Miért válhatnak az alkohol- és drogproblémák bűnözői viselkedéssé és a társadalmi költségek hogyan növekednek?

Az Egyesült Államokban a börtönök lakóinak két-harmada kapcsolódik valamilyen módon alkoholfogyasztáshoz vagy drogok használatához, mielőtt letartóztatták őket. Egyes adatok rávilágítanak arra, hogy az elítéltek jelentős része bűncselekményeit közvetlenül a drogokhoz és alkoholfüggőséghez köti. 2016-ban a szövetségi és állami börtönökben fogva tartottak közül 39%-uk, illetve 31%-uk vallotta, hogy bűncselekményük elkövetésekor drogokat használt. Ezen kívül, minden hatodik fogvatartott (16%) állította, hogy bűncselekményeit azért követte el, hogy pénzt szerezzen drogokra. Az alkohol- és drogkezelésen való részvétel sem ritka: az állami börtönökben 27%, a szövetségi börtönökben pedig 25% számolt be arról, hogy jelenlegi büntetésük során rehabilitáción vettek részt.

A drogpiac hatalmas mértékű szürkezónát képvisel, és a drogok valódi ára gyakran a csalás, a megtévesztés és az ártalmas következmények rendszerét követi. Az Egyesült Államokban például egy gramm heroin ára akár 300 dollár is lehet, míg Európában ez mindössze 69 dollár. A drogok, miután eljutnak a kiskereskedőkhöz, gyakran többszörös vágáson esnek át, így a vásárlók valójában csak egy kisebb, tiszta hatóanyaggal találkoznak.

A drogok és alkoholfogyasztás a bűnözéshez kapcsolódó impulzív viselkedéshez vezethet. A kábítószerek és az alkohol csökkenthetik az emberi önkontrollt, ami sok esetben hirtelen, meggondolatlan cselekedetekhez vezethet. A viselkedési függőségek is hasonlóan hatnak: a szenvedők gyakran kényszerülnek bűncselekmények elkövetésére, hogy pénzt szerezhessenek a fenntartásukhoz. A szerencsejáték, a szexuális szenvedély és más hasonló viselkedések mind olyan tényezők, amelyek fokozhatják az ember bűnözői hajlamait.

A harag és agresszió is szoros kapcsolatban állhat a drog- és alkoholfogyasztással. Az ilyen szenvedők gyakran nem képesek megfelelően kezelni az érzelmeiket. A kábítószerek és alkoholfogyasztás hatására az agresszió fokozódhat, és egyre inkább ellenőrizhetetlenné válhat. A harag kezelésének képessége erőteljesen befolyásolja, hogyan reagálunk az élet apróbb frusztrációira. Azok, akik ilyen szenvedésekkel élnek, gyakran nem ismerik fel, hogy a drogok vagy alkoholok fokozhatják agressziójukat, ami a bűncselekmények elkövetésének egyik kulcsfontosságú tényezője lehet.

A drog- és alkoholfüggőség komoly egészségügyi kockázatokkal jár. Az intravénás drogfogyasztás és a tűcserélés HIV és Hepatitis C fertőzést okozhat, míg a szexuális szenvedélybetegségek veszélyeztetik a személyeket a szexuális úton terjedő betegségekkel. A drogok, különösen az utcai drogok, gyakran olyan anyagokkal vannak keverve, amelyek növelhetik a túladagolás és a halál kockázatát. Az alkohol- és drogfüggőség folyamatosan fokozza az egészségügyi problémák kialakulásának valószínűségét, legyen szó a máj, az agy vagy más létfontosságú szervek károsodásáról.

Ezen kívül a szenvedők körében az öngyilkosságok előfordulásának aránya is magasabb, mint az átlagpopulációban, különösen azoknál, akik már hosszú ideje alkoholt vagy drogokat fogyasztanak. A terhes nők számára is különösen veszélyesek ezek a szerek, mivel a magzat fejlődésére súlyos következményekkel járhatnak.

Fontos megérteni, hogy az alkohol- és drogproblémák nemcsak a szenvedő személyekre hatnak, hanem az egész közvetlen környezetükre is. A családok, barátok és közösségek mind részesednek az ilyen típusú problémák következményeiből. Az emberi kapcsolatok helyreállítása és a rehabilitáció nemcsak az egyén, hanem a közvetlen társadalom számára is kulcsfontosságú.

Hogyan ismerhetjük fel az alkohol- vagy drogfüggőséget a családunkban, és miért fontos az időben történő beavatkozás?

Miközben a függő személy is keres valakit, akit hibáztathat a szenvedéséért, gyakran a legközelebbi családtagok válnak a célponttá. A kommunikáció fokozatosan romlik, és a családtagok magukra maradnak a fájdalmas, zárt állapotokkal, miközben próbálnak boldogulni a mindennapokban. Az egész család működése széteshet, miközben a közvetlen segítségnyújtás vágya egyre erősebbé válik, és valószínűleg a családtagok teljesen elfelejtkeznek saját szükségleteikről, csak hogy segítsenek a függő személynek. A szorongás, az állandó félelem és a kényszeres segítés kombinációja pedig hosszú távon mindenkire káros hatással van.

A szenvedélybeteg családtagok közvetlen környezetükre gyakorolt hatása nemcsak érzelmi és mentális problémákat eredményez, hanem fizikai problémákat is. A krónikus feszültség, az állandó aggodalom, hogy mi fog történni a következő pillanatban, a következő telefonhívásban vagy a következő ajtónyitásnál, rendkívüli mértékben kimeríti a családtagokat. A stressz hatására gyakoribbak az olyan egészségügyi problémák, mint a migrén, szívproblémák, emésztési zavarok és a szorongás. Az ilyen helyzetekben élő emberek gyakran küzdenek a depresszióval, és sajnos nem ritka, hogy a családtagok periodikusan öngyilkossági gondolatokkal küzdenek.

Mivel az addikció problémáját nem lehet nyíltan megvitatni, gyakran a családtagok elzárkóznak a külvilágtól, és egyre inkább magukra maradnak. A család az addiktív személy viselkedésére összpontosítva fokozatosan leépíti társas kapcsolatait, elszigetelődnek a barátoktól, elkerülik a társas összejöveteleket, és elveszítik saját közösségi életüket. Az emberek fokozatosan megértik, hogy a helyzet már elérte azt a pontot, ahol a beavatkozás elkerülhetetlen, és bár mindenki szeretné, hogy a függő személy rehabilitációja a lehető legkevesebb fájdalommal járjon, a beavatkozás már nem kérdéses.

A családi problémák mellett a függőség különböző formái rendkívül káros hatással vannak az egyénre is. A legrosszabb esetekben az addikciós szerek használata fokozatosan az egész életet áthatja, ahol a drogok vagy az alkoholfogyasztás kerül az élet középpontjába, míg minden más háttérbe szorul. Az egyén nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és érzelmileg is egyre inkább elnyomja önmagát, miközben egyre mélyebbre süllyed a kábítószer-használatba. A szenvedés hatására a függő személy egyre inkább képtelen a normális életvitelre, hiszen a drogok vagy az alkohol a legfontosabbá válnak számára. Mivel minden szenvedélybeteg először azért kezd el használni, hogy valamilyen módon jobb érzésekkel rendelkezzen, hamarosan azt veszi észre, hogy a kábítószer vagy az alkohol nemcsak átmenetileg, hanem hosszú távon is káros hatással van életére. Az addikciók, legyenek azok drogok, alkohol, vagy más szenvedélyek, mint például a szerencsejáték vagy az evés, mind-mind ugyanolyan veszélyesek, és minden egyes újabb használat fokozza az elszabaduló spirált.

Ahhoz, hogy valaki felismerje a saját szenvedélybetegségét, rendkívül fontos az önreflexió és a tudatosság. A mentális állapotunk, a családi történelem és az, hogy mennyire vagyunk hajlandóak kockáztatni és kipróbálni új dolgokat, mind hozzájárulnak a szenvedélybetegségek kialakulásához. Ha valaki hajlamos kábítószert használni, hogy jobban érezze magát, és ha depressziós vagy szorongó érzésekkel küzd, az addikció kialakulásának veszélye magas. A családi háttér, amelyben a drog- vagy alkoholfüggőség jelen volt, szintén növeli a kockázatot. Ha valaki nyitott a kockázatvállalásra, az is nagyobb eséllyel válik szenvedélybeteggé.

Hogyan segíthetnek a terápiás közösségek az addikció kezelésében?

A terápiás közösségek az 1950-es évek elején jelentek meg, Dr. Maxwell Jones munkássága révén, aki a terápiás közösség fogalmát dolgozta ki. Azóta ezek a közösségek különféle formákban léteznek, de alapvető céljuk, hogy biztosítsák a tiszta és józanságot támogató környezetet, valamint egy struktúrált életformát, amely rendkívül hasznos lehet a szenvedők számára. Dr. Jones nézete szerint a terápia folyamatos folyamat, ezért olyan légkört teremtett, ahol a betegek informálisan is kapcsolatba léphettek az orvosi és ápolói személyzettel. A terápiás közösségek egy olyan intenzív terápiás élményt nyújtanak, amelyben a kliensek előre meghatározott szerepeken keresztül mesélhetik el történeteiket, segítve ezzel a saját gyógyulásukat.

A terápiás közösségben az addiktusok hosszú távra elköteleződnek a közösség segítésére, miközben a józanságukat igyekeznek fenntartani. Ez a típusú közösségi kezelés nem egy egyszerű intézményi, rövid távú program, hanem önsegítő elven alapul, ahol a közösség tagjai egymást segítik a rehabilitációban. Az ilyen közösségekben az emberek hónapokig vagy akár évekig is maradhatnak, míg a lakóprogramok, mint például az intézményi kezelések, általában csak 1-3 hónapig tartanak.

A terápiás közösségek a drogoktól mentes, lakóhelyi környezetek, amelyeket más-más helyszíneken alakítanak ki, például egykori vidéki táborokban, tanyákon, lakóközösségekben vagy akár börtönökben, menedékhelyeken. A közösségek tagjainak száma változó lehet, de tipikusan 40 és 80 fő között mozog. A kezelés modellje hierarchikus, ami azt jelenti, hogy a tagok egyre nagyobb társadalmi és személyes felelősséget vállalnak. Az alapvető elv a kölcsönös önsegítés: mindenki felelős azért, hogy hozzájáruljon mások gyógyulásához, és ez a felelősség fontos része a saját kezelésüknek is.

A közösségi interakciók célja, hogy a tagok újragondolják és átalakítsák a drog- és alkoholfüggőséghez kapcsolódó attitűdöket, érzékeléseket és viselkedéseket. A közösség tagjai közvetlen tapasztalattal rendelkeznek a drog- és alkoholfogyasztás kultúrájával kapcsolatban, így hiteles forrást jelentenek a változásra vonatkozó ismeretek terén. Az ilyen közösségek tevékenységei a beteg életének rendbetételére koncentrálnak. A terápia központjában állnak az életvezetési készségek – mint a tervezés, a célkitűzés és a felelősségvállalás –, amelyek segítenek a tagoknak helyreállítani életvitelüket.

A terápiás közösségek nemcsak a drog- és alkoholfüggőségtől szenvedők számára fontosak, hanem azok számára is, akik szociális, mentális vagy pszichológiai problémákkal küzdenek. A közösség a kezelés folyamán arra tanítja a tagokat, hogy vállalják a felelősséget saját magukért és másokért, valamint hogy az „úgy viselkedjenek, ahogy szeretnék, hogy mások viselkedjenek velük”. A terapeuták különböző háttérrel rendelkeznek, sokan orvosok, szociális munkások, ápolók és pszichológusok, de gyakran maguk az addikcióval küzdött emberek is részt vesznek a kezelésben, akik saját tapasztalataikkal segíthetik a gyógyulókat.

A rehabilitáció fontos része, hogy azok, akik addikcióval küzdenek, gyakran gyenge szociális képességekkel, alacsony iskolai végzettséggel vagy rossz munkahelyi készségekkel rendelkeznek, és sok esetben hiányoznak a pozitív családi és közösségi kapcsolatok. A rehabilitáció tehát nemcsak a drog- vagy alkoholfogyasztásról való leszokásról szól, hanem egy teljes életvezetési átalakulásról, amely magában foglalja a megfelelő szociális és munkahelyi készségek, attitűdök és értékek elsajátítását.

A terápiás közösségek hatékonysága különböző kutatásokkal alátámasztható. Az Egyesült Államokban, a Nemzeti Drogellenes Intézet (NIDA) tanulmányai alapján, a terápiás közösségekben részt vevő személyek jelentős javulást mutattak a drog-, alkohol- és bűnözési szokásaikban, valamint az elhelyezkedésük és mentális állapotuk tekintetében. A kutatások azt mutatják, hogy azok, akik sikeresen befejezték a kezelést, jelentős csökkenést tapasztaltak a drog- és alkoholfogyasztásukban, valamint jobb munkavállalási helyzetet értek el.

A terápiás közösségekhez való csatlakozás különböző személyek számára lehetséges, azonban azokat az embereket célozza meg, akik súlyos problémákkal küzdenek, mint például többféle szenvedélybetegség, kriminális múlt, gyenge társadalmi támogatottság, valamint mentális egészségi problémák. A közösségi szabályok betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a tagok képesek legyenek küzdeni a szenvedélybetegségekkel és elérni a rehabilitációt. Ezek a szabályok segítenek abban, hogy a közösségi élet rendezett és produktív maradjon.

A terápiás közösségben való kezelés ideje változó, de jellemzően a tartózkodás hosszabb, mint a hagyományos rövid távú kezelések. A kutatások azt mutatják, hogy legalább 90 napos kezelés esetén a legjobb eredmények érhetők el, különösen, ha az egyén többféle problémával, például mentális zűrökkel vagy kriminális háttérrel rendelkezik. A kezelés teljes időtartama alatt a motiváció, az önbecsülés és a kitartás a legfontosabb tényezők, amelyek meghatározzák a sikeres rehabilitációt. A kezelések gyakran 18–24 hónapos időtartamúak, amelyek során a tagok fokozatosan tanulják meg, hogyan éljék életüket tisztán és józanul.

Hogyan segíthetjük a szenvedőket a szenvedélybetegségek kezelésében?

A szenvedélybetegségek kezelése során kulcsfontosságú megérteni, hogy a kezelés nem csupán egy egyszerű elvonási folyamatot jelent, hanem egy összetett, a mentális és érzelmi állapotokat is figyelembe vevő rehabilitációs módszert. Az egyes szenvedélyek – legyen szó alkoholfüggőségről, drogok használatáról, vagy éppen szerencsejáték-ról – mindegyike más és más hatással van a testre, az elmére és a társadalmi kapcsolatokra.

Az elvonás nem csupán a fizikai tünetek enyhítésére irányul, hanem az érzelmi és pszichológiai problémák kezelésére is. Az alkohol- vagy drogfogyasztás során kialakult pszichológiai függőség, amelyet gyakran a szorongás, a depresszió és az önbecsülés csökkenése kísér, egyértelműen meghatározza a rehabilitáció folyamatát. Ezen problémák kezelésében a terápiás módszerek, mint például a kognitív viselkedésterápia vagy a családterápia, rendkívül fontos szerepet játszanak, mivel segítenek a személyeknek újra megtalálni a stabilitást és a harmóniát életükben.

A rehabilitáció során gyakran előfordulnak olyan problémák is, mint a tagadás vagy az önmagunkkal szembeni kétségbeesés. A függő személyek sokszor nem hajlandók elismerni, hogy problémájuk van, ezért fontos, hogy a családtagok és a közvetlen környezet támogassák őket abban, hogy szembenézzenek a valósággal. Az úgynevezett "képesség a változásra" egy olyan folyamat, amely során a függő személyek megtanulják felismerni a szenvedélyeik okozta károkat, és elindulnak a gyógyulás útján.

Az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell érteni a szenvedélybetegségek kezelésében, az a család és a barátok szerepe. A szenvedő személyek gyakran nem képesek megbirkózni a szenvedélyükből fakadó problémákkal egyedül, ezért a családok aktív támogatása kulcsfontosságú. A családoknak nemcsak az elvonási tünetek enyhítésében kell részt venniük, hanem az egész rehabilitációs folyamat során folyamatosan bátorítaniuk kell a személyt, hogy a helyes irányba haladjon.

A sikeres rehabilitáció során az érzelmi támogató rendszerek kiépítése mellett az egyik legfontosabb dolog a szenvedő személyek számára, hogy újraépítsék a saját identitásukat. A szenvedélyek gyakran összefonódnak az önképünkkel, és ahogy a rehabilitáció halad előre, elengedhetetlen, hogy a személyek új értékeket találjanak, amelyek segítenek a hosszú távú megújulásban.

Fontos megjegyezni, hogy a rehabilitáció nem egy egyszeri folyamat, hanem egy folyamatos munkát igénylő út, ahol a visszaesések is előfordulhatnak. Az ilyen visszaesések kezelése során a kulcs a türelem, az önelfogadás és a folyamatos támogatás.