A kezelés egyéni megközelítése nem csupán elvárás, hanem alapvető szükséglet. Az addikcióval kapcsolatos kezelés egyik legfontosabb célja az, hogy a beteg ne hagyja abba a kezelést. A kezelés megszakadása rendkívül gyakori, és azt tükrözi, hogy az addikció milyen erőteljes hatással van az ember életére. A kezelés célja az, hogy segítsen megszüntetni az addiktív viselkedéseket, és kontrollálni azokat a vágyakat és sóvárgásokat, amelyek visszavezethetnek az addiktív mintákhoz. Azonban a megfelelő kezelés kiválasztása sok kutatás tárgyát képezi. A legfontosabb tényező, amit figyelembe kell venni, az a páciens motivációja a változásra. De mielőtt erre rátérnénk, vizsgáljuk meg azokat az egyéb jellemzőket, amelyek befolyásolják a szükséges segítség típusát és azt, hogy hol és mikor van rá szükség.

A demográfiai tényezők kiemelt szerepet játszanak a kezelés választásában. A demográfia azokat a jellemzőket jelenti, amelyek alapján az embereket különböző társadalmi csoportokba sorolhatjuk, például életkor, nem, faj, nemzetiség, vallás, magasság, súly stb. Miért relevánsak a demográfiai adatok a kezelés kiválasztásakor? Először is, bizonyos érdeklődési körökre specializálódott programok és szakemberek egyes demográfiai csoportokra fókuszálnak (például nők és férfiak esetében eltérő megközelítést alkalmaznak). Továbbá, ha egy olyan kezelési környezetben lesz, ahol sok időt fog együtt tölteni másokkal, fontos lehet, hogy megértsük, mennyire osztoznak vagy nem osztoznak a hasonló demográfiai jellemzőkben. Mennyire tolerálja a különbözőséget? Fontos kérdések ezek, hiszen előfordulhat, hogy kényelmesebben érzi magát azokkal, akik hasonló háttérrel rendelkeznek, mint ön. Végső soron a kezelési lehetőségeit az határozhatja meg, ami elérhető és megfizethető.

A kezeléshez való hozzáférés mellett az életkor és az addikció mértéke is kulcsszerepet játszik a megfelelő kezelés kiválasztásában. Ha fiatal, valószínűleg még csak kísérletezik a drogokkal, és könnyebben hatnak önre a kortársak nyomásai. Idősebb korban viszont a személy inkább izolált lehet az addikciója miatt, és olyan idegenek társaságában találja magát, akik támogatják a szenvedélybeteg viselkedést. Az addikció mértékének ismerete kulcsfontosságú: hogy hol tart a folyamatban, milyen veszélyekkel szembesül, és hogyan viszonyul a kockázatokhoz. Ha úgy érzi, hogy nem megfelelően védi meg magát, és olyan helyzetekbe kerül, amelyek folyamatosan nagyobb kockázatot jelentenek, az jelezheti, hogy komoly problémák közelében jár.

A fejlődés fogalma nemcsak a gyerekek gyors testi és szellemi fejlődésére vonatkozik, hanem az addikcióra is. Az addiktív viselkedés is változhat, néha gyorsan alakul ki, máskor pedig stabilizálódik és nem változik lényegesen. Az addikció különböző szakaszai során fontos, hogy tisztában legyünk a saját kockázatainkkal, és hogy minél hamarabb kérjünk segítséget.

A kettős diagnózis, azaz ha valakinek egyszerre van mentális betegsége és szenvedélybetegsége, az olyan kihívások elé állítja a szakembereket, amelyek mindkét problémát kezelniük kell. A statisztikák szerint a szenvedélybetegek körében igen gyakori a mentális betegségek előfordulása. A pszichiátriai betegségekkel kapcsolatos adatok azt mutatják, hogy sok esetben ezek a problémák közvetlenül összefonódnak a drog- vagy alkoholfüggőséggel. A pszichiátriai problémák közé tartoznak a depresszió, bipoláris zavar, szorongásos zavarok, személyiségzavarok és szkizofrénia. A kettős diagnózissal rendelkező páciensek számára a kezelés különösen összetett, mivel a szakembereknek egyszerre kell figyelembe venniük a rövid- és hosszú távú célokat.

Fontos megérteni, hogy a kettős diagnózis nem mindig következik be egyértelműen: a szenvedélybetegség és a mentális betegség gyakran kölcsönösen felerősítik egymást. Az első lépés mindig a személy biztonságának helyreállítása, különösen, ha a páciens olyan anyagokat használ, amelyek átmeneti pszichózist okozhatnak. Ebben az esetben a pszichózist előbb kezelni kell, mielőtt más típusú kezelések elkezdődhetnének.

A kezelés folyamata nem egyszerű, és nem oldódik meg csupán "nem mondással". A helyes kezelés a mentális zűrzavart és a drog- vagy alkoholfüggőséget párhuzamosan kell kezelje, mivel mindkét probléma külön-külön is mélyreható hatással van az életminőségre és a rehabilitáció lehetőségeire. Az addikcióval és a mentális egészséggel kapcsolatos kezelések gyakran lassú, fokozatos folyamatok, amelyek kitartást és türelmet igényelnek mind a pácienstől, mind a kezelőorvostól.

Hogyan válasszunk megfelelő kezelést a szenvedélybetegséghez?

A szenvedélybetegségekkel kapcsolatos kezelési döntések rendkívül összetettek, mivel sok esetben az emberek nem csupán egy problémával, hanem több különböző élethelyzetbe is beleütköznek. Az ilyen típusú kezelések gyakran nemcsak az alkohollal, drogokkal vagy más anyagokkal kapcsolatos problémák megoldására irányulnak, hanem az azokat kísérő életproblémák kezelésére is. Ha valaki kettős diagnózissal (szenvedélybetegség és egyéb mentális vagy fizikai problémák) keres segítséget, akkor a legfontosabb kérdés, amivel szembesül, az, hogy melyik problémát kell először kezelni? E kérdés megválaszolása alapvetően befolyásolhatja a szenvedélybetegség hatékony kezelésének esélyeit.

A szenvedélybetegségek gyakran más életproblémákkal is együtt járnak. Előfordulhat, hogy ezek a problémák megelőzik a szenvedélybetegséget, de az is lehetséges, hogy a szenvedélybetegség válaszreakcióként jelentkezik a környezeti vagy személyes nehézségekre. A problémahalmaz megoldása nem történhet meg egyszerre, azonban még azok a problémák is, amelyek kezdetben megoldhatatlannak tűnnek, komoly változásokat hozhatnak az életben. Bár a változás fájdalmas lehet rövid távon, hosszú távon alapot adhat a további előrehaladásra.

A kezelés választásához kulcsfontosságú, hogy tisztában legyünk a saját problémáinkkal. Lehet, hogy a szenvedélybetegség mellett más, súlyos gondokkal is szembesülünk, mint például súlyos pénzügyi adósságok, házassági problémák, krónikus egészségügyi állapotok (például HIV, szív- vagy májbetegségek), jogi problémák, mentális egészségi gondok, vagy munkanélküliség. Ha a szenvedélybetegség kezeléséhez fordulunk, érdemes alaposan végiggondolni, hogy mely problémákat lehet ideiglenesen háttérbe szorítani, hogy a szenvedélybetegséggel foglalkozhassunk. Vannak olyan helyzetek is, amikor az adott problémákat párhuzamosan kezelhetjük a szenvedélybetegséggel.

A szenvedélybetegséggel kapcsolatos kezelés során rendkívül fontosak a kezelők és a családtagok attitűdjei. A kezelők gyakran szembesülnek azzal, hogy a családtagokban tagadás formájában megjelenhet egyfajta passzív hozzáállás, amely azt az elképzelést táplálja, hogy a problémák maguktól megoldódnak, ha elég időt adunk neki. Az ilyen hozzáállás azonban sok esetben a kezelési folyamat hatékonyságát csökkenti, mivel a passzív várakozás kevesebb sikerrel kecsegtet. A szenvedélybetegségek kezelésében a professzionális hozzáállás inkább a konfrontációra és az aktív beavatkozásra épít, amelynek célja, hogy az érintett személyek vállalják felelősségüket és megértsék a problémájukat. Az elterjedt megközelítések középpontjában az áll, hogy a szenvedélybetegséggel kapcsolatos problémák csak akkor kezelhetők sikeresen, ha az illető hajlandó szembenézni a valósággal és elfogadni a segítséget.

A kezelésnek számos formája létezik, és ezek mind különböző módszereken, beavatkozásokon alapulhatnak. A kezelés jellemzői négy fő kategóriába sorolhatók: környezet, módszerek, szolgáltatók és időtartam.

A kezelés környezete lehet bentlakásos (reszidenciális) vagy ambuláns, de előfordulhat, hogy közösségi alapú, önsegítő programokban vagy online kezeléseken veszünk részt. A kezelési módok széles spektrumot ölelnek fel: egyéni tanácsadás, csoportterápia, gyógyszeres kezelés, illetve alternatív terápiák, például pszichodinamikus vagy kognitív-viselkedésterápia. A kezelést végző személyek köre is széles: orvosok, pszichológusok, szociális munkások, tanácsadók és egyéb szakemberek mind hozzájárulnak a gyógyulási folyamathoz. Az adott kezelési forma és szakember választása nagyban függ a problémák típusától és a személyes preferenciáktól.

A kezelés időtartama rendkívül változó lehet, és ez az egyik legnehezebb kérdés. A szenvedélybetegségeknél gyakran előfordul, hogy a kezelés nemcsak a közvetlen problémát oldja meg, hanem hosszú távú életmódváltozást is eredményez. A kezelés ideje alatt figyelembe kell venni a személyes és pénzügyi lehetőségeket is, mivel egyes kezelések hosszú távú elköteleződést és anyagi áldozatokat igényelhetnek. A kezelési lehetőségek részletes ismertetése a könyv későbbi részeiben található.

Amikor eldöntjük, hogy készen állunk a kezelésre, fontos, hogy tisztában legyünk saját motivációinkkal. Ne féljünk őszintén végiggondolni, milyen problémákkal küzdünk, és mik azok, amelyeket a kezelés előtt vagy alatt fel kell oldanunk. A kezelési döntéshez segíthet, ha listát készítünk a személyes jellemzőinkről és a jelenlegi problémáinkról. Ha reálisan szemléljük a problémákat, és szoros kapcsolatban maradunk a megbízható segítőinkkel, az nagyban növeli a kezelés hatékonyságát.

Bár a kezelés elkezdése nem könnyű döntés, a siker kulcsa a kitartásban, az önismeretben és a megfelelő támogatás keresésében rejlik. Az első lépés megtétele sok esetben az egyik legnagyobb kihívás, de egyben az alapja a gyógyulás hosszú távú folyamatának.

Hogyan végezhetünk etikus kutatásokat sérülékeny csoportokkal és hogyan kezelhetjük a kockázatokat?
Hogyan kell egy házvezetőnőt kezelni, hogy megőrizzük a tekintélyünket?
Hogyan formáljuk meg a múltat: a memória és az írás összefonódása