A Donald Trump politikai felemelkedését övező narratíva gyakran figyelmen kívül hagyja azt a kulturális örökséget, amelyből inspirációt merített — mégpedig a televíziós pankráció világát, különösen a Vince McMahon Sr. vezette WWWF (World Wide Wrestling Federation) korszakából. Ez az időszak erősen épített az etnikai és faji sztereotípiákra, ahol a különböző nemzetiségek képviselői gyakran a legtipikusabb, karikírozott vonásokkal jelentek meg a ringben. Ebben a világban vált a történetmesélés nemzeti karakterdrámává.

Trump számára talán a legnagyobb hatást a nagyképű, platinaszőke hajáról ismert Dr. Jerry Graham gyakorolta, akinek arrogáns stílusa és önmagát fényező retorikája mély benyomást tett a fiatal nézőkre, köztük a későbbi üzletember-politikusra. Vince McMahon Jr., aki maga is Graham bűvkörébe került, nosztalgiával emlékezett vissza azokra az időkre, amikor Graham szivarozva hajtott végig Washington utcáin egy vérvörös Cadillac-ben, piros cipőben, miközben az emberek ijedten menekültek előle.

Ez a teatralitás, a grandiózus önreprezentáció és a közönséggel való direkt kapcsolatteremtés alapozta meg Trump politikai karakterét is. A politikai kampány, mint performansz, nem állt messze attól, amit a pankráció világa kínált: egy világos jó és rossz közti harcot, ahol a valóság elemei elmosódnak a történet kedvéért.

Hulk Hogan, aki korábban rasszista megnyilvánulásai miatt került botrányba, igyekezett közel kerülni Trumphoz már a republikánus előválasztások idején. Bár politikai lojalitása mindig is rugalmas volt — 2008-ban Obamát, 2012-ben Romney-t támogatta —, Trump mellett úgy pozicionálta magát, mint potenciális alelnök. Jesse Ventura, a pankrátorból lett kormányzó, szintén kacérkodott az ötlettel, hogy Trump alelnöke legyen, miközben saját elnökjelöltségét is fontolgatta a Libertárius Párt színeiben. Ventura támogatta Trump konfrontatív stílusát, noha élesen bírálta a Közel-Kelet-politikáját és a bevándorlás terén képviselt álláspontját. Ironikus módon úgy érvelt, hogy egy vezetőnek olyan társat kell választania, aki „még rosszabb nála” – saját pozíciójának védelme érdekében.

Jerry Lawler, más néven „The King”, nyíltan felszólította a New Hampshire-i szavazókat, hogy támogassák Trumpot, de hamarosan visszavonult a politikai színtérről, miután halálos fenyegetéseket és obszcén üzenetek százait kapta Hillary Clinton híveitől. Ez is alátámasztotta, hogy a pankrátorok világa, amelyet korábban nézői lojalitás és szórakoztató párharcok jellemeztek, veszélyes tereppé válhat, ha politikai színtérre helyezik.

Linda McMahon korábbi politikai ellenfele, Christopher Shays, Trump és Linda között párhuzamot vont, kiemelve, hogy mindketten hírességként léptek be a politikába, de a népszerűségükhöz hasonlóan magas volt az elutasítottságuk is. A sztárstátusz azonban képes volt áttörni a hagyományos politikai akadályokat — ez volt az egyik kulcs Trump győzelméhez.

Amikor Trump megnyerte az elnökválasztást 2016 novemberében, a média sokkolva reagált. A CNN „Body Slammer in Chief”-ként emlegette őt, és a WWE részvényei azonnal 7%-kal emelkedtek. A WWE hivatalos oldalán frissítették Trump profilját, amely már nemcsak WrestleMania-résztvevőként, hanem az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökeként is bemutatta őt.

Stephanie McMahon Levesque és férje, Paul Levesque (Triple H), pozitívan nyilatkoztak Trump múltbéli szerepvállalásáról a WWE-ben, és bizakodva figyelték, mit jelent majd az elnöksége. A WWE hosszú éveken át elkerülte a rasszista vagy idegengyűlölő történetmesélést, különösen azóta, hogy egy szerencsétlen időzítésű terrortámadás utáni adásban muszlim karaktert jelenítettek meg antagonistaként. Az akkor használt karakter, Muhammad Hassan, rövid időn belül eltűnt a képernyőről.

Az eredmények vegyes reakciókat váltottak ki a pankrációs közösségen belül. Míg egyesek, mint Bubba Ray Dudley, a média hazugságait emlegették, mások, például

Hogyan befolyásolta a WWE és Szaúd-Arábia kapcsolata a profi birkózás világát és politikai környezetét?

A WWE és Szaúd-Arábia közötti együttműködés egy különleges, ám megosztó fejezet a profi birkózás történetében. A Crown Jewel rendezvények, amelyek helyszínét gyakran csak városként, Riyadh-ként említik, de a országot szándékosan kihagyják, jól mutatják a kényes egyensúlyt a sportesemény és a geopolitikai érzékenység között. Az Egyesült Államokban élő rajongók között megosztó volt az esemény, hiszen sokan kifütyülték a szaúdi promóciós videókat. A neves birkózó, John Cena büszkeséggel emlegette a Greatest Royal Rumble eseményt, ugyanakkor elutasította a további részvételt a szaúdi eseményeken, ezzel is jelezve a politikai és emberi jogi aggályokat.

Az amerikai politikai élet szereplői sem maradtak közömbösek. Lindsey Graham szenátor ritka esetben szakított Trump elnök politikájával, és az Egyesült Államok szaúdi kapcsolatainak újragondolását javasolta, valamint egyfajta szünetet a WWE szaúdi eseményeinek tekintetében. Richard Blumenthal, Connecticut szenátora, aki bonyolult kapcsolatban állt Linda McMahonnal, a szaúdi jogsértések és a jemeni bombázások kapcsán bírálta a Szaúd Királyságot, miközben hangsúlyozta az Egyesült Államok kormányának felelősségét az ilyen ügyek kivizsgálásában és a magáncégek, így a WWE tudatosabb szerepvállalásában.

Hulk Hogan visszatérése a WWE-hez az esemény kapcsán szimbolikus volt. Noha a múltbéli botrányai után nem volt hivatalos szerződése, önkéntes munkája révén pozitív példává vált, amelyet a WWE is elismert. A rendezvényen megjelent először női műsorszolgáltatóként Renee Young, bár női birkózók csak később léptek fel Szaúd-Arábiában, ami komoly előrelépésnek számított, tekintettel az ország szigorú társadalmi korlátaira.

A média és rajongók részéről erős kritikák érték a WWE-t a szaúdi üzleti kapcsolatok miatt. A Wrestling Observer Awards szerint a Crown Jewel esemény volt az év legrosszabb birkózó show-ja, a WWE pedig kétszer egymás után elnyerte a "legundorítóbb promóciós taktika" díját a szaúdi üzleti kapcsolatai miatt. 2019-ben a Crown Jewel közvetítésének késése, a sportolók hosszú várakozása a reptéren, valamint a pénzügyi viták további feszültségeket szültek a két fél között. Ez az egész helyzet árnyékot vetett arra az eredetileg pozitív szándékra, hogy női birkózók is felléphessenek az országban, ahol Natalya Neidhart és Lacey Evans először mutatkoztak be, de szigorúan visszafogott öltözetben, ami tükrözte a kulturális különbségeket.

Amnesty International és más emberi jogi szervezetek azonban az eseményt sportmosásként értékelték, melynek célja a szaúdi kormány nemzetközi megítélésének javítása volt. Ez az összetett viszony rámutat arra, hogy a sport és szórakoztatás globális színtéren milyen szorosan kapcsolódhat a politikai és társadalmi kérdésekhez, és hogyan válhat egy esemény a diplomáciai és erkölcsi viták színterévé.

A Trump-kormányzat alatt a politikai és üzleti szálak tovább bonyolódtak. Linda McMahon, aki korábban a kisvállalkozások adminisztrációjának élén állt, Trump újraválasztási kampányának fontos szereplőjévé vált, amivel is jelezte a birkózás és politika összefonódását. Az impeachment eljárás során McMahon a kampány sikerét hangsúlyozta a pénzügyi támogatások növekedése kapcsán, jelezve, hogy a politikai válságok miként erősíthetik meg a támogatói bázist. Trump 2020-as State of the Union beszéde, amelyet birkózós metaforák színeztek, újabb példája volt a showman politikai stílusnak és az amerikai közélet színházszerűségnek.

A COVID-19 világjárvány a profi birkózást sem kerülte el. Míg a legtöbb sportág és élő esemény hosszú szünetre kényszerült, a WWE tovább működött, de zárt kapuk mögött, a Floridai Performance Centerben. Ez a helyszín kulcsfontosságúvá vált az élő televíziós közvetítések fenntartásában, ami megmutatja, hogyan próbált a vállalat alkalmazkodni a járványhelyzethez és a szerződéses kötelezettségekhez.

Fontos megérteni, hogy a profi birkózás, bár szórakoztató és látványos műfaj, mélyen összefonódik a globális politikával, emberi jogi kérdésekkel és üzleti érdekekkel. Az események és döntések mögött nem csupán a sport áll, hanem hatalmas pénzügyi és diplomáciai játszmák is, amelyek jelentős hatással vannak a birkózóközösségre és a rajongókra egyaránt. A történet nem csak a ringben zajlik, hanem a világ politikai és társadalmi színpadán is.

Hogyan javíthatjuk az adatbázis teljesítményét indexek alkalmazásával?
Milyen kihívásokkal néznek szembe a kálcogénid alapú fotovoltaikus technológiák?
Hogyan azonosíthatjuk a hatalmi szereplőket és az ő befolyásukat egy szervezetben?
Miért érzik úgy a keresztények, hogy üldözik őket a liberálisok, ateisták és muszlimok?