A szívbetegségek kezelése és megelőzése mindig is kulcsfontosságú kérdés volt a modern orvostudományban, azonban sok esetben az elérhető hagyományos kezelési módszerek, mint az angioplasztika vagy a bypass műtétek, nem bizonyultak olyan hatékonynak, mint azt korábban gondolták. Az elmúlt évtizedekben egyre inkább tisztázódott, hogy sok esetben ezek a beavatkozások nem javítják jelentősen a betegek életminőségét vagy túlélési esélyeit. Ennek ellenére, a gyógyszerek, műtétek és különböző invazív beavatkozások mellett léteznek olyan alternatív kezelési lehetőségek is, amelyek nemcsak a szívbetegségek megelőzésében játszhatnak szerepet, hanem a már meglévő problémák kezelésében is hatékonyak lehetnek, jelentősen csökkentve a mellékhatások kockázatát.

Az egyik legismertebb és legelterjedtebb orvosi javaslat a napi aszpirin vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) szedése. Az orvosok évtizedek óta ajánlják őket a szívrohamok és stroke-ok megelőzésére, mivel úgy vélték, hogy az aszpirin "hígítja" a vért, így csökkentve a vérrögképződés kockázatát. Azonban a legújabb kutatások szerint ez a teória nem állja meg a helyét, és a gyógyszerek valódi előnye nem a vérhígításban, hanem abban rejlik, hogy gyulladáscsökkentő hatásukkal segítenek megelőzni és kezelni a gyulladásokat, amelyek számos szív- és érrendszeri betegség fő kiváltó okai.

Mindezek ellenére az aszpirin és hasonló gyógyszerek napi szedése komoly mellékhatásokkal járhat. Dr. Gordon szerint ezek a szerek belső vérzéseket, máj- és vesekárosodást okozhatnak, évente 20 000 halálesetet és több mint 125 000 kórházi kezelést eredményezve. Szerencsére nem szükséges teljes mértékben ezekre a gyógyszerekre támaszkodnunk, mivel számos természetes, biztonságos alternatív módszer áll rendelkezésre, amelyek ugyanolyan egészségügyi előnyökkel bírnak, azonban mellékhatások nélkül.

A szív- és érrendszeri betegségek kezelésében a legelterjedtebb invazív eljárások közé tartozik az angioplasztika és a bypass műtét, azonban az ezekkel kapcsolatos kutatások arra figyelmeztetnek, hogy ezek a beavatkozások nemcsak hogy nem indokoltak minden esetben, hanem gyakran súlyosbítják a problémát. Egy 1997-es kutatás a New England Journal of Medicine-ben például arra mutatott rá, hogy a bypass műtét és az angioplasztika nem növelte a túlélési arányt a szívinfarktust követő egy éven belül. A kutatás azt is megjegyezte, hogy az amerikai betegek, akik angioplasztikán estek át, öt alkalommal nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a kanadai betegek, akik nem részesültek ilyen kezelésekben. Az ilyen beavatkozások számos mellékhatással járnak, például a műtétek utáni szellemi hanyatlással, amely öt évvel a bypass után a betegek 42%-ánál jelentkezett.

A szívkatéterezés, amely egy olyan diagnosztikai eljárás, melynek során egy katétert vezetnek be a nyakon keresztül a szívbe, szintén nem bizonyult megbízhatónak. Egy 1996-os tanulmány azt találta, hogy a szívkatéterezés alkalmazása jelentősen megnöveli a betegek halálozási kockázatát, mégis évente több mint 500 000 amerikai beteg esik át ezen a procedúrán. Dr. Julian Whitaker szerint a szívkatéterezés gyakran vezet ahhoz, hogy az orvosok angioplasztikát vagy bypass műtétet alkalmaznak, amely még nagyobb kockázatot jelenthet a betegek számára.

A szívbetegségekkel kapcsolatos alternatív kezelések közé tartoznak a táplálkozási változtatások, a tápanyagpótlás, a gyógynövények, valamint más természetes módszerek, mint a méregtelenítés, az oxigénterápia és a hagyományos kínai orvoslás. A kutatások azt mutatják, hogy a megfelelő étrend és a megfelelő táplálékkiegészítők nemcsak a szívbetegségek megelőzésében játszanak szerepet, hanem azok kezelésében is hatékonyak lehetnek. Az LDL koleszterin oxidációjának megakadályozása és az HDL koleszterinszint növelése kulcsfontosságú az artériák védelme érdekében. Az ilyen kezelések alkalmazása segíthet a lerakódások eltávolításában és az érelmeszesedés visszafordításában.

A természetes gyógymódok, mint a fokhagyma, a galagonya, a gyömbér, és különféle egyéb gyógynövények, segíthetnek a szívbetegségek megelőzésében és kezelésében. A rendszeres testmozgás és a stresszkezelési technikák, mint a meditáció vagy a jóga, szintén jelentős hatással lehetnek a szív és az érrendszer egészségére. Az alternatív kezelési módszerek nemcsak biztonságosabbak, hanem gyakran sokkal hatékonyabbak is, mint a hagyományos orvosi beavatkozások, és segíthetnek elkerülni a súlyos mellékhatásokkal járó gyógyszerek alkalmazását.

A szívbetegségek megelőzésében és kezelésében tehát rendkívül fontos a holisztikus megközelítés, amely a táplálkozás, a fizikai aktivitás, a mentális jólét és a természetes gyógymódok kombinációjára épít. Ahhoz, hogy a legjobb eredményeket érjük el, elengedhetetlen a személyre szabott kezelési terv kialakítása, amely figyelembe veszi az egyéni kockázatokat és a meglévő egészségi állapotot.

Hogyan befolyásolják a koleszterincsökkentők az egészséget és mit érdemes tudni róluk?

A koleszterinszint csökkentésére használt gyógyszerek, mint a clofibrát és a koleszterin-kötő gyanta (cholestyramine), egy időben népszerű választásnak számítottak a szív- és érrendszeri betegségek, különösen a koszorúér-betegségek megelőzésében. Ezen szerek hatékonyan csökkentették a koleszterinszintet és csökkentették a korai halálozás kockázatát, azonban más mellékhatásokkal is jártak, például növelték a rákos megbetegedések és az epehólyag műtétek utáni komplikációk kockázatát, mivel a clofibrát epekő kialakulásához vezethetett. Az újabb gyógyszerek, mint a lovasztatin (Mevacor), pravasztatin (Pravochol), szimvasztatin (Zocor) és gemfibrozil (Lopid), bár hatékonyabbak a koleszterinszint csökkentésében, nem igazán hoztak jelentős javulást a mellékhatások terén.

Az 1994-es év egyik jelentős kutatása a niacin és lovasztatin közvetlen összehasonlítására összpontosított. A kutatás során 136, koszorúér-betegségben szenvedő beteg vett részt, akiknek LDL-koleszterin szintje meghaladta a 160 mg/dl-t. A betegek két csoportba lettek osztva, és a lovasztatin (20 mg/nap) vagy niacin (1,5 g/nap) kezelést kapták. A kutatás során a lovasztatin hatékonyabban csökkentette az LDL-koleszterin szintet, míg a niacin jelentősebb javulást eredményezett az általános lipidprofilban, különösen a HDL-koleszterin (jó koleszterin) és az Lp(a) szint csökkentésében, amely az érelmeszesedés kockázatát jelző fontos marker. Az eredmények arra mutatnak, hogy, bár a lovasztatin nagyobb csökkenést eredményezett az LDL szintjében, a niacin a legjobb eredményeket mutatta a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából, különösen a HDL növekedésében és az Lp(a) csökkentésében.

Bár a niacin kiváló hatásokat mutatott, alkalmazása mellett gyakran jelentkeztek mellékhatások, leggyakrabban bőrpír, amely 20-30 perccel a bevétel után lépett fel. A niacinnak emellett számos más mellékhatása is van, mint a gyomorirritáció, hányinger, a májkárosodás, illetve cukoranyagcsere problémák. Mivel a niacin befolyásolhatja a vércukorszintet, különösen cukorbeteg betegek esetében, alkalmazását gondos megfigyelés mellett ajánlott végezni. A legbiztonságosabb forma az inozitol-hexaniacinát, amely kisebb bőrpírt és jobb tolerálhatóságot biztosít.

A niacinnal kapcsolatos fontos tudnivaló, hogy soha ne alkalmazzuk a lassú felszívódású változatokat, mivel ezek súlyos mellékhatásokkal járhatnak. A niacint mindig étkezéssel együtt érdemes szedni, és a maximális hatás elérése érdekében a kezelést fokozatosan kell növelni, kezdve napi 100 mg-mal, majd három hónapon belül elérve az ajánlott napi 1,5-3 g-os dózist. A legújabb kutatások és orvosi ajánlások szerint a niacin a koleszterinszint csökkentésére alkalmazott egyik legelső gyógyszer lehet.

A pantetinsav, amely a B5-vitamin aktív formája, szintén szerepet játszik a koleszterinszint csökkentésében. A pantetinsav (pantethine) a legjobb hatású vegyület a vér trigliceridszintjének csökkentésére, és kutatások szerint jelentősen csökkentheti a teljes koleszterinszintet és az LDL-szintet, miközben növeli a HDL-koleszterinszintet. A pantethine napi 900 mg-os adagban akár 32%-os csökkenést is előidézhet a trigliceridekben, és a kutatások szerint mellékhatások sem jelentkeztek.

A B6-vitamin, más néven piridoxin, szintén fontos szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. A B6-vitamin segíti a homocisztein átalakulását a veszélytelen cisztaioninná, és védi az artériák falát a károsodástól. A kutatások szerint azoknál a betegeknél, akiknek B6-vitamin szintje alacsony volt, nagyobb volt a szív- és érrendszeri problémák kockázata. A B6-vitamin alkalmazása tehát csökkentheti a szívinfarktus és az agyvérzés előfordulásának esélyét.

A koenzim Q10 (CoQ10) szintén alapvető szerepet játszik a szív egészségének megőrzésében. A CoQ10 antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, és segíthet megvédeni a szívet az érelmeszesedés hatásaitól. Ezen kívül javítja a szívizom működését és erősíti a szívizomsejteket. A CoQ10 kiegészítők alkalmazása különösen fontos lehet a szívproblémákkal küzdő betegeknél.

A fentiekben leírtak mind fontos információk ahhoz, hogy a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése és kezelése a lehető legnagyobb hatékonysággal történhessen. Azonban a gyógyszerek mellett a helyes táplálkozás, a testmozgás és az általános egészségi állapot is elengedhetetlen ahhoz, hogy a kívánt eredmények elérhetőek legyenek. Mindezek figyelembevételével lehetséges a legoptimálisabb terápia kialakítása, ami nemcsak a koleszterinszintet, hanem az egészséget is javítja.

Milyen hatással van a koenzim Q10 a szív- és érrendszeri betegségekre és hogyan támogathatja a szív egészségét?

A koenzim Q10 (CoQ10) a testünkben termelődő anyag, amely kulcsszerepet játszik a sejtek alapvető működésében. Kutatások kimutatták, hogy a CoQ10 szintje alacsony azokban az emberekben, akik krónikus betegségekkel, például szívbetegségekkel, izomdisztrófiákkal, Parkinson-kórral, rákkal, cukorbetegséggel és HIV/AIDS-szel küzdenek. A CoQ10 szintjét a testben megnövelhetjük CoQ10 kiegészítők szedésével. Jack Challem, az ismert táplálkozási szakértő a www.thenutritionreporter.com/coenzymeq10.html oldalon a CoQ10 és a szívbetegségek kapcsolatáról beszél: „Szívbetegség. Rák. AIDS. Bármennyire hihetetlenül hangzik is, ezen halálos betegségek gyakran reagálnak a koenzim Q10-re, egy kevéssé ismert tápanyagra, amely jelentős hatással lehet az egészségünkre.” Bár az ilyen „mindent gyógyító” állítások sokakat arra késztethetnek, hogy kétségbe vonják, vajon a CoQ10 csupán egy újabb csodaszert jelenti-e, biztosak lehetünk benne: a tápanyag előnyei jól dokumentáltak az orvosi folyóiratokban. Japánban a szívbetegségek kezelésére az egyik leggyakrabban felírt „gyógyszer”, míg Európában is széles körben alkalmazzák – egyes cégek még szabadalmat is szereztek a CoQ10 AIDS kezelésére.

A CoQ10 hatása a szívre kiemelkedő. A szív, a test egyik legenergiát igénylő szerve, naponta körülbelül 100 000-szer ver, évente pedig 36 millió alkalommal, és a működése során a CoQ10-nek kulcsszerepe van a „bioenergetikai” folyamatokban. A CoQ10 koncentrálódik a szívizomban, és mivel ez az izom folyamatosan, fáradhatatlanul dolgozik, elengedhetetlen az energiaellátása. Az 1980-as évek elején Peter Langsjoen, a texasi Tyler városában dolgozó kardiológus és Karl Folkers, a Texas-i Biokémiai Kutatóintézet igazgatója végezte el az első kutatásokat a CoQ10 szívre gyakorolt jótékony hatásairól, különösen a kardiomiopátia kezelésében. A kutatás eredményei meglepőek voltak: egy jól kontrollált tanulmányban 19 szívelégtelenségben szenvedő beteg jelentős klinikai javulást mutatott.

Ezek a kutatások megerősítik, hogy a CoQ10 nemcsak a szív működésére van jótékony hatással, hanem segíthet a szívelégtelenségben és más szívbetegségekben is. Az orvosi szakirodalom számos olyan esettanulmányt tartalmaz, amelyek alátámasztják a CoQ10 hatékonyságát. Egy 43 éves férfi, aki kardiomiopátiában szenvedett, CoQ10 szedését követően észlelte, hogy a megnagyobbodott szíve visszahúzódott, és aktív sportéletet kezdhetett. Egy másik, 50 éves férfi, aki súlyos kardiomiopátiában szenvedett, szintén javulást mutatott, miután CoQ10-t szedett, és ma már nem korlátozza semmiféle aktivitás.

A CoQ10 és szívbetegségek kezelésének széles körű alkalmazásában végzett kutatások azt mutatják, hogy a CoQ10 segíthet javítani a szívfunkciókat. Számos orvos és kutató úgy véli, hogy a CoQ10 a szívbetegségek kezelésében az egyik legígéretesebb eszköz. A napi adag 200-400 mg között mozoghat, és az orvosi felügyelet mellett történő alkalmazása ajánlott. A CoQ10-t biztonságosnak tartják, és nem okoz mellékhatásokat, bár egyes esetekben csökkentheti más szívgyógyszerek szükségességét.

Fontos, hogy a CoQ10 mellett egyéb tápanyagokat is figyelembe vegyünk, amelyek szintén hozzájárulhatnak a szív egészségéhez. Ilyenek a B12-vitamin, folsav, szelén, béta-karotin, magnézium, cink, réz, kalcium, króm és kálium. A B12-vitamin segíthet csökkenteni a homocisztein szintjét, ami szintén fontos a szívbetegségek megelőzésében. A szelén például hatékonyan csökkenti a koleszterinszintet, miközben antioxidánsként védi a sejteket. A magnéziumról és a káliumról kimutatták, hogy alacsony szintjük a hirtelen szívrohamokkal áll összefüggésben, ezért a megfelelő bevitelük különösen fontos a szív védelme érdekében. A magnézium segíthet a vérerek tágításában, így csökkentve a szívritmuszavarok és a szívbetegségek kockázatát.

Végső soron elmondható, hogy a CoQ10 kulcsszerepet játszhat a szívbetegségek megelőzésében és kezelésében, és bár a kutatások folytatódnak, a rendelkezésre álló bizonyítékok már most megerősítik a tápanyag fontosságát. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az egészséges szívhez nemcsak a megfelelő táplálkozás, hanem a mozgás, a stresszkezelés és a megfelelő pihenés is alapvető fontosságú.

Hogyan befolyásolja az étrend és a természetes kiegészítők a gyulladást és a szívbetegségeket?

A koszorúér-betegségek okait leíró elméletek gyakran divatosak lesznek, majd évek múlva elavultnak tűnnek. A magas koleszterinszintet sokáig a szív- és érrendszeri betegségek fő okaként tartották számon. A koleszterin-elmélet azonban túlságosan leegyszerűsíti a szívbetegségek többtényezős okait, és egyre inkább helyet adnak más elméleteknek, bár a koleszterinszint csökkentésére előírt gyógyszerek száma továbbra is magas. Két kiemelkedő elmélet az alultápláltságot és az érfalakat ért gyulladásos sérülést tartja a szívbetegségek okának, és valószínű, hogy mindkét folyamat egyidejűleg zajlik (nem zárják ki egymást).

Az egyik elmélet, amelyet Kilmer McCully, orvos dolgozott ki 1969-ben, azt állítja, hogy bizonyos B-vitaminok (elsősorban a folsav és a B6-vitamin) hiánya megzavarja a metiláció nevű alapvető biokémiai folyamatot. Ennek következményeként megnövekszik a homocisztein szintje a vérben, amely károsítja az érfalakat. A test válasza, mely a sérülés gyógyítására irányul, valójában a koleszterin és más anyagok lerakódásához vezet. A másik elmélet, amely részben Evan Shute orvos 1940-es évekbeli klinikai munkájára és Denham Harman orvos 1950-es évekbeli kutatásaira alapoz, azt állítja, hogy az oxidált LDL-koleszterint a fehérvérsejtek bekapják, amelyek aztán az érfal sejtjeinek mátrixába ágyazódnak be. Az újabb klinikai kutatások, köztük Ishwarlal 'Kenny' Jialal, az Egyesült Államokban található Texas Southwestern Medical Center munkatársának kutatásai, világosan kimutatták, hogy az oxidált LDL-koleszterint, és nem a normál LDL-t, a fehérvérsejtek támadják meg.

Az egyik legérdekesebb tényező az, hogy az LDL a zsírban oldódó tápanyagok, például az E-vitamin szállítója a vérben. Az oxidált LDL-koleszterin a nem megfelelő E-vitamin bevitel jele (vagyis túlzott mennyiségű oxidált zsír, mint például a fritőzben sült ételek fogyasztása). Ahogy a B-vitaminok csökkentik a homocisztein szintjét, úgy az E-vitamin is csökkenti az LDL oxidációját. Az E-vitamin ezen kívül meggátolja az érfalak megkeményedését (endothelialis diszfunkció), amely csökkenti a véráramlást és növeli a szívbetegségek kockázatát. Az E-vitamin továbbá leállítja azon gén működését, amely a simaizomsejtek túlzott növekedését programozza, ami szűkíti az ereket.

A szívbetegségekkel kapcsolatos kutatások szerint az oxidált LDL-koleszterin és a homocisztein szintje közvetlenül befolyásolják az érrendszeri gyulladásokat és érelmeszesedést. A kutatások rávilágítottak, hogy a gyulladás kulcsszerepet játszik a koszorúér-betegségben. Az orvosi világban egyre inkább elterjedt a gyulladásos fehérje, a C-reaktív protein (CRP) szerepe, amely korábban csak a sérülések utáni gyulladást jelezte, mára pedig a gyulladásos állapotokat elősegítő anyagként ismert. Az emelkedett CRP-szintet a szívbetegségek megbízható előrejelzőjeként tartják számon, mivel az azokkal kapcsolatos kutatások szerint az ilyen szintű gyulladásos reakciók jelentősen növelik a szívroham kockázatát. Azok, akiknek magas a CRP-szintje, négyszer nagyobb eséllyel szenvednek szívrohamtól, mint azok, akiknek normális.

A jelenlegi kezelés leggyakoribb formája a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek, például a sztatinok alkalmazása. Azonban a magas koleszterinszint inkább a koszorúér-betegségek tünete, mintsem oka, így ezek a gyógyszerek csupán a tüneteket enyhítik, anélkül, hogy a betegség kiváltó okait kezelnék. Az olyan sebészeti kezelések, mint a bypass és az angioplasztika, bár helyreállítják az elzáródott ereket, nem változtatnak a betegség alapvető folyamatain.

A szívbetegségek megelőzésében és kezelésében a táplálkozásnak is fontos szerepe van. Egyes tápanyagok segítenek enyhíteni a gyulladást és javítani a szív működését. Például a B-vitaminok, amelyek csökkentik a homocisztein szintjét, jelentősen csökkenthetik a szívroham kockázatát. E-vitamin-kiegészítők csökkenthetik a CRP szintet és számos klinikai kutatás igazolja, hogy hozzájárulnak a szívbetegségek és a szívroham kockázatának csökkentéséhez. Ezen kívül az omega-3 zsírsavak, amelyek halolajban és más forrásokban találhatók, gyulladáscsökkentő és cytokinszabályozó hatásuk révén számos jótékony hatással bírnak.

Az omega-3 zsírsavak csökkenthetik a szívritmuszavart és a vérnyomást, valamint csökkenthetik a CRP szintjét is, ami a szívbetegségekkel összefüggő gyulladásos reakciókat hivatott mérsékelni. Ugyanakkor fontos, hogy az omega-3 kiegészítőket E-vitaminnal együtt szedjük, mivel az E-vitamin védelmet nyújt az oxidációval szemben. Az E-vitamin ezen kívül az LDL oxidációjának megelőzése révén a fehérvérsejtek káros hatásait is csökkenti.

A szívbetegségekkel szembeni hatékony védekezés érdekében a táplálkozásnak, amely a tápanyagokban gazdag, gyulladáscsökkentő étrendeket támogatja, kiemelkedő szerepe van. Az olyan étrendek, mint az Inflammation Syndrome Diet Plan, amely hangsúlyozza a halat, a sovány húsokat és a friss zöldségeket, jelentős előnyöket kínálnak. Azok az étrendek, amelyek finomított szénhidrátokat, cukrot és részben hidrogénezett növényi olajokat tartalmaznak, elősegítik az inzulinrezisztenciát és elhízást, amely növeli a cukorbetegség és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát.

A stresszkezelés szintén elengedhetetlen a szívbetegségek megelőzésében. A stressz emeli a kortizol szintjét, ami viszont megnöveli az inzulinszintet, így hozzájárul az abdominális elhízás és a szívbetegségek kockázatának növekedéséhez. A stressz kezelése, akár egy napi séta, meditáció, hobbik vagy szabadidős olvasmányok révén, drámai hatással lehet a szív és az általános egészségi állapot javulására.