A szánalom és az empátia az a hajtóerő, amely arra készteti az embereket, hogy segítsenek másokon, enyhítsék mentális szenvedésüket, és új megküzdési stratégiákat sajátítsanak el, amelyek elősegítik a rezilienciát és a jólétet. A motiváció olyan erőket jelent, amelyek elindítanak, irányítanak és fenntartanak egy célra orientált viselkedést. A motiváció alapvetően fontos a szánalom terén, hiszen meg kell értenünk, mi hajtja az egyes embereket, hogy hosszú karrierek során is képesek legyenek együttérzően cselekedni, még akkor is, ha ez a mentális megterhelés elviselését jelenti (Wallin et al., 2022).

A motiváció fogalma nem egy egységes koncepció (Michie et al., 2014), és számos egymásnak ellentmondó vagy kiegészítő elmélet létezik. A motivációval kapcsolatos kutatások széles spektrumot ölelnek fel, de Schunk et al. (2014) szerint három fő irányzatra bontható: mechanikus, organizmikus és kontextuális megközelítés. A mechanikus megközelítés a természettudományos paradigmára épít, és arra törekszik, hogy mérje a motivációt a viselkedés folyamatos változása révén. Az organizmikus megközelítés szerint a változás progresszív, de minőségileg eltérő, nem mennyiségileg. A kontextuális megközelítés pedig azt sugallja, hogy a változásra való motiváció interaktív, nem pedig lineáris, és gyakran történelmi események indítják el.

A motiváció tehát nem csupán egy pszichológiai fogalom, hanem az egyén cselekvését is befolyásolja. A szánalommal való munkavégzés terén is fontos figyelembe venni, hogy milyen típusú motivációk jelennek meg a gyakorlókban, mikor alkalmazzák együttérző tudásukat és készségeiket. Deci és Ryan (2002) motivációelméletei szerint három alapvető motivációs típus létezik: amotiváció, külsőleg kontrollált motiváció és belső (autonóm) motiváció. Az amotiváció az, amikor az egyén nem látja tisztán, miért vesz részt egy tevékenységben, és ennek következtében izolálódik és érdektelenné válik. A külsőleg motivált személy tevékenységet végez, hogy valamilyen külső jutalmat szerezzen – például előléptetést, elismerést vagy más típusú díjat. Ezzel szemben a belső motiváció a legmagasabb szintje az önálló cselekvésnek, ahol az egyén saját örömére és belső igényeire végzi a tevékenységet, függetlenül a külső elismerésektől.

A belső motiváció tehát nemcsak a cselekvéshez szükséges energiát biztosít, hanem alapvető pszichológiai szükségletekhez is kapcsolódik, mint az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás. A szánalom alapú gyakorlatokhoz szükséges emberi tulajdonságok, mint a gondoskodás, a bölcsesség és a bátorság, mellett az együttérző gyakorlatok kompetenciáját is meg kell erősíteni, hogy hatékonyan támogassuk a betegeket és a kollégákat a szenvedésből a virágzó állapotba.

A motiváció hatása különösen fontos a mentális egészségügy területén, ahol a szakszerű segítségnyújtás nem csupán technikai tudást igényel, hanem azt is, hogy a segítők képesek legyenek fenntartani az együttérzést akkor is, amikor a betegek szembesülnek a saját mentális fájdalmukkal. Az intrinszikus motiváció fenntartása, amely a mélyebb értelmet, autonómiát, mesterséget és célt szolgálja, kulcsfontosságú az egészségügyi dolgozók és a betegek számára egyaránt.

A külső motivátorok, mint például a pénzügyi juttatások, sok esetben csak rövid távú ösztönző hatással bírnak, és nem biztosítanak tartós változást. A valódi motiváció, amely hosszú távon fenntartja a cselekvést, az az intrinszikus motiváció, amely személyes fejlődést és belső jutalmakat eredményez. A szánalom gyakorlásához tehát nem csupán külső jutalmak szükségesek, hanem a belső késztetések is, amelyek személyes identitásunk részévé válnak.

Ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók és betegek számára fenntartható motivációt biztosítsunk, a szánalom alapú gyakorlatoknak az önállóságot, a személyes fejlődést és az érzelmi szabályozást kell előtérbe helyezniük. Az önszabályozás és a hibák, kudarcok kezelésére való képesség kulcsszerepet játszik abban, hogy képesek legyünk megőrizni a figyelmünket és az érzelmi egyensúlyt a mentálisan sérült egyének segítése közben.

Hogyan segíti a Valóság-alapú Gyakorlat a Szociális és Egészségügyi Szolgáltatók Munkáját?

A gyakorlati útmutatók segítenek a szakembereknek abban, hogy hatékonyabban keressenek hasznos tudást, világosabban képviseljék saját tudományos nézőpontjukat, és eredményesebben kommunikáljanak a betegekkel és a multidiszciplináris csapattal. A Valóság-alapú Gyakorlat (VBG) tehát egy elméleti és készségekre alapozott háttér az egészségügyi döntéshozatalhoz, amelyben különböző (és ezért potenciálisan ellentmondó) értékek jelennek meg.

A VBG-t először akkor találkoztam, amikor a 10 Alapvető Közös Képesség projektben kezdtem dolgozni, amely az egész mentális egészségügyi munkerő számára egy keretrendszert kínált (Egészségügyi Minisztérium, 2004). Célunk az volt, hogy megértsük az értékek és viselkedés közötti összefüggéseket – ez a VBG alapja. A VBG lényegében az “Evidencia-alapú Gyakorlat” (EAG) másik oldala, és nem lehet értékrendszertől mentesen beszélni az evidenciáról, mivel az evidenciák nem létezhetnek értékek nélkül. Az illusztráció (6.1 ábra, Subbiah, 2023) azt mutatja, hogy a jövőbeli orvostudomány és az evidenciák nem lehetnek értékmentesek, különösen a mesterséges intelligencia növekvő használata mellett.

A Valóság-alapú Gyakorlat a bonyolult és ellentmondásos értékek kezelésére szolgál az egészségügyi és szociális gondozásban. Az EAG és a VBG alapelvei közösen segítenek megérteni és támogatni a közös döntés fejlesztését és végrehajtását. A VBG-ben az értékek folyamatosan jelen vannak, és ezek a különböző, valamint közös értékek alapvető részei a csapatmunkának az egészségügyi és szociális szolgáltatásban. A döntéshozatal és a kommunikáció, akár verbális, akár nonverbális módon, mindig tükrözi ezeket az értékeket. Gyakran könnyen látható, amikor két ember nagyon eltérő véleménnyel (értékrenddel) rendelkezik, de sokszor előfordul, hogy azt feltételezzük, mindenki ugyanazt gondolja és hiszi. A VBG elmélete azt állítja, hogy a különbségek a gyakorlatunk középpontjában állnak, és mivel nem beszélünk az eltérő értékekről, nem feltételezhetjük, hogy konszenzus létezik.

A VBG fejlesztése egy olyan rendszert kínál, amely segít a szakembereknek az értékek azonosításában a döntéshozatalban, valamint a készségek alkalmazásában, hogy a lehető legjobb konszenzust érjük el. Amikor konszenzus nem érhető el, a VBG támogatja az ‘ellentmondásos’ (disszensus) helyzetek kezelésére irányuló készségek fejlesztését. A VBG tehát nem csupán egy elmélet, hanem egy gyakorlati eszközkészlet, amely segíti a szakembereket abban, hogy tisztában legyenek az őket körülvevő értékekkel, és képesek legyenek olyan döntéseket hozni, amelyek mind a szakmai, mind a személyes értékeik figyelembevételével történnek.

Az egészségügyi és szociális szolgáltatók mind rendelkeznek értékekkel, és ezek az értékek gyakran összhangban állnak az olyan hivatalos irányelvekkel, mint az NHS Alapelvei, vagy a munkaadó szervezetek küldetési nyilatkozatai. Azonban nem biztos, hogy mindig tükrözik egymást, hogy a személyes és szakmai értékeink hogyan formálják a viselkedésünket. Az értékek vezetik a döntéshozatali folyamatokat, de nem merev szabályként működnek. A VBG elmélete szerint, ha nyíltan beszélünk a saját értékeinkről a kollégáinkkal, akkor nagyobb eséllyel tudunk értékeket és viselkedéseket összehangolni. Az, hogy a viselkedésünket és az értékeinket nem mindig tudjuk pontosan tükrözni, nem jelenti azt, hogy nem érdemes dolgozni a közelítésükön.

A VBG olyan klinikai készségeket hangsúlyoz, amelyek támogatják a kiegyensúlyozott döntéshozatalt, amikor értékek ütköznek egymással, hogy végül konszenzust alakíthassunk ki. Az értékek alapú gyakorlat hangsúlyozza a különböző értékek sokféleségét, amelyet az egészségügyi szakemberek, kutatók, menedzserek, betegek és gondozók egyaránt képviselnek. Az egészségügyi csapatok számára az egyes értékek tiszteletben tartása és a különböző perspektívák figyelembevétele kulcsfontosságú a hatékony munkavégzéshez. A VBG egy olyan készségfejlesztési keretrendszert kínál, amely lehetővé teszi a szakemberek számára, hogy felismerjék és figyelembe vegyék ezeket az értékeket a döntéshozatali folyamat során.

A VBG tehát arra tanít, hogy az értékek mindig jelen vannak, és fontos, hogy kezeljük őket tudatosan. A sikeres döntéshozatal kulcsa nem az, hogy mindenkivel egyetértsünk, hanem hogy elismerjük és tiszteletben tartsuk a különbözőségeket, és hogy képesek legyünk konszenzust kialakítani még ellentmondásos helyzetekben is.

Hogyan befolyásolják a vezetési stílusok és a személyes értékek a csapatok működését és a mentális egészséget?

A vezetés és az együttműködés dinamikája, különösen az egészségügyi környezetben, közvetlenül kapcsolódik az emberek közötti kölcsönhatásokhoz, a személyes értékekhez és a csapatok tagjainak egymásra gyakorolt hatásaihoz. Az önállóság, a társadalmi elköteleződés és az önreflexió szerepe nem csupán a vezetők, hanem minden egyes csapattag munkáját és mentális jólétét is alakítja. Az olyan vezetési stílusok, mint a szolga-vezetés vagy a toxikus vezetés, képesek alapvetően megváltoztatni a csapatok dinamikáját, ezáltal pedig a tagok pszichológiai biztonságát és elkötelezettségét is befolyásolják.

A vezetési stílusok mellett kiemelkedő szerepe van az érzelmi intelligenciának is, ami az emberi kapcsolatokban, például a segítő szakmákban különösen fontos. A vezetők képesek formálni a csapatok kultúráját, az egyének motivációját és a mentális egészséget támogató környezetet, miközben közvetlen hatással vannak a csapat tagjainak biztonságérzetére és belső motivációjára. A vezetői stílus, amely elősegíti az empátiát, a támogató visszajelzéseket és a személyes értékek tiszteletben tartását, képes növelni a csapatok hatékonyságát és az egyéni jólétet.

A vezetés és az önállóság kapcsolatában a döntéshozatal szabadsága és a személyes értékek hangsúlyozása mellett a közösségi elköteleződés és a proaktív támogatás is kiemelkedő szerepet kap. A csapatok és a vezetők közötti interakciók akkor működnek a leghatékonyabban, ha azok figyelembe veszik az egyéni értékeket, és ösztönzik a pozitív érzelmi és pszichológiai környezet kialakítását. A társadalmi támogatás és a szociális hálózatok az empátiát és a közösségi összetartást erősítik, ami nem csupán a munkahelyi teljesítményt növeli, hanem a mentális egészséget is javítja.

A vezetés során figyelembe kell venni a csapatok tagjainak pszichológiai szükségleteit, az empátiát és a támogatást, hogy elősegítsük a mentális jólétet. A közvetlen érintkezés, a haptikus érintés vagy a támogató visszajelzés mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a biztonságérzet növeléséhez és a csapatszellem megerősítéséhez. A csapatmunka során megvalósuló szolidaritás és kölcsönös támogatás fontos szerepet játszik abban, hogy az egyes tagok képesek legyenek megbirkózni a munkahelyi stresszel, valamint hozzájáruljanak saját és mások mentális egészségéhez.

A toxikus vezetési stílusok, amelyek nem veszik figyelembe az egyéni és csoportos szükségleteket, és amelyek nem támogatják a pszichológiai biztonságot, súlyosan befolyásolhatják a csapatok dinamizmusát és tagjaik jólétét. Az ilyen típusú vezetők gyakran hozzájárulnak a kiégéshez, a csökkent motivációhoz és a magas stresszszinthez, miközben aláássák a csapatkohéziót. Ezzel szemben az empatikus és támogató vezetési stílusok elősegítik a jobb teljesítményt, a csapatok közötti bizalmat és a személyes növekedést, hozzájárulva a mentális egészség megőrzéséhez.

A csapatok működését és a mentális egészséget befolyásoló tényezők széles spektrumot ölelnek fel, a személyes értékek és a közösségi elköteleződés szoros kapcsolatban állnak a pszichológiai biztonsággal, az érzelmi intelligenciával és a csapatkohézióval. Az egészségügyi környezetben különösen fontos, hogy a vezetők figyelmet fordítsanak ezekre a tényezőkre, és olyan támogató légkört alakítsanak ki, amely elősegíti az egyének mentális és érzelmi jólétét, miközben növeli a csapat hatékonyságát és teljesítményét.

A vezetők és csapatok számára kulcsfontosságú, hogy olyan kulturális és kommunikációs alapokat alakítsanak ki, amelyek lehetővé teszik a pszichológiai biztonságot és a személyes fejlődést. Az önreflexió, az értékalapú gyakorlatok és a támogató visszajelzések nemcsak a csapattagok egyéni fejlődését, hanem az egészségügyi szolgáltatás minőségét is javíthatják. Az ilyen típusú vezetési stílusok hozzájárulnak a megelőzéshez, az egészségügyi ellátás javításához és a betegek biztonságához, miközben elősegítik a csapatok mentális egészségét is.

Mi motivál minket a gondoskodásra és a szociális kötődésekre?

A gondoskodás iránti vágy alapvető emberi tulajdonság, amely nem csupán a családi kapcsolatok megerősítését szolgálja, hanem a társadalmi kötődéseink kialakulásában is kulcsszerepet játszik. A gondoskodás, akár adásról, akár elfogadásról van szó, nélkülözhetetlen a vonzalom, a társas kapcsolatok és a párválasztás szempontjából. Mint társas lények, érzékenyek vagyunk mások szükségleteire. Ez a figyelem és törődés önmagunk és mások jóléte iránt nem csupán egy szakmai vagy segítő foglalkozás sajátja, hanem az evolúciós fejlődésünk mélyen gyökerező jellemzője. A történelmi és régészeti feljegyzések számos olyan bizonyítékot tartalmaznak, amelyek arra utalnak, hogy a korai emberi társadalmak nemcsak segítő viselkedést mutattak, hanem jelentős fizikai gyógyulást is elértek egyes embereknél, akik gondoskodásban részesültek (Tilley és Oxenham, 2011; Simpkins et al., 2018). Ez a gondoskodási viselkedés kulcsszerepet játszik a mások iránti együttérzésünkben és annak motivációjában.

Motiváció nélkül nem lenne lehetséges a gondoskodás megélése, sem pedig a komoly együttérzés aktusai. Azok, akik depresszióval vagy szorongással küzdenek, gyakran nem képesek magukat motiválni arra, hogy gondoskodjanak magukról, másokról, vagy segítséget kérjenek. A motiváció nélküli állapotok rendkívül káros hatásúak, és ezen motivációs hiányosságok számos más mentális rendellenességben is megfigyelhetők. A gondoskodás az érzékenység és figyelem képessége, amely arra ösztönöz minket, hogy észleljük, hallgassuk meg és figyeljük meg mások szükségleteit. A motiváció fontosságát és a gondoskodás kulcsfontosságú szerepét a következő fejezetekben is alaposabban megvizsgáljuk, mivel a mások iránti törődésünk alapvetően az énünk és a környezetünk közötti kölcsönhatásban gyökerezik.

A gondoskodás egyik legnagyobb kihívása a mások szenvedésének tolerálása. Életünk és mások élete gyakran tele van szenvedéssel, és ez a szomorú valóság a mindennapi élet része. A gondoskodásnak, különösen a szakmai ellátás területén, alapvető eleme a mások szenvedésének elviselése. A "kiégés" jelensége, amely sokszor a segítő szakmákban jelentkezik, ennek a szenvedésnek a tolerálásából fakad. A kiégés és a morális sérülés iránti növekvő érdeklődés különösen fontos témája a következő fejezeteknek, amelyek a csapatmunkáról és a vezetésről szólnak.

A gondoskodás biológiai alapja is szoros kapcsolatban áll az agy és a test működésével. Az empátiával kapcsolatos kutatások szerint az empátia aktiválása az agyban az Anterior Insula (AI) és a mediális/anterior cinguláris kéreg területein figyelhető meg (Lamm et al., 2011; Xiang et al., 2018). Az agy és a test közötti szoros összefüggés azt mutatja, hogy a gondoskodás nem csupán a lelki állapotok, hanem a fizikai egészség szoros kölcsönhatásában is megjelenik. Ez különösen fontos a különböző szakmai területeken dolgozók számára, akiknek tudatában kell lenniük annak, hogy az emberi agy és a test működése szorosan összefonódik, és ezt a tudást integrálni kell a segítő szakmákban való munkavégzés során. Az agy evolúciós fejlődése – a limbikus rendszer és a neokortex együttes működése – alapvetően meghatározza, hogyan reagálunk a környezetünkre, és hogyan alakítjuk ki viselkedésünket a társas kapcsolatainkban.

A gondoskodás tudományos alapjait vizsgáló kutatások, mint például Tania Singer ReSource Projectje (Singer és Engert, 2019), bizonyítják, hogy a mentális edzés, mint a mindfulness meditáció és az empátiára épülő gyakorlatok, képesek strukturális változásokat előidézni az agyban, amelyek javítják a szociális intelligenciát. Ez különösen fontos a társas interakciók, konfliktuskezelés és együttműködés szempontjából, és olyan készségeket fejleszt, amelyek elengedhetetlenek a sikeres kapcsolatokhoz. Singer kutatásai azt mutatják, hogy a napi, céltudatos mentális tréning még felnőtt korban is képes pozitív hatást gyakorolni az agy struktúráira, és ezen keresztül javítani a szociális készségeinket.

A motiváció, mint a veszélyekre, a biztonságra és a sikerre adott válaszok összefüggésében, kulcsfontosságú szerepet játszik a gondoskodás tudományos megértésében. Az agyunkban található amygdala például az elsődleges rendszer, amely válaszol a fenyegetésekre, és segít bennünket a kockázatok monitorozásában. Ez a kockázatkezelési mechanizmus rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogyan értelmezzük mások viselkedését és motivációit, valamint hogyan reagálunk a környezetünkre.

A gondoskodás tudományos alapjainak megértése segíthet abban, hogy tudatosan fejlesszük a saját együttérző magatartásunkat, és jobban támogassuk másokat a mindennapi életben. Az együttérzés nem csupán érzelmi reakció, hanem egy olyan komplex rendszert képez, amely szoros kapcsolatban áll az agy, a test és a környezet kölcsönhatásaival.

Miért fontos a hősi harcban való részvétel és mit jelképeznek a hősök jellegei?
A beszéd művészete és a gyász: Eulógia, mint a közösségi emlékezés formája
Hogyan működnek a sorok, oszlopok és indexek az adatbázisokban?