Miért vonul vissza az amerikai hegemónia, és mi következik ebből az ázsiai csendes-óceáni régió számára?

A következő ország, amelyről szó esett, Vietnam volt, amely hosszú és fájdalmas háborút vívott az Egyesült Államokkal. Bár a diplomáciai kapcsolatok 1995-ben helyreálltak, ez nem akadályozta meg Vietnámot abban, hogy egyre inkább Kína karjaiba kerüljön, amely a háború idején az egyik szövetségese volt. A dél-kínai-tengeren végbemenő kínai terjeszkedés és a vietnami területekhez kapcsolódó viták azonban lehetőséget adtak az Obama-kormánynak. A jogsértések és a demokrácia hiányos helyzete ellenére, az Egyesült Államok és Vietnam között 2013-ban egy átfogó partnerség született, 2015-ben közös víziót jelentettek meg, és 2016-ban, Obama elnök látogatása során feloldották a halálos fegyverek exportjának tilalmát — mindezt az újabb egyensúly keresésének nevében.

Ennek ellenére, bármilyen népszerűség mellett, az amerikai kormány számára nem volt mentes a problémáktól. Amikor például Rodrigo Duterte 2016-ban a Fülöp-szigetek elnökévé választották, a két ország közötti kapcsolatok gyorsan romlottak, annak ellenére, hogy a helyi lakosság több mint 90%-a kedvezően vélekedett az Egyesült Államokról. Azonban a közvéleménykutatások azt mutatták, hogy az amerikai jelenlét a régióban pozitívabban volt fogadva, különösen akkor, amikor Kína gyorsan növelte befolyását. A "pivot" tehát jól szolgálta az Egyesült Államok érdekeit, ám valójában egy olyan stratégia volt, amely az amerikai kormány számára értékes időt vásárolt, miközben a hegemónia az ázsiai csendes-óceáni térségben fokozatosan csökkent.

Kína katonai kiadásai is gyors növekedésnek indultak. Miközben az Egyesült Államok próbálta megerősíteni biztonsági szövetségeit a térségben, Kína a katonai kiadások terén már évtizedek óta folytatja a folyamatos, kétszámjegyű növekedést. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) létszáma meghaladja a két millió főt, és Kína 2030-ra arra törekszik, hogy a légierőben és a haditengerészetben paritást érjen el az Egyesült Államokkal.

A történelemben gyakran említik azt a mondást, miszerint "az egyetlen tanulság, amit a történelemből tanulhatsz, hogy az ismétli önmagát". Az Egyesült Államok, bár nem vívott nagy konfliktust, sikeresen elűzte európai riválisait az amerikai féltekéről. Ma Kína ugyanezt teszi az ázsiai csendes-óceáni térségben. Bár sem az Egyesült Államok, sem Kína nem kíván konfliktust, ha mégis sor kerülne rá, Kína valószínűleg olyan pillanatot választana, amikor biztosan győzne. Mindezek alapján az amerikai hegemóniából való visszavonulás a csendes-óceáni térségben, akárcsak más helyszíneken, valószínűleg békés módon történik, ami mindannyiunk számára üdvözlendő.

A "pivot" következményeként Amerika számára nemcsak a regionális befolyás csökkentése, hanem a globális pozíciója is kérdésessé vált. A jövőbeli amerikai kormányok számára egyre inkább kihívást jelenthet, hogy képesek lesznek fenntartani és megszilárdítani a globális hegemóniát, különösen akkor, amikor Kína az egyik legnagyobb gazdasági és katonai hatalomként áll szemben velük. A jövő nem az Egyesült Államok egyeduralmát hozza el, hanem egy olyan világot, ahol a globális hatalmak szerepe és befolyása sokkal inkább eloszlik, mint valaha.

Miért fontos volt Kalifornia megszerzése az Egyesült Államok számára?

Andrew Jackson volt az egyik legérdekesebb figura, aki egyértelműen megfogalmazta, miért volt kulcsfontosságú, hogy Texas ne csak a déli területeken, hanem a kaliforniai régióban is biztosítson magának területet. Jackson álláspontja egyszerű volt: Texasnak el kellene követnie Kalifornia megszerzését a Csendes-óceán partján, hogy megakadályozza az Észak és Kelet ellenállását a terjeszkedéssel szemben. Jackson rendkívül komolyan vette ezt a kérdést, és úgy vélte, hogy Kalifornia és a két Csendes-óceáni terület megszerzése elengedhetetlen a további terjeszkedéshez.

A 19. század közepére a felfogás, miszerint az Egyesült Államok terjeszkedése elkerülhetetlen, széles körben elterjedt volt. Az úgynevezett „Manifest Destiny”, vagyis a Manifest Sors, az amerikai történelem egyik meghatározó eszméjévé vált, amely szerint az Egyesült Államoknak nemcsak joga, hanem kötelessége is volt bővíteni területeit a kontinensen, egészen a Csendes-óceánig. A kaliforniai területek megszerzése ebbe a politikai filozófiába illeszkedett.

A kérdés, hogy hogyan történhetett meg ez a terjeszkedés, különösen Mexikóval való viszony szempontjából vált bonyolulttá. James K. Polk, az Egyesült Államok elnöke, erőteljesen támogatta a terjeszkedést, és amikor Mexikóval kapcsolatos feszültségek fokozódtak, úgy döntött, hogy katonai erővel kell megoldani a problémát. A Polk által alkalmazott „casus belli” (háborús indok) Mexikó megtámadásának ürügyeként a Nueces és a Río Grande folyók közötti területek birtoklásához fűződött.

A háború következményeként Kaliforniát szinte azonnal elfoglalták, miután a kaliforniai „Medve-Flag Köztársaság” megszületett, és annak megalapítója, John C. Fremont csapata gyorsan elfoglalta a területet, alig találkozva bármilyen ellenállással. Eközben Mexikó északon még erősebb ellenállásba ütközött, és az Egyesült Államok erői csak akkor tudtak előrehaladni, amikor Santa Annát visszaengedték száműzetéséből, remélve, hogy gyorsan békét köt.

A háborús helyzet az Egyesült Államok számára meglehetősen kedvezően alakult, ugyanakkor a veszteségek nem voltak elhanyagolhatók. A betegség és a rossz higiéniai körülmények miatt az amerikai seregek nagy veszteségeket szenvedtek el. Emellett sokan, akár a katonai vezetők között is, kétségbe vonták a háború igazságosságát. Ethan Allen Hitchcock ezredes naplójában például kifejezte, hogy szerinte az Egyesült Államok volt az agresszor, és Mexikót folyamatosan provokálta azzal, hogy megsértette a szuverenitását.

Az Egyesült Államok számára azonban Kalifornia nem csupán területbővítés jelentett, hanem lehetőséget a gazdasági fejlődés számára is. A terület gyorsan a gazdasági és politikai érdeklődés középpontjába került, különösen miután a kaliforniai aranyláz elkezdődött. A bányászat és az újonnan kialakuló infrastruktúra lehetőségei szintén jelentős szerepet játszottak az amerikai terjeszkedésben.

Az Egyesült Államok terjeszkedésének ebben a korszakában ugyanakkor nemcsak politikai és gazdasági szempontok játszottak szerepet, hanem rasszista és nacionalista ideológiák is. A „Manifest Destiny” eszméje, amely az amerikai terjeszkedést egyfajta sorsszerűségként fogta fel, szoros összefonódásban volt az angolszász faj felettiségének hitével. Az Egyesült Államok nemcsak a terjeszkedést, hanem a „fehér ember” kultúrájának terjesztését is célul tűzte ki, ami szoros kapcsolatban állt a mexikói területek megszerzésének ideológiai hátterével.

Fontos megérteni, hogy a terjeszkedés és a háború nemcsak egy egyszerű geopolitikai döntés volt, hanem egy mélyebb ideológiai és kulturális változás része. Az Egyesült Államok gyors terjeszkedése alapvetően alakította az amerikai identitást és a kontinens politikai térképét. Az amerikai terjeszkedés nem csupán földrajzi kérdés volt, hanem egy hosszú távú politikai és kulturális átalakulás része, amely az Egyesült Államok számára végül a kontinens meghatározó nagyhatalmává válását eredményezte.

Miért volt fontos Pearl Harbor az Egyesült Államok számára, és hogyan formálták a szigetállamokat az imperializmus idején?

A Hawaii Királyság számára az 1875-ös Kölcsönös Kereskedelmi Szerződés egy politikai fordulópontot jelentett, amely hosszú távon erősen csökkentette a sziget állami szuverenitását. A szerződés harmadik cikkelye kimondta, hogy a királynak nem lesz joga sem bérbe adni, sem más módon rendelkezésbe bocsátani semmilyen kikötőt vagy területet a szigeteken, valamint nem köthet semmilyen más országok számára előnyöket biztosító megállapodást. A cél világos volt: az Egyesült Államok hosszú távú érdekei, különösen a stratégiai fontosságú Pearl Harbor biztosítása, így meg voltak védve. Azonban nemcsak a gazdasági, hanem a geopolitikai érdekek is szerepet játszottak a helyzet kialakításában, hiszen a térségbeli stabilitás és az amerikai befolyás erősítése egyaránt kulcsfontosságú volt.

Hawaii királynőjének, Liliuokalani-nak ascenziója 1891-ben, aki sajátos látásmóddal és szándékkal lépett a trónra, egy újabb szakasz kezdetét jelentette az amerikai befolyás kialakításában. Az 1890-es McKinley Vám pedig szinte teljesen semlegesítette a Kölcsönös Kereskedelmi Szerződés előnyeit, ami miatt a királynő a sziget szuverenitásának megőrzéséért harcolt. Mivel a politikai helyzet egyre bonyolultabbá vált, és az amerikai telepesek érdekei erőteljesen ellenezték a királynő terveit, Hawaii közel került az Egyesült Államok általi elfoglaláshoz. A végső lépést 1893 januárjában tették meg, amikor a királynőt eltávolították a hatalomból, és a szigetet de facto amerikai védnökség alá helyezték.

Ugyanakkor, az Egyesült Államok számára a Hawaii-szigetek megszerzése nem csupán gazdasági vagy politikai célokat szolgált. A szigetek stratégiai helyzete az Óceán közepén, és a Pearl Harbor biztosítása kulcsfontosságú szerepet játszott az amerikai terjeszkedésben. A sziget hódítása, majd 1900-ban történő területi státusba emelése megteremtette az alapokat a Csendes-óceánon való amerikai dominanciához, és ugyanakkor biztosította a katonai jelenlétet a térségben.

Az amerikai és európai hatalmak közötti rivalizálás eredményeként 1899-ben megosztották a szigeteket: Nyugat-Samoa német irányítás alá került, míg Kelet-Samoa az Egyesült Államoké lett. Az amerikai cél az volt, hogy a stratégiai kikötőt, a Pago Pago-t, biztosítva legyen az amerikai haditengerészet számára. Az 1929-es formális jóváhagyásig azonban az amerikai Samoa még mindig a haditengerészet alá tartozott.

A szigeteki terjeszkedés példája rávilágít arra, hogy az amerikai geopolitikai célok nem csupán gazdasági előnyök megszerzésére irányultak, hanem a globális hatalom kiterjesztésére is, különösen a Csendes-óceán térségében, amely egyre inkább stratégiai fontossággal bír a 19. és 20. század fordulóján.