A fejlesztői környezet beállítása Linux rendszeren, különösen egy RedHat alapú disztribúción, magában foglalja a megfelelő eszközök telepítését, konfigurálását és integrálását. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan telepíthetjük a Visual Studio Code (VS Code) és az IBM Granite 3.0 segédprogramot, valamint hogyan konfigurálhatjuk őket hatékony kódolási környezet létrehozásához.
Első lépésként telepíteni kell a Visual Studio Code-ot a RedHat Linux rendszeren. Ehhez használjuk a FireFox böngészőt, hogy letöltsük a RedHat/Fedora specifikus parancsot a VS Code telepítéséhez. A telepítéshez szükséges szkriptek a következő módon néznek ki:
Ezután a telepítési parancsot futtathatjuk:
Ha a telepítés sikeres, a code parancs futtatásával elérhetjük az IDE-t, amely az X-Windows felületet használja. Az IDE indításához elegendő egyszerűen beírni a code parancsot a terminálba, és a Visual Studio Code felülete megnyílik.
Miután sikeresen telepítettük a VS Code-ot, és beállítottuk a szükséges bővítményeket, mint például a Continue-t, amely lehetővé teszi az IBM Granite modellek használatát, készen állunk arra, hogy a kódunkat intelligens módon dolgozzuk fel. Ehhez először is telepítenünk kell a Continue bővítményt:
Ezt követően a VS Code bal oldali menüjében kiválaszthatjuk a Continue ikont, és elérhetjük a beállításokat, például a config.json fájlt, amelyben megadhatjuk, hogy melyik modellt kívánjuk használni. Itt cseréljük le a default modellt egy olyan verzióra, amely az IBM Granite modelleket használja.
A szükséges beállításokat a következő JSON struktúrával kell megadnunk:
Ezután, amikor mindent sikeresen telepítettünk, a Continue ikonra kattintva letölthetjük az LLM modellt, például a llama3.1:8b verziót, amely a kód- és szöveganalízis során hasznosítható.
Ezen kívül fontos, hogy a Java fejlesztéshez szükséges bővítményeket is telepítsük a VS Code-ba. A Java JDK telepítése során a rendszer először kérni fogja a Java Extension Pack telepítését, amely tartalmazza a szükséges eszközöket a Java fejlesztéshez. Az alapértelmezett Java verziót a következő módon tölthetjük le és telepíthetjük:
-
A legújabb Java verzió, például a Java 21 telepítése a következő parancsokkal történhet:
-
Alternatívaként, letölthetjük és kicsomagolhatjuk a megfelelő
.tarfájlt a kívánt verzióval.
Miután minden bővítmény és eszköz telepítése és konfigurálása megtörtént, az IDE teljes mértékben fel van készülve a fejlesztési munkára. Ezzel a konfigurációval az IBM Granite modellek és a Java fejlesztői eszköztár egyaránt a rendelkezésünkre áll, így gyorsan és hatékonyan végezhetünk el bonyolult kódolási feladatokat.
A telepítési és konfigurálási folyamat során érdemes figyelembe venni, hogy mindegyik lépést pontosan kövessük, hiszen a modellek és bővítmények helyes integrálása kulcsfontosságú a zökkenőmentes munkához. Az automatikus kódkiegészítések, valamint a szövegelemzési és hosszú formátumú promptok hatékony használata révén jelentős időt takaríthatunk meg a fejlesztés során.
Hogyan hozhatunk létre és kezelhetünk IBM Cloud instanciát?
Az IBM Cloud egy rugalmas és skálázható felhőplatform, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy különböző típusú alkalmazásokat futtassanak és kezeljenek. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk, hogyan hozhatunk létre egy új IBM Cloud instanciát, hogyan konfiguráljuk a szükséges beállításokat, és hogyan használhatjuk a különböző IBM Cloud szolgáltatásokat.
Az első lépés a bejelentkezés az IBM Cloud fiókba. Ehhez futtassuk az alábbi parancsot:
Az IBM Cloud felhasználói fiókunk biztonságosabb hozzáférése érdekében a legjobb módszer a "one-time passcode" (egyszer használatos jelszó) alkalmazása. Ezt az alábbi módon tehetjük meg:
Miután bejelentkeztünk, válasszuk ki a kívánt csoportot és régiót, például a Default csoportot:
Ezután telepítenünk kell az infrastruktúra-szolgáltatás plugin-t az IBM Cloud számára, amelyet az alábbi parancs segítségével tehetünk meg:
A telepítés után használhatjuk az alábbi parancsot a plugin részleteinek megtekintésére:
A biztonság érdekében ajánlott SSH nyilvános kulcsot létrehozni az IBM Cloud fiókhoz. Az SSH kulcsok típusa lehet RSA vagy ed25519. Az alábbi parancs segítségével generálhatunk egy ed25519 típusú kulcsot:
Ezt követően töltsük fel a nyilvános kulcsot az IBM Cloud fiókunkba az alábbi parancs segítségével:
A következő lépésben létre kell hoznunk egy Floating IP-t az IBM Cloud instance-hoz. A régió beállításával kapcsolatban győződjünk meg arról, hogy a kívánt zónát választjuk ki:
Miután a Floating IP-t létrehoztuk, válasszuk ki az instanciához szükséges profilt, majd hozzuk létre a virtuális magánhálót (VPC):
A VPC létrehozásához navigáljunk a konzolban az infrastruktúra részhez, válasszuk ki a kívánt régiót és hozzuk létre a VPC-t a szükséges alhálózattal és IP-címtartománnyal.
Miután a VPC létrejött, rögzítsük a szükséges instanciához tartozó profilt, és futtassuk az alábbi parancsot az új instance létrehozásához:
A Floating IP-t a következő parancs segítségével rendelhetjük hozzá az instanciához:
Ha szeretnénk megerősíteni, hogy a Red Hat Enterprise Linux (RHEL) AI eszközök helyesen lettek telepítve, futtassuk az alábbi parancsot:
Ezután meggyőződhetünk róla, hogy az IBM Cloud és a RedHat által fejlesztett különböző modellek, például a vLLM és a Granite LLM, sikeresen lettek letöltve és telepítve a rendszerünkre.
A felhőinstanciák kezeléséhez és figyelemmel kíséréséhez hasznos a különböző díjszabási és felhasználási jelentések megtekintése, amelyeket a következő parancsokkal érhetünk el:
Ez lehetővé teszi, hogy pontosan nyomon követhessük, hogyan használjuk az IBM Cloud szolgáltatásait és hogyan alakulnak a költségeink.
Amennyiben úgy döntünk, hogy megszüntetjük az IBM Cloud szolgáltatások használatát, az alábbi parancsok segítségével törölhetjük az instanciákat és a hozzájuk tartozó szolgáltatásokat.
Endtext
Hogyan telepítsük és használjuk az IBM Watsonx és a Red Hat Ansible Lightspeed bővítményt a Visual Studio Code-ban?
Az Ansible Lightspeed integrálása az IBM Watsonx Code Assistant segítségével lehetővé teszi, hogy a fejlesztők egyszerűen és gyorsan létrehozzanak és kezeljenek automatizálási playbookokat a Visual Studio Code (VS Code) környezetében. A Red Hat Ansible bővítmény telepítése és konfigurálása a VS Code-ban olyan eszközöket biztosít, amelyek megkönnyítik a kódírást, a hibakeresést és az automatizálási feladatok kezelését. Az alábbiakban bemutatjuk a szükséges lépéseket, eszközöket és beállításokat, hogy sikeresen telepíthessük és használhassuk az Ansible Lightspeed-et a Watsonx Code Assistant segítségével.
A telepítés első lépése a Red Hat Ansible bővítmény keresése és telepítése a Visual Studio Code-ban. Ehhez elég megnyitni a VS Code-ból a bővítmények menüjét, és rákeresni a "Red Hat Ansible" kifejezésre. A telepítést követően az IDE felkínálja a bővítmény megbízhatóságának elfogadását és telepítését a „Trust Publisher & Install” gomb megnyomásával. Miután a bővítmény telepítve van, az Ansible Playbook létrehozásához szükséges parancsok már elérhetővé válnak a VS Code-ban.
Az Ansible Lightspeed szolgáltatás integrálásához a következő lépéseket kell követni. Először is, miután sikeresen telepítettük a szükséges bővítményeket, elérhetjük a Lightspeed funkciókat az IDE-ből. Ehhez szükséges az IBM Watsonx Code Assistant szolgáltatás telepítése, amelyhez a következő eszközök és beállítások alkalmazása szükséges: telepíteni kell az IBM Cloud Pak for Data környezetet és az Ollama szervert, amely az AI modellek futtatásáért felelős. Ezt követően az IBM Watsonx Code Assistant telepítése a VS Code-ban a Visual Studio Marketplace-ről történik.
Miután az IBM Watsonx Code Assistant telepítve van, a felhasználónak be kell jelentkeznie a Red Hat Ansible Lightspeed szolgáltatásba, amely lehetővé teszi a playbook generálásának elindítását. A bejelentkezés és a szükséges jogosultságok elfogadása után a felhasználó képes lesz parancsokat megadni, és kéréseket generálni a rendszer számára, amelyek automatikusan elősegítik az Ansible Playbookok létrehozását.
A telepítés következő fontos lépése az IBM Cloud API kulcs generálása, amely szükséges a VS Code IDE és az IBM Watsonx Code Assistant közötti kapcsolat biztosításához. A felhasználó az IBM Cloud felületén generálhatja az API kulcsot, majd ezt a kulcsot beállíthatja az IDE-ben a megfelelő környezet konfigurálásához. Miután a szükséges API kulcs és környezet beállítások el lettek végezve, a felhasználó számára elérhetővé válik a "Run with Ollama Service" parancs, amely a modellek futtatását segíti elő a rendszerben.
A rendszer teljes működéséhez a következő parancsok és eszközök szükségesek: az IBM watsonx Code Assistant és az Ollama könyvtárak megfelelő modellek telepítése, a szükséges API-k hozzáférhetőségének biztosítása, valamint a megfelelő fejlesztői környezet beállítása a VS Code-ban. Az alapvető parancsok, mint a "Create Ansible Playbook", valamint az "Analyze" parancsok, amelyek a kérések kezelését és a hibakeresést segítik elő, már a telepítés után elérhetőek.
Fontos, hogy a telepítés és konfigurálás során mind a bővítmények, mind az eszközök legújabb verzióit használjuk. Az IBM és a Red Hat rendszeresen frissíti a szoftvereket és a bővítményeket, hogy biztosítsák azok kompatibilitását és működését a legújabb fejlesztésekkel. Ezen kívül a VS Code beállításainál fontos figyelni, hogy az egyes parancsok és funkciók megfelelően legyenek konfigurálva, hogy a rendszer zökkenőmentesen működhessen.
Az Ansible Lightspeed és az IBM Watsonx Code Assistant integrációja nemcsak egyszerűsíti az automatizálási feladatokat, hanem egyben gyorsabbá is teszi a fejlesztési folyamatokat. Az AI által támogatott fejlesztés révén a kódírás nemcsak precízebbé válik, hanem lehetővé teszi a komplex rendszerek gyors és hibamentes telepítését is. Az eszközök közötti integráció gyorsabb reakcióidőt, jobban konfigurált környezetet és könnyebb hibakeresést biztosít, miközben csökkenti az emberi hibák lehetőségét.
A fent leírt lépések követése mellett a fejlesztőknek érdemes tisztában lenniük a rendszer korlátaival és előnyeivel. Az AI alapú rendszerek, mint az IBM Watsonx, képesek gyorsabb kódgenerálásra, de nem minden feladatot oldanak meg automatikusan. A rendszer használata során a felhasználóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az AI nem helyettesíti teljesen az emberi intelligenciát és kreativitást, hanem inkább segíti a munkát. A komplex konfigurációk és a fejlettebb automatizálási folyamatok esetén még mindig szükség van a szakértői tudásra.

Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский