Az 1947-es Szabadságos Bizottság a sajtó szabadságáról olyan új normát alkotott, amely az elemző híreket emelte előtérbe, miközben az opciós cikkek egy külön területet kaptak a napilapokban (Metzgar & Hornaday, 2013). Ennek következtében, a tényellenőrzés során az elemző írásokra koncentráltunk, mivel ezeken a területeken az egyéniség és a részrehajlás elvárt. A hírterjedés vizsgálata szempontjából pedig azokat a cikkeket választottuk, amelyek jelentős számú újratweetelt történetet tartalmaztak, hiszen ezek a leginkább képesek a közvélemény formálására.

Összesen tizennégy cikket elemeztünk, köztük ötöt a Sydney Morning Herald-tól, ötöt a Huffington Post-tól és négyet az Australian-től. A legtöbb cikk az elemző írásokat tartalmazta, de hagyományos hírelemzéseket is bevontunk a mintába, hogy bővítsük az elemzés szempontjait, és lehetőséget adjunk az összehasonlításra. Ezen cikkek elemzését különböző mutatók mentén végeztük el, beleértve a hír terjedésének gyorsaságát, a hitelességét és a terjedésének szélességét.

A hírek tényellenőrzéséhez egy olyan módszert dolgoztunk ki, amely az igazságosság elveinek megfelelően osztályozza a híreket. A fő kérdés, hogy miként lehet értelmezni az analitikus módszereket egy túlnyomórészt kvantitatív keretben. Ha a tényellenőrzés valóban objektív lenne, vagy legalább bizonyítottan konzisztens, akkor nem lenne szükség aggályokra. Azonban, mint azt Uscinski és Butler (2013) is rámutatott, ez messze nincs így. Az általunk alkalmazott munkafolyamatban a híreket egy öt pontból álló Likert-skálán osztályoztuk, amelynek értéke 1-től (nagyon nem igaz) 5-ig terjed (nagyon igaz).

A munkafolyamat három alapvető lépést tartalmazott. Az első lépés során arra kerestük a választ, hogy a hírben szereplő statisztikák vagy tények alátámasztottak-e megbízható forrásokkal. A második lépés azt vizsgálta, hogy a nem ellenőrzött tények milyen hatással vannak az írás hitelességére, és milyen mértékben befolyásolják az írás által közvetített diskurzust. A harmadik lépés az volt, hogy a tények paramétereiben bekövetkező ésszerű módosítások hogyan befolyásolják az írás szándékát vagy keretezését. Mindezeket a kutatók személyes elemzése alapján végeztük, nem pedig számítógépes algoritmusokkal, hogy ne csökkentsük a tényellenőrzés értékét.

Példaként említhetjük az "ALP Gender Equality" című írást, amelyet az Australian 2017 június 16-án tett közzé. Az írásban szereplő "Bill Shorten támogatása a nemek közötti egyenlőség terén..." állítást ellenőriztük, és mivel a források megbízhatónak tűntek, a cikk átment az első lépésen. A további elemzés során a cikk nem tudott meggyőző érvet felhozni, miért lenne az ilyen típusú nemi megoszlás problematikusabb, mint más politikai pártok esetében. Ezért az írás összesített pontszáma végül 4 lett.

A cikkek átlagos igazságossági pontszáma 4.2 volt, ami azt jelzi, hogy bár néhány cikk tartalmazott félrevezető információkat, a tényellenőrzés megbízhatóan elősegítette a hírek hitelességének vizsgálatát. Az egyik legnagyobb hibát a "Citizenship Test" című írás mutatta, amely világosan manipulálta a tényeket és kontextust, valamint szenzációhajhász retorikát alkalmazott. A kutatás alapján a modern hírforrások nem terjesztenek rendszeresen félrevezető információkat, legalábbis a vizsgált hírmárkák között.

A hírek terjedésének hatékonyságát a Twitteren különböző metrikák alapján mértük, külön figyelembe véve a retweetek számát és a történetek gyorsaságát. A hírek terjedése nem csupán a tartalom hitelességétől, hanem a közvélemény befolyásolásának módjától is függ. A hírek gyors és széleskörű elterjedése nem mindig a minőségre utal, hanem inkább arra, hogy milyen mértékben rezonálnak egy adott közönséggel, és hogy milyen erős politikai vagy érzelmi töltetet hordoznak.

A cikkek terjedése és hatása nemcsak az igazság mértékétől függ, hanem attól is, hogy hogyan van prezentálva a történet, milyen technikai és retorikai eszközöket használnak a figyelem felkeltésére. A média világa folyamatosan változik, és ez a változás egyre inkább meghatározza, hogyan dolgoznak a tényellenőrzők, és hogyan értékeljük az egyes híreket. Ahogy a média feladata sem csupán informálni, hanem formálni is a közvéleményt, úgy a tényellenőrzés is nem csupán egyetlen objektív igazságot keres, hanem a híreket egy komplex diskurzus részeként kezeli.

Mennyire súlyos a hamis hírek problémája?

A hamis hírek problémája világszerte egyre inkább a közélet és a politika középpontjába került. Az emberek egyre inkább úgy érzékelik, hogy a hamis információk komoly fenyegetést jelentenek a demokráciára, és számos kormányzat és kutatóintézet szorgalmazza a problémával kapcsolatos figyelemfelhívást és szabályozást. Ennek ellenére a kutatások azt mutatják, hogy bár a hamis hírek fogyasztása valóban létezik, az elterjedésük és hatásuk mértéke gyakran túl van dimenzionálva.

Az egyik legfontosabb kérdés, amit a kutatók próbálnak megválaszolni, az, hogy vajon valóban akkora hatással van a hamis hírfogyasztás a politikai döntésekre, mint azt sokan feltételezik. Az elemzések azt mutatják, hogy bár a közvélemény szerint a hamis hírek fogyasztása jelentős növekedésen ment keresztül 2016 óta, ennek a hatása gyakran túlságosan leegyszerűsített, és nem mindig megalapozott. A valóságban a hamis hírek hatása sokkal kisebb lehet, mint azt a legtöbben gondolják, és a közvéleményben élő félelmek nem feltétlenül tükrözik a valódi helyzetet.

Az információs alapok, amelyeket a kutatók próbálnak alkalmazni, gyakran nem adnak objektív képet a probléma nagyságáról, mivel a különböző szociális csoportok és politikai hovatartozás alapján különbözőképpen érzékelik a hamis hírek fogyasztását. A kutatásban részt vevő személyek például úgy vélték, hogy a fiatalok és az iskolázottabb rétegek fogyasztanak több hamis hírt, míg mások, például a Trump-híveinek körében, az idősebbeket és az alacsonyabb iskolai végzettségűeket tekintették a hamis hírek legfőbb fogyasztóinak. Ezt a véleményt még az életkor vagy az oktatási szint figyelembe vételével is alátámasztották, ami arra utal, hogy a politikai identitások erőteljes hatással vannak arra, hogyan alakítják ki a társadalom tagjai a "hamis hír" fogalmát.

A kutatás eredményei szerint a politikai és kognitív érettség nem befolyásolta jelentősen a hamis hírekkel kapcsolatos megítélést, ami arra utal, hogy a társadalmi identitás és a politikai hovatartozás nagyobb szerepet játszik, mint a tényleges információk és az intelligencia szintje. Emellett azt is megfigyelték, hogy az emberek hajlamosak azokat a híreket hamisnak tekinteni, amelyek ellentétben állnak a politikai világnézetükkel. A Clinton- és Trump-támogatók például különbözőképpen definiálták a hamis híreket, és ezt a különbséget azzal is alátámasztották, hogy a Trump-hívei hajlamosak voltak a hagyományos médiumokat, mint például a New York Times-t és a Washington Post-ot, hamis híreknek tekinteni, míg a Clinton-hívek esetében a kutatás más eredményeket mutatott.

Bár a hamis hírek problémájával kapcsolatos kutatások folyamatosan új információkat adnak hozzá a közbeszédhez, az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a társadalom reakciója inkább a politikai és társadalmi hovatartozásra épül, semmint a tényleges adatokra. Ebből adódóan a médiaismeret növelésére irányuló kezdeményezések is a valódi újságírás alapelveinek tisztázására kell, hogy koncentráljanak, hiszen a közvélemény azokat a forrásokat tekinti megbízhatónak, amelyek megfelelnek politikai meggyőződéseiknek.

Miközben a hamis hírek egyesek számára komoly társadalmi és politikai fenyegetést jelentenek, a tudományos kutatások azt sugallják, hogy a hamis hírek elterjedése sokkal korlátozottabb, mint ahogyan azt sokan gondolják. Azok a közvéleménykutatások, amelyek a hamis hírek fogyasztásának növekedésére hivatkoznak, nem mindig veszik figyelembe a hamis hírekkel kapcsolatos politikai diskurzust és a személyes előítéletek hatását. Ezért fontos, hogy a médiaismeret-oktatás nem csupán a hamis hírek felismerésére, hanem a megbízható források értékelésére is nagyobb hangsúlyt fektessen. Az emberek hajlamosak inkább azokat az információkat elhinni, amelyek megerősítik saját világnézetüket, és ha a médiát nem megfelelően használják, akkor a valódi dezinformációval is szembesülhetnek, még akkor is, ha nem vesznek észre egyértelmű hamis információkat.

Endtext

Hogyan válasszunk sikeres növekedési lehetőségeket?
Hogyan takaríthatunk meg pénzt minden élethelyzetben?
Miért vonzó a világ az "Arab éjszakák"-ból?
Hogyan működik a rehabilitációs folyamat és miért fontos a rehabilitációs szabályok betartása?
Hogyan alkalmazkodnak a varangyok és békák a környezetükhöz, és mi teszi őket sikeressé az evolúcióban?