Az idősebb korban való fizikai aktivitás nem csupán lehetőség, hanem szükségszerűség. Vegyük például Hidekichi Miyazakát, egy japán centenárist, aki a „Golden Bolt” néven vált ismertté, és aki 90 évesen kezdett el versenyszerűen sprintelni. Ma ő tartja a világ legidősebb futó rekordját, miután 105 évesen, egy nappal születésnapja után, részt vett a 100 méteres futóversenyen. Miyazaki története arra figyelmeztet, hogy sosem késő elkezdeni valamit újra, és hogy a mozgás életeket változtathat meg.

Az idősebbek gyakran hajlamosak elhinni, hogy már túl késő ahhoz, hogy új sportágba kezdjenek, vagy hogy elérjék a kívánt fittségi szintet. Az életkor előrehaladtával könnyen átvehetik az emberi psziché felett a korra vonatkozó sztereotípiák, melyek azt sugallják, hogy a fizikai aktivitás egyre kevésbé szükséges. Azonban a testmozgás hatása szinte minden tudományos szakértő szerint felülmúlja a többi fejlesztési lehetőséget, amikor az egészség megőrzésére és az öregedés lassítására gondolunk.

A mozgás szinte mindent megváltoztat a testben és a lélekben. Aerob testmozgás csökkenti az időskori krónikus betegségekkel kapcsolatos kockázatokat, míg az agy számára a legjobb gyógymódot jelenti a mozgás és az erőnlét fejlesztése. Bármelyik orvos, edző vagy tudós egyetértene abban, hogy a rendszeres testmozgás a legjobb módszer a fiatalos állapot megőrzésére. Az edzés nem csupán a fizikai erőnlétet javítja, hanem segít abban is, hogy elkerüljük az öregedéssel járó problémákat, mint például a demencia, a szív- és érrendszeri betegségek, vagy akár a rák.

A testi és szellemi fittséget nemcsak a látványos változások hozhatják, hanem az is, hogy képesek vagyunk a fájdalmas, kényelmetlen pillanatokon átlépni. Az edzéshez való hozzáállás sok szempontból az öregedés sikeres leküzdésének titka lehet. Ha például leállunk egy edzés közepén, mert fáj, vagy kényelmetlenül érezzük magunkat, elveszíthetjük a fejlődés esélyét. De ha képesek vagyunk folytatni, akkor megtapasztalhatjuk, hogy a gyakorlatok nemcsak a testünket, hanem az életünket is megváltoztatják.

Az edzést végzők számára nem ismeretlen a küzdelem a nehéz pillanatokkal, a fájdalommal és az izomláz érzésével. A „super agers”, azaz a rendkívüli idősek, gyakran azon személyek közé tartoznak, akik képesek átlépni a kezdő nehézségeket és az új kihívásokkal való szembenézést. Az edzés nemcsak a testet fejleszti, hanem a mentális erőnlétet is. Az edzés által megtanuljuk, hogyan küzdjünk meg a kellemetlen érzésekkel, és hogyan érdemes végigcsinálni a folyamatot a fejlődés érdekében.

De a mozgás nem csupán a fizikai formát javítja. DeShun Wang, aki színész és modell, az ötvenes éveiben kezdett el edzeni. Később, hetven évesen komolyan vette a testmozgást, és ez a döntése az egész életét megváltoztatta. Az ő története is jól mutatja, hogy sosem késő elkezdeni, hiszen a rendszeres testmozgás késlelteti az öregedést és hatékonyan segít a mentális egészség megőrzésében.

A tudomány is alátámasztja, hogy az edzés az egyik legfontosabb tényező az egészséges öregedés szempontjából, különösen a mentális egészség, a hangulati ingadozások és a depresszió kezelésében. Az edzés nemcsak a fizikai egészséget javítja, hanem csökkenti a szorongást, javítja a hangulatot és segít a testsúly szabályozásában is.

Fontos megérteni, hogy az öregedés nem elkerülhető, de lassítható. A telomerek szerepe kulcsfontosságú az öregedési folyamatban. A telomerek a DNS végén található védőszekvenciák, amelyek az egészség megőrzésében játszanak szerepet. Ahogy az idő telik, a telomerek rövidülnek, és amikor túl rövidek lesznek, a sejtek öregednek, és inaktívvá válnak. Az edzés hatására a telomerek hossza hosszabb lehet, ami azt jelenti, hogy az egészségünk is jobban megőrizhető.

A mozgás tehát nem csupán esztétikai szempontból fontos, hanem a testünk és az elménk védelme szempontjából is. Egy 2015-ös kutatás is kimutatta, hogy azok, akik rendszeresen sportolnak, hosszabb telomerekkel rendelkeznek, míg azok, akik nem mozognak eleget, rövidebb telomereket mutattak. Különösen fontos a középkorúak számára, hogy ne hanyagolják el a testmozgást, mert a kutatások szerint azok, akik a legkevésbé aktívak, a legnagyobb kockázatot jelentik a gyorsabb öregedésre.

A hagyományos kultúrákban, például Okinawán, az idősek nap mint nap aktívan dolgoznak a kertjükben, házimunkát végeznek, és napi szinten gyakorolják a mozgást. Az ottani idősek sokkal jobban megőrzik a rugalmasságot, az ügyességet és a stabilitást. A statikus életmód, amit a modern világban tapasztalunk, sokkal nagyobb hatással van az öregedési folyamatokra, mint bármi más.

A mozgás tehát nem csupán a fiatalság megőrzéséről szól, hanem arról, hogy érdemes mindennap megküzdeni a nehézségekkel, és sosem szabad feladni. A test és az elme folyamatos kihívásokat igényel, hogy friss és aktív maradhassunk, bárhol is legyünk az életünkben.

Miért fontos az Ayurvéda alvásórája a testi-lelki egészség szempontjából?

Stoneman Douglas élete során több mint száz évet élt, és öröksége, mint a természet egyensúlyáért harcoló aktivistáé, tovább él az Everglades védelmében. Az ő példája mutatja, milyen mély összefüggés van az ember és a természet ritmusa között, és hogy milyen fontosságú a természetes ciklusokkal való összhang megőrzése. Az alvás és az egészség kérdésköre, amit az Ayurvéda ősi tanai szerint vizsgálunk, szorosan kapcsolódik a természet körforgásához, különösen a nap és az éjszaka ritmusaihoz.

A modern életmód könnyen elfeledteti velünk, hogy az ember eredetileg a naplemente és az éjszaka sötétségének ritmusára hangolódva élt. Az okoseszközök előtti időkben az ember teljes mértékben összehangban volt cirkadián ritmusával, mely az alvás-ébrenlét és étkezési ciklusokat szabályozza. A ma egyre elismertté váló cirkadián medicina hangsúlyozza az időzítés fontosságát, különösen az alvás és étkezések terén, mert ezek az egészségünk alapkövei. Az Ayurvéda szerint az alvás a stressz elleni legerősebb támasz, és gyakran a megfelelő alvás megléte vagy hiánya kulcsfontosságú szokás, amely befolyásolja az összes többi egészségügyi szokást.

Az Ayurvéda az alvás időzítését az úgynevezett Ayurvédikus órához köti, amely egy 24 órás ciklust hatórás periódusokra bont. Ez a napi ritmus kétszer ismétlődik, és három fő elemhez kötött: Pitta (tűz), Vata (levegő) és Kapha (föld). Az Ayurvéda szerint elengedhetetlen, hogy este 10 óra előtt feküdjünk le, és reggel korán keljünk, mert ez a természetes és belső biológiai ritmusunkkal való összhangot biztosítja. Az éjszakai lefekvés és reggeli ébredés időpontjának megváltoztatása kezdetben nehéznek tűnhet, különösen azoknak, akik éjszakai baglyok, de apró, heti vagy havi öt-tíz perces lépésekben haladva a korábbi lefekvés elérhető és tartós szokássá válhat.

A napi ciklus 6 órás szakaszai egy mikrokoszmoszt alkotnak, amely visszatükrözi az élet nagyobb ritmusait. Reggel 6 és 10 között a Kapha időszaka van, amikor a föld elem erős, ilyenkor ideális a test megalapozása, a mozgás és a nap megtervezése. 10 és 14 óra között a Pitta időszaka, a tűz elem ideje, mikor a nap a legmagasabban jár, és ajánlott a legnagyobb étkezést fogyasztani. Délután 14 és 18 között a Vata időszaka van, amikor a levegő elem a legerősebb, ez a kreatív és kommunikációs feladatok ideje. Este 18 és 22 között ismét a Kapha időszaka következik, amikor a föld elem támogatja a nap lezárását, a családi kapcsolatok erősítését és a nyugalmat. Ezt követi az éjszakai Pitta periódus (22–2 óra), amikor a tűz elem segíti a szervek méregtelenítését és regenerációját, majd a Vata időszak (2–6 óra), mely a kozmikus tágulás és a szellemi kapcsolódás ideje.

Az éjszakai lefekvés előtti időszak, a Kapha időszak különösen fontos a könnyű elalváshoz. Az esti órákban végzett stimuláló tevékenységek késleltetik az alvás megindulását, és erős „második szél” érzését okozzák, ami megnehezíti az elalvást. A késői lefekvés és reggeli ébredés nemcsak a mennyiségi, de a minőségi alvást is jelentősen rontja. Az Ayurvéda szerint az éjfél előtti órákban történő alvás minősége dupla értékű, vagyis lényegesen több gyógyító hatást fejt ki.

Az éjszakai alvás alatt zajló agytisztítási folyamatok tudományos felfedezése, mint a glifatikus rendszer aktivitása, megerősíti az alvás elengedhetetlen szerepét az idegrendszer és az egészség fenntartásában. Az alvás hiánya összefüggésbe hozható neurodegeneratív betegségekkel, például Alzheimer- és Parkinson-kórral, valamint mentális és érzelmi zavarokkal, mint a depresszió vagy irritabilitás. Az alvás időzítésének fontosságát a modern kutatók is hangsúlyozzák, és rávilágítanak, hogy a testünk természetes ritmusának megsértése akár hosszú távon is káros következményekkel járhat.

Az Ayurvéda szemlélete szerint az emberi élet egy szoros összefüggésben áll a természet ciklusaival és az univerzum ritmusaival, melyekkel való harmonizáció testi-lelki egészségünk alapja. Az ébredés előtti, úgynevezett Brahmamuhurtha időszak különleges, spirituálisan is jelentős időszak, amikor a meditáció és az imádság különösen hatékony lehet. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy az ember kapcsolódjon a nagyobb kozmikus rendhez, és tudatosan irányítsa életének napi ritmusait, ezáltal karmáját is.

Az alvásra mint befektetésre tekintve, amelynek értéke nemcsak az idő mennyiségétől, hanem annak időzítésétől is függ, a természet ritmusaival való összhang létfontosságú. A modern élet zavaró fény- és aktivitási mintái azonban megnehezítik ezt a harmonizációt, ezért tudatos odafigyeléssel és fokozatos szokásváltással lehet visszatalálni az egészséges, kiegyensúlyozott alváshoz, amely testünket és elménket egyaránt megújítja.