A heveny hasi fájdalom a klinikai gyakorlatban számos szindrómát és betegséget takarhat, amelyek között a pontos diagnózis felállítása kulcsfontosságú. Az orvosoknak gyakran több tényezőt kell figyelembe venniük a betegeknél jelentkező akut hasi fájdalom kivizsgálása során. Az orvosi döntés a megfelelő kezelési lehetőségek és a beteg kimenetele szempontjából meghatározó, és a hasi fájdalom okának felismerésére tett erőfeszítések gyakran nagy kihívást jelentenek.

A fehérvérsejtek számának emelkedése és a neutrofil balra tolódás (>75%) a gyulladásos folyamatokat jelezheti, amelyek appendicitis vagy más hasi eredetű állapotok, például bélrendszeri elzáródás, divertikulitisz vagy cholecystitis hátterében állhatnak. Az ilyen esetek gyakran laboratóriumi vizsgálatokkal és képalkotó diagnosztikai eszközökkel, mint a CT vagy az ultrahang, kerülnek pontosításra. A diagnosztikai eszközök közül a hasi CT kiemelkedően fontos, különösen HIV-fertőzött betegek esetén, ahol a különböző okok széles spektruma okozhatja a fájdalmat.

A laparoszkópiás vizsgálatok során, amelyek gyakran az appendicitis gyanúja esetén történnek, a hamis negatív eredmények előfordulása 10-20% között mozog. Ezekben az esetekben más hasi problémák, mint például mesenterialis lymphadenitis, Meckel-divertikulum vagy petefészek gyulladásos betegsége is felfedezhetők. Ezt szem előtt tartva a sebészeti beavatkozás előtt szükséges alapos kórtörténeti és klinikai értékelés, hogy biztosítani lehessen a helyes diagnózist.

A heveny bél-obstrukció, amely szintén gyakori hasi fájdalommal járó állapot, a perisztaltikus fájdalom és a felfúvódás mellett szintén a kórtörténeti és klinikai jellemzők alapján kerül diagnosztizálásra. Az ileális obstrukció esetén a fájdalom 30 percenként jelentkezik, míg a jejunális obstrukció esetén minden 10 percben újabb fájdalomrohamok léphetnek fel. A hasi röntgen vagy CT segítségével a duzzadt bélkacsok és a jellegzetes haustra felismerhetők, amelyek segíthetnek megkülönböztetni a nagyobb és kisebb bélkacsokat.

A divertikulitisz egy másik gyakori ok, amely hasi fájdalmat okozhat, különösen az idősebb populációban. Az ilyen típusú fájdalom általában a bal alsó hasban lokalizálódik, és sok esetben félreértik akut appendicitiszre, különösen olyan esetekben, amikor jobb oldali divertikulitisz fordul elő, amit az ázsiai betegek körében gyakrabban láthatunk. A divertikulitisz diagnosztizálása során a CT vizsgálat kulcsszerepet játszik, és bár az esetek egy részében a divertikulitisz nem különíthető el a bélráktól, a gondos endoszkópos vizsgálat segíthet az elkülönítésben.

A kolecisztitisz – az epehólyag gyulladása – gyakran étkezés után, különösen zsíros ételek fogyasztása után jelentkezik, és jellemzően a jobb felső hasi fájdalommal, hányingerrel és hányással jár. A fájdalom fokozódik, és akár egy-két órán keresztül is eltarthat. A Murphy-jel, amely a jobb felső has tapintásakor jelentkező belégzési fájdalmat jelzi, szintén fontos diagnosztikai jel lehet.

Amikor heveny hasi fájdalomról van szó, a sebészi beavatkozás döntése kizárólag az orvos klinikai megítélésén alapul. A műtét akkor indokolt, ha a hasi fájdalom okát műtéti beavatkozással lehetséges azonosítani és kezelni. A heveny hasi fájdalom kezelésének másik kulcsa a helyes diagnózis felállítása, amely gyakran magában foglalja a laboratóriumi vizsgálatokat, képalkotó eljárásokat és a klinikai vizsgálatokat. Az esetek többségében a sebész szoros megfigyelése és intuíciója segíthet az optimális kezelési döntések meghozatalában.

A ritkább okok, mint például az eosinophil gastroenteritis, epiploikus appendagitis, Addison-kór (heveny mellékvese-elégtelenség) vagy diabetikus ketoacidózis, szintén szerepet játszhatnak a heveny hasi fájdalom kiváltásában, de ezek az állapotok viszonylag ritkák. Ezeket az okokat alaposan mérlegelni kell a diagnózis felállításakor, különösen ha a hagyományos okok nem indokolják a fájdalmat.

A HIV-vel kapcsolatos akut hasi fájdalmak külön figyelmet igényelnek, mivel az immunhiányos állapotok miatt a bél perforációk, a CMV fertőzés és a gyógyszer indukálta pancreatitis is okozhatnak hasi fájdalmat. A vírusfertőzéssel összefüggő hasüregi komplikációk kezelése kihívást jelenthet, különösen késői stádiumú HIV fertőzés esetén, amikor a vírus a bél falának kis ereit támadja meg, és fokozatos szöveti károsodást okoz.

Az akut hasi fájdalom kivizsgálásakor minden egyes tünet és jelzés segíthet a diagnózisban, de az orvosoknak mindenkor figyelembe kell venniük a beteg teljes klinikai állapotát, hogy ne hagyjanak figyelmen kívül más lehetséges okokat. Az orvosi döntések mindig a legjobb klinikai megítélés és az adott helyzethez való alkalmazkodás alapján kell, hogy történjenek.

Mi okozhat akut hasi fájdalmat és hasmenést: hogyan haladjunk a diagnózis felé?

A sürgősségi osztályon jelentkező hasi fájdalom és kísérő tünetek, mint például láz, hányás, hasmenés vagy akár légzési hangok az alsó tüdőmezőkben, rendkívül széles differenciáldiagnosztikai spektrumot nyitnak meg. A kezdeti lépések közé tartozik a részletes anamnézis felvétele, a fizikális vizsgálat, valamint a megfelelő laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok megrendelése. A kezdeti laborok között szerepelnie kell teljes vérképpel, metabolikus panellel, amiláz- és lipázszintekkel, béta-HCG-vel, vizeletvizsgálattal, mellkas- és hasi röntgennel. A kezdeti klinikai kép alapján olyan differenciáldiagnosztikai lehetőségeket kell mérlegelni, mint a cholecystitis, pancreatitis, ectopiás terhesség, húgyúti fertőzés, gastroenteritis, diabéteszes ketoacidózis (DKA), pneumonia, vesekő, sarlósejtes krízis, volvulus, vékonybélobstrukció vagy kismedencei gyulladásos betegség.

A laboreredmények azonban már szűkítik a lehetséges diagnózisokat: a leukocytosis (13 × 10⁹/L), csökkent hematokrit (30%), pozitív béta-HCG, emelkedett amiláz (kétszeres felső határérték), normális lipáz, normális májenzimek, magas glükózszint (400 mg/dL), csökkent bikarbonát (18 mEq/L) mellett a mellkasröntgen normális, a hasi röntgen pedig ileust mutat. Ezek alapján a differenciáldiagnózis már szűkül: legvalószínűbb lehetőségként az ectopiás terhesség, pancreatitis és DKA merül fel.

A következő lépés a célzott vizsgálatok elvégzése: transzvaginális ultrahang vagy CT, valamint szérum ketonszintek. Az ultrahangvizsgálat intrauterin terhességet igazol, az epekövek nem láthatók, a pancreas nem gyulladt, a petefészkek normálisak. A vér pozitív ketonokra. Ezek alapján a végső diagnózis: intrauterin terhesség és DKA.

A diagnosztikai folyamat során kulcsfontosságú volt a ketonok mérése, hiszen a DKA jelenléte életet veszélyeztető állapotot jelenthet, amelyet nem indokolt a hasi panaszokkal önmagában összefüggésbe hozni. A hasfali izomvédekezés hiánya, a radiológiai ileus és a dekompenzált anyagcsere (hiperglikémia, metabolikus acidózis) együttes jelenléte irányította a figyelmet erre a metabolikus krízisre.

Fontos megérteni, hogy a hasi fájdalom oka gyakran nem a hasban keresendő. Légúti fertőzések (pl. pneumonia), endokrin eltérések (pl. DKA), nőgyógyászati állapotok (pl. terhesség, akár méhen kívüli is), vagy akár urológiai problémák is manifesztálódhatnak hasi tünetek formájában. Az is előfordulhat, hogy több különálló kórfolyamat van egyszerre jelen, ahogyan ebben az esetben is történt. Ezért a differenciáldiagnosztikai