Az internet új politikai arénát biztosított a szélsőjobboldali, autoriter populizmus számára, lehetővé téve a radikális politikai eszmék gyors terjedését. Az online tér nem csupán technológiai eszközként működik, hanem egy olyan kulturális és politikai térként is, amelyen keresztül a férfiasság és annak normái is újraértelmeződnek. A férfiak, különösen a fehér, heteroszexuális férfiak, egyes online közösségekben a hagyományos férfiasságot egyfajta kulturális és politikai eszményként hirdetik, miközben a nem conformáló, marginalizált csoportokat kitaszítják és másodrangúvá teszik.

A digitális korban különösen fontos, hogy megértsük, hogyan váltak a férfiak és a férfiasságot érintő diskurzusok központi szereplőivé a politikai tájat formáló online mozgalmak, mint például az Alt-Right vagy a Men’s Rights Activists (MRA). Ezen csoportok számára az internet olyan platformot biztosít, amelyen keresztül egyszerűen teret nyerhetnek, és eszméiket széles közönséghez eljuttathatják. A korábbi politikai diskurzustól eltérően az online kommunikáció gyorsan elérte azokat, akik nem találták meg hangjukat a hagyományos médiában, és az általuk képviselt eszmék, mint a férfiak áldozati helyzete, egyre inkább meghatározóvá váltak.

A fehér férfiak politikai dominanciája és a hozzájuk kapcsolódó privilegizált helyzet érzékelése erőteljes hatással van a szélsőjobboldali ideológiák terjedésére. Michael Kimmel 2013-as munkája, Angry White Men (Dühös fehér férfiak), világosan mutatja be, hogyan formálódnak a férfiak identitásaik a társadalmi változások tükrében, és hogyan reagálnak azok a férfiak, akik elveszítik korábbi privilégiumaikat. Kimmel szerint a "megcsalt férfiak" érzése, hogy elveszítették jogukat a férfiasság szimbolikus kifejezésére, szinte már egy politikai ideológiává vált. Ezzel szemben a férfiak áldozatiságát hirdető retorika különösen hangsúlyossá válik a férfiak és a nők közötti egyenlőségért vívott harcokban, miközben a fehér férfiak elnyomása az internetes kultúrában és a társadalomban is egyre inkább kérdésessé válik.

A közélet és az online tér összefonódása különösen érdekes kérdéseket vet fel, hiszen az internet, mint a szélsőjobboldali ideológia egyik legfőbb kommunikációs eszköze, nem csupán a férfiak privilegizált helyzetét erősíti, hanem elősegíti az azokkal szembeni második rangú státuszt is. A férfiak, akik úgy érzik, hogy már nem élvezhetik a fehér férfiasság által biztosított előnyöket, elindítanak egy diskurzust, amely folyamatosan az ő helyzetük védelmére építkezik. A Trump-féle populizmus, valamint a hasonló politikai vezetők (például Viktor Orbán és Matteo Salvini) hatalomra kerülésével a férfiak politikai felhatalmazása egyre inkább politikai diskurzussá vált, és az online tér ennek a diskurzusnak a legfontosabb megjelenési helyszínévé vált.

A radikális online közösségekben a férfiasság és a hagyományos nemi szerepek védelme egyfajta válaszként működik a nők és egyéb kisebbségek előrehaladására, amelyet ezek a férfiak veszélyesként és elfogadhatatlanként értékelnek. A férfiak által megélt „áldozatiság” politikai eszmeivé válik, amelyek a hagyományos férfi szerepek elvesztésétől való félelemre építenek. Az internet ezen a téren különösen fontos szerepet játszik, mivel lehetőséget biztosít arra, hogy az ezekben a diskurzusokban részt vevők egy újfajta identitást formáljanak, amely a férfiasságot a társadalmi küzdelem központi elemévé emeli.

A digitális kultúra lehetőségei és veszélyei egyaránt kiemelt szerepet kapnak a mai politikai diskurzusokban. A férfiak online felületeken való megjelenése a férfiasság, a politika és a társadalom viszonyát újraértelmezi, ugyanakkor megerősíti a már létező hatalmi struktúrákat és ideológiai megközelítéseket. Az internet nem csupán egy kommunikációs eszköz, hanem egy olyan eszközzé vált, amely lehetővé teszi az új politikai diskurzusok gyors terjedését, és elősegíti a régi normák és értékek megőrzését a modern világban. Az online tér tehát nem csupán egy újabb technológiai újítás, hanem a politikai diskurzust formáló erővé vált, amelynek hatása messze túlmutat a virtuális világ határain.

A férfiasság és a politika kapcsolata tehát nem csupán elméleti kérdés, hanem konkrét társadalmi és politikai folyamatokat is generál, amelyek egyre inkább meghatározzák a mai világot. Az online tér és a politikai diskurzusok közötti kölcsönhatás fontos jelenség, amely segíthet jobban megérteni a mai társadalom és politikai világ működését.

A fehér férfiasság határvonalain: A "stranger" szerepe a politikai és online diskurzusban

A "stranger", azaz idegen szerepe, amelyet Bauman (2007) az elidegenedés és az identitások határvonalainak keresztmetszeteként ábrázol, nem csupán szimbolikus, hanem rendkívül zűrzavart keltő. Az idegenek jelenléte felborítja azokat a rögzült kategóriákat, amelyek az „itthoni” és „idegen” fogalmai köré épülnek, és ezzel megzavarják a csoportok közötti határvonalakat. A csoportmeghatározásban és a zárt közösségekben a fenyegetés jelenléte erősíti meg a "belső" és a "külső" között húzódó éles vonalat, míg az idegen szerepe, aki nem illeszkedik egyik vagy másik kategóriába sem, zűrzavart és szorongást kelthet. Ezt a feszültséget Bauman úgy írja le, mint egy hatalomgyakorlási mechanizmust, amely az ellentétek mesterséges alkotásán keresztül próbálja elhitetni, hogy ezek az ellentétek természetesek: „A dichotómia egy hatalmi gyakorlat, és ugyanakkor annak álcázása” (Bauman 2007: 14).

A fehér férfiasság hegemonikus normáit kérdőjelezve AS és CC példája kiválóan bemutatja, hogy miként működnek ezek az idegenek, és hogyan váltják ki a közösség támadásait. AS és CC nem illeszkednek a megszokott normákhoz, és mint fehér, heteroszexuális férfiak, a közelükben lévő „idegen” pozíciót képviselik, mert nem csupán elveiket hirdetik, hanem szembeszállnak a saját közösségük elvárt normáival is. Ezek az emberek nem társadalmi vagy gazdasági értelemben vannak távol a megszokott közösségi formáktól – nincsenek távol a fehér, középosztálybeli férfiak szokásos mindennapjaitól, mégis radikális ellenségeivé válnak azoknak, akik közvetlenül hasonlítanak rájuk. Hasonlóan másokhoz, ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazokat a helyeket látogatják, ugyanazokat az éttermeket keresik fel. Az idegenségük forrása tehát nem a fizikai távolság, hanem a társadalmi normák megszegése és az identitás határvonalainak kérdőjelezése.

A diszkrimináció, amelyet AS és CC tapasztalt, szoros kapcsolatban áll azzal, ahogy a társadalom a "nem normális" masculinitást ábrázolja. Az ilyen támadások gyakran kapcsolódnak a normatív férfiasság szigorú előírásaihoz, amelyeknek a legtöbb férfi nem felel meg teljesen. Connell (2005) rámutat, hogy a hegemonikus férfiasság által támasztott elvárásoknak mindössze egy kis része tud teljes mértékben megfelelni, és azok, akik nem teljesítik ezeket az elvárásokat, könnyen válhatnak a közösség kirekesztett tagjaivá. AS példája jól illusztrálja ezt a társadalmi kirekesztést: őt a netes fórumokon nemcsak gyengének, hanem „bétának” is nevezik, aki nem felel meg a domináns férfiasság követelményeinek. Emellett személyes tulajdonságait, mint a haját, szintén támadják, hiszen a hajhullás, a bőrszín vagy az izomzat hiánya mind olyan jellemzők, amelyek a hegemonikus férfiasság normáihoz képest alacsonyabb státuszúak.

A netes közösségekben való szereplés szintén fontos szerepet játszik az ilyen típusú másodlagos kirekesztésekben. A fórumokon való hozzászólások és a személyes jellemzők alapos elemzése olyan eszközként szolgálnak, amelyek tovább szítják a felháborodást és segítenek fenntartani az elhatárolódás logikáját. Miközben AS-t és CC-t folyamatosan támadják, mások, mint például Milo Yiannopoulos, akik nyíltan hirdetik a fehér nacionalizmus eszméit, pozitív visszhangot kapnak, mivel megerősítik a domináns politikai diskurzust.

A „stranger” szerepe tehát nem csupán a kívülállóságot, hanem a politikai diskurzusokban való aktív jelenlétet is jelenti. Ez a szerep képes új értelmezéseket adni a közösségi normák és a kirekesztés elveinek, különösen a digitális térben, ahol a közösségek formálódása folyamatosan változik, és az identitások fluiditása állandó. A közösségi fórumok és a kommentárok formálják és újradefiniálják, hogy ki számít belsőnek és ki számít idegennek, miközben a normatív férfiasság határvonalai is folyamatosan átrendeződnek.

A web egy különleges erőt ad a kirekesztett egyének és közösségek számára, hogy hatékonyan kihívják a meglévő normákat. Az ilyen típusú másodlagos kirekesztés, amely szoros kapcsolatban áll az internetes trollkodás és a csoportok közötti ideológiai háborúval, nem csupán szórakozásból történik, hanem mélyebb társadalmi és politikai jelentőséggel bír. A kirekesztés folyamata, legyen az fizikai vagy online, elengedhetetlen a csoport identitásának védelmében és fenntartásában, és az egyéni reakciók, mint AS és CC példája is mutatja, minden egyes társadalmi határvonalat és kategorizálást újrarajzolnak.

Hogyan befolyásolja a nemi identitást az online zaklatás és másingazás?

A digitális tér napjainkban a szociális interakciók, véleményformálás, és a társadalmi diskurzus kulcsfontosságú színterévé vált. Az internet azonban nemcsak lehetőségeket, hanem veszélyeket is rejt, különösen azok számára, akik már eleve marginalizált helyzetben vannak a társadalomban. Az online zaklatás, beleértve a genderalapú zaklatást és az olyan jelenségeket, mint a „gender trolling”, egyre inkább mindennapossá válik. Ez nemcsak a nőket, hanem a férfiakat és más csoportokat is sújtja, akik nem illeszkednek a hegemonikus nemi szerepekhez.

A "gender trolling", ahogy Mantilla (2015) kifejtette, egy olyan zaklatási forma, amelyben a támadások a szexizmus és a nőgyűlölet motívumain alapulnak. A cél nem csupán a társadalmi interakciók zűrzavarrá tétele, hanem a nemi identitás kifejezésének és annak szabadságának elfojtása. Az online zaklatás ezen formája gyakran sokkal agresszívebb, fenyegetőbb és személyesebb, mint más típusú trollkodás, mivel a támadók célja, hogy megsértsék a női identitást, és ezzel aláássák a női szerepvállalást a digitális térben.

Ezen túlmenően az online zaklatás nem csupán nemi alapú: gyakran rasszista jellegű is. Az internet, mint a társadalmi egyenlőtlenségek színtere, gyakran vált helyszínévé a fajgyűlölet és az intolerancia megnyilvánulásainak. Az online zaklatás olyan interakciókat generál, amelyek lehetővé teszik az áldozatok társadalmi, etnikai, vallási, vagy egyéb szempontból való megkülönböztetését, és ez a jelenség különösen erőteljes, ha a célpontok kisebbségi csoportokból származnak.

Az online térben tapasztalható gender alapú másingazás nemcsak a nőkre, hanem a férfiakra is hatással van, akik szintén navigálják a nemi identitásukat a digitális környezetben. A fiúkat és férfiakat nemcsak a hegemonikus férfiasság elvárásai sújtják, hanem azok a társadalmi normák is, amelyek megkövetelik, hogy a férfiak egy szűk, agresszív és domináns szerepkört töltsenek be. Az ilyen típusú szerepformálás gyakran vezet egy elnyomó környezethez, amely elutasítja azokat a férfiakat, akik nem felelnek meg ennek a szigorú normának.

A zaklatás és a másingazás formái különösen veszélyesek lehetnek azok számára, akik a feministák vagy más, társadalmilag elnyomott csoportok számára fontos témákat vitatnak meg az interneten. Az online zaklatás, amikor a nők és más marginalizált csoportok politikai véleményeit vagy társadalmi diskurzusát célozza meg, szoros összefüggésben áll a nők elleni erőszakkal (VAWG) és a gyűlöletbűncselekményekkel. Ezt a megkülönböztetést gyakran nem értékelik megfelelően a jogi vagy társadalmi diskurzusokban, miközben a nők számára az online tér is lehetőségeket biztosít arra, hogy kifejezzék magukat, és felhívják a figyelmet a problémáikra.

A nők és lányok digitális térbeli tapasztalatai különösen bonyolultak, mivel a közvélemény gyakran nem mutat empátiát azok iránt, akik a nemi alapú zaklatás áldozataivá válnak. Az áldozatok gyakran saját felelősségüknek érzik a történteket, mivel nem tudták megfelelően kezelni a kockázatokat vagy nem hozták meg a „helyes” választásokat a digitális térben való részvételük során.

A férfiak esetében a szociális média használata sokszor másingazást és hegemonikus férfiasság bemutatását jelenti. A „banter” vagy szellemeskedés, mint a férfiak közötti szoros társadalmi kötődéseket kifejező kommunikációs forma, gyakran olyan eszközként jelenik meg, amely nemcsak a társadalmi határok tesztelésére, hanem a státusz és a társaságba való beilleszkedés egyik módjára is szolgál. Azonban ezen interakciók gyakran bántalmazó jellegűek, és másingazó gyakorlatokat hoznak létre, amelyek a férfiak közötti nemi szerepeket megerősítik.

Ezen interakciók hatása nemcsak az egyéni szintre, hanem a társadalmi diskurzusra is kihat. Azok a nők és férfiak, akik nem illeszkednek a domináns nemi normákhoz, gyakran kénytelenek a digitális térben is szembenézni a másingazás különböző formáival, amelyek célja a közéleti és társadalmi marginalizálásuk. A politikai diskurzusok terjedése az interneten azzal a veszéllyel jár, hogy a zaklatás és a másingazás egyre inkább a hétköznapi politikai interakciók részévé válik, és különösen a nők és színes bőrű nők számára olyan akadályokat jelenthet, amelyek még inkább kizárják őket a politikai szférából.

A digitális tér, bár óriási lehetőségeket kínál az egyéni és kollektív kifejezés számára, ugyanakkor a technológiai fejlődés nemcsak új lehetőségeket hoz, hanem új formákat is az elnyomásra és a másingazásra. Az online zaklatás, a szexizmus, a misogínia és a rasszizmus olyan jelenségek, amelyek a digitális világban a társadalmi egyenlőtlenségek tükröződését jelentik, és fontos, hogy ezzel a társadalom szélesebb körben szembenézzen.

Miért fontos a megfelelő bizalom, ha képeket küldünk?

A nem beleegyezéses képküldés témája egyre fontosabbá válik, mivel a digitális világ gyors fejlődése, különösen a közösségi média és az okostelefonok elterjedése, új kihívások elé állítja a személyes adataink és képeink védelmét. A fiatalok, különösen a tinédzserek, akik nem mindig értik meg a digitális tér veszélyeit, egyre inkább kitéve vannak annak, hogy egy pillanatnyi döntés következményeként nem kívánt helyzetekbe kerüljenek. Az okostelefonok és az internetes kommunikáció egy új dimenziót adnak a személyes kapcsolatoknak, de egyúttal új típusú kockázatokat is hordoznak magukban. A képek, különösen a privát jellegűek, ha nem megfelelően kezeljük őket, akár örökre is nyilvánosságra kerülhetnek.

A nem beleegyezéses képküldés áldozatai gyakran fiatal, naiv emberek, akik nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, hogy megértsék a következményeket, mielőtt képeket küldenének. Egyesek, mint ahogy azt J1 is említi, a gyengébb önbizalommal rendelkező fiatalokat, főleg nőket tartják a legnagyobb kockázatnak kitett csoportnak. Az ő esetükben az iskolai, családi vagy társadalmi nyomás, esetleg a romantikus kapcsolatok keresése miatt könnyebben kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetekbe. Mindez pedig gyakran abból adódik, hogy nem megfelelően mérlegelik a bizalom kérdését, vagy egyszerűen nem ismerik fel a kockázatokat, amelyek egy-egy képküldéshez kapcsolódhatnak.

Fontos, hogy a képek küldésének döntését mindig megelőzze egy alapos bizalmi értékelés. A digitális világban, ahol az emberek könnyen elérhetik mások személyes adatait, a bizalom kérdése kulcsfontosságú. Azok, akik túl könnyen bíznak meg másokban, és nem értékelik kellőképpen a kockázatokat, nagyobb eséllyel kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy a képeiket nem kívánt módon megosztják, ezzel pedig súlyosan sérül a személyes határuk és a privát szférájuk. G1 és J1 is arra figyelmeztetnek, hogy bár a választás mindenki számára szabad, a megfelelő döntés meghozatala elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a nem kívánt következményeket.

A nem beleegyezéses képküldés problémáját nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is tapasztalhatják, különösen akkor, ha nem kellő körültekintéssel választanak bizalmas kapcsolatokat. M1 tapasztalata is azt mutatja, hogy még a legbiztosabb kapcsolatban is lehetnek kockázatok, ha egyszer egy bizalmi határ megsérül, annak következményei hosszú távon is éreztethetők. A múltbeli rossz tapasztalatok, mint a hamis online profilok létrehozása és képek terjesztése, komoly hatással vannak arra, hogy az ember hogyan tekint a digitális térben való kapcsolódásra. A bizalom sérülése után sokan elkerülik a képek küldését, még akkor is, ha a jelenlegi partnerükben teljes mértékben megbíznak.

A nem beleegyezéses képküldés áldozatai gyakran olyanok, akik nem tudják kellőképpen felmérni a bizalmat és a kockázatokat, és nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyekkel megvédhetnék magukat. A megfelelő bizalom kiépítése, a személyes határok tiszteletben tartása és a digitális tér veszélyeinek megértése mind elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a nem kívánt helyzeteket. A legfontosabb, hogy mindig átgondoljuk a döntéseinket, és megértjük a digitális világban rejlő kockázatokat, hogy megóvjuk magunkat a személyes és pszichológiai következményektől.

Hogyan reagáljunk az online gyűlöletbeszédre és zaklatásra? A válaszok keresése és a hatósági szabályozás kihívásai

A társadalom reakciója az online gyűlöletbeszédre és zaklatásra mindig is egy dinamikusan változó kérdés volt. Az online térben zajló interakciók szabályozása, a technológiai fejlődés, valamint a különböző platformok működése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az állami és jogi válaszok sosem maradjanak statikusak. Az online zaklatás és gyűlöletbeszéd, különösen a szociális médián keresztül történő terjedésük, egyre inkább a globális közbeszéd részévé váltak, de a hatékony kezelésükre vonatkozó intézkedések még mindig gyerekcipőben járnak.

A szociális média cégei jellemzően lassan reagálnak a felhasználók aggályaira a mérgező online kultúrák, gyűlöletbeszéd és zaklatás kapcsán. A technológiai cégek és a rendőrségi szervek közötti szakadék még inkább kiemelkedik a cyberbűnözés, a digitális zaklatás, az internetes zaklatás és a bosszúpornográfia kezelésében. Az online zaklatás esetén sokszor felmerülnek olyan problémák, mint a bizonytalanság a törvényi kereteket illetően, vagy éppen a jogi szabályozás hatásköre, mivel az internetes bűnözés sokszor annyira elmosódott, hogy egyértelműen meghatározni a bűnözés pontos formáját egy adott esetben nehézkes.

Kutatók és szakértők számos alkalommal jelezték, hogy az online zaklatás és a kapcsolódó bűncselekmények esetében a rendőrség nem igazán alkalmazkodott a komplexitáshoz. A bűnüldöző hatóságok nem mindig képesek megfelelően kezelni az olyan személyes jellegű cyberbűnözési formákat, mint például a zaklatás, a bosszúpornográfia vagy a családi erőszak. Az áldozatokkal szembeni rendőrségi reakciók gyakran kritikákat váltanak ki, mivel a hatóságok hajlamosak a "victim blaming", azaz az áldozat hibáztatására, ami tovább súlyosbítja a helyzetet.

Ebben az összefüggésben az online "másodlagos" marginalizálás (vagy "online othering") kulcsfontosságú fogalom. Az "online othering" nem csak az áldozatokat teszi másodlagos szereplőkké a közösségi hálózatokban, hanem felveti annak fontosságát is, hogy hogyan reagálhatnak a felhasználók az őket érő online bántalmazásra. Az áldozatok, például a nők, akik online zaklatást és misogíniát tapasztalnak, sok esetben aktívan részt vesznek a visszavágásban, legyen szó a törvényes reakciókról, vagy az online térben történő közvetlen ellenállásról.

A nők online zaklatásra adott válaszai különösen érdekesek, mivel gyakran olyan digitális ellenállási formákat hoznak létre, mint a #MeToo mozgalom, amely 2017-ben vált világszerte ismertté. Ez a kampány a szexuális zaklatás és szexuális erőszak ellen küzdött, és számos más projekttel, például az EverydaySexism oldallal, a mindennapi szexizmus globális tapasztalatait gyűjtötte össze és hozta napvilágra. Az online zaklatásra adott válaszok egyik formája tehát a közvetlen ellenállás, a "digitális igazságtevő" (digilante) akciók, amelyek szintén komoly szerepet játszanak a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemben.

A fogyatékkal élő emberek online gyűlöletbeszédének elemzése egy másik fontos aspektust emel ki. A fogyatékos emberekkel kapcsolatos online gyűlöletbeszéd gyakran nemcsak egyéni, hanem politikai és gazdasági kérdés is. A fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatos online gyűlöletbeszéd elleni küzdelemhez szükséges társadalmi és jogi reformok figyelembe kell vegyék az internetes cégek gazdasági érdekeit és üzleti céljait is. A jogi válaszok gyakran nem elégségesek, mivel az internet világának üzleti szempontjai és a törvénykezés közötti feszültség tovább bonyolítja a helyzetet.

Ezen kívül, a rendőrség és a jogi hatóságok munkáját is nehezíti az internet fejlődése. A cyberstalking vagy a digitális zaklatás egyre nagyobb problémává válik, és a bűnüldözésben alkalmazott kockázatértékelő rendszerek folyamatosan nem tart lépést a technológiai fejlődéssel. Az internetet és az online tér különbségtételét gyakran erőteljesen leegyszerűsítik, ami tovább bonyolítja az online gyűlöletbeszéd elleni fellépést.

Fontos figyelembe venni, hogy az online gyűlöletbeszéd és zaklatás kezelésére irányuló jogi szabályozás és társadalmi válaszok nemcsak jogi szempontból fontosak, hanem kulturálisan is alapvetőek. A törvényi kereteknek és a bűnüldözésnek figyelembe kell venniük a kultúrák közötti különbségeket, a hatalom és ideológia szerepét, amelyek a "más" (other) fogalmát is alakítják az online térben. Az online zaklatás és gyűlöletbeszéd nem csupán társadalmi jelenség, hanem kulturális és politikai kérdés is, amely az internetes tér politikai gazdaságán alapul, és amelyet folyamatosan újra kell definiálni és alkalmazni a valós világ kihívásaihoz.

Hogyan segíthet a Netdata az infrastruktúra hatékony nyomon követésében és monitorozásában?
Miért válhatnak az alkohol- és drogproblémák bűnözői viselkedéssé és a társadalmi költségek hogyan növekednek?
Hogyan érte el a háború véget és mit jelentett ez a hétköznapi emberek számára?
Hogyan válik Wesley Malone a társadalom részesévé: A "Cop Out" és a magány tematizálása