Az epidermolysis bullosa acquisita (EBA) és más bőrbetegségek előfordulása figyelmet érdemel az autoimmun mechanizmusú mechanobullos betegségeknél, amelyek a kollagén VII-es típusának ellenanyagokat termelnek. Ezen betegség különféle klinikai megnyilvánulásokat mutathat, de a leggyakoribb formája a bőr rendellenességeit és a mechanikai irritációval szembeni érzékenységet eredményezi. A szájüreg, a nemi szervek, valamint a szájpadlás és ajkak területén a betegséghez kapcsolódó elváltozások gyakran hasonlítanak egyes vírusos fertőzésekre.

Az HPV különböző típusai, mint a HPV 2, 5, 6 és 11, szoros kapcsolatban állnak az epithelialis hiperpláziával és az anogenitális szemölcsökkel. Az HPV 2 és 7 típusai gyakran a hús- és halkezelő munkások kezén fordulnak elő, míg az HPV 6 és 11 típusai jellemzően a nemi szerveken és a felső légúti nyálkahártyán okoznak szaporodó papillomatosisokat. Fontos megjegyezni, hogy az orális papillomatosisok, különösen a tartósan ismétlődő szájüregi elváltozások, a genitális szemölcsökkel összefüggésben jelenhetnek meg.

Ezen kívül a citomegalovírus (CMV) és az Epstein-Barr vírus (EBV) szintén szerepet játszanak bizonyos szájüregi fekélyek, például a Lipschütz-féle fekélyek kialakulásában, amelyek a herpesz szimplex vírussal ellentétben nem szexuális úton terjednek, hanem primer EBV fertőzés következtében. Ezek a fekélyek jellemzően nagyobbak és krónikusabbak, valamint gyakran kíséri őket általános betegség, mint például felső légúti fertőzés vagy gyomor-bélhurut.

A kemoterápiás gyógyszerek, mint a cytarabine, daunorubicin és a cyclophosphamide, szintén bőrreakciókat válthatnak ki, például neutrofil eccrine hidradenitis (NEH) kialakulásához vezethetnek. Ez a rendellenesség a verejtékmirigyek toxikus reakciója, amely gyakran megjelenik az immunológiai rendellenességekkel kapcsolatos kezelések után. Az ilyen típusú bőrproblémák esetében az agresszív helyi kezelés és a kemoterápiás kezelési programok módosítása elengedhetetlen a beteg állapotának javítása érdekében.

A Kaposi-szarkóma (KS) egy másik figyelmet érdemlő betegség, amely a humán herpeszvírus-8 (HHV-8) fertőzéshez kapcsolódik, és jellemzően az alsó végtagokat érinti. A szarkóma négy klinikai változatát különböztethetjük meg: a klasszikus formát, amely elsősorban mediterrán és askenázi zsidó férfiak körében fordul elő; az afrikai-endemikus formát, amely fiatal afrikai férfiak körében gyakori; az iatrogenikus formát, amely szervátültetett betegekben alakul ki; és az AIDS-hez kapcsolódó formát, amely széles körben elterjedhet, beleértve az orális nyálkahártyát is. Az ilyen típusú elváltozások felismerése és kezelése különös figyelmet igényel, mivel az AIDS és más immunhiányos állapotok súlyosbíthatják a betegség lefolyását.

A bőrbetegségek és fertőzések kezelésében elengedhetetlen a megfelelő diagnózis és a célzott terápia alkalmazása. A leghatékonyabb kezelési módok közé tartozik az antivirális gyógyszerek alkalmazása, mint az aciklovir és foscarnet, valamint a megfelelő sebkezelés, különösen a kemoterápiás kezeléseket követően fellépő bőrreakciók esetében. Az ilyen állapotokkal kapcsolatos figyelmeztető jelek felismerése és időben történő beavatkozás segíthet megelőzni a további szövődményeket és a beteg állapotának súlyosbodását.

A bőrbetegségekkel kapcsolatos kezelési protokollokban egyre nagyobb szerepet kapnak a biológiai terápiák, mint például a tumor necrosis factor (TNF) inhibitorok és a specifikus monoklonális antitestek alkalmazása. Ezen gyógyszerek hatékonysága és a hosszú távú következmények még további kutatásokat igényelnek, hogy pontosabb és személyre szabottabb kezeléseket lehessen alkalmazni a különböző bőrproblémákkal küzdő betegek számára.

Milyen lépéseket kell követni a bőrelváltozások diagnosztikájában és kezelésében?

A bőr különböző elváltozásainak felismerése és helyes kezelése komplex orvosi feladat, amely nem csupán a szemmel látható jelek alapján történik, hanem a klinikai kép, a beteg kora, a kórelőzmény és a laboratóriumi vizsgálatok együttes értékelésén alapul. Egy 13 éves, egyébként egészséges lány esetében, akinél hat hónapja fennálló bőrelváltozás jelentkezik, a következő legfontosabb lépések a tünetek pontos megfigyelése és a célzott vizsgálatok elvégzése. Az elsődleges feladat a betegség kiterjedtségének és lehetséges társult eltéréseknek a feltérképezése. Az ultrahangos vizsgálatok és a laboratóriumi tesztek, például májfunkciós vizsgálatok segíthetnek a mögöttes szisztémás folyamatok kizárásában, míg a bőrbiopszia alapvető a kórszövettani diagnózis felállításához.

A gyermekeknél jelentkező bőrelváltozások esetében a differenciálás kiemelten fontos. A csecsemőknél megjelenő, például a pelenkatájékon lokalizálódó kiütések kezelésekor gyakran a lokális terápia elsődleges, mely alacsony hatásfokú kortikoszteroidok és barrier krémek alkalmazását jelenti. Ugyanakkor a táplálkozási hiányállapotok, például cinkhiány kizárása is nél

Milyen klinikai és diagnosztikai jelentősége van a különféle bőr- és nyálkahártya-elváltozásoknak fertőző és immunológiai kórképekben?

A bőr és a nyálkahártyák elváltozásai gyakran kulcsfontosságú jelek lehetnek különböző fertőző és immunológiai eredetű betegségek korai felismerésében és diagnózisában. Például a Stevens–Johnson szindróma (SJS) esetében a bőrtünetek gyorsan fejlődnek, jellegzetes a sötét, fájdalmas, nedvedző hámlás, valamint a nyálkahártyák érintettsége. Az ilyen állapotok kezelése komplex, magában foglalja az esetleges kiváltó gyógyszerek azonnali elhagyását, valamint a sebkezelést és a multidiszciplináris gondozást.

A rickettsiosisok, mint a rickettsialpox vagy a mediterrán foltos láz, specifikus vektorok által terjesztett bakteriális fertőzések. A rickettsialpox főként városi egerekkel és azok atkáival hozható kapcsolatba, jellegzetes a harapás helyén megjelenő papuloveszikulás kiütés, majd eschar képződése, kísérheti láz, fejfájás és myalgia. A mediterrán foltos láz esetében a bőrtünetek inkább a lábszárakon jelentkeznek, és a kórokozó a Rickettsia conorii, amelyet a barna kutyatetű terjeszt.

A bőrön megjelenő haemorrhagiás és purpurás elváltozások, mint például a Janeway-csomók, Osler-csomók vagy retiform purpura, a fertőző endocarditis vagy levamisol-indukált vasculitis diagnosztikus jelei lehetnek, mely utóbbi a kokainban előforduló kontamináns okozta autoimmun vasculopathia. A vasculitis tünetei között szerepelhetnek a jellegzetes purpurás foltok, vérzések, valamint pozitív ANCA-szerológia.

A szőrzet és a fejbőr kórképei, mint a foltos hajhullás (például a „molyleveles” mintázat) jellemzőek lehetnek másodlagos szifiliszre, amely általános bőrelváltozásokkal, a tenyéren és talpon megjelenő rézszínű foltokkal, valamint nyálkahártya-elváltozásokkal járhat. A diagnózis megerősítésére a VDRL teszt szolgál. A tinea capitis gombás fertőzés jellemzően körülírt, hámló, gyulladásos területekkel és törött szőrszálakkal jelentkezik, amelyet gombatenyésztéssel vagy KOH preparátummal lehet igazolni.

A Rocky Mountain foltos láz (RMSF) súlyos kimenetelű rickettsiális fertőzés, mely kutyatetvek közvetítésével terjed, és jellegzetes centripetális terjedésű, rózsaszínű makulopapuláris vagy petechiás kiütésekkel jár. Kezelése doxycyclin adásával történik, függetlenül a beteg életkorától.

A gyermekbőrgyógyászatban a kéz-láb-száj betegség vírusos eredetű, általában maculopapuláris vagy vezikuláris elváltozásokkal jelentkezik, amelyek a kézen, lábon, szájon, valamint más testtájakon is előfordulhatnak, és rendkívül fertőzőek. Az atópiás dermatitisben megjelenő eczema coxsackium hasonló képet mutathat, de klinikai kontextusában különítendő el.

Szexuális úton terjedő betegségek bőrmegnyilvánulásai közül a chancroid fájdalmas fekélyei eltérnek a fájdalmatlan szifilitikus fekélyektől, jellegzetes az úgynevezett „iskolahal-mintázat” Giemsa festés alatt. A gonorrhoea urethritissel és gennyes váladékozással jár, és specifikus antibiotikum-kezelést igényel.

A mucopoliszacharidózisok, például a Hunter-szindróma, olyan genetikai betegségek, amelyekben az enzimhiány miatt glikozaminoglikánok halmozódnak fel, számos szerv és szövet károsodását okozva, beleértve a bőrt is, ahol hipertrichózis és bőrmegvastagodás figyelhető meg. Ezek a ritka kórképek komplex multiszisztémás megjelenésükkel igényelnek részletes diagnosztikát és kezelést.

Fontos megérteni, hogy a bőr és a nyálkahártya tünetei sokszor az első figyelmeztető jelek súlyos, életveszélyes vagy krónikus betegségekben, így a pontos klinikai kép, a részletes anamnézis és a célzott laboratóriumi vizsgálatok elengedhetetlenek a helyes diagnózis és a hatékony kezelés megkezdéséhez. Az immunológiai és fertőző betegségek közös jellemzője, hogy a bőrmegnyilvánulások mellett gyakran szisztémás tünetek is jelentkeznek, amelyek összetett gondozást és multidiszciplináris megközelítést igényelnek. A bőrgyógyászati tünetek és szövettani minták gondos értékelése nélkülözhetetlen a differenciáldiagnózisban, különösen az olyan klinikai képek esetén, amelyek hasonló megjelenést mutatnak, de eltérő kezelést igényelnek.