A Costa Rica-i klímapolitika története szoros kapcsolatban áll az ország politikai elitjének vezető szerepével, különösen a Figueres család politikai hagyományával és az azt követő fenntartható fejlődés iránti elköteleződéssel. José María Figueres, aki több mint egy évtizeden át vezette az országot, és René Castro, a környezetvédelmi miniszter, kulcsfontosságú szereplői voltak annak, hogy Costa Rica globálisan is elismert példává vált a környezetvédelmi politika terén.

Bár a fenntartható fejlődés kérdése 1992-ben vált globális témává a Rio de Janeiró-i Föld Csúcs konferencián, Figueres és Castro mégis különleges módon járultak hozzá a helyi politikai környezet átalakításához, ami elősegítette Costa Rica klímapolitikai célkitűzéseinek megvalósulását. Figueres politikai karrierje előtt mezőgazdasági miniszterként dolgozott, amely tapasztalat segítette abban, hogy jobban megértse a vidéki gazdálkodók problémáit, és olyan politikai kezdeményezéseket indítson, amelyek mind a helyi közösségek, mind a globális környezeti célok számára kedvezőek voltak. A környezetvédelmi szolgáltatásokért járó kifizetések (PES) programja, amely a fenntartható erdőgazdálkodás ösztönzésére jött létre, ennek az időszaknak az egyik legfontosabb eredménye volt. Figueres és Castro nemcsak a helyi érdekeket képviselték, hanem globálisan is hozzájárultak a klímaváltozás elleni küzdelemhez, előmozdítva a fenntartható turizmus, az ökoturizmus és a reforestation programokat, amelyek hosszú távon is biztosították Costa Rica környezetvédelmi profilját.

A Figueres család politikai háttere – amely szoros kapcsolatokat ápolt a liberális PLP párttal – szintén hozzájárult a fenntartható fejlődésre irányuló politikai stratégiák sikeréhez. Figueres elkötelezettsége a fenntarthatóság iránt, és a környezeti kérdések iránti érdeklődése, amely elsősorban nemcsak globális trendekre, hanem helyi igényekre is reagált, erős alapot biztosított a környezetvédelmi politikák számára. A PES program például különösen fontos szerepet játszott a fenntartható gazdálkodás előmozdításában, amelyben a gazdák számára közvetlen kifizetéseket biztosítottak a környezeti szolgáltatások nyújtásáért, mint amilyen a levegő tisztítása, az erdők védelme és a biodiverzitás fenntartása.

A Costa Rica-i kormányzat vezetői, mint Figueres és Castro, szoros együttműködést alakítottak ki a nemzetközi közösséggel is. Az ország nemcsak aktívan részt vett a nemzetközi klímamegállapodásokban, hanem saját magabiztos vezető szerepét is megerősítette a globális szintű környezetvédelmi tárgyalások során, például a COP konferenciákon. Ezen eseményeken Costa Rica volt az egyik olyan nemzet, amely nemcsak képviseltette magát, hanem a globális politikai diskurzusban is aktívan hozzájárult a környezetvédelmi megoldásokhoz. Costa Rica példája arra mutatott rá, hogy egy kisebb, politikailag stabil, gazdaságilag fejlett és társadalmilag viszonylag egyenlőtlen társadalmi környezet képes hatékonyan reagálni a globális klímaváltozási kihívásokra.

Ezen kívül fontos figyelembe venni, hogy Costa Rica kiemelkedő környezetvédelmi politikái nem csupán a Figueres család politikai örökségére, hanem az ország demokratikus hagyományaira is visszavezethetők. A történelmi háttér, miszerint Costa Rica az egyetlen közép-amerikai ország, amely megőrizte politikai stabilitását a 20. század második felében, kulcsszerepet játszott a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiák kialakításában és megvalósításában. A Costa Rica-i társadalom viszonylag alacsony fokú gazdasági egyenlőtlenségei, valamint a politikai elit elkötelezettsége a fenntarthatóság iránt, hozzájárultak ahhoz, hogy az ország különleges helyet foglal el a nemzetközi környezetvédelmi diskurzusban.

A Figueres család politikai és környezetvédelmi öröksége tehát nem csupán egy egyéni vezetői történet, hanem egy olyan politikai kultúra része, amely a fenntartható fejlődést, a társadalmi igazságosságot és a gazdasági jólétet egyaránt figyelembe veszi. Costa Rica tehát nemcsak egy klímapolitikai modellt kínál, hanem egy élő példát arra, hogy miként lehet a környezeti kihívásokat a nemzeti politikai diskurzus és a globális trendek összefonódásában sikeresen kezelni.

Miért fontos a közép-amerikai vezető szerepe a globális klímaváltozás elleni küzdelemben?

Christiana Figueres, Costa Rica korábbi elnökhelyettese és a UNFCCC (Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének Titkársága) volt vezetője, évtizedek óta meghatározó alakja a globális klímaváltozás elleni politikai tárgyalásoknak. Figueres munkásságának különlegessége abban rejlik, hogy nemcsak mint egyetemes politikai szereplő vált ismertté, hanem mint egy olyan vezető, aki egy kicsi közép-amerikai országot képviselt a világ legfontosabb éghajlat-politikai fórumain.

Costa Rica egy kis, de ambiciózus ország, amely azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy eltörölte hadseregét és elsőként ismerte el a nők választójogát. Ez a kis ország egyedülálló módon tette a környezetvédelmet és a fenntarthatóságot központi politikai célokká, és aktívan részt vett az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben. Figueres személye, és annak szimbolikus jelentősége, különösen fontos volt a nemzetközi színtéren. A Costa Rica-i tapasztalatok, mint a szén-dioxid-mentesítés célja és az erdőtelepítések politikája, nemcsak az ország számára voltak kulcsfontosságúak, hanem globális szinten is rezonáltak, különösen miután Figueres 2010-ben elnyerte az UNFCCC főtitkári posztját.

A döntés, hogy egy közép-amerikai személyt válasszanak az UNFCCC vezető pozíciójára, nemcsak politikai szempontból volt jelentős, hanem szimbolikusan is erős üzenetet küldött a világnak. Ahogyan William, egy volt miniszter említette, az volt az egyik legfontosabb üzenet, hogy egy kis közép-amerikai ország, mint Costa Rica, képes világpolitikai szinten vezető szerepet vállalni a klímaváltozás kezelésében. Figueres személyesen is hozzájárult a közép-amerikai országok éghajlati célkitűzéseinek előmozdításához, de még inkább azért volt fontos, mert a nemzetközi színtéren való szerepvállalása segített erősíteni a globális éghajlati párbeszédet és koordinációt.

Figueres munkásságának egyik fő vonása volt, hogy nem annyira a hazai klímakérdésekre összpontosított, hanem globális szinten próbálta formálni a klímavédelmi diskurzust. Sokan emlékeznek arra, hogy ő volt az, aki az első COP (Éghajlatváltozási Konferencia) óta minden egyes konferencián részt vett, és mindegyiken az éghajlatváltozással kapcsolatos komoly tárgyalások élére állt. Az ő vezetése alatt Costa Rica sikeresen képviselte azokat az ambiciózus célokat, amelyek a globális klímaváltozás mérséklésére irányultak, míg a hazai politikai környezetben a karbonsemlegesség kérdése egyelőre kevésbé volt központi téma.

Bár Costa Rica vezetése alatt a karbonsemlegesség célja világszerte ismertté vált, Figueres egyébként inkább nemzetközi szinten dolgozott, hogy elősegítse a globális egyezmények létrejöttét. Az ország számára azonban ez a fókuszálás némi hátrányt is hozott: a belső politikai dinamika nem mindig tudott lépést tartani a nemzetközi elvárásokkal. A helyi szakértők, mint például Humberto, aki korábban szoros kapcsolatban állt Figueresszel, azt hangsúlyozzák, hogy amikor ő és más kulcsszereplők elhagyták Costa Ricát, az egyfajta emberi tőkeveszteséget jelentett. A döntéshozatalban való közvetlen részvételük híján Costa Rica nem tudta maximálisan kihasználni azokat az előnyöket, amelyeket a globális színtéren szerzett kapcsolataik jelentettek volna.

Mindezek ellenére Figueres munkássága nem csupán politikai kérdéseket érintett. A közép-amerikai országban növekvő gazdasági egyenlőtlenségek és makrogazdasági problémák árnyékában, a klímaváltozással kapcsolatos politikák küzdelme mellett, egyre inkább előtérbe került a társadalmi igazságosság kérdése is. Miközben a kormány célja, hogy 2050-re dekarbonizálja gazdaságát, Costa Rica társadalmi szinten azokat az elmaradottabb rétegeket is figyelembe kell vegye, akik nem részesültek a gazdaság növekedésének gyümölcseiből. Ahogyan Figueres és más vezetők hangsúlyozták, a klímaváltozás elleni küzdelem nemcsak a környezeti fenntarthatóságot, hanem a társadalmi és gazdasági igazságosságot is szolgálnia kell.

Endtext

Hogyan találhatjuk meg a sikerhez vezető kulcsokat?
Milyen előnyökkel jár a Terraform állapot kezelése és hogyan befolyásolja a csapatmunkát?
Hogyan segíthet az Acceptance and Commitment Therapy (ACT) a szorongás leküzdésében?
Hogyan alakította át a háború és a szankciók a szigetvilágot?