A virtuális terápiás környezetek elterjedése számos új kihívást és lehetőséget kínál a pszichoterápiás munka számára. Az online pszichoterápiás folyamat során a páciensnek egy képernyőn kell megjelenítenie önmagát, ami különleges módon hat a testhez és a lélekhez való viszonyulásra. Az online terápiában való részvétel olyan, mint a tükör előtt állni: a képernyőre pillantva a személy nemcsak a terapeuta tekintetét érzékeli, hanem saját testének torz, idegen képeit is. Ez a tükörkép különösen akkor válik problémássá, ha a páciensnek diszform percepcióval (például evészavar, diszmorfofóbia vagy drogfüggőség) kell szembenéznie. Ebben az esetben a képernyő torzított vagy hiányos képet ad a test képsoráról, amelyet a páciens elviselhetetlennek és fenyegetőnek érzékelhet.

A virtuális térben való megjelenés olyan, mintha a páciens egy szuper-egoikus tekintet elé kerülne, amely szorongást vált ki, miközben a páciens folyamatosan kontrollálja az arcát és a tekintetét. Ezzel a figyelme elvész, és nem tud a terapeuta iránti kapcsolatára vagy saját belső világára koncentrálni. A képernyő előtti szorongás ebben az értelemben úgy is hasznos eszközzé válhat, ha a terapeuta ezt a kényelmetlenséget és félelmet a terápia témájává teszi. A szorongó páciens azáltal, hogy szembesül legmélyebb félelmeivel és védelmi mechanizmusaival, lehetőséget ad a terapeutának arra, hogy a terápia során hozzáférjen az érzelmi konfliktusokhoz.

A traumás betegek esetében, akik hajlamosak a bűntudatra és szégyenérzetre, a virtuális terápiás formák különösen vonzóak lehetnek. A képernyőn keresztüli távolság lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben elmondják azokat a fájdalmas, szégyenletes részleteket, amelyek a személyes találkozások során nehezen megoszthatók. Az online terápiás környezet tehát lehetőséget ad arra, hogy egy olyan mentális tér jöjjön létre, amely túlmutat a fizikai jelenlét és a közös tér megosztásán.

A virtuális terápiás tér a kommunikációs folyamatok egy új dimenzióját kínálja. A kutatások szerint a modern pszichopatológiai tünetek, mint például a pszichoszomatikus zavarok vagy a szorongásos rendellenességek, a szimbolikus dimenzió gyengülésével és a túlzott realitás-fókuszáltsággal jellemezhetők. Az online terápia előnye, hogy segíthet a páciensnek kapcsolatba lépni a szimbolikus, képzeleti síkkal, ezáltal lehetővé téve a gondolatok és érzelmek, a tünetek és a családi történetek közötti összefonódásokat. Az online közeg segítheti a páciens újraértelmezését és a belső világával való kapcsolatának megújítását, amellyel átírhatja a külső tárgyakhoz való kapcsolódásait, mint például az evés, a drogok, vagy a szórakoztató szerek használata.

Ez a szimbolikus dimenzió, amely az online közegben aktívabbá válhat, különösen fontos lehet a mai generációk számára. A jelenkori szellemi szenvedés és zűrzavar gyakran a szimbolikus kifejezés hiányosságaiban gyökerezik, míg a valóság túlzottan előtérbe kerül. Az emberek hajlamosak az akcióra, nem pedig a reflexióra, és az életüket nem átgondolt, hanem ösztönös döntések vezetik. Ez a jelenség kifejezetten a modern fogyasztói társadalomban figyelhető meg, ahol a szorongás, a testkép zűrzavara, a kényszeres vásárlás vagy a pszichoszomatikus zavarok mind azt jelzik, hogy a szimbolikus fájdalom a testben vagy a lélekben kitör, ha nem kap megfelelő kifejezést.

A virtuális tér előnye, hogy a terápia nemcsak a testet, hanem a lelket is érintheti, különösen azok számára, akik otthoni környezetükben egyedül vagy családi körben érzékelhetik a terápiás élményt. Az online terápiás munkafolyamat során egyes páciensek azt tapasztalták, hogy az érzelmeik élénkebbek, és a terapeuta visszajelzéseit vagy képeit mélyebben érzékelik, mint hagyományos terápiás környezetben. Az online terápia ezen előnyét a páciensek úgy érzékelik, hogy több idő áll rendelkezésükre a feldolgozásra, miközben otthonuk biztonságában maradnak.

Azonban egy fontos határvonalat is meg kell említeni a virtuális terápiás térrel kapcsolatban. A mai társadalomban a homogenizáció és a kollektív identitások iránti vágy erősödik, különösen a fiatalok körében. A közösségi média és a digitális technológia gyorsan reagál az önazonosságra vonatkozó igényekre, és sokszor a mentális egészséggel kapcsolatos problémák gyorsan, sztereotip módon kerülnek diagnosztizálásra. Az online pszichoterápia iránti kereslet tehát részben egy új divat követésére is építhet, amely a gyors megoldások ígéretével csalogatja a pácienseket. Ez különösen azokat érintheti, akik hajlamosak a divatok követésére, nem pedig a mélyebb, reflektív munkára.

A virtuális terápia akkor lehet igazán hatékony, ha szembeszáll a társadalmi trendekkel, nem követi a megszokott protokollokat, hanem helyette a kreativitásra és az egyediségre épít, tiszteletben tartva a szubjektivitást, az érzelmi különbségeket, és bevezetve az „extraordinárius találkozást” a terapeutával, aki figyelmesen hallgat, ért meg és képes meglepni a pácienst a kapcsolat minőségével.

Hogyan segíthet a multifamily csoportterápia a pszichózissal élő családoknak?

A "patogén interdependencia" fogalma a családokban olyan dinamikákat jelöl, amelyekben a családtagok között súlyos, beteges mértékű kölcsönhatások alakulnak ki, amelyek akadályozzák a szociális kapcsolatok kiépítését és fenntartását. A családon belüli hatalmi struktúrák, amelyekben bizonyos tagok irányítanak másokat, a mentális zűrzavarokat csak fokozzák. A betegnek nem marad tér saját személyiségének kibontakoztatására, mivel folyamatosan alá van rendelve a család dinamikájának, amelyben a "patogén hatalom" erőteljes jelenléte gátolja a változást (Borgogno, 2010).

A multifamily csoportterápia, különösen a pszichoanalitikus modell alapján, hatékony válasznak tűnik e problémák kezelésére. A modell alapvetően abban különbözik a hagyományos, egy családot célzó terápiáktól, hogy a terapeuta nemcsak egyetlen családon, hanem több családon is dolgozik egyszerre. Ez a közeg lehetőséget ad arra, hogy a családtagok megfigyeljék más családok működését, és új, egészségesebb kommunikációs mintákat tanuljanak meg alkalmazni saját kapcsolataikban. Ezáltal nemcsak az egyéni családok közötti különbségek válnak láthatóvá, hanem az is, hogy mások hogyan képesek megbirkózni hasonló problémákkal. McFarlane és kutatócsoportja, akik a pszichózissal és szkizofréniával élő családok számára dolgoztak ki multifamily csoportterápiás megközelítést, hangsúlyozzák, hogy a családok közötti kapcsolati dinamika átalakítása kulcsfontosságú a páciensek állapotának javításában. Az ilyen típusú terápia lehetőséget biztosít arra, hogy a családok megismerkedjenek az egymás helyzetét átlátó, támogató közeggel, és elkezdjenek hatékonyabban kommunikálni a beteggel.

A kutatások azt mutatják, hogy a multifamily csoportterápia csökkenti a családon belüli szorongást, zavart, haragot és a szociális izolációt, miközben növeli a tudatosságot és a problémamegoldó készségeket. Azok a családok, akik részt vettek ebben a terápiában, jelentős javulást tapasztaltak a kapcsolataikban és a problémák kezelésében. A McFarlane által alkalmazott modell különösen hatékonynak bizonyult az első pszichotikus epizóddal rendelkező betegek számára, mivel a csoportterápia segítette őket abban, hogy jobban megbirkózzanak a szimptómáikkal és csökkentsék a kiújulás kockázatát. Ezen kívül a résztvevők a terápiás csoportban megélt tapasztalataik révén erősebb szociális hálót építhettek ki, ami elengedhetetlen a rehabilitációjuk szempontjából.

A multifamily csoportterápia különböző országokban is sikerrel alkalmazásra került. Az Egyesült Királyságban például Alan Cooklin és Eia Asen a modell egy fejlettebb rendszerelméleti megközelítését dolgozták ki, amely a pszichózissal élő betegek családjainak segít a társadalmi kirekesztettség leküzdésében. Az ilyen típusú csoportokban a családok olyan helyzetekkel szembesülhetnek, amelyek segítenek számukra a saját problémáik más perspektívákból való megértésében, és támogatják őket abban, hogy új módszereket találjanak a kommunikációban. A csoportok tagjai sokkal kevésbé érzik magukat elszigetelve, és megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül problémáikkal. A közösségben való részvétel különösen fontos lehet azok számára, akik a stigma miatt magukra maradnak, hiszen a csoportban való jelenlétük erősíti a bizalom és a biztonság érzését.

A TIPS (Treatment and Intervention in Psychosis) program Norvégiában és Dániában, valamint a szingapúri programok is hasonlóan szoros kapcsolatot ápolnak a családokkal és a betegek környezetével. Ezek a programok a családtagok számára pszichoedukációs munkát is magukban foglalnak, és arra összpontosítanak, hogy a családok jobban megértsék a pszichózis természetét, valamint megtanuljanak hatékonyabban reagálni a beteg tüneteire. A résztvevők jelentős csökkenést tapasztaltak a stresszben, és a családok közötti kapcsolatokat is erősítették.

Bár a multifamily csoportterápia eredményei ígéretesek, fontos megérteni, hogy nem minden család és nem minden beteg esetében egyforma mértékű sikerre számíthatunk. Még ha a csoportterápia csökkenti is a betegekkel kapcsolatos stigma mértékét és javítja a családon belüli kommunikációt, a terápia hatékonysága nagymértékben függ a családok és a terapeuták elkötelezettségétől, valamint a kezelés során tapasztalt támogató közeg minőségétől. Az egyéni, valamint a csoportos pszichoterápia kombinált alkalmazása, a szociális és pszichiátriai támogatás folyamatos biztosítása, valamint a megfelelő gyógyszeres kezelés mind alapvetően fontos elemei a sikeres rehabilitációs folyamatnak.

Pszichoedukációs megközelítések a mellrák túlélők számára

A pszichoedukációs intervenciók hatásairól a rák túlélésében az irodalom meglehetősen korlátozott. Ennek oka valószínűleg az a közelmúltban elterjedt nézet, amely a rákot egy egyszeri eseménynek tekintette. Ez a nézőpont nem tette szükségessé olyan beavatkozások kidolgozását, amelyek a betegség hosszú távú kezelésével foglalkoznak, ami ma már jelentős változáson ment keresztül a túlélési esélyek növekedésének következtében. A pszichoedukáció egy olyan terápiás megközelítés, amely képes egyesíteni az oktatási beavatkozásokat a pszichológiai támogatással (Cipoletta et al., 2019). A súlyos mentális betegségekkel kapcsolatosan alkalmazott kognitív-viselkedésterápiás alapú megközelítések megerősítették annak jótékony hatásait, például a skizofrénia (Falloon et al., 1982, 1996), a bipoláris zavar (Colom, 2011), valamint a betegség kezelése és a családok orvosi együttműködése terén (Economou, 2015; Bäuml et al., 2016). A pszichoedukáció legújabb alkalmazásai több mint 30 krónikus betegségben pozitív hatások sokaságát mutatták (Palli, 2017).

Steinglass (2009) és Steinglass et al. (2011, 2019) munkájának alkalmazása különös érdeklődésre tarthat számot ebben az összefüggésben, mivel nagyon hasonlít a mellrák betegek kezelésében alkalmazott megközelítésemhez, bár különböző terápiás környezetben. A pszichoedukációs protokollt a családok bevonásával alkalmazták, akik pszichológiai distresszben és a betegség kezelésének pszichés terhével küzdöttek. A kezelést többcsaládos csoportos beállításban végezték, miközben integrálták a Krónikus Betegségek Családi Motivációs Modelljét. Ez a pszichoedukációs és rendszerszintű eszközök kombinációja egységesen pozitív eredményeket hozott a betegek és családjaik számára. A kutatások azt mutatják, hogy ez hasznos beavatkozás lehet a betegek és családjaik számára.

A pszichoedukáció hatásait különösen a mellrák területén számos tanulmány vizsgálta, és kimutatták, hogy csökkenti a distresszt, a szorongást, a depressziót, a dühöt és a fáradtságot. Ezenkívül segíti a személyes fejlődést és javítja a társas kapcsolatok minőségét, a szerepeltetést, a szexuális életet és az általános életminőséget (Sengun Inan & Ustun, 2018; Xiao et al., 2016; Dolbeault et al., 2009; Meneses et al., 2009; Stanton et al., 2005). A mellrákban szenvedő nők számára végzett online pszichoedukációs intervenciók azt mutatták, hogy csökkentik az inszomniát, a fáradtságot és a nappali álmokat, különösen a fiatalabb nőknél, akik erősebb inszomniát tapasztaltak (Dozeman et al., 2017). Ezen túlmenően a klinikailag distresszált betegek körében nagyobb növekedést tapasztaltak az optimizmusban és a jövő irányításával kapcsolatos kontrollban (Casellas-Grau et al., 2014; Admiraal et al., 2017). A társadalmi korlátozásokkal kapcsolatos percepciók vonatkozásában a frissen diagnosztizált nők számára az online pszichoedukáció jelentős csökkenést mutatott a házastársak és barátok által érzékelt társadalmi korlátozásokban, ami mérsékelte a későbbi depressziós tüneteket és az intruzív vagy elkerülő gondolatokat (Lally et al., 2019, 2020).

A korlátozott eredményeket az magyarázhatja, hogy az online pszichoedukációs beavatkozások főként az akut fázisokra összpontosítottak, és ritkán foglalkoztak a felépülési szakaszokkal (Morland et al., 2014). Egy rendszerezett áttekintés azt mutatja, hogy az online alapú beavatkozások hatékonyak a pszichoszociális kezelés és gondozás folyamatában (Özkan et al., 2018). Az ilyen beavatkozások megfelelőek a friss mellrák-diagnózissal rendelkező betegek, családtagjaik, orvosi személyzet és mentális egészségügyi szakemberek számára. Ennek eredményeként ezek a szakemberek képesek lesznek növelni szakterületükön való jártasságukat, és tudatosabb és megfelelőbb módon irányítani a betegek kezelését. Mindez úgy érhető el, hogy csökkenti a nők zűrzavar érzését és a neoplázia kontrollálhatóságával kapcsolatos kétségeket (Holland et al., 2015).

A rendszerszintű online terápia alkalmazásai már körülbelül 40 éve jelen vannak, és az elmúlt 20 évben számos empirikus kutatás vizsgálta az online pszichoterápia előnyeit és hátrányait (Roesler, 2017). Az idő múlásával a technológiai fejlődés folyamatos volt. A videokonferencia a 2000-es évek elején vált elérhetővé, és az utóbbi 15 évben a nagysebességű internet elterjedésével új lehetőségek nyíltak a mentális egészségügyi szolgáltatások számára. A világjárvány felgyorsította az online pszichoterápia fejlődését, és figyelemre méltó változások történtek a szobai élményhez hasonló online terápiás formák terjedésében, ami rendkívül érdekes és érthetővé vált a betegek számára.

A technológiai fejlődés hatással volt a rendszerszintű pszichoterápiára is, mivel a digitális kommunikációs technológiák jelentős szerepet kaptak a család- és párterápiában. Az új jelentések és új kommunikációs minták fokozatosan alakultak ki a terápiás találkozások minden szintjén, beleértve a terápia általános kultúráját, életforgatókönyveit, a terapeuták identitását, a terápiás kapcsolatot, a foglalkozások struktúráját és a kommunikációt. A terapeuta tapasztalatai a családi és rendszerszintű pszichoterápia online alkalmazásáról változatos anyagot kínálnak különböző szolgáltatási szintekről, beleértve a közösségi, bentlakásos és specialistákat (Cronin et al., 2021). Bizonyos megközelítéseket alkalmaznak annak érdekében, hogy megértsék az online kommunikáció során fellépő feszültségeket és dilemmákat, amelyek a terápia környezetének megváltozása miatt merültek fel.

A családok és párok számára végzett empirikus kutatások azt mutatják, hogy a webalapú pszichoedukációs anyagok és szinkronizált terapeutikus input kombinációja a program végén és a nyomon követés során elfogadható és hatékony. A kutatások a párok és szülő-gyermek kapcsolatok jólétére gyakorolt pozitív hatásokat mutattak, megerősítve a családterápia online változatának hasznosságát a krónikus betegségekkel küzdő családok számára.

Miért és hogyan hatékony az online párterápia?

A pszichoterápia egyik első távoli példája Sigmund Freud és páciense, Sergei Konstantinovitch Pankejeff közötti levelezés volt, amely 1910-ben indult. Freud, miután Pankejeff elhagyta Bécset, hogy másutt keressen kezelést, leveleket kezdett váltani vele, és a távoli terápiás kapcsolattartás évekig folytatódott. Ez az esemény mérföldkő a pszichoterápia történetében, hiszen már akkor is a levelezés mint írásos kommunikáció kezdte megvetni a lábát, mint terápiás eszköz, és ezzel a modern online pszichoterápia előfutárává vált. Azóta a technológia fejlődésével új formák alakultak ki, melyek lehetővé teszik a terapeuták és a páciensek közötti kommunikációt, és ennek hatása az online terápia elterjedésében is nyilvánvalóvá vált.

A távkommunikációs eszközök, mint például az internet, lehetővé tették a távoli terápiát, más néven teleterápiát, amely az információs és kommunikációs technológiák (IKT) gyors fejlődésével egyre népszerűbbé vált, különösen a vidéki vagy elzárt területeken élők számára, valamint azok számára, akik rugalmas időpontokban kívánják igénybe venni a terápiás szolgáltatásokat. A COVID-19 világjárvány kiemelte annak fontosságát, hogy alternatív terápiás formák legyenek elérhetők, amikor a személyes találkozások nem lehetségesek. Az online terápia iránti kereslet így még inkább megnövekedett, és az előrejelzések szerint, bár a világjárvány alábbhagy, az online terápia továbbra is népszerű maradhat.

A járvány hatására az online párterápia iránti érdeklődés is drámaian megnövekedett, hiszen a párok számára sok esetben ez vált az egyetlen elérhető terápiás lehetőséggé. A terapeuták gyorsan alkalmazkodtak az új platformokhoz és a terápia új módszereihez, így a technológia használata a gyakorlatban is egyre elterjedtebbé vált. Az online párterápia, bár számos előnyt kínál, mint például a hozzáférhetőség, a kényelmes időpontok és a költséghatékonyság, különbözik az egyéni online terápiától, mivel jelenleg kevesebb empirikus kutatás áll rendelkezésre annak hatékonyságáról és kockázatairól. A párterápiák eredményeire vonatkozó kutatások többsége egészségügyi problémákkal küzdő párokról vagy pszichoedukációs programokban részt vevő párokról szól. A párterápiában végzett kutatások hiányossága miatt a terapeuták gyakran bizonytalanok, amikor az online terápiát választják, különösen a komplex kapcsolati problémákkal vagy erőszakos történetekkel rendelkező párok esetében.

Bár az online terápia még mindig szkepticizmus övezi, az online terápiás tapasztalatok között már megjelennek azok a pozitív jelek, melyek szerint az online terápiák ugyanúgy, ha nem jobban is, hatékonyak lehetnek bizonyos esetekben, mint a személyes találkozók. A párok és terapeuták tapasztalatai, bár kezdetben aggodalmakat és kétségeket tartalmaztak, mostanra egyre inkább nyitottabbá váltak, hogy az online terápiák lehetőséget adnak a közvetlen terápiás munkára, és olyan kérdésekben is eredményesek lehetnek, amelyek a személyes kapcsolatok során is sikeresen kezelhetőek.

Fontos megérteni, hogy az online párterápia nem csupán a fizikai távolság leküzdését jelenti, hanem egy teljesen új terapeutikus kapcsolattartási módot is. Az online térben a terapeuták és páciensek közötti kapcsolatot más dinamikák formálják, mint a személyes találkozóknál, és ez különösen fontos a transzferencia és ellentranszferencia szempontjából, amelyek erőteljesen befolyásolják a terápiás kapcsolat sikerességét. Az online terápia sajátos kihívásokat jelent a terapeuta számára, mivel az érzékelt közelség és a személyes interakciók hiánya egyes esetekben hatással lehet a terapeuta személyes identitására és az érzelmi kapcsolódás mélységére. Az online platformok, mint például videóhívások vagy üzenetváltás, bár kényelmesek és gyorsan hozzáférhetők, nem mindig biztosítanak olyan mértékű intimitást, amit a személyes terápiás ülések kínálni tudnak.

A tudományos közösség folyamatosan dolgozik azon, hogy pontosabb képet adjon az online párterápia hatékonyságáról. Néhány kutatás már arra utal, hogy az online formák nemcsak a hagyományos terápiákat kiegészíthetik, hanem saját erősségeik révén akár a hatékonyságot is növelhetik. A jövőben valószínű, hogy az online párterápia a pszichoterápia egyik elterjedt formájává válik, és az ezzel kapcsolatos kutatásokat és alkalmazásokat egyre inkább integrálják a szélesebb terápiás gyakorlatba. Ahogyan az online terápiás módszerek fejlődnek, úgy a terapeuták is egyre inkább alkalmazkodnak ehhez az új világképhez, és az online terápiás közösség egyre inkább képes lesz megbirkózni a különböző terápiás kihívásokkal, biztosítva a páciensek számára a lehető legjobb ellátást.

Mi volt Caligula valós indítéka? A hatalom, árulás és bosszú keveréke
Hogyan alakíthatjuk ki a belső motivációt a szánalommal való munkavégzésben?
Hogyan építhetünk interaktív alkalmazásokat Angularban: Az UX és a reaktív programozás alapjai
Hogyan válik egy regényíró az ismeretlen tudás mesterségéből?
Hogyan alakította a félelem a politikai diskurzust és a politikai erőviszonyokat az Egyesült Államokban?